Kolozsvár, 1894. január-június (8. évfolyam, 2-148. szám)
1894-06-30 / 148. szám
VIII-ik évfolyam. 1894. 148. szám. Szerkesztő-iroda: BELKIRÁLY UTCZA 6. SZÁM A lap szellemi rétjét illető minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA Megjelenik a lap minden nap, az ünnepes vasárnapok kivételével. Lértelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kolozsvár, szombat június 30. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK Blitzén* ...........................IS frt. Fél évre .............................8 frt. Negyed évre.............................4 frt. Egy hóra .........................1 frt 100 kr. Egy szám ára 6 kr. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy □ cm. tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri ára 20 kr. Felhívás előfizetésre. Az uj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását és lapunk minél szélesebb körökben való terjesztést. Azt hiszszük, szinte fölösleges arra utalnunk, hogy lapunk az elmúlt negyedben is, úgy a memorandumper, mint a polgári házasság feletti főrendi szavazásra következett válság alatt, a zsurnalisztikai feladatok kellő színvonalán állott, amire nézve közönségünk köréből elismerő nyilatkozatokat is kaptunk, s különösen budapesti távirataink megbízhatósága általános méltánylással találkozott A „Kolozsvár“ előfizetési árai: Egész évre......................................16 frt. Félévre............................................8 frt. Negyedévre.......................................4 frt. Egy hóra.................................1 frt 60 kr. A nyári szünet. Kolozsvár, junins 30. A törvényhozók és a tanintézetek növendékei csaknem egy időben kezdik meg a mindkét részen anynyira óhajtott pihenést. A honatyák haza mennek, gazdálkodnak bb, egyé magán dolgaik után látnak, beállnak egyszerű polgároknak, talán megfigyelik egy kissé polgártársaik hangulatát és nézeteit, s megfürödnek a vidéki közvéleményben, hogy a pártkötelékekben megzsibbadt tagjaik veszítsenek merevségükből. A honfiak, a jövő palántjai kiszellőztetik az iskolák nehéz levegőjétől fülledt tüdőiket, s a sok latintól és görögtől elkábult agyukat, s a szülői szeretet, meg a szabad természet ölében új erőt szereznek a mind terhesebb tananyag megemésztéséhez. Azok is, ezek is megérdemlik az üdülést és a szórakozást. A törvényhozás nehéz napokat élt át, közvetlen szétoszlása előtt nagy munkát végzett, megtörte a belreformok útját, medret ásott a nemzeti irányú, szabadelvű belfejlődésnek. A legközelebbi jövő ezen a csapáson alakul tovább, mert az eddig hiányzott, de most fölébredt és actióba lépett nagy tényező: a nemzeti közszellem ebbe az irányba terelte az eddig meddő közjogi harczokba feneklett erőket. Hasztalan akarja ezt a reformokra képtelen, mert az ezekre szükséges egységet nélkülöző ellenzék visszacsinálni. A közvéleménynek minden újabb megnyilatkozása azt bizonyítja, hogy a Wekerle-kormány szerencsésen eltalálta a közóhajt, midőn határozottságával kilépett a toldozás-foltozás napról-napra ■ szóló kicsinyes politikájából s maradó nagy alkotásokba vágta a fejszéjét. Az ellenzéknek az a része, mely szűklátkörű pártpolitikából nem birta követni, nemsokára tapasztalni fogja a vidéken, hogy kívül esik azon az áramlaton, mely a népakaratot a törvényhozó testületekkel közvetíti. És hogy Apponyi nagyon rosszul választotta meg szüneti jeligéjét akkor, mikor a kormányt azon programjáért támadta meg, mely a felség körüli miniszternek, mint képviselőjelöltnek egyik bankett-beszédében jutott kifejezésre. Mert amikor e támadással másokat , nevezetesen a kormányt s a szélső ellenzék egyik árnyalatát igyekezett gyanúba keverni, tulajdonkép önmagát gyanúsította. Hiszen ha ő, mint a fennálló közjogi kapcsolat bevallott híve, fönnakad e viszony szigorú fenntartására, s ez alapon a belpolitika szabadelvű, nemzeti irányban való reformálására vonatkozó kijelentéseken, akkor mit tarthassunk felőle? Úgyis elég bizalmatlanságot keltett már azon következetlenségeivel, melyek beszédei és tettei között lépten-nyomon kimutathatók. Lám, a kormánynak a nemzeti irányú szabadelvű belpolitikára vonatkozó programját még az olyanok is össze tudják egyeztetni álláspontjukkal, kik a közjogi kérdésekben nála távolabb állanak. Mert a közérdeket el tudják választani az önző hatalmi érdekektől. Miként lehessen hát a nemzet bizalommal ő iránta, ki minduntalan csak azt árulja el, hogy az ő politikájának csak egy iránytűje van: az, mely a mindenáron való kormánybuktatás, s a bársonyszékek felé vezet? Míg az ellenzék egy része csak következetlenségének és kicsinyes érdekpolitikájának bizonyítékaival állíthat haza, addig a szabadelvűpárt és az ellenzéknek egy másik, kisebb része, mely az elvek önzetlen szolgálatában áll, oly eredményeket mutathatnak fel, minekkel a közönség csak nagy korszakok határvosainál találkozik. Az egyházpolitikai programot letárgyalva, s azon kívül sok oly fontos kérdés elintézve, melyek az államélet különböző pontján jótékony változások előidézésére vannak hivatva. Ez országgyűlés nevezetes eredményeket ért el, s történelmünk lapjain is meg lesz örökítve. E példából látható, hogy mekkora befolyása van kívülről a közszellemnek, benn, a törvényhozás szűkebb körében a többség és a kormány magatartásának. Ha a közszellem élénk s a közakarat kifejezésében határozott; ha a többség, háta mögött e támaszszal, egységes és kitartó; s ha végre a kormány a számára így teremtett alapon szilárdan és következetesen meg tud állani, akkor a közakarat keresztül tör minden ellenzéki furfangon és intrikán, minden titkos, idegen ármányon és befolyáson. S a korona és a nemzet egyetértése úgy egyensúlyban tudja tartani az állami élet hajóját, hogy még egy skomplikált válság viharai se hagynak nyomokat rajta. Ez a megnyugtató nagy tanulság marad reánk a lefolyt cziklusból. S ennek hatása még azokat a kellemetlen benyomásokat is ellensúlyozza, melyeket bizonyos ellenzéki vezérférfiak magatartása okozott a nemzetnek. Milyen csűrésekkel és csavarásokkal igazolják eljárásaikat választóik előtt, hogy ezekkel rendbe jöjjenek, ez az ő dolguk; de hogy a személyes politika káros hatását ellensúlyozzuk, ez mindnyájunknak ügye és feladata. A törvényhozás szünete a minisztériumok fokozott munkálkodását jelenti. A miniszterek ilyenkor láthatnak kor- Imányzati ügyeik után, melyek közt most több fontos új törvényjavaslat befejezésén kívül, a már meghozott nevezetesebb törvények életbeléptetésére vonatkozó rendeletek is vannak. A nyári szünetet az állami életnek csak egyik, csak törvényhozó része élvezi; a végrehajtó rész folytonosan munkában áll. A rendőrség országos szervezése. E czím alatt a „Magyarország“ az alábbi közleményt hozza: A belügyminisztériumban — mint megbízható forrásból értesülünk — lázas buzgalommal dolgoznak az állami rendőrségnek az egész országra kiterjedő organizálásán. E szerint az új szervezés szerint, az államrendőrséget az egész országra kiterjesztik oly módon, hogy az ország öt rendőri kerületre osztatik fel. Ez az öt rendőrkerület egymással szemben koordinált hatóság lesz. Minden egyes kerületet egy kerületi főnök és három alfőnök fog vezetni. (Hogy a főnökök mily előnevezéssel fognak bírni, még eddig nincs eldöntve.) Az öt rendőrkerület territoriális beosztása olyképen történik, hogy az anyaország négy rendőrkerületre leszen felosztva és a Királyhágón túli részek fogják képezni az ötödik kerületet. Minden valószínűség szerint az erdélyi rendőr kerületét szervezik legelőször s a négy anyaországbeli rendőrkerületet csak azután fogják életbeléptetni. Az egyes kerületekben, e szerint a szervezés szerint az államrendőrség olyanképen fog működni, hogy minden egyes szolgabirói hivatalhoz beosztanak egy rendőrtisztet, aki a szolgabíróságnál a rendőri bíráskodást is elfogja látni. E mellé a rendőrtiszt mellé beosztanak két, három állami rendőrt, akik a rend fentartásában segykezni fognak a csendőrségnek. A csendőrség legénysége, rendőri funkciójában a szolgabírósághoz kirendelt rendőrtisztnek leszen alárendelve, magától értetődik azonban, hogy úgy fegyelmi, mint katonai tekintetekben továbbra is a csendőrkerületi parancsnokságok fenhatósága alatt marad. Az állam rendőrségi legénység tehát minden oly esetben, amikor a csendőrlegénység más szolgálatot teljesít, vagy más szolgálat teljesítésére kívánják felhasználni, a rendőrtiszt rendelkezésére fog állani. Törvényhozási munka. Most már, amint ez a képviselőház tegnapi ülésén be is jelentetett, végleg meg van állapítva az, hogy a delegácziókat szeptember 14-ére hívják össze Budapestre, Ő felsége már szeptember 12-én fog odaérkezni, mindjárt a lembergi kiállítás meglátogatása után. A delegácziók fogadása alighanem szeptember 16-án lesz. A delegácziók fogadása után a király Visegrádon át Balassa-Gyarmatra megy, ahol a budapesti és a kassai hadtestek záró gyakorlatai lesznek. B Gyarmatról a király megint visszatér Budapestre, mégpedig szeptember 23-án, amikortól fogva hosszabb ideig itt fog maradni. Mialat a delecziók üléseznek a főrendiház tárgyalni fogja az egyházpolitikai javaslatokat. A képviselőház csak később, októberben ül össze. Épen ezért, hogy a két ház külön időben kezdhesse meg tárgyalásait, nem királyi leirattal halasztják el az üléseket, ha nem mindegyik ház maga napolja el üléseit. In Előirányzat az erdélyi és a kapcsolt részekben visszatartott úrbéri tizedkárpótlás czimén kiadandó összegekről. I. Az árendás fiskális dézsma czimére eddig nem kárpótolt mintegy 500 község úrbéri tiz tized kárpótlása a községekben megállapított s 9.891,247 frt 32 krajczárt tevő úrbéri kárpótlási tőke, egy tized része alapján kiszámítva, ti! AKOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Vasúton: Brander Matthew. Angolból: SZÁSZ ZSOMBOR. I. Az alvó kocsiban. A newyork-chicagoi vonat, mely csupán alvó kocsikból áll (a megfelelő málha és étkező kocsikon kívül), a new-yorki központi állomást minden reggel 10 óra előtt 10 perccel hagyja el, s körülbelül három óra múlva Albanyba érkezik, hol hozzácsatolják azokat az alvó kocsikat, melyek reggel 7 órakor hagyták el Bostont. Aztán a Hudson völgyén átszáguldott vonat, meghosszabbodva a Connecticut völgyén följött kocsikkal, egy negyed kettőkor folytatja útját, föl a Mohawk völgyén, az Erie tó mellett, keresztül a michigani prairiken Chicagóig. Szeptember utolsó hetének egyik délutánján, midőn a vonat Albanyból szakadó esőben elindult, egy Bostonból érkezett kocsiban egy fiatal huszonnyolc-harmincz éves férfiú ült; csinos alakja, szép metszésű szája, s határozott, szürke szemei voltak, melyek éles ellentétet képeztek sűrű, barna hajával. A kocsi keleti oldalának első szakaszát foglalta el, előtte nehéz, bőrönd állt s rajta az Artie Monthly októberi száma. Kezében egy new-yorki reggeli lapot tartott, s nézett ki az ablakon, bár az esőcseppek annyira elhomályosították az üvegét, hogy a távíró oszlopok alig látszottak. Aztán véletlenül szemébe ötlött a dátum, — szeptember 27. — s azonnal eszébe jutott, hogy ez volt házassága napjául kitűzve; nemcsak a meghívásokat bocsátották volt ki de még ajándékokat is kaptak már. S most megy kelet felé, egyedül, talán éppen abban az órában, midőn az oltár előtt kellett volna, hogy álljanak, hogy összeeskessék őket, mint férjet és feleséget. S mindez egy ostoba veszekedésért, egy semmiért van, melyben egyiküknek sem volt igazuk s melyért, kétségen kívül, most mindketten bün- hődnek. Most is épp úgy szerette őt, mint mindig, s átkozta ostoba büszkeségét, mely meggátolta, hogy még egyszer eléje járuljon, s megkérdje, szereti e, vagy igazán nem szereti. Amint az üvegablakon kibámult, újra föltűnt előtte rózsaszín arcza — valóban ritka eset volt, hogy ő ne lebegett volna képzeletében, — újra látta fekete szemének tüzét, újra látta fekete hajára visszatükröző napsugárt, s ideges kis szájának remegéseit, midőn mondta, hogy tévedtek mindketten. S midőn az eső erősen csapkodta az ablakot, melyen az ifjú, mint egy sötét üvegen át nézett ki, de mit sem látott, úgy csodálkozott, hogy hogyan is lehetett oly nyugodtan elhagyni őt. Visszaidézte érzelmeit, melyek közt elvált, s újra érezte a méltatlankodás ama forró tüzét, hogy ő képesnek hitte őt e hibára, mint amilyennel vádolva volt. Érezte szive hetegségéről, hogy büszkeségét rosszul alkalmazta. De késő, mert jó a nap eljött, melyen az esküvő kellett volna, s hogy történjék ; egyedül utazik, s azt sem tudja , hogy ő mit csinálhat — csak azt tudja, hogy elváltak. Öt évi súlyos munka után kapott Hallet Larcom egy kis szünidőt s kora júliusban először tért vissza nyugatra, mióta a Harward Law School-t elvégezte. Aztán pár napot Narragensett Piernél töltött s itt ismerte meg Anita Vernont, s azonnal ígéretet tett, hogy a leányt elveszi. Miss Vernon árva volt; télen egy vén leány nagynénjével miss Mary Van Dyne-nál lakott New Yorkban, s csak a nyarat töltötte Piernél bátyával, Rudolph Vernonnal. Miután a jegyesek összevesztek, Anita a legelső reggeli vonattal elutazott s visszaküldte a jegygyűrűt, melyet alig pár napja kapott. Hallett Larcom azonnal utánna akart utazni New Yorkba, hogy fölfedve mindent, kényszerítse, hogy szerelmüket ne törje össze, de büszkesége nem engedte, mert érezte hogy ártatlan, s ártatlanul vádolták. Egy hétig még Piernél tartózkodott, remélve, hogy hall róla valamint, aztán visszatért Bostonba rokonaihoz, kiknek megtiltott minden kérdezősködést. Végre, befejezvén szünidejét, visszaindult Denverbe, remélve, hogy a munka csillapítani fogja fájdalmát. Míg szemei az újság dátumára nem estek, eszébe sem jutott, hogy ez a nap volt esküvője napjául kitűzve. Annyira el volt foglalva keserű gondolataival s kellemes emlékeivel, melyeket e fölfedezés keltett, hogy észre sem vette az utasok járás-kelését a kocsiban. Midőn a bostoni kocsikat Albanyban ahhoz a vonathoz csatolták, mely akkor New Yorkból jött, két hölgy, kik a mögötte levő szakaszban ültek, elhagyták helyüket, s az étkező kocsiba mentek át. Hallett Larcom alig vette észre, midőn mellette elhaladtak, s gondolatai egész figyelmét elfoglalták, midőn vissza is tértek. Az egyik idős, hetven év felé járó, vidám élénk hölgy volt, hosszú ősz hajjal s gyönyörű világos kék szemekkel. A másik fiatalabb lehetett, talán hatvan éves, de komolyabb. A víg, öreg nőt „Miss Marlenspuyk“-nak, a másik őt „Mrs. Hitchcock“-nak szólította. Midőn e két hölgy elfoglalta helyét Hallett Larcom mögött, folytatták beszélgetésüket. — A tavaly találkoztam vele Washingtonban, — mondá Marlenspuyk. Kellemesen beszélgettünk, de a nagy tolongás szétsodort. Oly kellemetlen is az a Washington, az ember nem tudja kibeszélni magát; mindig iszonyú távolságok s megzavart társalgások. Philadelphiában senki sem zavar senkit, azért szeretek oda menni , ott kibeszélhetem magamat. Anyám philadelphiai volt, azért szeretnek ott engem. Philadelphiában azt beszélik, hogy az élet fája egy családfa. Mrs. Hitchcock hangosan, de méltóságteljesen nevetett. — Nagyszerű egy nő, a mondás ily mozgékony. Most Bostonból Chicagóba megy s tavaly New-York, Philadelphia és Washington közt osztotta meg magát. Ön nem fogja jól találni magát az égben; nagyon egyhangú lesz. — Majd csak föl fogom találni magamat, — válaszolta vígan a vén lány; olvastam, hogy az Úr lakásában sok osztály van,— majd látogatásokat teszek. Mrs. Hitchcock kis nevetése bizonyította, hogy egészen meg van hatva e kijelentéstől. Csak ennyit mondhatott : Oh, miss Marlenspayk ! — Ne jegyezze meg magának, amit én ---- -------------------------------------- -----------, ^ | beszélek, — folytatta a kisasszony. Én nekem beszélnem kell. Beszélő gép vagyok, — leg- alább azt mondta rólam tavaly Rudolph Ver- non. Ismeri ön, mrs. Hitchcock Vernont — az i|J jj Anita bátyját ? E szavak Hallett Larcom fülébe jutottak s fölrázták álmodozásából. Nem akarta kihall- | j gatni szomszédai beszélgetését, de e név ellen- ■ 1 j'; állhatatlanul csábította. — Találkoztam vele, — választotta mrs.' ? ! Hitchcock. j. nk — A nyarat Narragansett Piernél töltötte it Anita, — folytatta miss Marlenspuyk. Ott tarálkozott azzal az emberrel, ki el akarta venni, de úgy látszik az a fiú nem tudta kellően megbecsülni, mert a viszony hirtelen megszakadt. Nagyon jó leány s jó asszony lett volna belőle; midőn hallottam, hogy harcom veszi, azt i it reméltem, hogy valódi férfire talált s nem olyan lebzselő kamaszra, milyeneket annyit látunk nyaranta fürdőinken. A beszélgetésből személyeskedés lett, s a másik szakaszban ülő Larcom nem tehetett egyebet, minthogy végighallgatta. "J — úgy kell varni az embereket, a mint , vannak, — mondá filozofikusan mrs. Hitcchock. • . j — Csodálom, hogy sohasem találtam egy férfit sem, a ki engem elvegyen, — mondt miss Marlenspuyk nevetve s megrázta ezüst fürtös fejét. — Én is csodálkozom, kedvesem — felelte mrs. Hitchcock. Mondtam is gyakran, hogy én nem értem, hogy ön miért nem men férjhez. (Folyt, következik.) Az úrbéri dézsmák kárpótlása. Wekere miniszterelnök a képviselőház szerdai ülésén a következő törvényjavaslatott nyújtotta be az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna-, Közép Szolnok- és Zarándmegye és a volt Lővárvidék területén megszüntetett úrbéri dézsmák kárpótlására vonatkozólag : 1. §. Az erdélyi dézsmák kárpótlása tárgyában 1858. évi szeptember 15-én kiadott császári nyílt parancs 2-ik, 7-ik és 10-ik §§-ban foglalt határozatok módosításával a következő szakaszokban foglalt szabályok lépnek hatályba. 2. §. Az erdélyrészi megyékben, név szerint a volt Torda, Belső Szolnok, Felső-Fehér, A.-Fehér Hunyad, Kolos, Küküllő és Dobokamegyékben fiskális-árencális dézsmák czime alatt a földesurak és a királyi kincstár által élvezett és 1848. évi július 1-én megszűnt jövedelmek állami kártalanítása elrendeltetik. E dézsma-jövedelmek kártalanításának tőke értéke a volt úrbéresek úrbéri állományai után megállapított úrbéri kárpótlási tőkéknek egy tizedrészében állapittatik meg, a mely kártalanítási tőke felerészben a volt földesurat, hason felerészben pedig a királyi kincstárt illeti meg. 3. §. Azon úrbéri tized- (kilenczed) kárpótlási tőkék, a melyeknek megállapításánál az évi hozadéknak egyharmada vonatott le, kiegészíttetnek az által, hogy a levonás fele, vagyis az évi hozadéknak egy hatodrésze hússzal szoroztatván, az ily módon kiszámított összeg míg kártalanítási tőke, a jogosultaknak készpénzben ki fog adatni. 4. §. Azon úrbéri tized (kilenczed) kárpótlási tőkék után, amelyek kamatozása 1858. szeptember 15-től vétetett számításba, az 1848. július 1-től 1858. szeptember 15-ig letett 10 évi 2 hónapi és 15 napi időre járó 5 százalékos kamatok fejében az eredeti kártalanítási tőkének harmincz százaléka a jogosultak részére egyszerre készpénzben ki fog adatni. 5. §. A 2. §. második pontja értelmében a királyi kincstárt megillető kártalanítási tőkének tényleges kiszolgáltatása mellőzendő. A kir. kincstár által egyes családok, testületek és jogi személyek részére elzálogosított (inskripcionális) valamint a rendes úrbéri kárpótlás kiszolgáltatás után elárusított birtokok után az ezen törvény (2—4. §§.) által elrendelt pótkár- ' ] }|| talanítás nem igényelhető. 6. §. A 2. és 3. §§-ban említett kárpótlási tőkék után, amennyiben azok az 1894. év végéig ki nem szolgáltattatnának, az igényjogosultakat 1895. évi január 1-től kezdve a tényleges kifizetés napjáig éve 4 százalékkal számítandó kamat illeti meg 7. §. A jelen törvény alapján kiadandó kárpótlásoknak megállapítása a magyar királyi földtehermentesítési alapigazgatóság által hivatalból törültetik s a belügyi, pénzügyi és igazságügyi miniszterek felhatalmaztatnak, hogy e kárpótlások megállapítása és azoknak a biróttságok utján leendő kiutalása czéljából az eljárást rendelettel szabályozhassák-8. §. A jelen törvény nyomán felmerülő minden beadvány, jegyzőkönyv, okmány és irat ii bélyeg és illetékmentes. 9. §. Ezen törvény végrehajtásáról a belügyi, pénzügyi és igazságügyi miniszterek bízatnak meg. . .