Kolozsvár, 1895. január-június (9. évfolyam, 1-146. szám)
1895-03-26 / 70. szám
Szerkesztő-iroda: BELKIRALY UTCZA 6. SZÁM. A lap szellemi rétjét illeti minden közlemény ide intézendő. KÉZIRATOK HEH ADATNAK VISSZA. 70. szám. IX-ik évfolyam. 1895. Megjelelik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. OL írteleTrel holflidet közlemények tekin'A'bovámnak. ZST Kolozsvár, kedd márczius 26. Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : gf.4* "" .............1« frt. TM ................»frt. Negyed évre.....................4 frt. Egy hóra .....................1 fr! 60 kr Egy szám ára 6 hr. HIRDETÉSI DÍJAK: Zkiy □ cm. Fér óra 4 kr. — Gyárosok i.e. tskedfik és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyittár tora 20 kr. Felhívás előfizetésre. A második évnegyed alkalmába tisztelettel kérjük az előfizetések megújítását. A „Kolozsvár“ előfizetési árai: Egész évre.................................16 frt. Félévre......................................8 frt. Negyedévre..................................4 frt. Egy hóra..................................1 frt 60 kr. A főrendiház határozatai. Kolozsvár, márcz. 26. A klerikális mágnások győztek és Bánffi báró ugyanazon ponton veretett meg, melyen októberben az előbbi minisztérium vereséget szenvedett. A vallásszabadságról szóló törvényjavaslat azon honpolgárok jogviszonyait illető határozatokat tartalmaz, akik nem tartoznak valamely meghatározott vallásfelekezethez. Egy modern állam legprimitívebb feltételéről volt szó, mely a vallást tiszteli, de a kényszert elveti. A felnőtteknek adatott volna meg a mód, hogy önálló, legjobb meggyőződésük szerint a vallás kötelékét, melyhez tartoznának, megválaszthassák és egyúttal arra is jogot nyerjenek, hogy kívül állhassanak minden egyházi közösségen. Ez egyszerű és természetes elveket, melyek a legtöbb országban minden ellentmondás nélkül el vannak ismerve, a magyar főrendiház klerikális mágnásai a legsötétebb szenvedéllyel ellenezték. A püspökök és hű szövetségeseik hangoztatták, hogy a felekezetnélküliséget soha sem fogják tűrhetni ; egy magyar törvény nem hirdetheti szerintök a felekezetnélküliség szabad elveit , habár a mai jogérzék szerint össze nem egyeztethető, hogy egy szabad állam szabad polgárai világi hatalom által kényszerítessenek valamely hitfelekezet szövetségéhez csatlakozni, mindamellett maga a kormány, kíméletből az érzékenykedők iránt kész, volt egy oly javaslathoz hozzájárulni, mely a felekezetnélküliekre vonatkozó határozmányokat a törvényből törli és ezt rendeleti útra tereli. Ezen előzékenység nem használt. A klerikális mágnások Eszterházy Móritz gróf ajánlatát tették magukévá és a felekezetnélküliség fejezetét törölték. Ezzel a törvény feneke van kiütve és egy újabb csapás mérve a nagy és szabad eszmék ellen. A küzdelem látszólag a vallásért folyik, melyet azonban senki sem kívánt érinteni, igazában pedig a magyar nemzet politikai jövőjéről van szó. A felekezetnélküliség elvettetik, szintúgy az izraelita vallás recepcziójáról szóló törvényjavaslat. És a klerikális mágnásoknak mindezzel az a czéljuk, hogy néhány szövetségesüket az alsó házban erősbítsék és az ellenség bátorságát fokozzák. A vallás itt csak ürügy, széni eszköz; valójában egy láncz fűződik , a Zichy Nándor és Eszterházy grófoktól, a főrendiháztól a Szapáry és Apponyi grófokhoz, az alsó házig. A nemzet liberális erőhatalma nem sokáig fogja tűrni e veszedelmes játékot. Már is oly tünetek jelentkeznek , melyek komoly figyelemre méltók. A nyitrai választás mozzanatai nemzeti árulás számba mennek, mert a klerikális mágnások a magyar válasz-tókkal szemben vitték harczba a tót parasztságot. És midőn a román érsek az orthodox egyházat kívánta a protestánsokkal szemben a törvényben elsőbbségben részesíteni, ez a javaslata Zichy Nándor grófnál pártolásra talált. A klerikális mágnások tehát kokettíroznak a tótokkal, oláhokkal és ráczokkal. Magyarország nem az a föld, hol egy ilyen játék a nemzet magas érdekekeivel és az összpolitika alapjaival erős ellenállás nélkül űzethetnék. A felsőházban ugyanis oly emberek vezetik a klerikális mágnásokat, kik arra vannak elhatározva, hogy tekintet nélkül a magyar nemzetre háramló veszélyekre, a nemzetiségi kérdést tolják előtérbe. A harcz éle liberális intézményeink I összesége ellen fordul és a felsőházban lefolyt vita igazolta, hogy mitől tartson a magyar nemzet, ha a klerikális I mágnások triumfálhatnak és mit lehetne azoktól várni, ha a hatalmat kezekbe keríthetnék. Magyarország liberális eleme a nemzet czivilizácziójáért, a nemzeti eszme fellendüléséért és a békés együttélhetésért küzd, nem akarván a reak- I czionárius visszaesését. Nehéz napok várnak a nemzetre. De a liberális eszmék győzelmével fognak végződni. Jó, mert daczára nagy többségének és annak a ténynek, hogy a hosszú választás és a rossz időjárás miatt 165 választója hagyta el Nyitrát, mielőtt szavaztak volna, a választási elnököt különböző intézkedései miatt több oldalról hevesen megtámadták. Ő pedig nem akarja azt, hogy azt a szemrehányást tehessék neki, mintha ő hajlandó volna egy oly mandátumot megtartani, amelynek teljes tisztasága még csak kétségbe is vonható. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZAJA. A Egy csepp a Lethe vizéből. Irta: Roy Teilet Angolból fordította: VASTAGH JOZEFIN, XXIX. Fejezet. »(60) (Folytatás.) „Mielőtt, azonban visszatért volna — valami történt. — Nagynénémnek volt egy jó barátnéja, valami Mrs. Stuart, kinek egyetlen gyermeke nagynénémnek keresztleánya volt. Mrs Stuart meghalt és nagynéném magához vette az árvát. A leány akkor 20 éves lehetett én körülbelől 8 évvel idősebb. „Kezdetben az új vendéget nagyon szerettem. Igen csinos leány volt és kedves modorával mindenkit meg tudott nyerni. Rövid idő alatt nagynénémnek szivébe is befészkelte magát. Ő olvasott fel neki, ő adta be orvosságát — egy szóval nélkülözhetetlen társává lett, én pedig — a kit az öreg asszony már az előtt sem nagyon szeretett teljesen kegyvesztetté lettem.“ „Így aligtak a dolgok a mikor Risdon visszatért.“ „Ki az a Risdon ?“ kérdem. „Az a fiatal ember a kiről már szóltam önnek. Risdon a keresztneve, vezetékneve pedig Darvill.“ „Így már értem — köszönöm. —“ „Ő tehát visszatért és egyszerre két dologról győződött meg. — Először, hogy én nagynéném kegyeit elvesztettem, másodszor, hogy Etheleen sokkal szebb nálamnál. Őszintén beismerem magam is Lindley úr, hogy a lány nagyon szép volt. — A gyalázatos gazember egyszerre elfordult tőlem és Etheleen-nek kezdett udvarolni, aki épen olyan kétszínű volt mint ő. — Láttam, hogyan bátorította Risdont e mellett pedig a leghívebb barátnémnak színlelte magát. Végül nem tudtam tovább tűrni a dolgot, s midőn egyszer Rishont magában találtam kérdőre vontam viselkedéséért. — Ő kinevetett, azt állította, hogy az egész csak tréfa, esküdözött, hogy hű marad hozzám, de én láttam, hogy hamisan esküszik — Az a gonosz leány elhatározta hogy elcsábítja őt tőlem és terve sikerült.“ „A hosszas lelki izgalom beteg ágyba döntött. — Ők betegségemet is saját czéljaikra használták ki. — Elhatározták, hogy levegő változtatásra van szükségem s elküldték hazulról. Elutaztam ! Távollétem alatt Risdon annyira behízelegte magát nagynéném kegyeibe, hogy ez meghitta, hogy házába költözködjék. — Ez meg is történt s ekkor a két gonosztévő öszszebeszélt és fondorlataikkal rávették nagynénémet, hogy végrendeletét megváltoztassa.“ Az öreg asszony ezután napról-napra gyöngébb lett, végre meghalt, talán nem is természetes halállal. Én ekkor még annyira gyönge voltam, hogy temetésére sem jöhettem el. Mikor a végrendeletet felnyitották, kisült, hogy én csak 200 fontot örököltem, a többi mind annak a viperának maradt. „Vipera alatt miss Stuartot érti ?“ — kérdem: „igen“ „Nagynénje minden feltétel nélkül hagyományozta neki vagyonát?“ „Benne volt a végrendeletben az a kikötés, hogy ha Etheleen elébb találna meghalni mint én, az egész vagyon én reám száll. Bizonyára ezt is csak azért tétették bele, hogy ne legyen olyan feltűnő a világ előtt nagynéném szándékának gyors megváltozása. Szegény nő mindeddig bámulatos önuralommal beszélt, most azonban ereje elfogyott. Minden perczben újabb dühroham kitörésétől kellett tartanom. Nagy kezeit tördelte, a rettenetes arcza félelmesen vonaglott. Egy pár perczig hallgatott s aztán igy folytatta: „Mikorra haza értem Risdon és bűntársa már megszöktek volt. Nem csodálom nem mertük szembe szállni velem. A leány egy levelet hagyott hátra, melyben kér, hogy maradjak nála, tekintsem házát otthonomnak.“ „Ez mindenesetre szép volt tőle“ jegyzem meg gépiesen. Haragos szemrehányó tekintetet vetett rám. „Igen szép! A nyomorult szégyelte magát, mert tudta, hogy jogszerint, minden az enyém — nekem volt szánva, — kiáltá. — De én nem fogadtam el ajánlatotat, hanem Londonba mentem. Elhatároztam, hogy üldözni fogom azt az embert aki esküdözött, hogy feleségül vesz. Más nő talán szégyelte volna magát vagy félt volna — de én nem. Kényszeríteni akartam esküjének beváltására, nem szerelemből többé, hanem bosszúból. Meg akartam semmisíteni vetélytársamat egyszóval bosszút akartam állani rajtuk valami után módon. Rettenetes izgatott volt, majdnem tombolt dühében. Gyűlöletteljes szavai élesen szakadozottan ömlöttek ajkairól mintha csak tördöfések lettek volna. „Minden keresés kutatás hiába való volt — folytatá — nyom nélkül eltűntek szemeim elől. Azt kellett gondolnom, hogy titokban valahol megesküdtek és élvezik, a tőlem elrabolt vagyont. Így a dolog abban maradt. — Körülbelől tiz hónap múlva levelet kaptam Rishootól, melyben tudatja, hogy Angliában van s meg akar látogatni. Rögtön feleltemtem neki, hogy várom. Elhatároztam, hogy nagyon nyugodt leszek és kezdetben csak ígéretének beváltására fogom figyelmeztetni. Ha aztán kisül hogy nem nősült meg és megbánta gonoszságát — mégegyszer megbocsátok neki és hozzá megyek feleségül ; de ha nem — ha, talán már elvette volna Etheleent, vagy a jövőben szándékozott volna elvenni vetélytársamat akkor — jaj neki , nem leszek könyörületes többé. Én elszánt nő vagyok Lindley úr! Ha egy nőt megsértenek — ugyan ahogy engem megsértettek a gonoszok — annak a lelkét is megmérgezik és az mindenre kész uram, az nem ismer határt, nem könyörületet!“ Én tudtam ezt legjobban. Elszántságáról nagyon is meggyőződhettem megelőző látogatásom alkalmával. „Risdon, — kezdő Mrs Darvill, — pontosan megjelent nálam. Friss, jókedvű, csinos volt. Mikor megpillantottam, rögtön eloszlott gyűlöletem és szerelmesebb lettem bele, mint valaha voltam. -- épp ez a szerelem adott volna erőt nekem a bosszúra is, ha szavaival le nem fegyverez. Önök férfiak megcsalnak bennünket, de még nem értenek soha.“ „Én, uram olyan vagyok, hogy inkább megölöm szerelmem tárgyát, semhogy vetélytársamnak engedjem át.“ „Risdon első szavaival lefegyverzett.“ „Meg tudnál bocsátani egy semmirekellőnek,“ szólt. — Tudom, hogy alávaló, rossz ficzkó voltam és büntetést érdemelnék, — de ugye szivem, te megbocsátasz nekem !”“ „Persze, hogy megbocsátottam neki. ‘Ő volt mindenem — és ezt nagyon stíl tudta az átkozott! Látva, hogy nincs mitől félnie többé, közeledett hozzám és halk édes szavakat suttogott fülembe.“ „Mi egykor szerettük egymást, — elfelejtetted már ?“ „Jól tudod, mennyire szerettelek, de ekkor, az a csalfa leány közibénk állott és megvallom, egy időre, (nagyon rövid időre,) megigézett. De ismétlem, csak nagyon rövid időre, — most — sikerült őt leráznom hál Istennek. Első szerelmem voltál és esküszöm, egyedüli szerelmem leszel ezentúl.“ (Folytatása kör). I ~~ ----- ' ' ’ " ......... A főrendiház munkarendje. A főrendiház a húsvéti ünnepek előtt még egy ülést fog tartani a Keleti Értesítő jelentése szerint és pedig e hét végén, talán szombaton Ezen az ülésen tárgyalni fogják a képviselőház által már elfogadott apróbb közgazdasági törvényjavaslatokat és vasúti jelentéseket. A nyitrai mandátum. Lakóczy Imre belügyi államtitkár — mint a Budapesti Új Tudósító írja — a nyitrai mandátum átadásával egyidejűleg lemond megválasztása- Nyilt levél Szász Gerő barátomhoz. Brassó, márcz. 23. Kedves barátom! Olvastam s ismét olvastam a „Kolozsvár“ márczius 15-iki 62-dik számának tárczájában „Hungária“ czimü czikkedet. Bevallom neked, hogy engemet ez a te hazafias felszólalásod rendkívül meghatott. Márczius 20-án 40 éve mult, hogy a marosvásárhelyi ref. kollegymától búcsút vettem s neki indultam az oláh tenger felé, egyes-egyedül a bizonytalan jövendőnek. 40 év nagyon sok életünkből! És a gondviselés úgy akarta, hogy én ennek a 40 évnek kevés hiány minden napját olyan helyeken töltsem el, ahol folytonos érintkezésben éltem a románsággal, vagy, ha tetszik , az oláhsággal, — mégpedig úgy, hogy vele összeütközésbe a hivatalos és társadalmi életben nem kerültem. Éltem Bukarestben, Déván, Máramaros- Szigeten, Beszterczén és élek 17 év óta itt Brassóban. Mindenütt megbecsültem a szelíd lelkületű, jó és becsületes oláh népet, kerestem az értelmiség között a józan gondolkodó férfiak barátságát, szeretetét és tiszteletét. Dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy meg is nyertem azokat. És hogy nyertem meg? úgy, hogy megtanultam nyelvüket és az ő körükben anyanyelvükön társalogtam velük. Állásommal nem éltem vissza, szép szavakkal igyekeztem hatni mindenre fogékony szíveikbe, de gorombán soha. Ennek tulajdonítom, hogy midőn Fogarasmegye egyik nagy községébe megérkeztem, a község elöljárói és az egyház képviselői testületileg vártak az iskola előtt. Midőn megpillantottak, egyszerre mintha parancsolták volna, lekapták a szeles ápril havában kalapjaikat. Én a kocsiból gyorsan leugrottam, hozzájuk mentem s első dolgom az volt,hogy a paptól elkezdve, mindenikkel feltétettem a kalapot. Ez egyszerű fellépésemmel annyira megnyertem őket, hogy rögtön megígérték, hogy akármit rendelek az iskola ügyében, ők legszívesebben teljesítik. Ezt csak azért hoztam fel, hogy támogassam azon állításod igazságát, hogy igenis, meg lehet nyerni az oláhok közül a jobbakat, a becsületesebbeket arra, hogy az „Ungaria“val megismerkedjenek, nemcsak szűkebb értelemben vett hazánkban, hanem nagy Magyarország, sőt Románia területén is. Jól tudod, hogy az oláh irodalmi nyelvet Erdélyben a 17-ik században a kálvinista fejedelmek teremtették meg. Még nem jött el ugyan az a jobb kor, amelyben ezt az oláh történészek hálával elismerjék és hirdessék iskoláikban és templomaikban. Tudod, hogy az első oláh bibliát I. Rákóczy György fejedelem fordittatta és nyomtattatta ki Gyulafehérvárt. Tudod hogy Oláhország egy leghumánusabb vajdáját, Máté vajdát, I. Rákóczy magyar serege vitte vissza hazájába ; ez Bukarest mellett a Kolentinánál 1603. október 25 és 26-án ellenfelét legyőzvén, első oláh vajda volt ott és a ki I. Rákóczytól nyomdát kért és kapott. Tehát mi erdélyrészi kálvinisták vetettük meg nagyrészben az oláh irodalmi nyelv alapját. És a helyett, hogy azt hálával elismernék, még vádolnak, hogy ezt azért tettük, hogy megnyerjük őket a calvinismusnak. Hol állanának ma, ha a protestantismus kötelékébe léptek volna ? . . . De hagyjuk a múltat. Előttünk a jelen és a jövő lebeg. Jelenleg egy oláh férfiú vállalkozott egy nagy és szép eszme megvalósítására. A mit az erdélyi ev. ref. fejedelmek csak egy nyelven t. i. az oláh irodalmi nyelven kezdettek, azt Moldován Gergely egyetemi tanár ma két nyelven t. i. oláh és magyar nyelven kezdeményezte. Az oláhrtelmiséget akarja megismertetni, nemcsak az erdélyi részekben, de mindenütt, ahol csak oláhok laknak, a magyar remek írókkal és megfordítva: az oláh irodalom jelesli termékeit a magyarokkal. Igaz, hogy a román irodalom még fiatal, de évről évre gyarapodik. Másfél év alatt 24 elbeszélést fordítottam magyarra és közöltem 56 magyar lapban. Jelenleg is részben ezzel foglalkozom. Egyik Maros vidéki öreg barátom olvasván ezen dolgozatokat, ezt írta nekem: „Ugyan, miért töröd e fordításokkal öreg csontjaidat, hiszen tudnál te eredetiket is írni ?“ Előbb azért tettem, hogy ne legyen időm saját magam sorsával tépelődni, de később anynyira megszerettem, hogy ma már lelki gyönyört találok benne. Szemeim előtt mindig az oláh-magyar testvériség lebeg. Moldován Gergely barátom is ezt tűzte maga elibe. Óriási vállalat ez egy embertől, még akkor is, ha, amint irod, egyetemi tanár. A kálvinizmus nagy szolgálatot tett a múltban az oláhságnak. Ma ismét magasrendű szolgálatot tehet a megyékben az édes hazának. Jól és helyesen tetted, hogy ezt felvetetted. Meg vagyok győződve, hogy nem leszel kiáltószó a pusztában. Én még csak azt teszem hozzá, hogy nemcsak a kálvinisták, hanem minden feleke-zet, amely magyarul imádja az Istent, úgy kell, hogy cselekedjék. Aztán nem kellene lenni hazánkban egyetlen kaszinónak, egyetlen kávéháznak, ahol az „Ungaria“ meg ne legyen rendelve. Tudom, hogy nálunk az oláhértelmiség egyik túlbuzgó része elfordul még ma az Ungáriától. Moldován G. előtte renegál. De azt is tudom, hogy nincs olyan melegkeblű román, aki úgy szeretné saját, mint épen Moldován Azonban hazánkban és Romániában is, bármennyire erőlködik is a „Liga,“ nem a túlbuzgóké, mondjuk ki magyarul: nem a dákorománoké a jövő, hanem azoké, akik a magyar és román testvériség magasztos eszméjét propagálják. Kezdetben az apostolok is kevesen voltak, de elvégre is a szeretet, a testvériség legyőzte a gyűlölködést, az egymás kiirtására való ádáz harczokat. Bármit mondjanak és írjanak tehát a túlbuzgó román lapok, a jövő nem az övék, hanem a Moldován Gergely által hirdetett eszméké, érzelmeké. Örvendek, hogy te is ezen a nézeten vagy. Üdvözöllek. Öreg barátod KOÓS FERENCZ. kir. tanácsos, nyug. tanfelügyelő. A szombati szavazás. A Bud. Tud. jelenti . A főrendiház mai tárgyalásának és szavazásának eredménye, habár még az egyházpolitikai ellenzéknek is nagy meglepetésére a zsidók recepcziójáról szóló törvényjavaslatot elvetették, mivel a szabadelvűpárthoz tartozó több főrendiházi tag távol volt a szavazásnál, a kormány egyházpolitikai akcióját mégis egy igen nagy lépéssel előbbre vitte, amennyiben a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat, habár igaz, a valamely bevett vagy elismert felekezetből való kilépést szabályozó fejezetnek kihagyásával, megszavaztatott. A kormánynak — miként illetékes oldalról értesülünk — a főrendiházi üzenet képviselőházi tárgyalása alkalmával azt szándékozik javasolni, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat azonnal az illető bizottsághoz utasíttassék a főrendiházi módosítások sürgős tárgyalása és jelentéstétel végett; a zsidók recepcziójáról szóló törvényjavaslatot azonban nem utasítják ismét bizottsághoz, hanem azonnal az új, 4. ülésszak kezdetével, amelyet legkésőbb április 2-án megnyitnak, tárgyalás alá veszik e javaslatot és előreláthatólag változatlanul elfogadják és azonnal ismét visszaküldik a főrendiházhoz. Erre azonnal a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslaton történt főrendiházi módosításokat tárgyazó bizottsági jelentés kerül napirendre. A kormány ez alkalommal azt szándékozik javasolni, hogy a kilépést szabályozó kihagyott fejezet a főrendiházhoz változatlanul visszaküldessék. Mi egyébiránt azt hisszük, hogy a törvényjavaslatnak ma történt elfogadásával a 3. fejezet elejtése mellett is a törvénybe vannak igtatva mindazok az elvek, amelyeknek megvalósítását e törvényjavaslat czélozza. Különösen az 5. szakasz értelmében, amely szerint