Kolozsvár, 1895. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1895-10-09 / 232. szám
MN 232 szám. Kolozsvár, szerda október 9. IX-ik évfolyam. 1895. Szerkesztő-iroda: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza egjelenik a lap minden nap, az imn- lp- és vasárnapok kivételével. évtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: BELKÖZFÉP UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK Egész évre .......................... Félévig ...... Negyed évre . • Egy hóra .......................... 16 frt. 8 frt. 1 frt. 1 frt. Sokr. Egy szám ára fikt. HIRDETÉSI DIJAK: Egy D cm tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. A kisipar támogatása. Kolozsvár, október 9. Felsőbb körökből az a hir szivárgott volt ki, hogy a kormány nemsokára a kisipar támogatása érdekében is javaslatokat terjeszt a törvényhozás elé. Ezt a hírt most maga a legilletékesebb kereskedelmi miniszter erősítette meg, aki Pécsett, az iparkamarák értekezletén tartott elnöki megnyitó beszédében egy köztetszéssel fogadott programmot fejtett ki, s különösen a kis ipar támogatásának, s ezzel megerősítésének szükségét hangsúlyozta. Ez nem azt jelnti, hogy az eddigi kormányok e téren talán mulasztást követtek el, amelynek helyrehozatala akar lenni a most tervbe vett adió. Hiszen azt még ellenfeleink is kénytelenek elismerni, hogy a kiegyezés óta épen a közgazdaság terét kultiváltuk leginkább, s itt tapasztalható az a haladás, amely a nálunk megforduló idegenekben is önkéntelenül elismerést ébreszt. Hanem jelenti azt, hogy a gyorsan haladó kor által teremtett újabb és újabb szükségleteket okvetlenül ki kell elégítenünk, ha nem akarunk lesodortatni. Amíg nagy iparunk nem volt, a hazai kis ipar inkább előtérben állott. Most, hogy az első az állam gondoskodása mellett lendületet vett, s az utóbbit elnyomással fenyegeti, az egyensúly csak úgy állítható helyre, ha a kis iparba új életerőt csepegtetünk azon intézmények által, amelyekre e tekintetben a czivilizáltabb nyugati államok példái rámutatnak. Úgy látszik, hogy a kormány is, az állam anyagi segélye mellett, az oktatásra és a szövetkezeti szellem kifejlesztésére akarja fektetni a súlyt. S csakugyan, bármely nyugati állam kultúrtörténetét vizsgáljuk, e három fő tényezőt találjuk a haladás, különösen az ipari fejlődés rugói között. A kormány nagyon jó úton jár tehát, midőn az állam anyagi segélyét az iparosok elméleti, de különösen gyakorlati oktatásának szélesebb körű biztosítására, s a különböző természetű szövetkezetek terjesztésére fordítja. Mert míves iparunknak igen nagy baja a szellemi és szakmiveltség hiánya általában, de különösen a segédszemélyzetnél, amely nagy részben megbízhatlan és részmunkás, de annál nagyobb igényű és összeférhetlen természetű. Pedig a segédszemélyzet érdekében figyelemre méltó szociális intézkedéseket létesítettünk a vasárnapi munkaszünetről, a betegsegélyző pénztárakról, s a bal- eset elleni biztosításról szóló törvények-jben, de munkásaink nagy része még arra se való, hogy ezeknek üdvös volsát magára nézve belássa és saját jól fölfogott érdekében közreműködésével és hozzájárulásával elősegítse e törvények kontemplált jó hatásának gyakorlati nyilvánulásait. Csak a végrehajtásra hivatott hatóságok a megmondhatói, hogy ép maguk a segédmunkások mennyire segítik elő e törvények kijátszását, s nem veszik észre, hogy ezzel saját érdekeik ellen dolgoznak. Ezt csak például hoztuk föl a mai fiatal kisiparos nemzedék korlátoltságának illustrálására, s azon nyomok helyességének bizonyítására, amelyeket kormányunk az értelmi színvonal emelése iránt való törekvésével követ. A szövetkezetek poussírozásával is a bajok elevenére tapint a kormány. A kisiparosnak nagy baja az, hogy tőkéje kevés, hitele fölfelé korlátolt, hitelezése pedig majdnem korlátlan. Ha nem nyújt hitelt, akár be is zárhatja üzletét; ha nyújt, megbénítja önmagát. A szövetkezet arra való, hogy amit a gyáros és nagy iparos saját erején megtehet, azt az apró iparosok egyesített erővel tudják utánozni, s ezzel az elnyomatás alól ki tudjanak menekülni. A nyersanyagok tömeges, tehát jutányosabb beszerzése; az előállításnál az emberi erőnek mechanikus erővel helyettesítése; a kész áru értékesítése, vagy az eladásig előlegek, kölcsönök alapjául használása: ezek mind oly előnyök, amiket a gyáros saját helyzetéből kifolyólag, közvetlenül élvezhet, de amiket a kisiparosok csak úgy érhetnek el, ha megfelelő szövetkezeteket alakítanak, s a verseny felvehetése végett bár a legszükségesebb gépeket is beszerzik. Ha tehát az állam anyagi segélye e czélokból támogatásukra siet, ragadják meg azt két kézzel, s tanúsítsanak a saját részükről is megfelelő odaadást és készséget a czél iránt. Tudjuk, hogy mindezekkel még nincs kimerítve az állam feladata, s bizonyára a kormány is tekintettel van arra, hogy az indirekt intézkedések is öszhangzatba hozandók a közvetlen támogatással, nehogy amit e réven nyerünk, a vámon elveszítsük. Ily intézkedések szükségesek a házalás és vándoripar régóta sürgetett, s már elő is készített rendezésére nézve, hogy a vidéki kis ipart ne lehessen minden idegen féregmunkával háttérbe szorítani, s bizonyos tekintetek figyelembe veendők a vám és kereskedelmi szerződés fölött megindítandó tárgyalásoknál, hogy az iparilag fejlettebb Ausztria ne akadályozhassa a még csak csírában élő magyar ipar kifejlését. Elismerjük, hogy ezek mind komplikált, nehéz, de nem megoldhatlan feladatok. Ám viszont elmondhatjuk azt is, hogy öntudatos, hazafias kereskedelem és közönség nélkül nem teremtünk hazai ipart soha, ha mindjárt összes állami jövedelmünket ez egy czélra fordítjuk is. A közönség még nem is oly hibás, mint a kereskedelem. A fogyasztó azt veszi, amit keze ügyében talál. Ha tehát a kereskedő azt adná keze ügyébe, amit a hazai ipar termel, a fogyasztó azt venné, s a hazai czikk kelendővé válnék. Talán a kereskedő se vonakodnék ettől, ha az idegen gyáros részéről élvezett hitelt a hazai termelőktől is megkapná. Íme az öszszefüggés; íme az állami segély nagy jelentősége az erőteljes ipari szövetkezetek alakításánál. E kérdésnél is jó lesz egy fő elvet mindig szem előtt tartani; a hazai ipart támogatja az állam de csak az összes tényezők öszhangzó közreműködése erősíti meg. Az állam mellé sorakozzék hát oda a kereskedelem, a társadalom, de még maga az iparos osztály is, amelynek rovásán most még sok van, aminek eltüntetése szükséges. Illik, hogy a kötelességben az állam járjon elől, de azt is elvárhatjuk, hogy a többiek nyomon kövessék A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Appassionata. Elsa d’ Esterre Keeling regénye. Angolból: Szász Zsombor (17) (Folytatás.) Felderült arcza s mosolygottadon „Kérdezhetek valamit, Áriától?“ „Akármit.“ „Mennyi idős maga?“ Egészen meglepte e kérdés s nevetve felelte. „Negyven felé járok.“ „Én is arrafelé.“ Bájosan mosolygott. „Ez n,,ui felelet.“ „Még öttel több, Selma.“ „Tehát negyvenöt.“ „Mához egy év leszek negyvenöt.“ „Akkor az én születésnapom a magáé is. Milyen különös ! Valami születésnapi ajándékot tart, hogy adjak. Mi legyen, Anatol ?“ „Saját maga, ígérje önmagát mához egy évre.“ „Nem, hanem mához egy hét fogok adni valamit, amit én csináltam.“ „Talán karmantyúkat?“ A Jeanne ajándékára czélzott. „Legyenek karmantyúk, Selma , de emlékeznék a Jeanne ajándékára, mely arany sziv®kkejveit kivárva.“ „Emlékezni fogok.“ A lány arcza megint elkomolyodott. „Nem sok az egy férfinek ?“ »Mi?“ „Negyvennégy ?“ „Oh nem.* Denison gyorsan felelte. De Selma gondolkozva nézett reá. „úgy látszik, hogy a férfiak és házas emberek mindig fiatalok maradnak. Madame — nem mondom nevét,------ugyan, hát Madame Beaujeant értem, — van neki egy huszas fia és férjhez ment lánya s a mint látom rég elhagyták a húszat s még mindig, mint fiatalokról bevél róluk, nekem pedig azt mondta a minap, hogy, ha nem fogok hamar magához menni azt fogja mondani, hogy vénülök, mintha a tizenkilencz, húsz után már az ajtó előtt volna a többi. S mintha nem tudnám!“ Denison gróf nevetett. „Mondott még valamit.“ „Mondott, hogy maga már nem gyerek, s szeretne megállapodni. Azt hiszem, egészen nevetségesen beszélt magáról. A gróf nevetett s kiváncsi volt, de nem akart tovább kérdezősködni. Néhány pillanatnyi csönd volt. „Ugye kényelmes a lakása, Anatol? A gróf alig tudta elnyomni a kaczagását s ünnepélyesen felelt kérdésére: „Köszönöm, nagyon kényelmes.“ „Figyelmesek szolgái ?* „Nagyon figyelmesek.“ „Étkezése rendes?“ „Mindig.“ Egy kis idő múlva, igy szólt: „Nagyon szeretném látni szobáját. Egy pillanat alatt meg tudnám ítélni, hogy kényelmes-e ?“ „Nem kedvesem, nem tudná, azok nem olyanok, mint ahogy egy lány képzeli. „Azt képzeli, hogy sohasem láttam egy fiatal ember szolgáját?“ „Természetesen azt képzelem Selma.“ „Akkor nem jól gondolja. Egy nagyon gyönyörű szobát láttam, amilyent csak elképzelni lehet.“ „Kérem, legyen szíves, mondja meg kinek a szobája volt.“ „Ah, Denison gróf, ön nagyon köti magát a formákhoz.“ A gróf hangja hideg volt, ha Selmáé jeges. „Haragszik rám, Selma?“ „Haragszom.“ „Hagyjuk ezt a tárgyat, amiről beszélünk.“ „Ne hagyjuk. Azt hiszi, hogy én nem ismerek senkit most a világon, csak nénémet, a doktorimát s Madame Beaujeant.“ „Csak ezekről beszélt nekem, Selma.“ „Mert csak ezekről tudom, hogy maga is ismeri. De van még elég ember akiket nagyon jól ismerek s akikről sohasem beszéltem.“ „Miért ?“ „Mert hosszú magyarázatokba kellene, hogy bocsátkozzam, hogy kik azok s aztán — —“ Megállt. „Mit aztán ?“ „Aztán maga — — igazán nem akarom mondani.“ „Kérem, mondja.“ „Megvetően nézne rájuk.“ A főrendiház egyesült hármas bizottság hétfőn tárgyalta a képviselőháznak a vallás szabad gyakorlásáról szóló legújabb, Egy Finlandban jól ismert név volt. „A költő?* „Az.“ Selma mosolygott. A grófot természetesen nagyon érdekelte. „Azt mondják, hogy arany tollal ir, de ez nagyon szomorú compliment reá nézve, mert arany tollat Párisban is adnak el — Mi az, Anatol ?“ „Nézem, hogy késő-e az idő?“ „Van valami dolga valakivel?“ „Van, nagyon fontos. Remélem, Selma, jövő alkalommal többet fog erről a nagybácsiról beszélni. Gondolja* — — a küszöbről fordult vissza, miután már elbúcsúzott tőle, — „gondolja, hogy Madame Beaujeant rá lehetne venni, hogy magával meglátogassa lakásomat ?“ „Hogyne, ha egy héttel előbb kitűzzük. Mert neki egy hétre lesz szüksége, hogy engem és önmagát rendbe hozza.“ „Hát micsoda előkészületre van szükségük ?“ „Amennyire én látom, nincs semmire, de ő nagyon különös, úgy fogja érezni magát, mintha halálra készülne.“ „Akkor talán jobb, ha nem is jön. „De neki tetszeni fog. Maga nem látja teljesen a dolgot. Nem mehet az ember égbe a nélkül, hogy meg ne haljon, s Madame Beaujeannak ez éppen annyi, mintha égbe menne “ „S magának ?“ Selma vígan nevetett. „Nem becsülöm kevésre, de még nem akarok meghalni.“ „Rendezzék be mához egy hétre Selma. S minthogy lakásom elég távol van s a frakkerekkel oly szerencsétlenül jártak, el fogom küldeni kocsimat “ Selmának tánczoltak szemei örömében. (Folyt. köv.) Bulgária én Oroszország. Egy Czankov párti vezér leveléből arról értesül a K In. Ztg., hogy Sztojlov miniszterelnök nyilatkozatot vár a fejedelemtől, amelyben az a kettős szövetség mellett és a hármas szövetség ellen foglal állást. E nyilatkozat alapján akar Sztojlov Oroszországhoz fordulni a kibékülés létesítése iránt A fejedelem el van határozva erre a lépésre, daczára annak, hogy az trónjába kerülhet. Illetékes oldalról arról értesül ugyancsak a levélnek az írója, hogy a miniszterelnök legutóbbi ruszcsuki utazása is arra való volt, hogy a fejedelemnét meggyőzze Boris herczeg görög-keleti vallásban való nevelésének szükségéről. Ez sikerült is, de a fejedelemné már másnap teljesen megváltoztatta véleményét. Petrov ezredes ezen rendkívül megharagudott és kijelentette a miniszterelnök előtt, hogy nemcsak leghatározottabban sürgeti az áttérést, hanem még tovább is megy. Az országházból B udapest okt. 8. A képviselőházban ma üres padok mellett tárgyalták a mezőgazdasági termé-nyek hamisításáról szóló törvényjavaslattot. A mezőgazdaság sanyarú helyzete miatt a kesergő agrárius nagyságok csaknem kivétel nélkül távollétükkel tündököltek. Gróf Thorotzkay Miklós a közgazdasági bizottság nevében ajánlotta a törvényjavaslat elfogadását. A közegészségügyi, a büntető és kihágási törvények nem voltak képesek a mezőgazdasági termények hamisítását meggátolni. A vegykisérleti állomások vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a forgalomban levő mezőgazdasági terményeknek huszonkét százaléka, tehát mintegy ötödrésze hamisított. Az 1893-ik évi XXIll-ik törvényczikk a mezőgazdasági terményeknek csak egy csoportját óvja a hamisítástól. Szükség volt oly törvényhozási intézkedésre, amely minden hamisítást teljes szigorral üldöz és a termelést kellőképpen megvédi. Minthogy a törvényjavaslat ennek a követelménynek megfelel, ajánlja annak a bizottság szövegezésében való elfogadását. Visontai Soma kifogást tesz az ellen, hogy ebben a nagyfontosságú törvényjavaslatban ismét a közigazgatási hatóság van a bíráskodással megbízva. Kifogásolja továbbá a törvény előkészítésének a módját, nevezetesen, hogy e javaslat, amely fontos jogi kérdésekkel foglalkozik, nem volt az igazságügyi bizottság előtt. Javasolja, hogy a Ház adja ki a javaslatot az igazságügyi bizottságnak. Gróf Festetits Andor földmivelésügyi miniszter rögtön válaszol Visontai észrevételeire. Arra a megjegyzésre, hogy a közigazgatási hatóság bírói funkciót végez, utal a borhamisításról és a mezőrendőrségről szóló törvényre; ugyanezekre hivatkozik abban a részben is hogy a javaslatot nem adták ki az igazságügyi bizottságnak. Ez a miniszter szerint teljesen fölösleges. Miután még Visontai megmagyarázta állítólag félreértett szavait, az elnök bezárta a vitát, mert több szónok nem volt. A részletes tárgyalásnál Kovács József azt, javasolta, hogy a sort is említsék meg az első szakaszban azok között a czikkek között, amelyeknek a hamisítása tilos. Mérey Lajos az első szakasz második bekezdésének az elhagyását javasolta, mert nem tartja helyesnek, hogy a javaslatban nem említett termékek hamisítását miniszteri rendelet számára tartsák fenn. Olyan értelmű módosítást javasol, hogy a miniszter minden két évben tegyen jelentést a hamisítások ellen kibocsátott rendeleteiről. Veres József, aki különben örömmel üdvözli a javaslatot, a pálinka hamisítását is szeretné eltiltani. Sajnálja, hogy az erre vonatkozó külön javaslatot a miniszter csak megígérte, de eddig még nem terjesztette be. Határozati javaslatot, ad be, hogy a ház utasítsa a minisztert a javaslatnak még ebben az ülésszakban való beadására. Gróf Festetich Andor földmivelésügyi miniszter sorra szedte az észrevételeket és a szakasz változatlan elfogadását kérte. Csupán Mérey pótlását nem ellenezte. Kovács József módosítását visszavonta, Mérey Lajosét elfogadták, Veres határozati javaslatát mellőzték. Egyebekben a szakaszt változatlanul fogadták el. A 3. §-hoz, amely a kihágásokat sorolja fel, Kovács József, Mérey Lajos és Visontai Soma egész sereg módosítást javasoltak. Gróf Festetits Andor földművelésügyi miniszter a módosítások közül többet, elfogadott s ezeket a többség is elfogadta. A többit mellőzték. Denison elpirult „Nagyon búsulok, hogy ettől fél. Kérem legye félre s beszéljen ezekről a személyekről.“ Selma szemei szikráztak „Épen ez, tudtam, hogy igy fog beszélni. Azok nem személyek.“ „Hát micsodák?“ „Barátaim.“ Szemeinek fénye nem aludt ki. Úgy ragyogott, mint két csillag. „Akkor hát királyok és királynők, mert barátsága megkoronázza őket. Gyermek, milyen nagyszerű szemei vannak ! Beszéljen ezekről a királyokról és királynőkről.“ „Ah! királyok, királynők! Még ha lehetne sem akarnék királyokat és királynőket ismerni. Rideg dolgok, s még büszkébbek — mint maga,“ ezt az utolsó két szót csak bátor szemei tették hozzá, mert gyáva nyelve hallgatott. „Az én barátaim egyszerű emberek. S az a férfi — akar hallani róla?“ „Akarok “ „Egy nagybátyám, a legszebb szobában lakik, mit valaha láttam. Mindent maga csinál magának s minden jól van csinálva, a kávéfőzésen kezdve a könyvek leporolásáig. Ha csak reá is gondolok, érzem a kávé illatát — most is ! — látom, hogyan csinálja s hogyan fenyeget meg: Selma, Selma,majom vagy, a majmok pedig, midőn meghalnak nem mennek az égbe, hanem kávés kannává válnak s az asztalra kerülnek s egyszer eltörnek. Ez a végük. — S én úgy féltem ettől. Gyermek voltam.“ „Ah, kedvesem, hogy hívták?“ Selma megmondta. A 4. §-t Mérey Lajos módosításával fogadták el. Az 5. §-nál Visontai Soma adott be módosítást, hogy ne a közigazgatási, hanem a bírói közegek járjanak el a kihágások ügyében. A miniszter ellenezte a módosítás elfogadását. Uray Imrének sem kellett a Visontai módosítása A bíróságokat nem kell még újabb apró-cseprő hamisítási perekkel is terhelni. Visontai közbeszólt: — Érteni kell ehhez! Uray visszavágott: — Lehet, hogy a képviselő úr jobban ért a hamisításhoz! Visontai erre heves hangon szólalt fel személyes kérdésben és nagy derültség közt azt a mulatságos kijelentést tette, hogy ő csak törvényhozói kötelességét teljesíti és nem akar egy szert tenni popularitásra, hogy a polgári házassággal szemben való magatartását ellensúlyozza. Miután a klerikális Visontai és a liberális Uray képében a szélsőbal frakciója így ismét szerencsésen kibékült, még azelőadó, Tóth Ernő és Drakulics Pál szóltak a módosításhoz. A többség az eredeti szöveget fogadta el. A 6 §-t szó nélkül elfogadták. De a 7. §-nál Visontai újra módosítani akar. Most végre sikerült elfogadtatni egyik módosítását. És erre a nagy módosító megelégedetten távozott. A hátralevő szakaszokat minden vita nélkül fogadták el. Gróf Festetics Andor földmivelésügyi miniszter válaszolt ezután három interpelláczióra. Bernáth Bélának a fillokszerv által sújtottak állami támogatását sürgető interpellácziójára a miniszter kijelentette, hogy a javaslatot egy pár hét múlva beadja. Bernáth Béla örömmel fogadja a miniszter válaszát, s csak arra kéri, hogy az egy pár hét ne jelentsen újabb halasztást. Gróf Festetics Andor erre kijelentette, hogy senkinek sincs oka az ő ígéretének komolyságában kételkedni és szavai nem jelenthetnek mást, mint hogy a javaslat néhány hét múlva a ház asztalán lesz. A miniszter válaszát tudomásul vették. Végül meghatározták a holnapi ülés napirendjét, amelyre a ma elfogadott javaslat harmadik olvasását, azután a szarvasmarhatenyésztés országos emeléséről és a Közép-Duna egységes szabályozásáról szóló törvényjavaslatokat vették fel. Ezeknek letárgyalása után nem lesz érdemleges ülés, míg csak a bizottságok újabb jelentéseket nem tesznek a náluk levő javaslatokról. Az ülés elején a belügyminiszter beterjesztette a múlt évről szóló közegészségügyi jelentést. A főrendiház hármas bizottságából.