Kolozsvár, 1895. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1895-10-09 / 232. szám

M­N 232 szám. Kolozsvár, szerda október 9. IX-ik évfolyam. 1895. Szerkesztő-iroda: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza egjelenik a lap minden nap, az imn- l­­p- és vasárnap­ok kivételével. évtelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. Kiadóhivatal: BELKÖZFÉP UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK Egész évre .......................... Félévig ...... Negyed évre . • Egy hóra .......................... 16 frt. 8 frt. 1 frt. 1 frt. So­kr. E­gy szám ára fi­kt. H­IRDETÉSI DIJAK: E­gy D cm tér ára 4 kr.­­ Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyilt tér sora 20 kr. A kisipar támogatása. K­olozsvár, október 9. Felsőbb körökből az a hir szivár­gott volt ki, hogy a kormány nemsokára a kis­ipar támogatása érdekében is ja­vaslatokat terjeszt a törvényhozás elé. Ezt a hírt most maga a legilletékesebb kereskedelmi miniszter erősítette meg, aki Pécsett, az iparkamarák értekezletén tartott elnöki megnyitó beszédében egy köztetszéssel fogadott programmot fej­tett ki, s különösen a kis ipar támoga­tásának, s ezzel megerősítésének szüksé­gét hangsúlyozta. Ez nem azt jelnti, hogy az eddigi kormányok e téren talán mulasztást követtek el, a­melynek helyrehozatala akar lenni a most tervbe vett ad­ió. Hiszen azt még ellenfeleink is kénytelenek el­­ismerni, hogy a kiegyezés óta épen a közgazdaság terét kultiváltuk leginkább, s itt tapasztalható az a haladás, amely a nálunk megforduló idegenekben is ön­kéntelenül elismerést ébreszt. Hanem jelenti azt, hogy a gyorsan haladó kor által teremtett újabb és újabb szükség­leteket okvetlenül ki kell elégítenünk, ha nem akarunk lesodortatni. Amíg nagy iparunk nem volt, a hazai kis ipar in­kább előtérben állott. Most, hogy az első az állam gondoskodása mellett lendüle­tet vett, s az utóbbit elnyomással fenye­geti, az egyensúly csak úgy állítható helyre, ha a kis iparba új életerőt cse­pegtetünk azon intézmények által, ame­lyekre e tekintetben a czivilizáltabb nyugati államok példái rámutatnak. Úgy látszik, hogy a kormány is, az állam anyagi segélye mellett, az okta­tásra és a szövetkezeti szellem kifej­lesztésére akarja fektetni a súlyt. S csakugyan, bármely nyugati állam kul­túrtörténetét vizsgáljuk, e három fő tényezőt találjuk a haladás, különösen az ipari fejlődés rugói között. A kor­mány nagyon jó úton jár tehát, mi­dőn az állam anyagi segélyét az ipa­rosok elméleti­, de különösen gyakor­lati oktatásának szélesebb körű biztosí­tására, s a különböző természetű szö­vetkezetek terjesztésére fordítja. Mert míves iparunknak igen nagy baja a szel­lemi és szakmiveltség hiánya általában, de különösen a segédszemélyzetnél, amely nagy részben megbízhatlan és rész­mun­kás, de annál nagyobb igényű és össze­­férhetlen természetű. Pedig a segédszemélyzet érdekében figyelemre méltó szoc­iális intézkedéseket létesítettünk a vasárnapi munkaszünetről, a betegsegélyző pénztárakról, s a bal-­ eset elleni biztosításról szóló törvények-­j­­­ben, de munkásaink nagy része még arra se való, hogy ezeknek üdvös vol­­s­­át magára nézve belássa és saját jól fölfogott érdekében közreműködésével és hozzájárulásával elősegítse e törvények kontemplált jó hatásának gyakorlati nyilvánulásait. Csak a végrehajtásra hi­vatott hatóságok a megmondhatói, hogy ép maguk a segédmunkások mennyire segítik elő e törvények kijátszását, s nem veszik észre, hogy ezzel saját érde­keik ellen dolgoznak. Ezt csak például hoztuk föl a mai fiatal kis­iparos nem­zedék korlátoltságának illustrálására, s azon nyomok helyességének bizonyítá­­sára, amelyeket kormányunk az értelmi színvonal emelése iránt való törek­vésével követ. A szövetkezetek poussírozásával is a bajok elevenére tapint a kormány. A kis­iparosnak nagy baja az, hogy tőkéje kevés, hitele fölfelé korlátolt, hitele­zése pedig majdnem korlátlan. Ha nem nyújt hitelt, akár be is zárhatja üz­letét; ha nyújt, megbénítja önmagát. A szövetkezet arra való, hogy a­mit a gyáros és nagy iparos saját erején megtehet, azt az apró iparosok egye­sített erővel tudják utánozni, s ezzel az elnyomatás alól ki tudjanak menekülni. A nyers­anyagok tömeges, tehát jutányo­sabb beszerzése; az előállításnál az em­beri erőnek mechanikus erővel helyet­tesítése; a kész áru értékesítése,­ vagy az eladásig előlegek, kölcsönök alapjául használása: ezek mind oly előnyök, amiket a gyáros saját helyzet­éből ki­folyólag, közvetlenül élvezhet, de a­miket a kis­iparosok csak úgy érhetnek el, ha megfelelő szövetkezeteket alakítanak, s a verseny felvehetése végett bár a leg­szükségesebb gépeket is beszerzik. Ha tehát az állam anyagi segélye e czélok­­ból támogatásukra siet, ragadják meg azt két kézzel, s tanúsítsanak a saját részükről is megfelelő odaadást és kész­séget a czél iránt. Tudjuk, hogy mindezekkel még nincs kimerítve az állam feladata, s bizonyára a kormány is tekintettel van arra, hogy az indirekt intézkedések is öszhangzatba hozandók a közvetlen támogatással, ne­hogy amit e réven nyerünk, a vámon elveszítsük. Ily intézkedések szükségesek a házalás és vándoripar rég­óta sürge­tett, s már elő is készített rendezé­sére nézve, hogy a vidéki kis ipart ne lehessen minden idegen féregmunká­­val háttérbe szorítani, s bizonyos tekin­tetek figyelembe veendők a vám és ke­reskedelmi szerződés fölött megindítandó tárgyalásoknál, hogy az iparilag fejlet­tebb Ausztria ne akadályozhassa a még­­ csak csírában élő magyar ipar kifejlését. Elismerjük, hogy ezek mind komplikált, nehéz, de nem megoldhatlan feladatok. Ám viszont elmondhatjuk azt is, hogy öntudatos, hazafias kereskedelem és közönség nélkül nem teremtünk ha­zai ipart soha, ha mindjárt összes állami jövedelmünket ez egy czélra fordítjuk is. A közönség még nem is oly hibás, mint a kereskedelem. A fogyasztó azt veszi, amit keze ügyében talál. Ha te­hát a kereskedő azt adná keze ügyébe, amit a­ hazai ipar termel, a fogyasztó azt venné, s a hazai czikk kelendővé válnék. Talán a kereskedő se vonakod­nék ettől, ha az idegen gyáros részéről élvezett hitelt a hazai termelőktől is megkapná. Íme az öszszefüggés; íme az állami segély nagy jelentősége az erő­teljes ipari szövetkezetek alakításánál. E kérdésnél is jó lesz egy fő elvet mindig szem előtt tartani; a hazai ipart támogatja az állam de csak az összes tényezők öszhangzó­ közreműködése erő­síti meg. Az állam mellé sorakozzék hát oda a kereskedelem, a társadalom, de még maga az iparos osztály is, amely­nek rovásán most még sok van, aminek eltüntetése szükséges. Illik, hogy a köte­­­­lességben az állam járjon elől, de azt is elvárhatjuk, hogy a többiek nyo­mon kövessék A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Appassionata. E­lsa d’ Esterre Keeling regénye. A­ngolból: Szász Zsombor (17) (Folytatás.) Felderült arcza s mosolygottadon „Kérdezhetek valamit, Áriától?“ „Akármit.“ „Mennyi idős maga?“ Egészen meglepte e kérdés s nevetve fe­lelte. „Negyven felé járok.“ „Én is arrafelé.“ Bájosan mosolygott. „Ez n,,ui felelet.“ „Még öttel több, Selma.“ „Tehát negyvenöt.“ „Mához egy év leszek negyvenöt.“ „Akkor az én születésnapom a magáé is. Milyen különös ! Valami születésnapi ajándékot tart, hogy adjak. Mi legyen, Anatol ?“ „Saját maga, ígérje önmagát mához egy évre.“ „Nem, hanem mához egy hét fogok adni valamit, a­mit én csináltam.“ „Talán karmantyúkat?“ A Jeanne ajándékára czélzott. „Legyenek karmantyúk, Selma , de emlé­­keznék a Jeanne ajándékára, mely arany szi­­v®kkej­­veit kivárva.“ „Emlékezni fogok.“ A lány arcza megint elkomolyodott. „Nem sok az egy férfinek ?“ »Mi?“ „Negyvennégy ?“ „Oh nem.* Denison gyorsan felelte. De Selma gon­dolkozva nézett reá. „úgy látszik, hogy a férfiak és házas em­berek mindig fiatalok maradnak. Madame — nem mondom nevét,------ugyan, hát Madame Beaujeant értem, — van neki egy huszas fia és férjhez ment lánya s a mint látom rég elhagy­­ták a húszat s még mindig, mint fiatalokról bevél róluk, nekem pedig azt mondta a minap, hogy, ha nem fogok hamar magához menni azt fogja mondani, hogy vénülök, mintha a tizen­­kilencz, húsz után már az ajtó előtt volna a többi. S mintha nem tudnám!“ Denison gróf nevetett. „Mondott még valamit.“ „Mondott, hogy maga már nem gyerek, s szeretne megállapodni. Azt hiszem, egészen nevetségesen beszélt magáról. A gróf nevetett s kiváncsi volt, de nem akart tovább kérdezősködni. Néhány pillanat­nyi csönd volt. „Ugy­e kényelmes a lakása, Anatol? A gróf alig tudta elnyomni a kaczagását s ünnepélyesen felelt kérdésére: „Köszönöm, nagyon kényelmes.“ „Figyelmesek szolgái ?* „Nagyon figyelmesek.“ „Étkezése rendes?“ „Mindig.“ Egy kis idő múlva, igy szólt: „Nagyon szeretném látni szobáját. Egy pillanat alatt meg tudnám ítélni, hogy kényel­mes-e ?“ „Nem kedvesem, nem tudná, azok nem olyanok, mint a­hogy egy lány képzeli. „Azt képzeli, hogy sohasem láttam egy­­ fiatal ember szolgáját?“ „Természetesen azt képzelem Selma.“ „Akkor nem jól gondolja. Egy nagyon gyönyörű szobát láttam, a­milyent csak elkép­zelni lehet.“ „Kérem, legyen szíves, mondja meg ki­nek a szobája volt.“ „Ah, Denison gróf, ön nagyon köti ma­gát a formákhoz.“ A gróf hangja hideg volt, h­a Selmáé jeges. „Haragszik rám, Selma?“ „Haragszom.“ „Hagyjuk ezt a tárgyat, a­miről beszé­lünk.“ „Ne hagyjuk. Azt hiszi, hogy én nem ismerek senkit most a világon, csak nénémet, a doktorim­át s Madame Beaujeant.“ „Csak ezekről beszélt nekem, Selma.“ „Mert csak ezekről tudom, hogy maga is ismeri. De van még elég ember a­kiket na­gyon jól ismerek s a­kikről sohasem beszél­tem.“ „Miért ?“ „Mert hosszú magyarázatokba kellene, hogy bocsátkozzam, hogy kik azok s az­tán — —“ Megállt. „Mit aztán ?“ „Aztán maga — — igazán nem akarom mondani.“ „Kérem, mondja.“ „Megvetően nézne rájuk.“ A főrendiház egyesült hármas bizottság hétfőn tárgyalta a képviselőháznak a vallás szabad gyakorlásáról szóló legújabb, Egy Finlandban jól ismert név volt. „A költő?* „Az.“ Selma mosolygott. A grófot természetesen nagyon érdekelte. „Azt mondják, hogy arany tollal ir, de ez nagyon szomorú compliment reá nézve, mert arany tollat Párisban is adnak el — Mi az, Anatol ?“ „Nézem, hogy késő-e az idő?“ „Van valami dolga valakivel?“ „Van, nagyon fontos. Remélem, Selma, jövő alkalommal többet fog erről a nagybácsi­ról beszélni. Gondolja* — — a küszöbről for­dult vissza, miután már elbúcsúzott tőle, — „gondolja, hogy Madame Beaujeant rá lehetne venni, hogy magával meglátogassa lakásomat ?“ „Hogyne, ha egy héttel előbb kitűzzük. Mert neki egy hétre lesz szüksége, hogy en­gem és önmagát rendbe hozza.“ „Hát micsoda előkészületre van szük­ségük ?“ „A­mennyire én látom, nincs semmire, de ő nagyon különös, úgy fogja érezni magát, mintha halálra készülne.“ „Akkor talán jobb, ha nem is jön. „De neki tetszeni fog. Maga nem látja teljesen a dolgot. Nem mehet az ember égbe a nélkül, hogy meg ne haljon, s Madame Beau­­jeannak ez éppen annyi, mintha égbe menne “ „S magának ?“ Selma vígan nevetett. „Nem becsülöm kevésre, de még nem akarok meghalni.“ „Rendezzék be mához egy hétre Selma. S minthogy lakásom elég távol van s a frak­­kerekkel oly szerencsétlenül jártak, el fogom küldeni kocsimat “ Selmának tánczoltak szemei örömében. (Folyt. köv.) Bulgária én Oroszország. Egy Czan­­kov párti vezér leveléből arról értesül a K In. Ztg., hogy Sztojlov miniszterelnök nyilat­kozatot vár a fejedelemtől, a­melyben az a kettős szövetség mellett és a hár­mas szövetség ellen foglal állást. E nyilatkozat alapján akar Sztojlov Orosz­országhoz fordulni a kibékülés létesítése iránt A fejedelem el van határozva erre a lépésre, daczára annak, hogy az trón­jába kerülhet. Illetékes oldalr­ól arról ér­tesül ugyancsak a levélnek az írója, hogy a miniszterelnök legutóbbi ruszcsuki utazása is arra való volt, hogy a fejedelemnét meggyőzze Boris herczeg görög-keleti vallásban való ne­velésének szükségéről. Ez sikerült is, de a fe­­jedelemné már másnap teljesen megváltoztatta véleményét. Petrov ezredes ezen rendkívül meg­haragudott és kijelentette a miniszterelnök előtt, hogy nemcsak legh­a­tározot­tab­ban sürgeti az áttérést, hanem még tovább is megy. Az országházból B­ udapest okt. 8. A képviselőházban ma üres padok mel­­­­lett tárgyalták a mezőgazdasági termé-­­­nyek hamisításáról szóló törvényjavaslat­­­tot. A mezőgazdaság sanyarú helyzete miatt a kesergő agrárius nagyságok csaknem kivétel nélkül távollétükkel tündököltek. Gróf Thorotzkay Miklós a közgazda­­sági bizottság nevében ajánlotta a törvényja­vaslat­ elfogadását. A közegészségügyi, a bün­tető és kihágási törvények nem voltak képe­sek a mezőgazdasági termények hamisítását meggátolni. A vegykisérleti állomások vizsgá­latai azt bizonyítják, hogy a forgalomban levő mezőgazdasági terményeknek huszonkét száza­léka, tehát mintegy ötödrésze hamisított. Az 1893-ik évi XXIll-ik törvényczikk a mezőgaz­­­­dasági terményeknek csak egy csoportját óvja a hamisítástól. Szükség volt oly törvényhozási intézkedésre, amely minden hamisítást teljes szigorral üldöz és a termelést kellőképpen­­ megvédi. Minthogy a törvényjavaslat ennek a követelménynek megfelel, ajánlja annak a bi­zottság szövegezésében való elfogadását. Visontai Soma kifogást tesz az ellen, hogy ebben a nagyfontosságú törvényjavaslat­ban ismét a közigazgatási hatóság van a bí­ráskodással megbízva. Kifogásolja továbbá a törvény előkészítésének a módját, nevezetesen, hogy e javaslat, amely fontos jogi kérdésekkel foglalkozik, nem volt az igazságügyi bizottság előtt. Javasolja, hogy a Ház adja ki a javas­latot az igazságügyi bizottságnak. Gróf Feste­tits Andor földmivelésügyi miniszter rögtön válaszol Visontai észrevéte­leire. Arra a megjegyzésre, hogy a közigazga­­tási hatóság bírói funkc­iót végez, utal a bor­hamisításról és a mezőrendőrségről szóló tör­vényre; ugyanezekre hivatkozik abban a rész­ben is hogy a javaslatot nem adták ki az igaz­ságügyi bizottságnak. Ez a miniszter szerint teljesen fölösleges. Miután még Visontai megmagyarázta állítólag félreértett szavait, az elnök bezárta a vitát, mert több szónok nem volt. A részletes tárgyalásnál Kovács József azt, javasolta, hogy a sort is említsék meg az első szakaszban azok között a czikkek között, a­melyeknek a hamisítása tilos. M­é­r­e­y Lajos az első szakasz második bekezdésének az elhagyását javasolta, mert nem tartja helyesnek, hogy a javaslatban nem em­lített termékek hamisítását miniszteri rendelet számára tartsák fenn. Olyan értelmű módosí­tást javasol, hogy a miniszter minden két év­ben tegyen jelentést a hamisítások ellen kibo­csátott rendeleteiről. Veres József, aki különben örömmel üdvözli a javaslatot, a pálinka hamisítását is szeretné eltiltani. Sajnálja, hogy az erre vo­natkozó külön javaslatot a miniszter csak meg­ígérte, de eddig még nem terjesztette be. Ha­tározati javaslatot, ad be, hogy a ház utasítsa a minisztert a javaslatnak még ebben az ülés­szakban való beadására. Gróf Festetich Andor földmivelésügyi mi­niszter sorra szedte az észrevételeket és a sza­kasz változatlan elfogadását kérte. Csupán Mérey pótlását nem ellenezte. Kovács József módosí­tását visszavonta, Mérey Lajosét elfogadták, Veres határozati javaslatát mellőzték. Egyebek­ben a szakaszt változatlanul fogadták el. A 3. §-hoz, a­mely a kihágásokat sorolja fel, Kovács József, M­é­r­e­y Lajos és V­i­s­o­n­­t­a­i Soma egész sereg módosítást javasoltak. Gróf Feste­tits Andor földművelésügyi miniszter a módosítások közül többet, elfogadott s ezeket a többség is elfogadta. A többit mel­lőzték. Denison elpirult „Nagyon búsulok, hogy ettől fél. Ké­rem legye félre s beszéljen ezekről a szemé­lyekről.“ Selma szemei szikráztak „Épen ez, tudtam, hogy igy fog beszélni. Azok nem személyek.“ „Hát micsodák?“ „Barátaim.“ Szemeinek fénye nem aludt ki. Úgy ra­gyogott, mint két csillag. „Akkor hát királyok és királynők, mert barátsága megkoronázza őket. Gyermek, mi­lyen nagyszerű szemei vannak ! Beszéljen ezek­ről a királyokról és királynőkről.“ „Ah! királyok, királynők! Még ha le­hetne sem akarnék királyokat és királynőket ismerni. Rideg dolgok, s még büszkébbek — mint maga,“ ezt az utolsó két szót csak bátor szemei tették hozzá, mert gyáva nyelve hallgatott. „Az én barátaim egyszerű em­berek. S az a férfi — akar hallani róla?“ „Akarok “ „Egy nagybátyám, a legszebb szobában lakik, mit valaha láttam. Mindent maga csi­nál magának s minden jól van csinálva, a kávé­főzésen kezdve a könyvek leporolásáig. Ha csak reá is gondolok, érzem a kávé illatát — most is ! — látom, hogyan csinálja s ho­gyan fenyeget meg: Selma, Selma,majom vagy, a majmok pedig, midőn meghalnak nem men­nek az égbe, hanem kávés kannává válnak s az asztalra kerülnek s egyszer eltörnek. Ez a végük. — S én úgy féltem ettől. Gyermek voltam.“ „Ah, kedvesem, hogy hívták?“ Selma megmondta. A 4. §-t Mérey Lajos módosításával fogadták el. Az 5. §-nál Visontai Soma adott be módosítást, hogy ne a közigazgatási, hanem a bírói közegek járjanak el a kihágások ügyében. A miniszter ellenezte a módosítás elfo­gadását. Uray Imrének sem kellett a Visontai módosítása A bíróságokat nem kell még újabb apró-cseprő hamisítási perekkel is terhelni. Visontai közbeszólt: — Érteni kell ehhez! Uray visszavágott: — Lehet, hogy a képviselő úr jobban ért a hamisításhoz! Visontai erre heves hangon szólalt fel személyes kérdésben és nagy derültség közt azt a mulatságos kijelentést tette, hogy ő csak törvényhozói kötelességét teljesíti és nem akar egy szert tenni popularitásra, hogy a polgári házassággal szemben való magatartását ellen­súlyozza. Miután a klerikális Visontai és a liberális Uray képében a szélsőbal frakciója így ismét szerencsésen kibékült, még az­­előadó, Tóth Ernő és Draku­lics Pál szóltak a módosí­táshoz. A többség az eredeti szöveget fogadta el. A 6 §-t szó nélkül elfogadták. De a 7. §-nál Visontai újra módosítani akar. Most végre sikerült elfogadtatni egyik módosítását. És erre a nagy módosító megelégedetten tá­vozott. A hátralevő szakaszokat minden vita nél­kül fogadták el. Gróf F­e­s­t­e­t­i­cs Andor földmivelésügyi miniszter válaszolt ezután három interpellá­­czióra. Bernáth Bélának a fillokszerv által sújtottak állami támogatását sürgető inter­­pellácziójára a miniszter kijelentette, hogy a javaslatot egy pár hét múlva beadja. Bernáth Béla örömmel fogadja a mi­niszter válaszát, s csak arra kéri, hogy az egy pár hét ne jelentsen újabb halasztást. Gróf F­e­s­te­t­i­c­s Andor erre kijelen­tette, hogy senkinek sincs oka az ő ígéretének komolyságában kételkedni és szavai nem je­lenthetnek mást, mint hogy a javaslat néhány hét múlva a ház asztalán lesz. A miniszter válaszát tudomásul vették. Végül meghatározták a holnapi ülés napi­rendjét, amelyre a ma elfogadott javaslat har­madik olvasását, azután a szarvasmarhatenyész­tés országos emeléséről és a Közép-Duna egy­séges szabályozásáról szóló törvényjavaslatokat vették fel. Ezeknek letárgyalása után nem lesz érdemleges ülés, míg csak a bizottságok újabb jelentéseket nem tesznek a náluk levő javas­latokról. Az ülés elején a belügyminiszter beter­jesztette a múlt évről szóló közegészségügyi je­lentést. A főrendiház hármas bizott­ságából.

Next