Kolozsvár, 1895. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)

1895-11-08 / 257. szám

* IX-ik évfolyam. 1895. 257. szám. Kolozsvár, péntek november 8. Szerkesztő-iroda: Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. ,­éziratok nem adatnak vissza V.. jelenik a lap minden nap, az fvi I. p. és vasárnapok kivét­elével.­­Nértelennrl beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. B­ELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK Egész évre..........................16 frt. Félévre 8 frt. Negyed évre . . . . 1­4 frt. Egy hóra..........................1 frt. 50 kr. Egy szám Ara 6 kr. H­IRDETÉSI DIJAK: E gy □ cm tér Ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben rétesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. A dézma kártalanításáról.1 Kolozsvár, nov. 8 Az ország erdélyi részeiben meg­szüntetett úrbéri dézmaák kárpótlásánál visszatartott összegek kiszol­­­gáltatásáról szóló 1895-ik évi 3-ik t. ez. 7 §-a szerint a kárpótlásoknak megállapítása hivatalból történik és a belügyi, pénzügyi és igazságügyi mi­niszterek felhatalmaztalak, hogy az e­l­­járást rendelettel szabályozzák. Ennek alapján f. évi szeptember 11-én a három miniszter részéről egy hirdet­mény bocsáttatott ki, mely szerint az ere­deti jogosultak vagy jogutódaik nevük és lakhelyük bejelentésére felhivattak, mi­által az eljárás megkönnyítését akarták elérni. Midőn ezen határidő pár nap múlva lejár, e sorokkal nemcsak az illető jogo­sultakat kívánom emlékeztetni, sem pe­dig a határidő előtt bejelentésre serken­teni, mert az egy kissé szinte elkésett, de ez a határidő meghosszabbítandó és a­mint értesültem, e nélkül is későbbi bejelentések is elfogadtatnak, hanem az utasításnak némely a törvénytől eltérő intézkedéseire kívánom az illető döntő körök figyelmét felhívni s őket fel­kérni, hogy azon a szükséges változta­tásokat tegyék meg és miután csak ez a czélom, mellőzöm, hogy sokkal több illette volna meg a volt birtokosokat. Mellőzöm azt is, hogy jóllehet a pénz­ügyi bizottság jelentésének indokolása szerint ezen törvényjavaslat, a múlt év­i deczemberben egy compromissum alap­­­­ján jött létre, e compromissum egyik elfogadott pontja, mely ugyan nem na­gyon lényeges és csak keveseknek okoz­hatott kárt, egészen kifelejtetett, mert hisz ezen már ma segíteni úgy sem lehetne és részemről ezek daczára is elisme­réssel kell, hogy legyek, hogy ezen 40 évet meghaladó sérelem, bár így is orvo­soltatok magával a törvényjavaslattal benyújtott indokolásnak, illetve a pénz­ügyi bizottság jelentésének végszavai mondják, hogy a törvény egy régi jog­sérelmet orvosolt és sok érdemes család igazságtalan megkárosítását hosszú idő múlva tette jóvá. És épen e jelentés ellenére, az uta­sítás e törvénytől eltérő intézkedéseket nem tartalmazhat és ha olyan mégis tévedésből előfordulna, az helyre ho­zandó. *) Oly ké­ből közöljük e czikket, a melynek az utólagos dézma-ka­talanitás kieszközlésében oroszlán rés­e van. A törvény czime a visszatartott összegek kiszolgáltatásáról szól — és e 9 czikkelyből álló törvényczikk egyetlen czikkelye sem mondja azt ki, hogy azon visszatartott összegek kiszolgáltatása csak olyanoknak eszközölhető, kik részesül­­tek már dézma kárpótlásban, ezt már­­ azon okból sem mondotta és nem is mondhatta ki a törvény, mert hisz a törvény 2-ik §-a a fiskális árenciális dézmák kártalanítását rendelte el, ezek biztalói pedig semmi kárpótlást nem nyertek, mert az 1858-ik patens szerint ehhez jogczimük sem volt. Tehát bejelen­tést sem tehettek. Az 1895 évi tcz. 3. és 4. §§-ai, ahol a kezelési költség czimen levont 13-nak Ve­odra való kiegyenlítése, valamint a 10 évi, 2 havi és 15 napi elvont kamat fe­jében az ötven százalék kiadása elrendelte­tett, egyetlen szóval sem mondják azt, hogy ezen utóbbi két c­ímen igényelhető ösz­­szegek csak azoknak szolgáltassanak ki, a­kik korábban már igényüket beje­lentve, ezelőtt mintegy harminc­ évvel az akkori szabályok szerint kárpótlás­ban részesültek. Hisz a törvény, a fent idézett pénzügyi bizottság jelentése sze­rint is az igazságtalan megkárosítások jóvátételét czélozta és ebből következik, hogy ha az akkori törvények és szabá­lyok szerint, a nem jelentkezők semmit sem kaptak, a megillető kárpótlás most kiadassák. A törvény 7-ik §-a azt mondja, hogy a kárpótlások megállapítása hi­vatalból történik, de itt sem mondja és egyetlen egy szavából sem következ­tethető, hogy ezen megállapítás hivatal­ból, csak azok részére e­zközöltessék, a­kik igényeiket korábban bejelentették és hogy ezen most három c­ímen kiszol­gáltatandó kárpótlás, csak pótkárpót­lása lenne azoknak, akik annak ide­jében kárpótlásban már részesültek. Ámde a folyó évi szept. 11-ikén 76, 928. sz. alatt a három minister ré­széről kiadott utasítás 2 §-a azt álla­pítja meg, hogy a szóban forgó kárpót­lási igényeknek bejelentés által való megújítására szükség nincsen ; viszont ha valamely földes úr dézma kárpótlásban a kárpótlási igény be nem jelentése miatt annak idején kárpótlásban nem részesült,igényét ezen kárta­lanítás alkalmával sem érvé­nyesí­theti.E végrehajtási intézkedés, sérelmes. Az szerintem a törvényből nem is magyarázható ki, a­mint azt kimu­tattam s épen azért a fenti utasítás módosítandó helyre hozandó és a hi­vatottak figyelmét erre felhívni kívántam. Midőn e sérelmes rendelet tudomá­somra jött, egyszersmind arról is érte­sültem, hogy Hunyad megyének legna­gyobb részében most semmi kártalanítás, sem fog adatni. A dolog után puhatolva felvilágosításul azt kaptam, hogy ott legnagyobb részben a természetbeni déz­­m­ált pénz­váltsággal, mintegy szerződé­sileg lévén átváltoztatva, a hatvanas évek­ben teljes kárpótlás adatott, és nem vonatott le kezelési költség czimen V3 ad; de ezen eseteknél is, a 10 évi kamatra szerintem a jogczim fennáll az 1895. 3 évi III. tcz. alapján. Még egyetlen egyéni véleményemet kívánom nyilvánítani, hogy ezen dézma kártalanítás csupán a volt földesurakat illetve jogutódait illeti meg és nem a birtokok oly tulajdonosait, a­kik vásár útján jutottak hozzájuk (ha csak a szer­ződésben ez a kárpótlási igény is kife­jezetten meg nem vétetett). Ezt a tör­vény 2. §-ából, a pénzügyi bizottság je­lentéséből és az utasításból kétségtele­nül ki lehet mutatni. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, hogy kellemetlen és czéltalan perek ne támasztassanak. Meg vagyok győződve, hogy az ille­tékes tényezők meg fogják találni a módját annak, hogy a­mennyiben a tör­vényben megállapított jogos igényeket a végrehajtási rendelet korlátozza, a tör­vény eredeti intencziói érvényesüljenek. A „KOLOZSVÁR* TÁRCZÁJA. A mokányok és cso­­bányok. Román néprajz. Az erdélyrészi Kárpátok közt, az ojtozi vámtól a vas­kapuig, legtöbbnyire három te­nyésztő románok laknak, az úgynevezett m­o­­hányok, összesen 20—25.000 család, a kö­vetkező községekben : Sósmező, Bereczk, Ko­­vászna, Hétfalu, Törcsvár, Resinar, Szelistye, Llcska, Valea és Szerdahely-Maző. A törcsvár környékbeliek magukat, egymás között m­o­­lánoknak, a szeben vidékiek pedig c­z­u- Czuei)ok­nak nevezik. A mokányok csak is juh nyájaik jövedel­­méből élnek. Nyájaikat részint Romániában és a Lobrudzsában, részint Bolgárországban és fie°zarabiában teleltetik, s jelentékeny legelte­tési összeget fizetnek, a­mint a haszonbérlők­­kel vagy a birtokosokkal megegyezhetnek. A juhok összes száma, a­melyek az erdélyrészi Kárpátokból a szomszéd Románia zónáira le­­állanak, meghaladja a két milliót. Ezek kö­­zül igen sokan nem csak ott telelnek Románia­­, mint Dobrudzsában, Bulgáriában és Beszará­­biában, hanem ott is nyaralnak. A juhoktól van" főbb nyeremény a gyapjú. A mokányok a fes­ pénzt szereznek, a bárányokból, gyapjú kelméből, berbécsekből, vénluhakból, aztán a sajtból, túróból, ordából és vajból. A hétfalusi mokányok között sokan vannak, a­kik a baromtenyésztés mellett, ke­reskedéssel és földmiveléssel is foglalkoznak. Románia sok részében találunk haszon­bérlőket, sőt földbirtokosokat is, főleg J­á­­­o­­micza- és Braila megyékben. A nagyobb rész Dobrudzsában van letelepedve, mint föld­­birtokos, a­hol baromtenyésztéssel is foglalko­zik ; a kisebb rész pedig Beszarábiában és Bul­gáriában vén szétszórva, ugyanazon foglalkozást űzvén. A csobánok, az az a nyájőrök, hogy a szabadban az éghajlat viszontagságaival daczol­­hassanak, juhbőr bundát és e mellett szánkat, fejükön pedig báránybőr kucsmát hordanak, egyéb öltözetük még a nadrág, durva posztó­ból, melyet dimie-nek neveznek, zsíros ing, melyet nem kötnek be a nadrágba, s lábaikon bocskor. A csobának fizetése inkább juhosból áll, mint pénzből, a bocsoké pedig a nyájtól nyert készülményekből, az­az túróból, sajtból. Minden nyájnál háromféle csobán van, u. m. mánzárárok, cártánárok és szerpárok. A A mânzăranok, fejők, legelőre hajtják a tejelő juhokat, melyet ők maguk fejnek meg s aztán a tejből a bács sajtot készít. A cárlánárok, nyájőrök, őrzik a tarka bárányokat, a sterpanok a meddő juhokat vagy a berbécseket. Ezek éjjel-nappal őrködnek a nyájak felett és csak akkor közelednek az esztenához, midőn élelmi­szerekért mennek. A csobánok élelme igen egyszerű, legtöbb­­nyíre csak törökbúzalisztből készített pulisz­kából (mamaliga, malain) áll, sajttal és ordá­­i­val. A liszt szitálatlan. Kenyeret nem igen esznek. Néha, néha esznek még juh vagy bá­rány húsból készített pásztrámát (szárí­tott hús), isznak még, mikor az esztenához mennek, tejet vagy édes zsendiczét (meleg zsendicze, tiszta ordával,) vagy savót (savanyú zsendicze), a­mely még fokozza az étvágyat. Azonban szentül megtartják a böjtöket. Az esztena boronákból van készítve s két részből áll, egyik a raktár, másik a műhely. A raktár közötti választék neve: comormcu. Ezen mennek át a juhok az akolból, midőn meg­fejik, az akol felőli oldalon 2—4 kijáró lévén, a juhok számához képest. A komormkul mel­let a kijárásnál állanak a fejők-menzai­, kik megragadják a juhok lábait, midőn az esztena másik felére akarnak áthaladni és megfejik a a csebrekbe. Midőn a cseber megtelik, a tejet megszűrik és egy nagyobb faedénybe töltik, a­hol megalszik és orda lesz belőle. A műhely közepében kőlapokból kemeneze van, kémény nélkül, a­mely felett üst csüng alá, a­melyben a savót főzik, hogy az ordát kivonják belőle. Ugyanott van egy szűrő, ame­lyen a megaludt ordát átsajtolják. A zsendi­­czéből (az átszűrt savóból) csinálják a juh­ va­jat. E műhelyet konyhánál­, sőt hálószobának is használják. Itt alszik csendesen a bács és hajtó. A hajtó, miután a juhokat az akolba terelte — miután mind megfejték, — szakácsi teendőket is végez. Az esztenában az üst felett van még egy polez is, melyen a puliszka lapító deszkája és több fakupa áll, melyeket tányérul használnak. A fedél szarvazata között, a­mely desz­kákból, fenyő fahéjból áll, kövekkel megnyom­tatva, hogy a szél el ne kapja, látszanak fel­­szúrva a fakanalak és a puliszka keverő. Itt van felfüggesztve a rovás is. A rovás négy szögre faragott bot, melyre be van vésve a na­ponként megmért sajt. A rovás az egyetlen napló az esztenában, a­mely egyúttal nyugta és ellennyugta gyanánt szolgál a más eszte­­nákból hozott sajtot illetőleg. A füst, a­mely az esztena soha ki nem alvó tüzéből szárma­zik, nem levén kémény, a­hol kimenjen, az esztenában lebeg, valameddig az esztena fara­gatlan gerendái s részben hasadékai között ki­szűrődik. R­ománból: Koósi Ferencz — Sz. A képviselőház új al­elnöke D­a­rányi Ignácz dr. földmivelési miniszter kine­­veztetése folytán tudvalevőleg lemondott a kép­viselőházban viselt alelnöki méltóságáról. A sza­badelvű­ pártnak erre a méltóságra T­e­r­e­s­z­k­y István dr. a jelöltje, a legérdemesebb férfiak egyike, a­kit erre a megtisztelő pozíc­ióra hosz­szú, fáradhatatlan és sikerekben gazdag politi­kai működése teljes mértékben érdemesít is, és a­kinek jelöltségét e tárgyilagos okok folytán az egész szabadelvű­ párt s a párttal együtt bi­zonynyal a méltányos közvélemény egésze is megelégedéssel fogadja. Az anyakönyvvezető és helyet­tese. Egy alispán fölterjesztése folytán miheztar­tás végett, kijelentette a belügyminiszter, hogy ama szükség mérvét, hol és mennyiben kell az anyakönyvvezető-helyettesnek az anyakönyvvezető mellett állandóan működnie, a tapasztalt körül­mények állapítják meg, azt tehát a lakosság meghatározott számához kötni nem lehet. Hoz­zátette a miniszter, hogy az anyakönyvvezető­i te­endőknek az anyakönyvvezető és állandóan mű­ködő helyettese között munkakörök szerint való megosztása kérdésében az anyakönyvvezető saját belátása szerint intézkedik s ily intézkedései nem igényelnek külön jóváhagyást ; a felügyelő ható­ságoknak azonban természetszerűleg joguk és kö­telességük az anyakönyvvezető működését ebben a tekintetben is ellenőrizni. Igazolt mandátum A képviselőház állandó igazoló bizottsága Bornemisza Ádám elnöklete alatt tartott szerdai ülésében vizsgá­lat alá vette Schnell Károly, Brassó megye első kerületében megválasztott országgyűlési képviselő megbízó levelét. A megbízó levélül szolgáló választási jegyzőkönyv úgy tartalmára, mint kiállítására nézve megfelelvén a törvény és a házszabályok rendelkezésének, a bizottság Schnell Károlyt, a kérvényezésre megállapított harminc­ nap föntartásáv­al, igazolt képviselő­nek jelentette ki s jelentésének a ház elé ter­jesztésével Görgey Béla bizottsági jegyzőt bízta meg. Az állami költségvetés. (A pénzügyminiszter beszéde a képviselőház tegnapi ülésén.) Lukács László pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!­ Hogy a vita jelen stádiumában felszólalok, ezt ne méltóztassék annak tulajdonítani, mintha elhárítani akarnám a kormánytól azt a vádat, hogy csak a vita végén szólal fel, akkor, midőn már az általá­nos vitában az általa mondottakra nem lehet észrevételeket tenni. A közvetlenül előttem felszólalt Bujáno­­vics Sándor­­. képviselő úr beszédére vonat­kozólag csak elismerésemet kívánom kifejezni nyílt és őszinte nyilatkozatáért, melyben kijelen­tette azt, hogy az ország gazdasági és kultu­­rális életének fejlesztésére szükséges kiadási többleteknek a költségvetésbe való beállítását nem perkorrestálja. T. Ház ! Teljesen lehetetlenség azt köve­telni, hogy egy fejlődő államban a kiadások egyáltalában ne fejlődjenek. T Ház! A határozati javaslatok szerint, a költségvetési előirányzatok még általánosság­ban sem fogadtatik el, mert — és itt csakis a pénzügyi motiváczióra kívánok szorítkozni és nem a politikai motívumokra, melyekből a t. képviselő urak kiindultak; azokra a pénz­ügyi motívumokra, hogy t. i. komoly aggály merült fel a tekintetben, hogy váljon az oly nagy áldozattal helyreállított államháztartási egyensúly fentartható lesz-e. Másrészről Helfy J. képviselő úr ezt a kormányt­­nem véli al­kalmasnak és megbízhatónak arra, hogy oly nagyfontosságú tárgyalást, mint a kvóta, vám- és banktárgyalások, megnyugvással reá volná­nak bízhatók. Horászáky Nándor t. képviselő úr megta­gadja a költségvetés elfogadását azért, mert a kormánynak a legnagyobb könnyelműsége nyi­latkozik annak összeállításában. (Halljuk !) Helfy Ignácz t. képviselő úr azt méltóz­tatott mondani, hogy nem reális ez a költség­­vetés, mert az a 21.000 frt többlet, mely mint végeredmény mutatkozik a pénzügyi bizottság megállapításai szerint, nem fog bekövetkezni. Hát t. Ház, én mint e Háznak meglehe­tős hosszú idő óta tagja, a­ki figyelemmel kí­sértem a költségvetési tárgyalásokat, még nem emlékszem, hogy a t. ellenzék valamely költ­ségvetést reálisnak ismert volna el. Havasi találkozás. Elbeszélés. Irta­ Csutak Lajos. Imé­e.) Azt mondták, ez a havasi járók rövid útja, de a mely bevezet egész Oláhországba. Gáldi keresztül ment a pusztán s eltűnt az ösvé­nyen. Nem maradt veszteni való időm : gyorsan beugrottam a vadász szobába, magamhoz vettem a fegyverem s én is utána siettem. Óvatosan fától fáig lopodztam, az alakját csak ott lát­hattam, hol a hold át­világított a fák között. Minden ingadozás nélkül, határozottan ment, csak nyoma sem látszott annak, hogy kevéssel ezelőtt minő állapotban volt. — De a­mi ennél is inkább meglepett, az az volt- hová mehet ez most? ezt nem tudtam kitalálni. Hát azt nem sokára megtudtam. A­mint leértünk a patakba, úgy tetszett, mintha valami emberi hang ütötte volna meg a fülemet. Megállottam hallgatózni. Csakugyan, mintha ketten beszélgetnének. Tovább mentem csendesen, már szinte beértem Gáldit. Egy oláh s egy oláhné mentek előttünk. Az asz­­szony lovon ült, melyet a férfi vezetett. A nagy kövek között csak lassan haladhattak. A hold telj­es fényben ragyogott,­­ mindent láthattam, mint nappal. Gáldi gyors léptekkel sietett beérni őket. Hol az ösvény elhagyta a patak medrét és kapaszkodni kezdett fel ott már csak né­hány lépés választotta el tőle. Nekem egy pillanat alatt hideg verejték szaladt végig a hátamon. Anára gondoltam. Gáldi egyszer megállóit, fegyverét kezébe vette, aztán rákiáltott. A férfi felemelte botját, meg­fenyegette vele Gáldit és szótlanul mentek tovább. — Ana! visszafogadlak, ha vissza jösz! — szólt ismét utánok. Erre a nő magához húzta a férfit, megcsókolta, aztán visszafordult Gáldi felé s hangosan felkaczago­tt. — Hát nem jösz? — nem jösz? — Ak­kor nem leszel az övé sem, — szólt fájdalom­tól reszkető hangon, fegyverét arczához emelte s mire oda szökhettem volna, már eldördült, rögtön utána a másik is. Abban a minutában hátulról átkaroltam. A nőről csak annyit lát­tam, hogy a feje előre bukkant, aztán egész testtel hanyatt bukott a lovon. Sem neki, sem Helfy Ignácz. De igen, két-három ízben ! Lukács László pénzügyminiszter: Hát t. Ház, a t. képviselő urak ezt a költségvetést is irreálisnak deklarálják ; azt mondják, hogy az a 21.000 forint többlet fi­ktív dolog, a­mi nem fog bekövetkezni. Én is abban a vélemény­ben vagyok, hogy bizonyos tekintetben az a 21.000 forint fiktiv, de oly értelemben, hogy nem 21.000, hanem sokkal nagyobb többlet fog az 1896. év végén zárszámadásilag mutat­kozni. (Tetszés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélső­­baloldalon.) A költségvetés realitását megtámadják a képviselő urak először azért, mert a kiadások­nál bizonyos előrelátható s a kormány által már bejelentett kiadások nincsenek beillesztve a költségvetésbe. Ezekre kötelességemnek tartom megadni a felvilágosításokat. (Halljuk! Halljuk!) A­mi a Vaskapu szabályozási kölcsön bevételeit illeti, megjegyzem, hogy incamerálta a regale kötvények ellenértékét, incamerálta a tisza­szegedi alapot, a­mi mellékesen megje­gyezve, a pénzügyi kezelés helyes elveinek természetes következménye volt. Ha­t, képvi­selőház, e módszer szerint akartam volna el­járni, a Vaskapu kölcsönből befolyt pénzzel semmi sem lett volna könnyebb, minthogy azt egyszerűen incamerálom, az állampénztári kész­letek közé beveszem, nem illesztem be a költségvetésbe és így igen jelentékeny összeg­gel szaporítottam volna a pénztári készleteket. A költségvetésbe szükséges minden valódi kiadást és bevételt beilleszteni, és hogy ez ál­tal, hogy az ilyen forrásból származó össze­geknek a költségvetésbe való beillesztése által a költségvetés igaztalanul egy vagy más irány­ban ne befolyásoltassék, annak az egyszerű orvossága az, hogy az illető tétel úgy bevé­telbe, mint kiadásba betétetik, a­mi által át­­futó jellegűvé vállván, a költségvetésnek sem javítására, sem rosszabbítására befolyást nem gyakorol. A mi,­t­ képviselőház, a folyamszabályo­zási kölcsönnek összegeit, vagyis a folyamsza­­ályozással kapcsolatos kiadásoknak a költség­­vetésbe be nem helyezését illeti, erről először is, a­mint méltóztatnak tudni, külön törvény rendelkezik és külön diszpozíc­ió foglaltatik ebben, és az nem példátlan, hogy póthiteltör­­vények, vagy külön törvények rendelkeznek bizonyos összegek felett, oly összegek felett, a­melyek a költségvetésben kifejezést nem nyernek. T. képviselőház ! Bármikép álljon is a dolog, azt hiszem, hogy ezek mind elenyésző csekélységek azon tényhez képest, melyet a leghivatottabb fiktor, a pénzügyi bizottság konstatált és a­mely azt állapította meg, hogy az 1896. évi költségvetési előirányzatnak bevé­teli részét 24 millióval nagyobb összegben le­hetett volna praeliminálni, mint a­hogy tény­leg praelimináltatott (ügy van a jobbfelől,­ azt hiszem, hogy a költségvetés realitásának ez a legfényesebb bizonyítéka. Helly J. képviselő úr egy igen komoly és súlyos váddal terhel engem, állítván, hogy az 1894-iki zárszámadás eredményeinek előterjesz­tése alkalmával önkényesen csoportosítottam a számokat. Konstatálom, hogy a zárszámadás jelen­tése szóról-szóra ugyanaz, a­mit nekem szeren­csém volt előadni, és így azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy lemondom azon tisztemről.

Next