Kolozsvár, 1895. július-december (9. évfolyam, 147-299. szám)
1895-11-08 / 257. szám
* IX-ik évfolyam. 1895. 257. szám. Kolozsvár, péntek november 8. Szerkesztő-iroda: Kiadóhivatal: BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. ,éziratok nem adatnak vissza V.. jelenik a lap minden nap, az fvi I. p. és vasárnapok kivételével.Nértelennrl beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK Egész évre..........................16 frt. Félévre 8 frt. Negyed évre . . . . 14 frt. Egy hóra..........................1 frt. 50 kr. Egy szám Ara 6 kr. HIRDETÉSI DIJAK: E gy □ cm tér Ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben rétesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. A dézma kártalanításáról.1 Kolozsvár, nov. 8 Az ország erdélyi részeiben megszüntetett úrbéri dézmaák kárpótlásánál visszatartott összegek kiszolgáltatásáról szóló 1895-ik évi 3-ik t. ez. 7 §-a szerint a kárpótlásoknak megállapítása hivatalból történik és a belügyi, pénzügyi és igazságügyi miniszterek felhatalmaztalak, hogy az eljárást rendelettel szabályozzák. Ennek alapján f. évi szeptember 11-én a három miniszter részéről egy hirdetmény bocsáttatott ki, mely szerint az eredeti jogosultak vagy jogutódaik nevük és lakhelyük bejelentésére felhivattak, miáltal az eljárás megkönnyítését akarták elérni. Midőn ezen határidő pár nap múlva lejár, e sorokkal nemcsak az illető jogosultakat kívánom emlékeztetni, sem pedig a határidő előtt bejelentésre serkenteni, mert az egy kissé szinte elkésett, de ez a határidő meghosszabbítandó és amint értesültem, e nélkül is későbbi bejelentések is elfogadtatnak, hanem az utasításnak némely a törvénytől eltérő intézkedéseire kívánom az illető döntő körök figyelmét felhívni s őket felkérni, hogy azon a szükséges változtatásokat tegyék meg és miután csak ez a czélom, mellőzöm, hogy sokkal több illette volna meg a volt birtokosokat. Mellőzöm azt is, hogy jóllehet a pénzügyi bizottság jelentésének indokolása szerint ezen törvényjavaslat, a múlt évi deczemberben egy compromissum alapján jött létre, e compromissum egyik elfogadott pontja, mely ugyan nem nagyon lényeges és csak keveseknek okozhatott kárt, egészen kifelejtetett, mert hisz ezen már ma segíteni úgy sem lehetne és részemről ezek daczára is elismeréssel kell, hogy legyek, hogy ezen 40 évet meghaladó sérelem, bár így is orvosoltatok magával a törvényjavaslattal benyújtott indokolásnak, illetve a pénzügyi bizottság jelentésének végszavai mondják, hogy a törvény egy régi jogsérelmet orvosolt és sok érdemes család igazságtalan megkárosítását hosszú idő múlva tette jóvá. És épen e jelentés ellenére, az utasítás e törvénytől eltérő intézkedéseket nem tartalmazhat és ha olyan mégis tévedésből előfordulna, az helyre hozandó. *) Oly kéből közöljük e czikket, a melynek az utólagos dézma-katalanitás kieszközlésében oroszlán rése van. A törvény czime a visszatartott összegek kiszolgáltatásáról szól — és e 9 czikkelyből álló törvényczikk egyetlen czikkelye sem mondja azt ki, hogy azon visszatartott összegek kiszolgáltatása csak olyanoknak eszközölhető, kik részesültek már dézma kárpótlásban, ezt már azon okból sem mondotta és nem is mondhatta ki a törvény, mert hisz a törvény 2-ik §-a a fiskális árenciális dézmák kártalanítását rendelte el, ezek biztalói pedig semmi kárpótlást nem nyertek, mert az 1858-ik patens szerint ehhez jogczimük sem volt. Tehát bejelentést sem tehettek. Az 1895 évi tcz. 3. és 4. §§-ai, ahol a kezelési költség czimen levont 13-nak Veodra való kiegyenlítése, valamint a 10 évi, 2 havi és 15 napi elvont kamat fejében az ötven százalék kiadása elrendeltetett, egyetlen szóval sem mondják azt, hogy ezen utóbbi két címen igényelhető öszszegek csak azoknak szolgáltassanak ki, akik korábban már igényüket bejelentve, ezelőtt mintegy harminc évvel az akkori szabályok szerint kárpótlásban részesültek. Hisz a törvény, a fent idézett pénzügyi bizottság jelentése szerint is az igazságtalan megkárosítások jóvátételét czélozta és ebből következik, hogy ha az akkori törvények és szabályok szerint, a nem jelentkezők semmit sem kaptak, a megillető kárpótlás most kiadassák. A törvény 7-ik §-a azt mondja, hogy a kárpótlások megállapítása hivatalból történik, de itt sem mondja és egyetlen egy szavából sem következtethető, hogy ezen megállapítás hivatalból, csak azok részére ezközöltessék, akik igényeiket korábban bejelentették és hogy ezen most három címen kiszolgáltatandó kárpótlás, csak pótkárpótlása lenne azoknak, akik annak idejében kárpótlásban már részesültek. Ámde a folyó évi szept. 11-ikén 76, 928. sz. alatt a három minister részéről kiadott utasítás 2 §-a azt állapítja meg, hogy a szóban forgó kárpótlási igényeknek bejelentés által való megújítására szükség nincsen ; viszont ha valamely földes úr dézma kárpótlásban a kárpótlási igény be nem jelentése miatt annak idején kárpótlásban nem részesült,igényét ezen kártalanítás alkalmával sem érvényesítheti.E végrehajtási intézkedés, sérelmes. Az szerintem a törvényből nem is magyarázható ki, amint azt kimutattam s épen azért a fenti utasítás módosítandó helyre hozandó és a hivatottak figyelmét erre felhívni kívántam. Midőn e sérelmes rendelet tudomásomra jött, egyszersmind arról is értesültem, hogy Hunyad megyének legnagyobb részében most semmi kártalanítás, sem fog adatni. A dolog után puhatolva felvilágosításul azt kaptam, hogy ott legnagyobb részben a természetbeni dézmált pénzváltsággal, mintegy szerződésileg lévén átváltoztatva, a hatvanas években teljes kárpótlás adatott, és nem vonatott le kezelési költség czimen V3 ad; de ezen eseteknél is, a 10 évi kamatra szerintem a jogczim fennáll az 1895. 3 évi III. tcz. alapján. Még egyetlen egyéni véleményemet kívánom nyilvánítani, hogy ezen dézma kártalanítás csupán a volt földesurakat illetve jogutódait illeti meg és nem a birtokok oly tulajdonosait, akik vásár útján jutottak hozzájuk (ha csak a szerződésben ez a kárpótlási igény is kifejezetten meg nem vétetett). Ezt a törvény 2. §-ából, a pénzügyi bizottság jelentéséből és az utasításból kétségtelenül ki lehet mutatni. Azért szükséges ezt hangsúlyozni, hogy kellemetlen és czéltalan perek ne támasztassanak. Meg vagyok győződve, hogy az illetékes tényezők meg fogják találni a módját annak, hogy amennyiben a törvényben megállapított jogos igényeket a végrehajtási rendelet korlátozza, a törvény eredeti intencziói érvényesüljenek. A „KOLOZSVÁR* TÁRCZÁJA. A mokányok és csobányok. Román néprajz. Az erdélyrészi Kárpátok közt, az ojtozi vámtól a vaskapuig, legtöbbnyire három tenyésztő románok laknak, az úgynevezett mohányok, összesen 20—25.000 család, a következő községekben : Sósmező, Bereczk, Kovászna, Hétfalu, Törcsvár, Resinar, Szelistye, Llcska, Valea és Szerdahely-Maző. A törcsvár környékbeliek magukat, egymás között molánoknak, a szeben vidékiek pedig czu- Czuei)oknak nevezik. A mokányok csak is juh nyájaik jövedelméből élnek. Nyájaikat részint Romániában és a Lobrudzsában, részint Bolgárországban és fie°zarabiában teleltetik, s jelentékeny legeltetési összeget fizetnek, amint a haszonbérlőkkel vagy a birtokosokkal megegyezhetnek. A juhok összes száma, amelyek az erdélyrészi Kárpátokból a szomszéd Románia zónáira leállanak, meghaladja a két milliót. Ezek közül igen sokan nem csak ott telelnek Románia, mint Dobrudzsában, Bulgáriában és Beszarábiában, hanem ott is nyaralnak. A juhoktól van" főbb nyeremény a gyapjú. A mokányok a fes pénzt szereznek, a bárányokból, gyapjú kelméből, berbécsekből, vénluhakból, aztán a sajtból, túróból, ordából és vajból. A hétfalusi mokányok között sokan vannak, akik a baromtenyésztés mellett, kereskedéssel és földmiveléssel is foglalkoznak. Románia sok részében találunk haszonbérlőket, sőt földbirtokosokat is, főleg Jáomicza- és Braila megyékben. A nagyobb rész Dobrudzsában van letelepedve, mint földbirtokos, ahol baromtenyésztéssel is foglalkozik ; a kisebb rész pedig Beszarábiában és Bulgáriában vén szétszórva, ugyanazon foglalkozást űzvén. A csobánok, az az a nyájőrök, hogy a szabadban az éghajlat viszontagságaival daczolhassanak, juhbőr bundát és e mellett szánkat, fejükön pedig báránybőr kucsmát hordanak, egyéb öltözetük még a nadrág, durva posztóból, melyet dimie-nek neveznek, zsíros ing, melyet nem kötnek be a nadrágba, s lábaikon bocskor. A csobának fizetése inkább juhosból áll, mint pénzből, a bocsoké pedig a nyájtól nyert készülményekből, azaz túróból, sajtból. Minden nyájnál háromféle csobán van, u. m. mánzárárok, cártánárok és szerpárok. A A mânzăranok, fejők, legelőre hajtják a tejelő juhokat, melyet ők maguk fejnek meg s aztán a tejből a bács sajtot készít. A cárlánárok, nyájőrök, őrzik a tarka bárányokat, a sterpanok a meddő juhokat vagy a berbécseket. Ezek éjjel-nappal őrködnek a nyájak felett és csak akkor közelednek az esztenához, midőn élelmiszerekért mennek. A csobánok élelme igen egyszerű, legtöbbnyíre csak törökbúzalisztből készített puliszkából (mamaliga, malain) áll, sajttal és ordáival. A liszt szitálatlan. Kenyeret nem igen esznek. Néha, néha esznek még juh vagy bárány húsból készített pásztrámát (szárított hús), isznak még, mikor az esztenához mennek, tejet vagy édes zsendiczét (meleg zsendicze, tiszta ordával,) vagy savót (savanyú zsendicze), amely még fokozza az étvágyat. Azonban szentül megtartják a böjtöket. Az esztena boronákból van készítve s két részből áll, egyik a raktár, másik a műhely. A raktár közötti választék neve: comormcu. Ezen mennek át a juhok az akolból, midőn megfejik, az akol felőli oldalon 2—4 kijáró lévén, a juhok számához képest. A komormkul mellet a kijárásnál állanak a fejők-menzai, kik megragadják a juhok lábait, midőn az esztena másik felére akarnak áthaladni és megfejik a a csebrekbe. Midőn a cseber megtelik, a tejet megszűrik és egy nagyobb faedénybe töltik, ahol megalszik és orda lesz belőle. A műhely közepében kőlapokból kemeneze van, kémény nélkül, amely felett üst csüng alá, amelyben a savót főzik, hogy az ordát kivonják belőle. Ugyanott van egy szűrő, amelyen a megaludt ordát átsajtolják. A zsendiczéből (az átszűrt savóból) csinálják a juh vajat. E műhelyet konyhánál, sőt hálószobának is használják. Itt alszik csendesen a bács és hajtó. A hajtó, miután a juhokat az akolba terelte — miután mind megfejték, — szakácsi teendőket is végez. Az esztenában az üst felett van még egy polez is, melyen a puliszka lapító deszkája és több fakupa áll, melyeket tányérul használnak. A fedél szarvazata között, amely deszkákból, fenyő fahéjból áll, kövekkel megnyomtatva, hogy a szél el ne kapja, látszanak felszúrva a fakanalak és a puliszka keverő. Itt van felfüggesztve a rovás is. A rovás négy szögre faragott bot, melyre be van vésve a naponként megmért sajt. A rovás az egyetlen napló az esztenában, amely egyúttal nyugta és ellennyugta gyanánt szolgál a más esztenákból hozott sajtot illetőleg. A füst, amely az esztena soha ki nem alvó tüzéből származik, nem levén kémény, ahol kimenjen, az esztenában lebeg, valameddig az esztena faragatlan gerendái s részben hasadékai között kiszűrődik. Románból: Koósi Ferencz — Sz. A képviselőház új alelnöke Darányi Ignácz dr. földmivelési miniszter kineveztetése folytán tudvalevőleg lemondott a képviselőházban viselt alelnöki méltóságáról. A szabadelvű pártnak erre a méltóságra Tereszky István dr. a jelöltje, a legérdemesebb férfiak egyike, akit erre a megtisztelő pozícióra hoszszú, fáradhatatlan és sikerekben gazdag politikai működése teljes mértékben érdemesít is, és akinek jelöltségét e tárgyilagos okok folytán az egész szabadelvű párt s a párttal együtt bizonynyal a méltányos közvélemény egésze is megelégedéssel fogadja. Az anyakönyvvezető és helyettese. Egy alispán fölterjesztése folytán miheztartás végett, kijelentette a belügyminiszter, hogy ama szükség mérvét, hol és mennyiben kell az anyakönyvvezető-helyettesnek az anyakönyvvezető mellett állandóan működnie, a tapasztalt körülmények állapítják meg, azt tehát a lakosság meghatározott számához kötni nem lehet. Hozzátette a miniszter, hogy az anyakönyvvezetői teendőknek az anyakönyvvezető és állandóan működő helyettese között munkakörök szerint való megosztása kérdésében az anyakönyvvezető saját belátása szerint intézkedik s ily intézkedései nem igényelnek külön jóváhagyást ; a felügyelő hatóságoknak azonban természetszerűleg joguk és kötelességük az anyakönyvvezető működését ebben a tekintetben is ellenőrizni. Igazolt mandátum A képviselőház állandó igazoló bizottsága Bornemisza Ádám elnöklete alatt tartott szerdai ülésében vizsgálat alá vette Schnell Károly, Brassó megye első kerületében megválasztott országgyűlési képviselő megbízó levelét. A megbízó levélül szolgáló választási jegyzőkönyv úgy tartalmára, mint kiállítására nézve megfelelvén a törvény és a házszabályok rendelkezésének, a bizottság Schnell Károlyt, a kérvényezésre megállapított harminc nap föntartásával, igazolt képviselőnek jelentette ki s jelentésének a ház elé terjesztésével Görgey Béla bizottsági jegyzőt bízta meg. Az állami költségvetés. (A pénzügyminiszter beszéde a képviselőház tegnapi ülésén.) Lukács László pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! Hogy a vita jelen stádiumában felszólalok, ezt ne méltóztassék annak tulajdonítani, mintha elhárítani akarnám a kormánytól azt a vádat, hogy csak a vita végén szólal fel, akkor, midőn már az általános vitában az általa mondottakra nem lehet észrevételeket tenni. A közvetlenül előttem felszólalt Bujánovics Sándor. képviselő úr beszédére vonatkozólag csak elismerésemet kívánom kifejezni nyílt és őszinte nyilatkozatáért, melyben kijelentette azt, hogy az ország gazdasági és kulturális életének fejlesztésére szükséges kiadási többleteknek a költségvetésbe való beállítását nem perkorrestálja. T. Ház ! Teljesen lehetetlenség azt követelni, hogy egy fejlődő államban a kiadások egyáltalában ne fejlődjenek. T Ház! A határozati javaslatok szerint, a költségvetési előirányzatok még általánosságban sem fogadtatik el, mert — és itt csakis a pénzügyi motiváczióra kívánok szorítkozni és nem a politikai motívumokra, melyekből a t. képviselő urak kiindultak; azokra a pénzügyi motívumokra, hogy t. i. komoly aggály merült fel a tekintetben, hogy váljon az oly nagy áldozattal helyreállított államháztartási egyensúly fentartható lesz-e. Másrészről Helfy J. képviselő úr ezt a kormánytnem véli alkalmasnak és megbízhatónak arra, hogy oly nagyfontosságú tárgyalást, mint a kvóta, vám- és banktárgyalások, megnyugvással reá volnának bízhatók. Horászáky Nándor t. képviselő úr megtagadja a költségvetés elfogadását azért, mert a kormánynak a legnagyobb könnyelműsége nyilatkozik annak összeállításában. (Halljuk !) Helfy Ignácz t. képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy nem reális ez a költségvetés, mert az a 21.000 frt többlet, mely mint végeredmény mutatkozik a pénzügyi bizottság megállapításai szerint, nem fog bekövetkezni. Hát t. Ház, én mint e Háznak meglehetős hosszú idő óta tagja, aki figyelemmel kísértem a költségvetési tárgyalásokat, még nem emlékszem, hogy a t. ellenzék valamely költségvetést reálisnak ismert volna el. Havasi találkozás. Elbeszélés. Irta Csutak Lajos. Imée.) Azt mondták, ez a havasi járók rövid útja, de a mely bevezet egész Oláhországba. Gáldi keresztül ment a pusztán s eltűnt az ösvényen. Nem maradt veszteni való időm : gyorsan beugrottam a vadász szobába, magamhoz vettem a fegyverem s én is utána siettem. Óvatosan fától fáig lopodztam, az alakját csak ott láthattam, hol a hold átvilágított a fák között. Minden ingadozás nélkül, határozottan ment, csak nyoma sem látszott annak, hogy kevéssel ezelőtt minő állapotban volt. — De ami ennél is inkább meglepett, az az volt- hová mehet ez most? ezt nem tudtam kitalálni. Hát azt nem sokára megtudtam. Amint leértünk a patakba, úgy tetszett, mintha valami emberi hang ütötte volna meg a fülemet. Megállottam hallgatózni. Csakugyan, mintha ketten beszélgetnének. Tovább mentem csendesen, már szinte beértem Gáldit. Egy oláh s egy oláhné mentek előttünk. Az aszszony lovon ült, melyet a férfi vezetett. A nagy kövek között csak lassan haladhattak. A hold teljes fényben ragyogott, mindent láthattam, mint nappal. Gáldi gyors léptekkel sietett beérni őket. Hol az ösvény elhagyta a patak medrét és kapaszkodni kezdett fel ott már csak néhány lépés választotta el tőle. Nekem egy pillanat alatt hideg verejték szaladt végig a hátamon. Anára gondoltam. Gáldi egyszer megállóit, fegyverét kezébe vette, aztán rákiáltott. A férfi felemelte botját, megfenyegette vele Gáldit és szótlanul mentek tovább. — Ana! visszafogadlak, ha vissza jösz! — szólt ismét utánok. Erre a nő magához húzta a férfit, megcsókolta, aztán visszafordult Gáldi felé s hangosan felkaczagott. — Hát nem jösz? — nem jösz? — Akkor nem leszel az övé sem, — szólt fájdalomtól reszkető hangon, fegyverét arczához emelte s mire oda szökhettem volna, már eldördült, rögtön utána a másik is. Abban a minutában hátulról átkaroltam. A nőről csak annyit láttam, hogy a feje előre bukkant, aztán egész testtel hanyatt bukott a lovon. Sem neki, sem Helfy Ignácz. De igen, két-három ízben ! Lukács László pénzügyminiszter: Hát t. Ház, a t. képviselő urak ezt a költségvetést is irreálisnak deklarálják ; azt mondják, hogy az a 21.000 forint többlet fiktív dolog, ami nem fog bekövetkezni. Én is abban a véleményben vagyok, hogy bizonyos tekintetben az a 21.000 forint fiktiv, de oly értelemben, hogy nem 21.000, hanem sokkal nagyobb többlet fog az 1896. év végén zárszámadásilag mutatkozni. (Tetszés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) A költségvetés realitását megtámadják a képviselő urak először azért, mert a kiadásoknál bizonyos előrelátható s a kormány által már bejelentett kiadások nincsenek beillesztve a költségvetésbe. Ezekre kötelességemnek tartom megadni a felvilágosításokat. (Halljuk! Halljuk!) Ami a Vaskapu szabályozási kölcsön bevételeit illeti, megjegyzem, hogy incamerálta a regale kötvények ellenértékét, incamerálta a tiszaszegedi alapot, ami mellékesen megjegyezve, a pénzügyi kezelés helyes elveinek természetes következménye volt. Hat, képviselőház, e módszer szerint akartam volna eljárni, a Vaskapu kölcsönből befolyt pénzzel semmi sem lett volna könnyebb, minthogy azt egyszerűen incamerálom, az állampénztári készletek közé beveszem, nem illesztem be a költségvetésbe és így igen jelentékeny összeggel szaporítottam volna a pénztári készleteket. A költségvetésbe szükséges minden valódi kiadást és bevételt beilleszteni, és hogy ez által, hogy az ilyen forrásból származó összegeknek a költségvetésbe való beillesztése által a költségvetés igaztalanul egy vagy más irányban ne befolyásoltassék, annak az egyszerű orvossága az, hogy az illető tétel úgy bevételbe, mint kiadásba betétetik, ami által átfutó jellegűvé vállván, a költségvetésnek sem javítására, sem rosszabbítására befolyást nem gyakorol. A mi,t képviselőház, a folyamszabályozási kölcsönnek összegeit, vagyis a folyamszaályozással kapcsolatos kiadásoknak a költségvetésbe be nem helyezését illeti, erről először is, amint méltóztatnak tudni, külön törvény rendelkezik és külön diszpozíció foglaltatik ebben, és az nem példátlan, hogy póthiteltörvények, vagy külön törvények rendelkeznek bizonyos összegek felett, oly összegek felett, amelyek a költségvetésben kifejezést nem nyernek. T. képviselőház ! Bármikép álljon is a dolog, azt hiszem, hogy ezek mind elenyésző csekélységek azon tényhez képest, melyet a leghivatottabb fiktor, a pénzügyi bizottság konstatált és amely azt állapította meg, hogy az 1896. évi költségvetési előirányzatnak bevételi részét 24 millióval nagyobb összegben lehetett volna praeliminálni, mint ahogy tényleg praelimináltatott (ügy van a jobbfelől, azt hiszem, hogy a költségvetés realitásának ez a legfényesebb bizonyítéka. Helly J. képviselő úr egy igen komoly és súlyos váddal terhel engem, állítván, hogy az 1894-iki zárszámadás eredményeinek előterjesztése alkalmával önkényesen csoportosítottam a számokat. Konstatálom, hogy a zárszámadás jelentése szóról-szóra ugyanaz, amit nekem szerencsém volt előadni, és így azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy lemondom azon tisztemről.