Kolozsvár, 1896. január-június (10. évfolyam, 1-146. szám)

1896-03-26 / 71. szám

„Gabriel von Ugrón.“ Kolozsvár, márcz. 26. . A dolog igy áll: Ugrón Gábor és társai, valamint a hírlapok, mlyek ez urakat szolgálják, folyton-foyvást skandalumnak, közjogi sérelemnek bélyegzik azt, ha akár hatóság, akár magánfél a közös minisztériumokkal német nyelven levelez. Ugrón Gábor a legutóbbi napokban is kemény kirohanást intézett eczinen a honvédelmi miniszter ellen. Fejérváry báró miniszter aztán így felelt Ugrón úrnak a képviselőház szombati ülésén: A tisztelt képviselő úr erősen kikelt a német levelezés ellen. Hogyha egy magánfél, bárki legyen is az, folyamodványokban, vagy más előterjesztésekben, a magyar nyelven kívül más nyelvet, a németet, vagy bármelyiket hasz- nálja is, s ezekben bizonyos közjogi botlásokat követ el, eziránt elnézéssel kell lennünk, mert elvégre kiki úgy ír, ahogy tud. Más beszámítás alá kerül azonban az, hogyha olyasvalaki, aki magát minden alkalommal szabadalmazott hazafinak, az alkottmány és közjog szabadalmazott őrének tolja föl, hogyha ez hasonló hibába esik. (Halljuk! Halljuk!) Véletlenül a kezembe került egy irat, amely a külzeten is így van czimezve: „An Seine Excellenz den kk. Reich- Kriegs Minister", aláírta pedig a demokrata „Gabriel von Ugrón.“ (Nagy derültség a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Mi van benne ?) Hogy ebben az iratban mi van, az utóvégre mellékes dolog,ügy van a jobboldalon. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a tisztelt Ház az iránt tisztában lesz, hogy vasutakról van szó (Hoszszantartó zajos derültség jobbfelől. Elnök csönget) Ez azonban mellékes dolog, én csak azt mondom, hogy ez nem halálos bűn mástól, hanem éppen olyan valakitől, aki magát minden alkalommal a legkorrektebb embernek tolja fel és aki magát az alkotmány és a közjog őrének állítja oda. (Helyeslés a jobboldalon.) az ilyen képviselő úrtól én bizony ilyesmit nem vártam volna. (Élénk derültség és tetszés jobb ■ felől.) Csak ezeket akartam röviden felemlíteni. (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérem a tétel elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk !) Személyes kérdésben kértem szót. A miniszter úr nem mondta, hogy mi van abban a memorandumban. (Mozgás a jobboldalon és a felkiáltások: Nem is kell!) Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy a székely vasutaknak én engedményese voltam. Abban az időben az történt, hogy midőn másodszor volt a közigazgatási bejárás Gyergyó-Szent- Miklóson, a hadügyminiszter kívánsága szerint átalakított vasúti tervekkel szemben a hadügyminiszter képviselője a székely vasutak azon tervezete ellen nyilatkozott, amely szerint ez a vasút Udvarhely megyét, amelynek én egyik képviselője voltam, összeköti Csikkel és Oláhországgal. A hadügyminiszter még minden vasút mellett volt, ezt a vasutat ellenezte. Én elszörnyülködve azon a stratégiai tudatlanságon és félszegségen, írtam egy stratégiai memorandumot azon vasútnak úgy a belföldi védelem, mint a külföldről jövő támadásokkal szemben való szerepe szempontjából és az a memorandumot német nyelvre lefordíttattam. Ezt a memorandumot én a miniszter úrnak, a közös hadügyminiszter úrnak és a kabinetirodának átadtam és hogy az a memorandum német nyelven volt írva, és hogy az volt a czím, arra nézve tudvalevő, hogy én más czmet nem adhattam, mert még nem is fogadták volna el. (Nagy zaj jobbfelől.) Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : De közös miniszter volt! (Elnök csenget. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Azt mondja a miniszter úr, hogy Reichskriegsminiszter . . . Hát kérem a miniszter urat, nézze meg az osztrák delegácziók elébe terjesztett költségvetést, ott találja a „Reichskrigsminisztert.“ Olvassa el az 1867. évi deczember 27-iki törvényt, ott van a Reichskriegsminister. És megjegyzem a tisztelt Háznak, hogy én azt a memorandumot magam megfogalmaztam, de fordítóval fordíttattam le, mégpedig katonaügyekben jártas emberrel. (Nagy zaj a jobboldalon.) Hogy aztán az hogy fordította, az nem tartozott reám. (Elénk ellentmondások és derültség a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, tisztelt Ház ! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: Az a kérdés, tisztelt Ház, hogy én, midőn mint magánember kellett hogy katonai dolgokról meggyőzzem a hadügyminisztert és a kabinetirodát, a német nyelvet kellett hogy használjam, mert különben meg nem értettek volna azok az urak. Önök úgy kezelték ezen országnak a törvényeit, hogy azzal a magyar ember soha nem talál védelmet (!) Ami pedig azt illeti, hogy „Reichskriegsminiszter“-nek czímeztem a hadügyminisztert, ha én követtem el ezt a botlást, ez a botlás, ez a legkisebb hiba. (Ellenmondás és nagy derültség jobbfelől.) de ha közhivatalnok követi el, akkor az botrány. Mert hogyha én memorandumot ténesztek fel közérdekben mint magánember a hadügyminiszterhez, ezért én nem húzok fizetést, de a tisztelt miniszter urat fizetjük azért, ami kötelessége (Tartós derültség.) Tehát: Ugron Gábor is német nyelven levelez a közös hadügyminiszterrel és azzal mentegetőzik, hogy neki, mint magánembernek, nincsenek e tekintetben hazafias kötelességei; magyar voltának és demokrata voltának megfelelőleg úgy írja alá levelét: „Gabriel von Ugrón“, hogy, mint vasúti engedményes, annál nyomatékosabban forszírozhassa a saját érdekeit (melyeket fennebbi mentegetőző válaszában oly ügyetlenül takargat a közérdek leplével), mellőzi a „k. und k.“ jelzőt és csak igy k. „k. k.“, mert hát meglehet,, hogy odafenn a generális uraknak ez nagyon fog tetszeni egy olyan rabiátus ellenzékitől, amilyen Gabriel von Ugrón; és hogy még tetszetősebb legyen a levele, hát úgy szólítja a közös (gemeinsamer) hadügyminisztert, hogy: „Reichskriegsminister“, ami a legdurvább közjogi sérelem, magyar embertől; mert közös minisztérium élén mi birodalmi minisztert nem ismerünk és nem is ismert el senki, Gabriel von Ugronig, és ha az osztrák alkotmány, osztrák alattvalók számára, ezen a néven jelöli a hadügyminisztert, a magyar hatóság, magyar magánember, magyar lap még eddig ezt a czímzést soha nem használta; nem is szabad használnia; mindezeken kívül Gabriel von Ugren (bizonyára ismét kedveskedésből) azt a sértést is elkövette, hogy a magyar nyelvű iratot még mellékletként sem csatolta a német levélhez, holott a közös hadügyminisztérium (mely egyúttal a magyar) köteles elfogadni, de el is fogad csupán magyar beadványokat is. Ennyi durva sérelmet halmozott össze Gabriel von Ugrón, egyetlenegy német levélben. És már most tessék elolvasni mindezekkel szemben Ugrón fennebbi mentegetőzését és azokat a kicsinylő, gúnyolódó megjegyzéseket, melyekkel a széli báli lapok igyekeznek a jó Gábrielt chínárból kiszabadítani! Ugyanazok az urak, ugyanazok a hirlapok, akik s amelyek „tüzet!“ „ gyilkos !“-t kiáltanának, ha egy katonatiszt elmulasztaná a „K. K.“ közé beilleszteni az „und“-t, vagy „Reichsminister“-nek nevezné a közös minisztert; ugyanazok, akik nyomban kiszégérezik az iparost, vagy kereskedőt, aki németek számára németül mer írni; ugyanazok, akik borzasztó dühbe jönnek mindannyiszor, ha közjogi elnevezésekben, eljárásokban bár a legparányibb hibát fedezik föl: — ugyanezek a mérges urak, most, mikor Gabriel von Ugrón e téren egész garmada nagy hibát cselekedett meg — azt mondják, hogy: ez semmi! ez nem botlás! jól tette, ha tette!Punktum!.. Roppant együgyűnek kell hogy tartsák ezek az urak a saját közönségüket! A tiszti parancs. A honvédelmi budget fölötti vitában fölszólalt képviselők egyike csodálatosképen mentelmi esetet talált egy általunk már jelzett tiszti parancsban és így az elnök kénytelen volt az ügyet a mentelmi bizottsághoz utasítani, miután a házszabályok 138. §-a kategorikusan azt rendeli, hogy „ha a mentelmi jogba ütköző cselekmény a háznak valamely tagja által nyílt ülésben bejelentetik, az minden vita nélkül a mentelmi bizottsághoz utasítandó.“ Az elnök tehát, ha a házszabályokat önmaga nem akarta megsérteni, nem tehetett egyebet. Természetesen a mentelmi bizottságnak lesz a — valóban igen könnyű — feladata, kimutatni, hogy a kérdéses tiszti parancsban minden képzelhető dolog lehet, csak egy nincs: a mentelmi jogba ütköző cselekmény. Maga a tiszti parancs, melyet a Ludovika akadémia parancsnoka bocsátott ki, igy hangzik : Tiszti parancs. (Budapest, 1896. márczius 22-én.) Jóllehet bár a honvédelmi miniszter ur ő nagyméltóságának legkevésbbé sincs szándékában, hogy a tényleges állományú honvédtiszt és tisztviselő uraknak az országgyűlés ülésein való részvételét korlátozza és pedig annál kevésbbé, mivel a tiszt urak a napilapok útján az egész tárgyalás menetéről am úgy is tudomást nyerhetnek , mindazonáltal a katonai illendőség, tapintat és a fegyelem szempontjából is kerülendőnek tartja, hogy a tiszturak a honvédelmi budget tárgyalásain — midőn az ellenzék részéről oly kíméletlen, mérték nélküli s az objektív tárgyaláshoz nem tartozó kifakadások történnek — részt vegyenek. Csesznek ezredes s. k , akadémiai parancsnok. A bűnvádi eljárás. A képviselőház igazságügyi bizottsága befejezvén a bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslat tárgyalását, mint tudva van, megállapodásai alapján a törvényjavaslat szerkezetének átdolgozására szövegezési albizottságot küldött ki. Az albizottság az igazságügyminisztériumban tartott tanácskozásainak rendjén elkészült immár munkájával s a törvényjavaslat új szövegét a csütörtökön tartandó plenáris bizottsági ülés elé fogja terjeszteni Eként a bün vádi eljárási törvényjavaslat a bizottság jelentésével egyetemben már legközelebb a képviselőház elé lesz terjeszthető. X-ik évfolyam. 1896. 71 szám. Kolozsvár, csütörtök márczius 26 Szerkesztő-iroda: Kiadóhivatal: BELKÖZEP-UTCZA 4 SZÁM. A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. kéziratok nem adatnak vissza Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével. Névtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK Egész évre..................16 frt. Félévre ...... 8 frt. Negyed évre ..... 4 fn. Egy hóra..................1 frt. 50 kr Egy szám ára 5 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm tér ára 4 kr. Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyísttér sora 20 kr. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Modern kritika. Irta: Koboz Andor. Magyarországon nagyon elszaporodtak a tárcza novellák. Évek óta dominálnak az irodalomban és elnyomtak minden komolyabb és mélyebb műfajt. A regény alig-alig talál művelére és azokon, kik ambicziójuktól sarkalva Mégis rászánják magukat valamelyes hosszabb lélegzetű munka megírására : nagyon is meglátszik, hogy tollukat csak apróságokon gya- sorolták. És mivel kárpótolnak íróink azon elve- Iszített élvezetért, melyet a belső emberbe való elmerülés okoz a gondolkozó embernek ? Ötletekkel .. . A tárcza-novellák bátran elnevezhetők ötlet-novelláknak! Ötletet nyújtanak a felületes I jellemrajzért, az alakok sablonos voltáért, a I pszichológia gyarlóságáért és a kompozíczió I elhanyagolásáért! ütlet, ötlet mindenütt, mindenkor . .. Mintha szűnni nem akaró gürögtűz sziklái pattognának szemeink előtt És ez ötleteken lapuló irodalmi produkcióhoz egészen hozzásimult, a kritika is . .. Az ötlet-novellákról ötlet-kritikák mondják ki nézetüket! Kit is érdekel az, hogy valamely munkának melyek a hibái, melyek a jó oldalai és milyen másodrangú kérdés, hogy a szenálők következetesek-e önmagukhoz, hogy késlekedeteik és jellemük közt megvan-e a Pszichologiai összefüggés, hogy egyáltalában reáli-s "oké? Ezen kérdések bonczolása, fejtegetése a régi iskolának való és a külföld kritikusainak ... Nálunk a fődolog az, hogy valamelyes munka megjelenésekor a propos sziporkáztassuk szellemünket. Görögtüz és újra görögtüz, pedig a szemünk már belefáradt, pedig már meguntuk és napfényre, igazi napfényre szomjazunk, mely az igazi világításban mutatja be a dolgokat, megmutatja vadi nagyságukban, igazi színükben, úgy, hogy megértsük, méltányoljuk, felfogjuk . . . És nagy idő óta Lázár Béla tanulmányai (A tegnap, a ma és a holnap, Grill kiadása) az elsők, melyek nem az ötlet-kritika benyomását teszik rám. Nagy idő óta az elsők, melyek valóban kritikát mondanak. Azt hiszem, hogy nagyjában a következő kijelentéssel jellemezhetem Lázár kritikai módszerét: azt a munkát igyekszik velünk megismertetni, melyről ír és nem önmagát. .. Az ötlet-kritika elolvasása után a megbírált munkáról vajmi kevés fogalmunk van, de annál jobban figyelmünkbe tolakodnak a kritizáló sajátságos mondásai, különleges fordulatai, bizarr megjegyzései, erőszakolt hasonlatai. Lázár tanulmányait olvasva minden érdeklődésünk a megkritizált munka felé irányul, gyönyörködünk szépségeiben, belelátunk keletkezésének rejtelmeibe, megértjük összefüggését a költő egyéniségével, tapasztalataival, hangulataival. Végig látunk a hosszú processzuson, mely a költő személyes tapasztalatai, ezeknek költői eszmévé való alakulása, az eszmének fejlődése és költői produktummá válása között folyik le. Csak azután kezdünk érdeklődni az iránt, ki olyan ügyesen, annyi tudással vezetett végig az után, melyen annyi szépség tárult fel előttünk. . . . Csak azután adózunk elismeréssel a vezetőnek, ki művészetének és eredeti gondolkozásmódjának fényével bevilágított az ismertetett munka minden rejtett mélységébe és bevilágított a műremek szerzőjének lelkébe és megmutatta nemcsak azt, hogy milyen a költői alkotás, hanem azt is, hogy miért olyan. Lázár — mint a „Nemzet“ kritikusa, a legifjabb kritikus generáczió tagjai közül úgyszólván az egyedüli, ki művészetét egészen komolyan veszi! A „komoly“ szót a legkomolyabb értelemben használtam. Értem alatta azt, hogy Lázár nem tartja a kritikát — sok kollegájához hasonlóan — olyan irodalmi foglalkozásnak, melyet mindenki űzhet, ki néhány verset vagy novellát irt. Amint Lázár tanulmányai mutatják, ő a kritikust olyan írónak tartja, ki ismeretei különfélesége és alapossága, világnézetének egysége, pszichológiai elemzés és megfigyelésének élessége tekintetében legalább is egyenrangú azon szerzőkkel, kiket megítél, írjon Lázár akár a miszticizmusról és modernségről akár a drámáról és a moder dráma fejlődéséről és technikájáról, mindig meglátszik, hogy úgyszólván felette áll a kérdéseknek, hogy kész, határozott meggyőződéssel, kialakult nézettel, önálló és eredeti egyéni szempontokból fogott taglalásukhoz. Mint a nagy jellemrajzoló írók mindig cselekvéseikben magyarázzák meg alakjaikat és sohasem odavetett jelzőkkel, úgy Lázár sem állít szerzőinek munkáiról kijelentő formában jót vagy rosszat, hanem elébünk varázsolja szemlélhetően, amennyiben bevilágítja minden részletét, úgy, hogy kidomborodnék előttünk a jelességek és fogyatkozások és a kritikussal egyszerre mondjuk ki véleményünket. Rávezetsz ítéletre. Legalább is megérteti, hogy miért gondolja ő olyannak az illető munkát. Mert nem oktrojálja ránk nézetét, csak az ő gondolkozásának sugaraival világítja be tárgyát, vagy osztozunk a véleményében vagy nem, de mindig megértjük. Lázár szerint például Endrődi elbeszélő költeményeiben a keresett, bizarr tárgyak dominálnak. Az én nézetem szerint az, amit Lázár keresettségnek mond, csak Endrődinek a kompozíczió iránti erős érzékéből fakad, melynél fogva kikerekíti meséjét. Lázár azonban meg is okolja véleményét. Endrődit költői működésének első korszakában a német romantika hatása befolyásolta. És a romantikát éppen a tárgyak bizarrsága, különlegessége és rendkívülisége jellemzi . . . így magyarázható Lázár szerint, hogy Endrődi is a bizarr tárgyakat hajszolja. Nem fogadom el e nézetet, de megértem és nem vonhatom kétségbe Lázár egyéni szempontjából való jogosultságát . . . És megteszi Lázár a kritikában, amit az ifjabb magyar elbeszélők és drámaírók elmulasztanak ... A pszichológia módszerével dolgozik. Bevilágít a kritizált munkának és szerzőjének, sőt az utóbbi korának lelkébe. Kor, költő és munka mindég egyszerre jelennek meg Lázár tanulmányaiban. Egyikből magyarázza a másikat. Ha az egyikben valami homályos, a másik kettőtől igyekszik felvilágosítást kapni. Az irodalmi irányokat visszavezeti keletkezésük csírájára, így a modern beteges lírát Baudelairere. Megmutatja, hogy mint működtek közre politikai, társadalmi, vallási és bölcsészeti mozgalmak valamely új stílus, új irány létrejövésében. Semmi sem véletlen, minden csak szeme egy logikai láncznak. E bonczoló, visszaszármaztató pszichológia módszer legszebb példáját a „Miszticzizmus és modernség“ czímű tanulmány mutatja be Lázár könyvében. Reakczió eredménye a miszticzizmus, ugyanolyan visszahatásé, mely beállott a franczia forradalom után és nyomon követ minden erősebb felindulást. Gyökerei a csüggedésben, a vallási érzés ébredésében fogamzottak. Látjuk az érzés alakulását, hullámzását, elfajulását, a festészetben, regényben, drámában való különféle megnyilvánulásában. Író és kor, kedély és a költői hangulat, éghajlat és érzés közötti összefüggést a legérdekesebben a Jacobsen-ről írt tanulmányban mutatja meg Lázár. Érdekes e tanulmány más szempontból is. Legészrevehetőbben tünteti fel, hogy mint simul Lázár egyéni stílusa a tárgyhoz, melylyel foglalkozik. A jelzők, melyekkel Jakobsen leírását, hangulatfestéseit jellemzi, épp olyan sajátosak, sejtelmes érzéseket, misztikus hangulatokat keltők, és olyan színesek, mint a „Lyde Miklós“ írójáé. Lázár stílusa különben egészen egyéni. Mondatai kerekek, jól megkomponáltak. Szereti a rövid mondatokat, melyek olykor kissé meg is akasztják stílusa folyékonyságát. Például az ilyen mondatok : „Ön tudatosan tette. Őt bántotta, ő büntet.“ Keresi a különös kifejezéseket, úgy hogy néha bizarrá válik. Gyakran beszél lenge álomról, logikai kacsintásról, merő jó-túj hangulatokról, pozitív lélekről. De sohasem lapos és sohasem unalmas. Megis látszik, hogy fiatal. Szereti megmutatni, hogy mennyit tanult és a kelletén túl sokat czitál. Könyve azonban mulattatva oktat mindvégig. Í ! ! Az országházból. Budapest, márcz. 24. A képviselőház mai ülése Gromon Dezső államtitkár rövid felszólalásával kezdődött. Ugron Gábor tegnap egy levelet olvasott fel, amelyet valaki a Magyar Hírlap szerkesztőségéhez és a negyedik hadtest parancsnokságához intézett amiatt, hogy a honvédségi szállításokat a nyilvános árverés mellőzésével adták ki. Felolvasta azt a választ is, amelyet az államtitkár küldött a szerkesztőségnek. Hát ha ezeknek a leveleknek a felolvasása gyanúsítás akart lenni, akkor — úgymond Gromon — visszautasítja azt. A dolognak a története az, hogy az élelem szállításokra vonatkozó árlejtéseknél viszszaéléseket tapasztaltak, tehát a szakelőadók előterjesztésére árlejtés mellőzésével kötöttek olyan szerződést, amely az államkincstárra előnyös. Különben az államtitkár szívesebben van azok közt, akiket Ugrón gyanúsít, mint azok közt, akiket védelmez. Ha kíváncsi reá, hogy miért, nézze meg a negyedik hadtestparancsnokság irattárában, hogy ki írta alá azt a feljelentést. Komjáthy Béla most felhasználta az alkalmat, hogy a személyi járandóságok léténél elmondja azt, amit a minap személyes kérdés c.imén nem mondhatott el. Azt hiszi, hogy Ugron és Helly elég erélyesen visszautasította azt a gyanúsítást, amelylyel a miniszter a függetlenségi pártot illette. A miniszter azt mondta hogy Bécsben nem Magyarország ellen van kifogás, hanem a magyar ellenzék ellen. Bécs alatt a miniszter bizonyára nem a bécsi polgárságot értette, hanem bizonyos köröket, amelyektől azonban aligha kapott felhatalmazást arra a nyilatkozatra. Pártja nevében kijelenti tehát, hogy azon a párton senki sem táplál dinasztia-ellenes érzelmeket és tiltakozik az ellen, hogy annak a pártnak mást imputáljanak, mint ami a programmjában van. A koronás királyt mindenkor meg fogja védelmezni ez a nemzet. Jöhet még idő, amikor a nemzet áldozatkészségére hivatkoznak. — Megint bolondok lesztek! — dörmögi Madarász József. — És a nemzet, folytatja Komjáthy Béla — nem vonja meg áldozatkészségét, de jogairól soha sem fog megfeledkezni. A függetlenségi pártnak abban van a lojalitása, hogy a törvény alapján áll. A király is a törvény alapján uralkodik és így lehetetlen, hogy ne legyen bizalma a nemzetnek egy olyan része iránt, amely szintén a törvény alapján van. A függetlenségi párt elve az, hogy adassék meg a királynak, ami a királyé, de a nemzetnek is, ami a nemzeté. Megemlítette azután Komjáthy, hogy Csesznák ezredestől aláírt napiparancsban megtiltották a honvédtiszteknek, hogy a képviselőház karzatára eljöjjenek a honvédelmi költségvetés tárgyalása alatt. Abban a napiparancsban jogtalan kritikája van a parlamenti ellenzéknek. Beszéde végén arra kérte a minisztert, hogy Bécsben mondja meg, hogy a magyar király trónjának legerősebb támasza a magyar nemzet. Horváth Gyula következett azután. A honvédelmi ügyek vezetésének a rosszasága nem tartja vissza attól, hogy megszavazza a költségeket. Rátért az élelemszállítás dolgára is, amelyet Ugrón szóbahozott. Mint képviselőhöz és mint szerkesztőhöz fordultak panaszszal és mikor az államtitkárnál tudakozódott az ügy felől, szives előzékenységgel találkozott. Gromon válasza reá azt az impressziót tette, hogy az egész dolog rendben van és az ország érdekeinek megfelelően intéződött el. Szemére vetette Horváth Gyula a miniszternek, hogy nem becsüli meg a parlamentet és meg nem engedhető hangon beszél az ellenzékkel. Ilyen hangon a győztes hadvezérek sem beszélhetnek a legyőzöttekkel. Erre a hangra az volna az ellenzék természetes válasza, hogy nem becsüli azt a pártot, amely a miniszter háta mögött ül. A miniszter idegességét nem menthetik azok a támadások, amelyeket a parlamenten kívül A likőr története. A likőr múltja nem terjed régebbre, minhárom századra. Minthogy a likőr előállításért szükséges czukor a tizenhetedik század előtt még nem volt ismeretes, addig likőrt sem tud.