Kolozsvár, 1896. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1896-09-11 / 206. szám

X-ik évfolyam. 1896. 206 szám. Kolozsvár, péntek szeptember 11. szerkesztő-iroda: JF Kiadóhivatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK KKéső évre.................­«frt. Félévre ...... 1 frt. Negyed évre . . . . • « frt. Egy hóra.................1 frt. 50 kr Egy szám ára & kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy D cm tér ára 4 kr. — G­edionok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM p szellemi részét illető mind­en 4 * közlemény ide intézendő. Kétir*‘ok nem adatnak volla „jelenik a laP minden nap, az ön­­p((1. és vasárnapok kivételével, jelenül beküldött közlemények te­kintetbe nem vétetnek. A béke kongresszus. Kolozsvár, szept. 11. Aula nemzetközi gyűlések között, a­melyek a milleniumi kiállítás folyamán Budapesten megtartattak és megtartat ,vik. az első helyet foglalja el a legkö­zelebb megnyitandó béke­kongresszus. Bár csak ideális nagyhatalom ez a nemzetközi parlament s óhajtásai és kí­vánságai csak az egyes államok józan­­közvéleményére és nem a kormányok végrehajtó erejére támaszkodhatik, fon­tosságát a humanismus, a sociológia sőt a tényleges politikai művészet téren is­­ elvitatni nem lehet. Nem az az ábránd, hogy a világon a harcz kiirtassék, ragad meg minket. Mert hiszen az mindig is ábránd marad, lévén a harcz maga az élet s lévén örök béke birodalma a síron túl. De sőt a természet erői még itt sem pihennek s az átváltozás és kicserélődés, a vonzódás és eltávolodás folyamatai végtelenek és szünet nélkül valók. Hanem meg kell, hogy ragadjon minden nemesen gondol­kodó embert a harcrok borzalma, a nyers erőszak durvasága, az emberi jogok vé­delme, nemes eszmék és mély érzelmek ápolása a társadalomban, a­melyek mind arra a czélra szolgálnak, hogy a hábor­ú, ez az ultima ratio valóban csak­is ultima ratio legyen; hogy az önuralom, a béke­szeretet ne csak az egyeseket, de az ál­lamokat is hassa át és hogy azok, a­kik a társadalom felső fokain állanak s a dolgokat intézik: a nagyra vágyás, hiú­ság és önzés gyarló emberi szenvedély­től lehetőleg tartózkodjanak s gondol­ják azt a társadalom alsóbb osztályai­nak ama sok nyomorát, buját, baját, a melyből az ő dicsőséges lényük táplál­kozik. A társadalom ferdeségei, a vaksze­rencsének szeszélyes osztály rendezései, a fejlődéssel karöltve járó nyomor s a nö­vekvő fényességeknek erősbödő árnyékai már nemcsak némely ábrándos huma­nista agyában szelíden kerengő gondo­latok, a melyek a különböző utópiák megírására serkentik a Platókat, Morus Tamásokat és Campanellákat. Hanem e tapasztalok már millió és millió ember lelkét vallásos fanatismussal átható erővé váltak, a­melyek a soczialismustól kezdve az anarchismusig, keresik és meg is kapják fegyvereiket, a­melyekkel az élet­ben is győzedelmeskedni remélnek. Ez a 20-ik évszáz­ad nagy kérdése. Nem ugyan oly nagy, a melyen meg­dőlne a világ sorsa; mert hiszen min­den korszaknak meg voltak s meg lesz­nek ezután is a maga társadalmi véres harczai; de még is elég jelentékeny arra, hogy a hatalmak önzését vagy hiúságát másodrendű okokból a harcrok esélyei­nek növelésétől visszatartsa. És a nemzetközi békekongresszus az a galamb, —végrehajtó erejére nézve sem nagyobb mint egy galamb, a fizikai világ küzdelmeiben — a­mely a béke olaj ágát hozza a társadalomnak, hogy ez a társadalom lehetőleg védje az em­berszeretet, a népszabadság és az állami rend jogait s távoztassa el az okokat, a­melyek a társadalom nagy vihara ki­törését előmozdítani képesek is, alkal­masak is. Valóban felemelő látvány lesz egy ezer éves nemzet jubiláris ünnepén a művelt világ képviselőinek gyűlése a társadalom ama jogainak védelmére mun­kálva, a melyeket a kereszténység plán­tált a szétszakgatott Európa népeinek szivébe. Ez lesz a koronája a nemzetközi érintkezésnek, a mely a millenáris kon­gresszusok egyik első rangú czélja volt. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Edith. — Francz­ia regény. — Ford Molnár Gyula Elüti kötet. 1**1 (Folytatás.) E mondat :szivén találta és zokogás fa­­k,,h 'el kebléből. ~ Azt veti szemére, hogy az én fiam . . lazen "em az ő hibája! ~ Ah! ha szegény volna! Igen . . . igen, most már értem. Ön nem­ akarja, hogy Koralie, szerelmeit adja a leánynak hozományképpen ? Nem gondol­­erre! Nagyon természetes : hogyan lehet­ne­­nekem becsületes érzelmeim ? És mégis az adok azon gondolat ellen, hogy az én szé­­ftyenem ő­re^ j úgy tetszik előttem, mintha becsü­letességével megválthatná gyalázatomat... rem­­­egítsen, találjunk valamely utat-módot. IK ~~ helyesen mondja. Nem oly könnyen kijutni j|ven zsibutczából. Mindenekelőtt D­ja meg őszintén : Dániel unokaöcscsének g0D(36|a magát? ( ~~ l8en- Hazugságot hazugságra halmoz­■ nimeséltem neki, hogy családunk nagyon r . V0'I s hogy én kezeltem vagyonát jegy ki, hamis leveleket, írásokat I»itta*Va meg nek* Rosszul tettem, de kellett: ne­kem, mert becsületes ember. — Nos az egyedüli tanács, melyet adha­tok az, hogy fedezzen mindent fel előtte. Vallja be neki, hogy ön az anyja, nagyon fog szen­vedni, megtudva a valót, de legalább megérti, hogy a házasság közte és Edith között nem jöhet létre, aztán maga szántából vonul majd vissza, mi nem fog botrányt előidézni; végül nem fogják sohasem megtudni, hogy Dubois asszonyt egykor Koralienak hívták. A nő bámulva hallgatta, nem tudva, hogy Brunikel komolyan beszél. — Hogy bevalljam neki! ... — kiáltá végre. — Ön nem tudja, hogy minő csaláso­kat követtem el csak azért, hogy engem, mint egy szentet tiszteljen! Auvergnebe vonultam vissza, magam egyedül éltem ott; egyetlen örö­mem sikeres előmenetele volt. Mikor a piros szalagot megkapta, felkiáltottam: — E hős az enyém, Korálie gyermeke! — mintha valami róla én reám is átháramlott volna. A háború ideje alatt távol volt tőlem a hóval fedett sík­ságokon, golyók, veszélyek közepett, az éhség­től, hidegtől szenvedve s mindig újabb­ meg újabb veszélyeknek kitéve; ezer halált álltam ki annál a gondolatnál, hogy elveszíthetem s mégis örömem telt abban a szerepben, melyet végigjátszott. Becsülettel kivágta magát ! Isten tudja menynyire szeretem és mégis uralkodom te­kinteteimen, nem osztom oly bőven csókjaimat attól tartván, hogy gyöngédségemről kita­lálja, hogy anyja vagyok! Ez annyi volna mint megbontani hazugságaimnak legelső láncz­­szemét. És mindjárt valljara be neki ! . .. Ön látja, hogy az teljes lehetetlen! Fiam megtudja, hogy Rorálie gyermeke! . . . Ön nem erre gon­dolt. Ő azt hiszi, hogy anyja csak egy hibát követett el akkor, mikor világra szülte. A gyön­gédséget, melyet iránta tanúsított volna, most velem szemben érzi; azon életmód után, me­lyet folytattam, megvalósíthattam ezt, hogy fiam szeressen, tiszteljen s most hirtelen le­mondanék-e ezen szeretet és tiszteletről! In­kább magamat ölöm meg legott, legalább meg­siratna ! A nagy világi életben Brunikel nem egy­szer gondolt a szerelmes, feslett nő történetére­ Több ízben kérdé magától, midőn egy-egy ily szép teremtést gondtalanul elhaladni látott maga mellett, hogy: „Váljon képesek e ezek az őszinte szenvedélyre ? S mint minden szkepti­kus azt felelte rá: Nem. S íme most végzet egy más szenvedélyt, a szerelemtől elütő sze­­retetet hoz útjába: az anyai szeretetet. Korálie anya volt, fiát vad rnegátalkodott°ággal védte. A férfiú a nőre nézett: a sápadt arcú, le­sütött szemek, vonagló ajkak a szerencsét­len nő végtelen nagy fájdalmáról tanúskod­tak. A bukott leány átalakult. Már oda jutott, hogy mint az elkárhozott, elitélt csak egy szót várt, mely megöli vagy élni hagyja. Valóban magasztos volt az érzés, mely e nőt körülvette. Nem a haszonlesés vagy személyiség kérdése volt ez. E nő kétségbeesetten küzködött gyer­meke boldogságáért: minden igaz szerelem meg­érdemli a tiszteletet, de a valódi szenvedés a szánalmat. Tiszteletet korülte? nem, de igen Dániel anyja. Szánalmat érezzen az iránt, ki vele szemben oly kérlelhetetlen volt ? Brunikel elfeledkezett a rosszról s csakis a jó lépett nála előtérbe. A nő még mindig mozdulatlanul állott, a heves fájdalom hatása alatt reszketve. A csá­bító és fenyegető nő most rimánkodott. Milyen emberi szív állhatna ellent egy oly nő könyör­gésének, kit valaha szeretett ? A férfi félig le volt győzve. — Okoskodjunk higgadtan, — felelte.­­ A kérdés igyen tehető fel: megengedi-e, hogy fia egy becsületes családba házasodjon s hogy vagyona és születése szégyenét vigye oda be ? Bocsásson meg, hogy ily kifejezéseket használok, melyek kegyetleneknek tűnnek ön előtt fel, de higyye el, távol van tőlem min­den sértegetés. Szegény fia nőül veheti e­­dithet? Ezt kérdem lelkiismeretemtől. Attól tartok, rossz bíró leszek ez ügyben. Szeret­ném én is azt, kit ő szeret. Ki tudja, nem be­folyásol-e nekem? Nagyon megfontolnom kell a dolgot, e pillanatban nagyon zavart vagyok. Mindazáltal adhatok egy tanácsot. Mások is felismerhetik, gondolja meg, minő szépen há­rul fiára, ha meg­találják tudós vagyona ere­detét. — De hiszen nem vehetem azt el többé tőle ! — Meg kell lenni. Nehéz, ugye? — Én vegyem el tőle, kit a világ egyik nagy emberének tartottam! De, szerencsétlen teremtés, nem gondolja meg, hogy mi fog történhetni akkor, ha Dá­niel egykor felfedezi a valót! Neki, egy be­csületes embernek oly módon szerzett pénzzel élni . . . oh! . . . gondoljon a véletlenre, mely bennünket is összehozott; egy oktalan szó, régi ellenség felkeltheti gyanúját, megzavarhatja lel­két, felfedhet mindent ! Csak akkor fog majd szenvedni! S ereti? Majd gyűlölni fogja. Meg fogja vetni az, ki most tiszteli, mert pénzzel, szégyennel kínálja őt ! Ez utolsó tőrdöfés talált s egészen ösz­­szezúzta a szegény nőt. Kezeibe rette fejét és zokogott. Mit is válaszolt volna e rettentő va­lóra? Brunikel szavai oly gondolatokat keltet­tek fel benne, melyeket sohasem ismert. Igaz volt, Dánielt szégyenének társává alacsonyí­­taná !«­­ A nemes ember megfogta a kezét és rész­véttel szok­ta meg: — Higgye el nekem, hogy nem vagyok ellensége. E pillanatban csak ennyit mondhatok. Ismétlem: komolyan meg kell fontolnom a dol­got, másrészt vegye ön is fontolóra azt. Nem ígérek semmit és valójában nem is ígérhetek, mert még nem tudom, mit fogok tenni. Két óra előtt még komolyan el valók tökélve érte­síteni Godefroyt. Bevallom: habozom mostan. Akár ön, akár én találjunk módot kijutni e tömkelegből, én segélyére fogok lenni. Korálie köszönő szavakat rebegett, lassan emelte fel szemeit, vállaira igazította a barna felöltőt, mely lecsúszott. Roppant bággyadt volt; az embert meg szokta viselni az ily lelki ostrom. Nagy sikert aratott, mikor Brunikeltől ilyen engedményeket vívott ki: nem érzett ma­gában több erőt, hogy tovább küzködvén, még nagyobb sikert érjen el. Azonfelől Brunikel utolsó szava teljesen megbéníta lelkierejét. — Akarja-e, hogy elkísérjem? — kérdé. — Nem, nem, köszönöm. Félénken, óvatosan surrant volt ki az Ingres utczabeli kis házból, bizonyos, hogy Dá­niel azt hitte, hogy ő nyugodtan alszik szobá­jában, így tehát még esze ágába sem juthatott, hogy nagyn­ője Brunikellel találkozott. A nő egyedül óhajtott lenni. Egyébiránt Montauban utczái ily éjjeli órában sokkal elhagyatottab­­­bak, néptelenek voltak, mint Palmyra romjai; lehajtott fővel, komoly gondolatokba elmerülve lassan haladt tova, e kegyetlen gondolattól ül­­döztetve : — Dániel megvetne, ha megtudná a valót! (Folytatása következik ) A kvóta. A magyar kvóta­bizottság szeptember 19-ikén ülést tart. A bizottság elő­reláthatólag csak egy ülést fog tartani, hogy Falk Niksa előadónak a második nuncziumra vonatkozó tervezetét határozattá emelje. A nun­­czium visszautasító konklúziója már a parla­menti nyári szünet előtt közzé tett kommüni­kéből ismeretes. Közvetlenül a második nun­­czium elküldése és közzététele után a két bi­zottság tagjai szóbeli tanácskozásokra fognak összegyűlni. Ezeket a tanácskozásokat a két kormány megegyezése folytán Budapesten tart­ják meg, mivel tíz év előtt a megfelelő tanács­kozások Bécsben folytak le. A tárgyalások ez­után gyorsabb menetben fognak folyni, hogy minél előbb érjenek el legalább negatív ered­ményt. A költségvetés a pénzügyi bi­zottságban. A képviselőház tegnap délután 5 órakor kezdette meg tanácskozásait az 1897 ik évi költségvetés felett. Tárgyalásra kerültek ezúttal a kisebb tárczák, melyeknek költségve­tését Ne­mányi Ambrus előadó ismertette. Molnár József, Horánszky Nándor és mások hozzászólása után elfogadták az előirány­zatot. A bankszabadalom megúyitása. A „N. Fr. Presse“ jelentése szerint, a két kor­mány azonos jegyzékét az osztrák-magyar bank szerdán kapta meg. A jegyzékeket most a fő­tanács bizottsága veszi tárgyalás alá. A jövő kedden a főtanács ülést tart, mely határozni fog a két kormányhoz intézendő válasz fölött. A honvédség gyakorlatai. A hon­védség jelenlegi állandó békeelh­elyezése mellett az egy egy csapattest kötelékébe tartozó vala­mennyi zászlóalj, illetőleg huszár­osztály rendes körülménynek közt nem juthat oly helyzetbe, hogy egy csapattestte egyesítve, parancsnokuk vezetése alatt gyakorolhassanak, holott ez úgy a tisztikar, mint az altisztek és a legénység alapos kiképeztetése érdekében muldatlanul szükséges. A honvédelmi miniszter czélba vette ennélfogva az évi fegyvergyakorlatok előtt az egyes gyalogezredek összes zászlóaljainak, to­vábbá több huszárosztálynak nagyobb (dandár) gyakorlati csoportba, körülbelül négy hétre, egy állomáson való egyesítését. Ezt az intézke­dést a miniszter már a jövő évben szándékozik életbe léptetni. Az országházból. Budapest, szept. 10. A ház ma folytatta a bűnvádi perrend­tartás részletes tárgyalását. (Az előzetes letartóztat­ás és vizsgálati fogság.) A 141. §-nál. Sza­­lay Károly pártolja Visontai Soma indítványát, mely töröltem kéri e szakasznak azt az intéz­kedését, mely elrendeli az előzetes letartózta­tást akkor is, ha az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva a terhelt szöké­sétől lehet tartani. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem fogadja el Visontai módosítását, valamint másik módosítását sem, mely a szakaszból tö­röltetni kéri azt a részt, mely az előzetes le­tartóztatására jogot ad, akkor, ha a terheltnek rendes keresetforrás nincs, az indítványozó elégségesnek tartja az előzetes letartóztatást az esetben, ha az illetőnek keresetforrása nincs. Ezt azonban nem fogadja el. Nem fogadja el Polónyi Géza módosítását sem, mely a szakasz­ból az ismeretlen szót, mert azt pleonazmus­­nak tartja, kihagyatni kéri. Kéri a szakasz vál­tozatlan elfogadását. Polónyi Géza visszavonja módosítását, de kéri a Ház elnökét, hogy korábbi módosí­tásait külön-külön vegye fel szavazásra. A Ház többsége a szakaszt eredeti szöve­gezésben fogadja el. A 143—145. §§-nál Chorin Ferencz előadó által benyújtott igazságügyi bizottsági módosításokat a Ház elfogadja. A 154. §-nál Mérey Lajos azt kívánja, hogy a fogház kezelését a királyi ügyészség ha­tásköréből vonják ki s épp úgy, mint a fegy­­házaknál önálló fogházigazgatóságra ruházzák ezt. (Helyeslés baloldalon.) Ezt az eszmét azért pendítette meg, mert a szakasz már e te­kintetben szabadelvű haladást jelent s éppen azért azt elfogadja. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. (Lefoglalás, házkutatás és s­ze­m­é l­y m o t o z á s.) A 177., 178., 180. §- nál Chorin Ferencz bejelenti az igazságügyi bi­zottság újabb szövegezését, s azt a Ház el­fogadja. (A tanuk.) A 193. §-nál Mérey La­jos stiláris módosítást nyújt be, a­melyhez Chorin Ferencz előadó is hozzájárult. A Ház szintén elfogadta Mérey módosítását. (Az eskütétel.) A 222. §-nál Pol­­­ó­n­y­i Géza nem helyesli a szakasz azon in­tézkedését, hogy eskütételre nem bocsátható az, a­ki nyerészkedő szándékból elkövetett bűn­tett vagy vétség miatt vizsgálat, vagy vád alatt áll, vagy az ily bűncselekmény miatt reá rótt szabadságvesztési büntetést még nem töltötte ki. E szakasz intézkedését ő tágítani akarja. Ezért indítványozza, hogy a szakasznak ez a kifejezése: szabadságvesztés büntetést még nem töltötte ki, töröltessék s helyébe jön, a ki ily bűncselekmény miatt, elítéltetett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter hoz­zájárul Polónyi módosításához. A Ház szintén elfogadja a módosítást. (A főtárgyalás előkészítése.) A 285. §-nál Mérey Lajos a szakasznak amaz intézkedését, hogy a főtárgyalás elnöke, ha a vádlottnak még nincs védője, védő kirendelésé­ről intézkedik, oda kívánja módosítani, hogy a főtárgyalás elnöke ily esetben védőt kiren­delni köteles. Chor­in Ferencz előadó elfogadja a mó­dosítást. Erdélyi Sándor igazságügyminiszter ez­zel szemben a szakasz eredeti szövegezését kéri elfogadni. A Ház az eredeti szövegezésben fogadja el a szakaszt. (A fő tárgyalás a törvényszék előtt.) A 293. §-nál Polónyi Géza stiláris módosítást nyújt be. A Ház elfogadja Polónyi módosítását. A 296. §-nál Mérey Lajos: E szakasz rendelkezése szerint az elnök elrendelheti az egész hallgatóság eltávolítását, ha a tárgyalás rendjét máskép nem lehet fentartani. Kéri, hogy e szakaszhoz toldassék a 294. §. intézkedése, mely meghagyja, hogy a nyilvánosság kizárása esetében is a főtárgyaláson mindedik vádlott és sértett részéről kijelölt két-két bizalmi férfi lehet jelen. Erdély Sándor igazságügyminiszter nem fogadja el a módosítást. Polónyi Géza stiláris módosítást nyújt be. A Ház többsége Mérey indítványát elveti, Polónyi módosítását elfogadja. A 313. § nál Polónyi Géza kéri, hogy a szakaszba vétessék fel az is, hogy az ellen­őrző szakértői vélemény is felolvasandó a terhelt vagy vádló kérelmére, továbbá kéri töröltetni a szakasznak azon rendelkezését, hogy a tanú­­vallomásról felvett jegyzőkönyv felolvastassék az esetben is, ha a tanúnak a főtárgyalásra való megjelenése fánytalanul nagy költséggel járna; végül indítványozza, hogy a taúságtétel kötelessége alól mentes tanúnak vallomásáról felvett jegyzőkönyv egyáltalában nem olvasható fel az esetben sem, ha az ilyen tanú az előze­tes beadványban megtagadta a tanuságtételt. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter Po­lónyi indítványának első pontját elfogadja, a másik két indítványt ellenben teszi magáévá. A Ház ily értelemben határozott. A 333. § nál Visontai Soma azt­ in­dítványozza, hogy ha a főtárgyalás alatt valaki a tárgyaló­teremben bűncselekményt követ el, a bíróság őt ne a vádló — mint­ e szakasz rendeli — hanem a közvádló indít­ványára azon­nal letartóztathatja. Erdély Sándor igazságügyminiszter hoz­zájárul a módosításhoz. A Ház szintén elfogadja. (Főtárgyalás az esküdt bíróság előtt.) A 343. § nál Polónyi Géza a sza­kasz e pontjából. A kizárásra nézve, az illető esküdtek és feleknek meghallgatása után a bí­róság végérvényesen határoz. A szót végérvé­nyesen kihagyatni kéri. C­h­o­r­i­n Ferencz nem fogadja el a mó­dosítást. Polónyi Géza felszólalása után a Ház elveti a módosítást. A 346. §-nál P­o­­­ón­y­i Géza indítványozza, hogy e szakaszba vetessék fel, hogy a vissza­élés jogát az a fél, a­ki még nem merítette ki, a pótesküdtekkel szemben is gyakorolhassa. Plósz Sándor államtitkár feleslegesnek tartja ezt a szakaszba felvenni s nem azért já­rul hozzá. Issekutz Győző pártolja Polónyi Géza indítványát. Erdély Sándor igazságügyminiszter: a javaslat megadja a visszavetés jogát a pótes­küdtekkel szemben is, ezért nem fogadja el a módosítást. Polónyi Géza: miniszter felvilágosításai után a módosítást visszavonja. A Ház a szakaszt változatlanul elfo­gadja. A 349. §-nál Visontai Soma kifogást emel az esküminták ellen, a­melylyel az esküd­teket és pótesküdteket megesküdtetik. Az eskü­­­min­tában foglalt a „törvényt megtartják“ ki­fejezés helyet azt kívánja tétetni,törvényre fi­gyelnek s e helyett, hogy a „törvény értelmé­ben határoznak“ tétessék ez lelkiismeretesen határoznak“. Kéri ezen módosítás elfogadását. Chor­in Ferencz előadó ellenzi az eskü­minta ilyen megváltoztatását. Visontai Soma szavai értelmét igazítja helyre. Elnök: Felteszem a kérdést. Mérey Lajos: Nincs bezárva a vita. Elnök: Nincs bezárva ! Kíván hozzá­szólani. Mérey Lajos: Igen. Elnök: Majd holnap! (Általános nagy derültség­) A tanácskozást a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen folytatjuk.

Next