Kolozsvár, 1896. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1896-09-11 / 206. szám
X-ik évfolyam. 1896. 206 szám. Kolozsvár, péntek szeptember 11. szerkesztő-iroda: JF Kiadóhivatal: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK KKéső évre.................«frt. Félévre ...... 1 frt. Negyed évre . . . . • « frt. Egy hóra.................1 frt. 50 kr Egy szám ára & kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy D cm tér ára 4 kr. — Gedionok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. BELKÖZÉP-UTCZA 4. SZÁM p szellemi részét illető minden 4 * közlemény ide intézendő. Kétir*‘ok nem adatnak volla „jelenik a laP minden nap, az önp((1. és vasárnapok kivételével, jelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. A béke kongresszus. Kolozsvár, szept. 11. Aula nemzetközi gyűlések között, amelyek a milleniumi kiállítás folyamán Budapesten megtartattak és megtartat ,vik. az első helyet foglalja el a legközelebb megnyitandó békekongresszus. Bár csak ideális nagyhatalom ez a nemzetközi parlament s óhajtásai és kívánságai csak az egyes államok józanközvéleményére és nem a kormányok végrehajtó erejére támaszkodhatik, fontosságát a humanismus, a sociológia sőt a tényleges politikai művészet téren is elvitatni nem lehet. Nem az az ábránd, hogy a világon a harcz kiirtassék, ragad meg minket. Mert hiszen az mindig is ábránd marad, lévén a harcz maga az élet s lévén örök béke birodalma a síron túl. De sőt a természet erői még itt sem pihennek s az átváltozás és kicserélődés, a vonzódás és eltávolodás folyamatai végtelenek és szünet nélkül valók. Hanem meg kell, hogy ragadjon minden nemesen gondolkodó embert a harcrok borzalma, a nyers erőszak durvasága, az emberi jogok védelme, nemes eszmék és mély érzelmek ápolása a társadalomban, amelyek mind arra a czélra szolgálnak, hogy a háború, ez az ultima ratio valóban csakis ultima ratio legyen; hogy az önuralom, a békeszeretet ne csak az egyeseket, de az államokat is hassa át és hogy azok, akik a társadalom felső fokain állanak s a dolgokat intézik: a nagyra vágyás, hiúság és önzés gyarló emberi szenvedélytől lehetőleg tartózkodjanak s gondolják azt a társadalom alsóbb osztályainak ama sok nyomorát, buját, baját, a melyből az ő dicsőséges lényük táplálkozik. A társadalom ferdeségei, a vakszerencsének szeszélyes osztály rendezései, a fejlődéssel karöltve járó nyomor s a növekvő fényességeknek erősbödő árnyékai már nemcsak némely ábrándos humanista agyában szelíden kerengő gondolatok, a melyek a különböző utópiák megírására serkentik a Platókat, Morus Tamásokat és Campanellákat. Hanem e tapasztalok már millió és millió ember lelkét vallásos fanatismussal átható erővé váltak, amelyek a soczialismustól kezdve az anarchismusig, keresik és meg is kapják fegyvereiket, amelyekkel az életben is győzedelmeskedni remélnek. Ez a 20-ik évszázad nagy kérdése. Nem ugyan oly nagy, a melyen megdőlne a világ sorsa; mert hiszen minden korszaknak meg voltak s meg lesznek ezután is a maga társadalmi véres harczai; de még is elég jelentékeny arra, hogy a hatalmak önzését vagy hiúságát másodrendű okokból a harcrok esélyeinek növelésétől visszatartsa. És a nemzetközi békekongresszus az a galamb, —végrehajtó erejére nézve sem nagyobb mint egy galamb, a fizikai világ küzdelmeiben — amely a béke olaj ágát hozza a társadalomnak, hogy ez a társadalom lehetőleg védje az emberszeretet, a népszabadság és az állami rend jogait s távoztassa el az okokat, amelyek a társadalom nagy vihara kitörését előmozdítani képesek is, alkalmasak is. Valóban felemelő látvány lesz egy ezer éves nemzet jubiláris ünnepén a művelt világ képviselőinek gyűlése a társadalom ama jogainak védelmére munkálva, a melyeket a kereszténység plántált a szétszakgatott Európa népeinek szivébe. Ez lesz a koronája a nemzetközi érintkezésnek, a mely a millenáris kongresszusok egyik első rangú czélja volt. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. Edith. — Franczia regény. — Ford Molnár Gyula Elüti kötet. 1**1 (Folytatás.) E mondat :szivén találta és zokogás fak,,h 'el kebléből. ~ Azt veti szemére, hogy az én fiam . . lazen "em az ő hibája! ~ Ah! ha szegény volna! Igen . . . igen, most már értem. Ön nem akarja, hogy Koralie, szerelmeit adja a leánynak hozományképpen ? Nem gondolerre! Nagyon természetes : hogyan lehetnenekem becsületes érzelmeim ? És mégis az adok azon gondolat ellen, hogy az én széftyenem őre^ j úgy tetszik előttem, mintha becsületességével megválthatná gyalázatomat... remegítsen, találjunk valamely utat-módot. IK ~~ helyesen mondja. Nem oly könnyen kijutni j|ven zsibutczából. Mindenekelőtt Dja meg őszintén : Dániel unokaöcscsének g0D(36|a magát? ( ~~ l8en- Hazugságot hazugságra halmoz■ nimeséltem neki, hogy családunk nagyon r . V0'I s hogy én kezeltem vagyonát jegy ki, hamis leveleket, írásokat I»itta*Va meg nek* Rosszul tettem, de kellett: nekem, mert becsületes ember. — Nos az egyedüli tanács, melyet adhatok az, hogy fedezzen mindent fel előtte. Vallja be neki, hogy ön az anyja, nagyon fog szenvedni, megtudva a valót, de legalább megérti, hogy a házasság közte és Edith között nem jöhet létre, aztán maga szántából vonul majd vissza, mi nem fog botrányt előidézni; végül nem fogják sohasem megtudni, hogy Dubois asszonyt egykor Koralienak hívták. A nő bámulva hallgatta, nem tudva, hogy Brunikel komolyan beszél. — Hogy bevalljam neki! ... — kiáltá végre. — Ön nem tudja, hogy minő csalásokat követtem el csak azért, hogy engem, mint egy szentet tiszteljen! Auvergnebe vonultam vissza, magam egyedül éltem ott; egyetlen örömem sikeres előmenetele volt. Mikor a piros szalagot megkapta, felkiáltottam: — E hős az enyém, Korálie gyermeke! — mintha valami róla én reám is átháramlott volna. A háború ideje alatt távol volt tőlem a hóval fedett síkságokon, golyók, veszélyek közepett, az éhségtől, hidegtől szenvedve s mindig újabb meg újabb veszélyeknek kitéve; ezer halált álltam ki annál a gondolatnál, hogy elveszíthetem s mégis örömem telt abban a szerepben, melyet végigjátszott. Becsülettel kivágta magát ! Isten tudja menynyire szeretem és mégis uralkodom tekinteteimen, nem osztom oly bőven csókjaimat attól tartván, hogy gyöngédségemről kitalálja, hogy anyja vagyok! Ez annyi volna mint megbontani hazugságaimnak legelső lánczszemét. És mindjárt valljara be neki ! . .. Ön látja, hogy az teljes lehetetlen! Fiam megtudja, hogy Rorálie gyermeke! . . . Ön nem erre gondolt. Ő azt hiszi, hogy anyja csak egy hibát követett el akkor, mikor világra szülte. A gyöngédséget, melyet iránta tanúsított volna, most velem szemben érzi; azon életmód után, melyet folytattam, megvalósíthattam ezt, hogy fiam szeressen, tiszteljen s most hirtelen lemondanék-e ezen szeretet és tiszteletről! Inkább magamat ölöm meg legott, legalább megsiratna ! A nagy világi életben Brunikel nem egyszer gondolt a szerelmes, feslett nő történetére Több ízben kérdé magától, midőn egy-egy ily szép teremtést gondtalanul elhaladni látott maga mellett, hogy: „Váljon képesek e ezek az őszinte szenvedélyre ? S mint minden szkeptikus azt felelte rá: Nem. S íme most végzet egy más szenvedélyt, a szerelemtől elütő szeretetet hoz útjába: az anyai szeretetet. Korálie anya volt, fiát vad rnegátalkodott°ággal védte. A férfiú a nőre nézett: a sápadt arcú, lesütött szemek, vonagló ajkak a szerencsétlen nő végtelen nagy fájdalmáról tanúskodtak. A bukott leány átalakult. Már oda jutott, hogy mint az elkárhozott, elitélt csak egy szót várt, mely megöli vagy élni hagyja. Valóban magasztos volt az érzés, mely e nőt körülvette. Nem a haszonlesés vagy személyiség kérdése volt ez. E nő kétségbeesetten küzködött gyermeke boldogságáért: minden igaz szerelem megérdemli a tiszteletet, de a valódi szenvedés a szánalmat. Tiszteletet korülte? nem, de igen Dániel anyja. Szánalmat érezzen az iránt, ki vele szemben oly kérlelhetetlen volt ? Brunikel elfeledkezett a rosszról s csakis a jó lépett nála előtérbe. A nő még mindig mozdulatlanul állott, a heves fájdalom hatása alatt reszketve. A csábító és fenyegető nő most rimánkodott. Milyen emberi szív állhatna ellent egy oly nő könyörgésének, kit valaha szeretett ? A férfi félig le volt győzve. — Okoskodjunk higgadtan, — felelte. A kérdés igyen tehető fel: megengedi-e, hogy fia egy becsületes családba házasodjon s hogy vagyona és születése szégyenét vigye oda be ? Bocsásson meg, hogy ily kifejezéseket használok, melyek kegyetleneknek tűnnek ön előtt fel, de higyye el, távol van tőlem minden sértegetés. Szegény fia nőül veheti edithet? Ezt kérdem lelkiismeretemtől. Attól tartok, rossz bíró leszek ez ügyben. Szeretném én is azt, kit ő szeret. Ki tudja, nem befolyásol-e nekem? Nagyon megfontolnom kell a dolgot, e pillanatban nagyon zavart vagyok. Mindazáltal adhatok egy tanácsot. Mások is felismerhetik, gondolja meg, minő szépen hárul fiára, ha megtalálják tudós vagyona eredetét. — De hiszen nem vehetem azt el többé tőle ! — Meg kell lenni. Nehéz, ugye? — Én vegyem el tőle, kit a világ egyik nagy emberének tartottam! De, szerencsétlen teremtés, nem gondolja meg, hogy mi fog történhetni akkor, ha Dániel egykor felfedezi a valót! Neki, egy becsületes embernek oly módon szerzett pénzzel élni . . . oh! . . . gondoljon a véletlenre, mely bennünket is összehozott; egy oktalan szó, régi ellenség felkeltheti gyanúját, megzavarhatja lelkét, felfedhet mindent ! Csak akkor fog majd szenvedni! S ereti? Majd gyűlölni fogja. Meg fogja vetni az, ki most tiszteli, mert pénzzel, szégyennel kínálja őt ! Ez utolsó tőrdöfés talált s egészen öszszezúzta a szegény nőt. Kezeibe rette fejét és zokogott. Mit is válaszolt volna e rettentő valóra? Brunikel szavai oly gondolatokat keltettek fel benne, melyeket sohasem ismert. Igaz volt, Dánielt szégyenének társává alacsonyítaná !« A nemes ember megfogta a kezét és részvéttel szokta meg: — Higgye el nekem, hogy nem vagyok ellensége. E pillanatban csak ennyit mondhatok. Ismétlem: komolyan meg kell fontolnom a dolgot, másrészt vegye ön is fontolóra azt. Nem ígérek semmit és valójában nem is ígérhetek, mert még nem tudom, mit fogok tenni. Két óra előtt még komolyan el valók tökélve értesíteni Godefroyt. Bevallom: habozom mostan. Akár ön, akár én találjunk módot kijutni e tömkelegből, én segélyére fogok lenni. Korálie köszönő szavakat rebegett, lassan emelte fel szemeit, vállaira igazította a barna felöltőt, mely lecsúszott. Roppant bággyadt volt; az embert meg szokta viselni az ily lelki ostrom. Nagy sikert aratott, mikor Brunikeltől ilyen engedményeket vívott ki: nem érzett magában több erőt, hogy tovább küzködvén, még nagyobb sikert érjen el. Azonfelől Brunikel utolsó szava teljesen megbéníta lelkierejét. — Akarja-e, hogy elkísérjem? — kérdé. — Nem, nem, köszönöm. Félénken, óvatosan surrant volt ki az Ingres utczabeli kis házból, bizonyos, hogy Dániel azt hitte, hogy ő nyugodtan alszik szobájában, így tehát még esze ágába sem juthatott, hogy nagynője Brunikellel találkozott. A nő egyedül óhajtott lenni. Egyébiránt Montauban utczái ily éjjeli órában sokkal elhagyatottabbak, néptelenek voltak, mint Palmyra romjai; lehajtott fővel, komoly gondolatokba elmerülve lassan haladt tova, e kegyetlen gondolattól üldöztetve : — Dániel megvetne, ha megtudná a valót! (Folytatása következik ) A kvóta. A magyar kvótabizottság szeptember 19-ikén ülést tart. A bizottság előreláthatólag csak egy ülést fog tartani, hogy Falk Niksa előadónak a második nuncziumra vonatkozó tervezetét határozattá emelje. A nunczium visszautasító konklúziója már a parlamenti nyári szünet előtt közzé tett kommünikéből ismeretes. Közvetlenül a második nunczium elküldése és közzététele után a két bizottság tagjai szóbeli tanácskozásokra fognak összegyűlni. Ezeket a tanácskozásokat a két kormány megegyezése folytán Budapesten tartják meg, mivel tíz év előtt a megfelelő tanácskozások Bécsben folytak le. A tárgyalások ezután gyorsabb menetben fognak folyni, hogy minél előbb érjenek el legalább negatív eredményt. A költségvetés a pénzügyi bizottságban. A képviselőház tegnap délután 5 órakor kezdette meg tanácskozásait az 1897 ik évi költségvetés felett. Tárgyalásra kerültek ezúttal a kisebb tárczák, melyeknek költségvetését Nemányi Ambrus előadó ismertette. Molnár József, Horánszky Nándor és mások hozzászólása után elfogadták az előirányzatot. A bankszabadalom megúyitása. A „N. Fr. Presse“ jelentése szerint, a két kormány azonos jegyzékét az osztrák-magyar bank szerdán kapta meg. A jegyzékeket most a főtanács bizottsága veszi tárgyalás alá. A jövő kedden a főtanács ülést tart, mely határozni fog a két kormányhoz intézendő válasz fölött. A honvédség gyakorlatai. A honvédség jelenlegi állandó békeelhelyezése mellett az egy egy csapattest kötelékébe tartozó valamennyi zászlóalj, illetőleg huszárosztály rendes körülménynek közt nem juthat oly helyzetbe, hogy egy csapattestte egyesítve, parancsnokuk vezetése alatt gyakorolhassanak, holott ez úgy a tisztikar, mint az altisztek és a legénység alapos kiképeztetése érdekében muldatlanul szükséges. A honvédelmi miniszter czélba vette ennélfogva az évi fegyvergyakorlatok előtt az egyes gyalogezredek összes zászlóaljainak, továbbá több huszárosztálynak nagyobb (dandár) gyakorlati csoportba, körülbelül négy hétre, egy állomáson való egyesítését. Ezt az intézkedést a miniszter már a jövő évben szándékozik életbe léptetni. Az országházból. Budapest, szept. 10. A ház ma folytatta a bűnvádi perrendtartás részletes tárgyalását. (Az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság.) A 141. §-nál. Szalay Károly pártolja Visontai Soma indítványát, mely töröltem kéri e szakasznak azt az intézkedését, mely elrendeli az előzetes letartóztatást akkor is, ha az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva a terhelt szökésétől lehet tartani. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem fogadja el Visontai módosítását, valamint másik módosítását sem, mely a szakaszból töröltetni kéri azt a részt, mely az előzetes letartóztatására jogot ad, akkor, ha a terheltnek rendes keresetforrás nincs, az indítványozó elégségesnek tartja az előzetes letartóztatást az esetben, ha az illetőnek keresetforrása nincs. Ezt azonban nem fogadja el. Nem fogadja el Polónyi Géza módosítását sem, mely a szakaszból az ismeretlen szót, mert azt pleonazmusnak tartja, kihagyatni kéri. Kéri a szakasz változatlan elfogadását. Polónyi Géza visszavonja módosítását, de kéri a Ház elnökét, hogy korábbi módosításait külön-külön vegye fel szavazásra. A Ház többsége a szakaszt eredeti szövegezésben fogadja el. A 143—145. §§-nál Chorin Ferencz előadó által benyújtott igazságügyi bizottsági módosításokat a Ház elfogadja. A 154. §-nál Mérey Lajos azt kívánja, hogy a fogház kezelését a királyi ügyészség hatásköréből vonják ki s épp úgy, mint a fegyházaknál önálló fogházigazgatóságra ruházzák ezt. (Helyeslés baloldalon.) Ezt az eszmét azért pendítette meg, mert a szakasz már e tekintetben szabadelvű haladást jelent s éppen azért azt elfogadja. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. (Lefoglalás, házkutatás és szemé ly m o t o z á s.) A 177., 178., 180. §- nál Chorin Ferencz bejelenti az igazságügyi bizottság újabb szövegezését, s azt a Ház elfogadja. (A tanuk.) A 193. §-nál Mérey Lajos stiláris módosítást nyújt be, amelyhez Chorin Ferencz előadó is hozzájárult. A Ház szintén elfogadta Mérey módosítását. (Az eskütétel.) A 222. §-nál Polónyi Géza nem helyesli a szakasz azon intézkedését, hogy eskütételre nem bocsátható az, aki nyerészkedő szándékból elkövetett bűntett vagy vétség miatt vizsgálat, vagy vád alatt áll, vagy az ily bűncselekmény miatt reá rótt szabadságvesztési büntetést még nem töltötte ki. E szakasz intézkedését ő tágítani akarja. Ezért indítványozza, hogy a szakasznak ez a kifejezése: szabadságvesztés büntetést még nem töltötte ki, töröltessék s helyébe jön, a ki ily bűncselekmény miatt, elítéltetett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter hozzájárul Polónyi módosításához. A Ház szintén elfogadja a módosítást. (A főtárgyalás előkészítése.) A 285. §-nál Mérey Lajos a szakasznak amaz intézkedését, hogy a főtárgyalás elnöke, ha a vádlottnak még nincs védője, védő kirendeléséről intézkedik, oda kívánja módosítani, hogy a főtárgyalás elnöke ily esetben védőt kirendelni köteles. Chorin Ferencz előadó elfogadja a módosítást. Erdélyi Sándor igazságügyminiszter ezzel szemben a szakasz eredeti szövegezését kéri elfogadni. A Ház az eredeti szövegezésben fogadja el a szakaszt. (A fő tárgyalás a törvényszék előtt.) A 293. §-nál Polónyi Géza stiláris módosítást nyújt be. A Ház elfogadja Polónyi módosítását. A 296. §-nál Mérey Lajos: E szakasz rendelkezése szerint az elnök elrendelheti az egész hallgatóság eltávolítását, ha a tárgyalás rendjét máskép nem lehet fentartani. Kéri, hogy e szakaszhoz toldassék a 294. §. intézkedése, mely meghagyja, hogy a nyilvánosság kizárása esetében is a főtárgyaláson mindedik vádlott és sértett részéről kijelölt két-két bizalmi férfi lehet jelen. Erdély Sándor igazságügyminiszter nem fogadja el a módosítást. Polónyi Géza stiláris módosítást nyújt be. A Ház többsége Mérey indítványát elveti, Polónyi módosítását elfogadja. A 313. § nál Polónyi Géza kéri, hogy a szakaszba vétessék fel az is, hogy az ellenőrző szakértői vélemény is felolvasandó a terhelt vagy vádló kérelmére, továbbá kéri töröltetni a szakasznak azon rendelkezését, hogy a tanúvallomásról felvett jegyzőkönyv felolvastassék az esetben is, ha a tanúnak a főtárgyalásra való megjelenése fánytalanul nagy költséggel járna; végül indítványozza, hogy a taúságtétel kötelessége alól mentes tanúnak vallomásáról felvett jegyzőkönyv egyáltalában nem olvasható fel az esetben sem, ha az ilyen tanú az előzetes beadványban megtagadta a tanuságtételt. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter Polónyi indítványának első pontját elfogadja, a másik két indítványt ellenben teszi magáévá. A Ház ily értelemben határozott. A 333. § nál Visontai Soma azt indítványozza, hogy ha a főtárgyalás alatt valaki a tárgyalóteremben bűncselekményt követ el, a bíróság őt ne a vádló — mint e szakasz rendeli — hanem a közvádló indítványára azonnal letartóztathatja. Erdély Sándor igazságügyminiszter hozzájárul a módosításhoz. A Ház szintén elfogadja. (Főtárgyalás az esküdt bíróság előtt.) A 343. § nál Polónyi Géza a szakasz e pontjából. A kizárásra nézve, az illető esküdtek és feleknek meghallgatása után a bíróság végérvényesen határoz. A szót végérvényesen kihagyatni kéri. Chorin Ferencz nem fogadja el a módosítást. Polónyi Géza felszólalása után a Ház elveti a módosítást. A 346. §-nál Poónyi Géza indítványozza, hogy e szakaszba vetessék fel, hogy a visszaélés jogát az a fél, aki még nem merítette ki, a pótesküdtekkel szemben is gyakorolhassa. Plósz Sándor államtitkár feleslegesnek tartja ezt a szakaszba felvenni s nem azért járul hozzá. Issekutz Győző pártolja Polónyi Géza indítványát. Erdély Sándor igazságügyminiszter: a javaslat megadja a visszavetés jogát a pótesküdtekkel szemben is, ezért nem fogadja el a módosítást. Polónyi Géza: miniszter felvilágosításai után a módosítást visszavonja. A Ház a szakaszt változatlanul elfogadja. A 349. §-nál Visontai Soma kifogást emel az esküminták ellen, amelylyel az esküdteket és pótesküdteket megesküdtetik. Az eskümintában foglalt a „törvényt megtartják“ kifejezés helyet azt kívánja tétetni,törvényre figyelnek s e helyett, hogy a „törvény értelmében határoznak“ tétessék ez lelkiismeretesen határoznak“. Kéri ezen módosítás elfogadását. Chorin Ferencz előadó ellenzi az esküminta ilyen megváltoztatását. Visontai Soma szavai értelmét igazítja helyre. Elnök: Felteszem a kérdést. Mérey Lajos: Nincs bezárva a vita. Elnök: Nincs bezárva ! Kíván hozzászólani. Mérey Lajos: Igen. Elnök: Majd holnap! (Általános nagy derültség) A tanácskozást a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen folytatjuk.