Kolozsvár, 1896. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)

1896-10-09 / 230. szám

V-ik évfolyam. 1896. ^ltertető-iroda: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. 81*llemi ré«*ít illető minden 1 'Mailem*“» 'de intítendő iratok nem edatnak vtaasa. ik a '8P m'nden n*P’ 81! mn' vasárnapok kivételével. lenül beküldött közlemények te­­kisrte­kintetbe nem vétetnek. 230 szám. Kolozsvár, péntek október 9. BELKÖZÉP UTCZA 4 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK K­eti évre...................1# frt. Félévre ...... b frt Negyed évre . ■ ( ht, egy hóra.................1 írt. 60 kr Egy szám ára 10 kr HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezmény­ben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. Meghívás. A kolozsvári szabadelvű párt október hó 11-dikén (vasárnap) d. e. 11 órakor a városi Vigadó termében dr. Hegedűs Sándor és dr. Groisz Gusztáv képviselőjelöltek Programm beszédeinek meghallgatása czéljából nagygyűlést tart, melyre a szabadelvű párt 1. tagjait ha­zafias tisztelettel meghívja a kolozsvári szabadelvű párt elnöksége és intéző bizottsága. Számvetés. Kolozsvár, okt. 9. A választások küszöbén vagyunk. Nagy harczokra, sok kellemetlenségre kell előkészülve lennünk. Régi dolog, hogy a választás tisztítja a levegőt. Oly társadalmi vihar az, a­melyben minden szereplő egyénnek kipiszkálják a gyön­géit, hibáit, fogyatkozásait s nem egy­szer bűneit is. De ki ítélné el ezt a vi­hart, amely ha sújt, de tisztit is. Tükör a választás, csakhogy kettősen mutató. Az egyiket az elvbarátok tartják az em­ber elé, a másikat az ellenfél. A hiú ember kerüli az utóbbit, a bölcs inkább csak abba néz. Mert elvégre is gyarlók, tévedésekkel teljesek vagyunk. S ha job­bak akarunk lenni, ismerni kell hibáinkat. Üdvözöllek választási küzdelem, a­mely már javában csiszolod a kettős tükröt! A tegnap során már elibénk tar­tották kollegáink: az „Ellenzék“ és az­­Erdélyi Híradó“. Lépjünk be a tisztító tűzbe, ves­sük le a hiúság sarait (nincs erősen fel­kötözve), kezdjük meg az önvallomást, végezzük el a számvetést. Kolozsvárnak egyik legszegényebb, legigénytelenebb s mindig az utolsó sor­ban ballagó polgára vagyok. Nem vagyok protektora az állatvédők majálisának; legelkeseredettebb ellenségem sem vádol­hat vele, hogy valaha bár álmomban megjelent volna a városi communitás centumpateri állásának fényes ábránd­képe, nem aspirálok még rendkívüli tag­sági helyre sem a „közvélemény“ asz­taltársaságnál ; nem vagyok sem disz­szónok, sem küldöttség soha; a bankett testemtől-lelkemtől idegen; édes hazá­mat is csak csendesen szeretem, minden görög tűz nélkül; hálát adok a jó Is­tennek, hogy békességben, csendben él­hetek. S nincs ember, a­ki rám foghatná, b°gy a szabadelvű pártnak bármi tá­mogatását bármikor akár közvetve, akár közvetlenül, élveztem volna. Ámde most nagyon bűnösnek kel­­lene, hogy magamat érezzem, mert hi­telen voltam a szabadelvű párt je­­lölő gyűlésen, állítólag titkon lopóztam le a többiekkel, de irok hébe-korba Politikai czikkecskéket, sőt a szerkesztő az°kat dijjazza is, s végül örömmel üd­­vöözlöm dr. Groisz Gusztávot, a „renegá­­tok“, pártunk kebelében s szívből kivá­­n°m győzelmét is. És mégis, daczára a helybeli ellen­­zéki hírlapok gyalázkodásainak és suj­­t°ló ítéletének, az én számadásom nem jön úgy a­hogy gondoltam, és a meg­kísértett legtárgyiasabb vádeljárás nyo­mán sem érzem magamat bűnösnek. Előadom ime okaimat! Lehetetlen elhinnem, hogy kevesebb politikai, társadalmi és egyéni tisztesség lakozzék bennem, mint ellenzéki polgár­ijaim bármelyikében. Lehetetlen elhinnem, hogy akadjon eg­y hitvány ember, aki azt merje állítani, hogy a­miért én más politikai hitvallású V vagyok, mint ellenzéki polgártársaim, azért én szégyenletes, hazafiatlan, gyalá­zatos dolgot cselekszem, a­miért buj­kálni kellene. Lehetetlen elhinnerő, hogy az én czikkeimre, a­melyek a leghatározottabb pártpolitikai színezetűek, bárki is meré­szelje azt mondani, hogy azok „fizetett“ czikkek. S én meg vagyok győződve, hogy százan és százan vannak a szabadelvű­­párt kolozsvári táborában, a­kik ugyan­azt szintén teljes joggal, teljes önérzet­tel elmondhatják. Hiszen ne ámítsuk egymást! S hagy­junk fel már egyszer egymásnak örökös nemtelen gyanúsításával. Hogy a szabadelvű párt nem uj­jong úgy, mint az ellenzéki pártok, az természetes, mert a­kié a jelen, a­kin a munka felelőssége van, az nem lehet oly megnyilatkozási­, mint a­ki a jövő­től s a jövő lelkesedéséből él. Hagyjunk fel már egyszer a lapok gyalázásával is. Hiszen minden irót meg­fizetnek a munkájáért,­­ arra érdemes is. Hát az ellenzéki újságokat mind lel­kesedésből szerkesztik ? Ábrányi Kornél bő felvilágosításokat adott e tekintetben a nemzeti párt néhai vezérlapjának pénz­beli forrásairól. S az ellenzéki újságok nincsenek pártfegyelem alatt s abba Pityi Palkó azt írhatja be, a­mi neki tetszik ? És aztán az a nevetséges renegát vádaskodás! Hát csak Groisz Gusztáv renegát, meg Szentiványi Kálmán ! Hát Tibád Antal micsoda, a ki államtitkár­ból s híres kormánypárti képviselőből, Bethlen Gábor, a ki főispánból lett el­lenzéki vezér­emberré, Hock János, a­kinek le kellett vonnia azokat a bizonyos „consequentiakat" és igy lett nemzeti pártivá. Asboth János, aki Tiszával össze­zördülvén, kilépett a pártból; gróf Ká­rolyi István, a magyar gavallérság elis­mert mintaképe, a­ki szintén otthagyta a szabadelvű pártot stb. stb. mind rene­gátok lennének? az lehetetlen. Vagy talán csak az renegát, a­ki ellenzékiből lesz kormánypártivá s az nem renegát, de sőt dicső hazafiú, a­ki megfordítva cselekszi! És menjünk tovább. Hogy Groisz Gusztáv megtévesztette választóit, ez a vád. Hiszen Kolozsvárt nemzeti párti vá­lasztó alig akad. Az volt a párt meg­tévesztése, a­midőn a 67-es alapon álló nemzeti párt elfogadta a közjogi ellenzék támogatását és most — hír szerint — viszont a nemzeti párt akarja támogatni a negyvennyolc­as jelöltet. De úgy tudom, hogy sem Hock Já­nos, sem Tibád Antal, sem Asbóth János, stb. stb. nem mondottak le képviselői mandátumokról, a­mikor a szabadelvű pártról átléptek az ellenzékre, pedig eb­ben már meg is van valami „megté­vesztés fele.“ Hiszen épen az „Erdélyi Híradó“ volt az, a­mely pár hónapig még felelős szerkesztőnek is egy beval­lott 48-ast állított, lapja élére, a­ki a lapot állítólag „elvei fentartásával“ (nem is rosszul) szerkesztette. Most már elmúltak azok az idők, a mikor az egyik ember kormánypárti­nak, a másik ellenzékinek születik s bár múlnának el még jobban; s bár jutnánk oda, hogy a pártok tagjaiban több mozgékonyság és élénkség lévén, a párt­alakulások és a kormányválságok is egészségesebb, gyorsabb és frissítőbb lefolyásúak legyenek. Mindezeket pedig azért írtam ide, hogy a közeledő választási küzdelemben ne használjunk olyan ócska fegyvereket, a­melyek két élre szegnek a vetkezzük le ama kis városias szokást, hogy mind­járt doronggal menjünk az ellenfélre s a szereplő személyek egyéni tisztessé­géből tálaljunk mindennap vacsorát párt­feleinknek. Ezeken kívül is van elég fegyver, a melyekkel harczolhatunk, s van elég gyarlóságunk, a mikre tükröt tart­hatunk. Szentkirályi Kálmán Wekerle a közigazgatási biróság elnöke. Wekerle Sándor az újonan szerve­zendő közigazgatási biróság elnöke lesz. Wekerle ugyanis a neki már régebben fölajánlott állást véglegesen elfogadta s erről dr. Bán­ff­y mi­niszterelnököt köszönettel értesítette. Ilyformán Wekerle nem vállal mandátumot. Wekerlének jö­vedelme most kevesebb lesz, mert az új állással járó miniszteri fizetésért föl kell áldoznia a mi­niszteri nyugdíját és a képviselői fizetését, ame­lyek együttvéve többet tesznek ki annál, amit ezután fog kapni. Zászlóbontás. Kolozsvár, okt. 9. A kolozsvári szabadelvű párt a sza­­badelvűségnek Kolozsvárt már annyiszor diadalra vitt zászlaját ismét fennen lo­bogtatja. Örömmel készül a választásra, mert tudja, hogy Kolozsvárt a szabad­­elvűségnek győznie kell. Itt, e városban, a­hol annyi az in­telligens gondolkozó fő, a­hol minden választó különbséget tud tenni a végzett munka és üres ígéretek között, nem félthetjük már a szabadelvűség zászlaját soha többet. Intelligens munkás emberek csakis maguk közül választhatnak képviselőt. Itt nem kell, de nem is szabad idegen­ben keresni a jelöltet. Kolozsvár szabad kir. városa a ha­ladást írta zászlajára. Úgy kell, hogy megválassza minden tényezőjét, hogy e város haladását, gazdagodását előmoz­dítsa. Csak úgy, ha így tesz, lesz to­vábbra is az erdélyi részek fővárosa. Ellenkező esetben kiesik a talaj a lába alól és nem lesz képes mint ve­zér az erdélyi részekben az első szót vinni. Jól gondolja ezt meg minden vá­lasztó. Jól gondolta ezt meg a kolozsvári szabadelvű párt, mikor alakuló és kép­viselőjelölt-jelölő közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel úgy intézkedett, a­mint már mindenki tudja. Az első kerületben jelölte a város legjelesebb, legszorgalm­atosabb, legtudo­mányosabb, legtehetségesebb fiát, Hege­dűs Sándort, ő a munka embere. Saját erején, saját szorgalmán , minden más tá­mogatás nélkül küzdötte fel magát oda, a­hol ma mindnyájunk örömére áll. Nem neki, de nekünk megtisztelte­tés, hogy képviselő jelölését örömmel elfogadja. Hisszük, hogy a haza egy ilyen je­les fiával szemben elnémul a pártérdek és nem lesz Kolozsvár városában olyan — a város érdekeit szívén nem hordó — választó, a­ki akkor, a­mikor a várost egy ilyen jeles fia képviselheti , más gyengébb — talán idegenből hozott — jelöltet ajánlani merne. A város méltósága megkívánná azt, hogy hazánk egyik legelső pénzügyi ka­­pac­itása egyhangúlag, közfelkiáltással küldessék általunk az új parlamentbe. Óhajtjuk, hogy ez így legyen! A második kerület jelöltjét, dr. G­roisz Gusztávot mindnyájan ismer­jük. Majdnem mindennap mindnyájan látjuk, mert nincs Kolozsvárt a város javát czélzó üdvös kezdeményezés, mely­ben neki oroszlánrésze ne volna. A szabadelvű párt diadalát jelenti az, hogy Groisz Gusztávot a szabadelvű eszmék hívéül sikerült megnyerni. Mindnyájan közvetlen tapasztalásból tudjuk, hogy ki ő. És alkalmat kell nyúj­­tan­unk, hogy Kolozsvár városnak a köz­ügyekben kipróbált egy ilyen tehetséges egyéne minél előkelőbb és befolyásosabb álláshoz jusson, mert meg vagyunk győ­ződve, hogy mint eddig, úgy ezután is minden id­ijét, minden tehetségét e vá­ros felvirágoztatására fogja fordítani. Éljen Hegedűs Sándor, Kolozsvár város első kerületének képviselője, és éljen dr. G­r­o­­­s­z Gusztáv, Kolozsvár vá­ros második kerületének képvisel®­E felkiáltást három héttel megelőz­tük. Vegyék ezt jóslatnak, melynek be­következése a város jól felfogott érde­kével ugyanazonos. Egy polgár. A vízvezeték ügyében. Kolozsvár. okt. 8. A­z. évi július hó 8-án tartott közgyűlés a vízvezetéki ügyben elhatározta oly intézke­dések megtételét, hogy a jelenlegi vízgyű­jtőte­lepnek mintegy 20.000 forintot igénylő bővítése mellett a vízmű, az 1893—94-ben kidolgozott és elfogadott eredeti tervek szerint, még a folyó évben megépíthető legyen. Miután ezen közgyűlési határozat végre­hajtása megfelebbezés folytán függővé vált, nem történt ez ügyben egyéb, mint egy rövid, ösz­­szesen 124 méteres vízgyűjtőgallérjának léte­sítése 2500 írt költségen, mely jelentéktelen munkával a vízgyűjtés feladata, mint természe­tes, meg nem oldható. Minthogy azonban remélhető, hogy a köz­gyűlésnek alkalma nyílik már a legközelebbi időben ezen kérdést újból tárgyalni, nem lesz talán felesleges, ha részemről, ki a vízvezetéki ügygyel már huzamosabban foglalkozom, ide vonatkozó nézetemet közzé teszem. A vízműnek a fentebb említett közgyűlési határozatban contemplált módon való megejté­­sét továbbra is ajánlatosnak tartom, egyrészt mivel a feladat akadályokba nem ütközik, más­részt mivel hova s tovább mind világosabb előttem, hogy a szász­fenesi vízvezetéki tervnek további fentartása egyértelmű a vízkérdés le­bonyolításának elodázásával, hiszen mindinkább terjed annak a felismerése, hogy a szászfenesi vízmű mily nagy, mondhatni elviselhetlen ter­heket ról­na a városra. Meggyőződésem szerint tévedés volt a vízvezetéki kérdést a szászfenesi talajvíz fogla­lása felé terelni, sok pénz-és időbeli áldozatába került úgy a vállalkozónak, valamint a városnak s végeredményben e tévedésnek tulajdonítható, hogy a vízvezeték máig befejezve, illetőleg az úgy higiénikus, valamint pénzügyi tekintetben a legelőnyösebb megoldást képező hideg-szamosi vízmű máig létesítve nincsen. Városunk vízművek létesítésekor, azoknak pénzügyi oldala csakis oly alapon bírálható el szabatosan, ha nem csupán a befektetési tő­két, hanem az üzemi költségeket is figyelembe vesszük; a kérdés az: mibe kerül a víz és nem pusztán az: mibe kerül a vízmű. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy a hideg-szamosi vízbeve­zetésre vonatkozó javaslat tárgyalásainál ezen vízmű költségei egyoldalúlag, csupán a befek­tetési tőke nagysága szerint ítéltettek meg, mi­nek következtében ezen eszme csakhamar el­­ejtendőnek tartatott s tanulmányozása nagy ké­sedelmet szenvedett, így a még múlt évi május hó 4-én elren­delt idevonatkozó előmunkálatok — eltekintve a­­z eltévesztett, a várható eredmény elbírálására alapot nem nyújtó folyóvizsgálatoktól — csak mult év deczember havában kezdettek meg. Pedig ezen előmunkálatok rendén hovatovább több és több pozitív adat került felszínre, me­lyek, ha mind figyelembe vétetnek, nem hagy­nak kétséget az iránt, hogy a hideg-szamosi vízmű, még mesterséges szűrési berendezés nél­kül is, az eredetileg contemplált nagyobb arány­ban létesíthető. Tény az, hogy a különben még be nem fejezett előmunkálatok eredményének elbírálá­sánál, miként az a felkért szakértőnek ide vo­natkozó véleményéből kitűnik, több már ismert jelentős körülmény a figyelmet elkerülte. Ne­vezetesen tévedés forog fen a vízgyűjtésre al­kalmas talaj terjedelmét illetőleg, mert e terü­let hossza nem a szakvéleményben mondott egy kilométeren aluli, hanem tényleg a har­madfél kilométert meghaladja; a vízszerzőhely tehát — még ha ezen szakvéleményben felvett nagy biztonsággal számítunk — nem 6000 m5, hanem a 18.000 m5-t is meghaladó mennyiségű kifogástalan jó vizet adhat, téves továbbá a te­rület kavicsvastagságára vonatkozó adat, a­mennyiben ezen vastagság nem 4—6 m­­, ha­nem 8­ mnél is többet kitesz, a­mi lényeges kü­­lönbség a foglalható víz mennyisége tekinte­tében. Ily tényállás mellett ezen szakértői véle­mény mérvadónak nem tekinthető. E vélemény a hideg-szamosi vízműnél ma kettős csőveze­téket követel, míg a szász-fenesinél egyes csőve­zetéket tart elfogadhatónak, eltérőleg a múlt évben e kétféle vízvezetékre nézve épen for­dítva adott, véleménytől. Tényleg a hideg-sza­­mosi gravitációs vezetéknél, hol a víznyomás állandóan egyenletes, csőrepedésektől tartani alig lehet, ellenben a szivattyüzemmel járó víz-­­ lökéseknek kitett szász fenrsi vezetéknél igen.­­ A szakértői vélemény tehát indokolatlanul emelte fel a hideg­szamosi vízműnek 600.000 forintra praeliminált költségeit, a kettős vezeték miatt 920.000 forintra, és oly indokolatlanul magas a hideg-szamosi vízfoglalási kísérletekre e véle­ményben felvett 30 000 forintnyi összeg, mert mire való az egy éven át télen-nyáron, éjjel nappal folytatandó vízszivattyúztatás ott, hol gravitációs vezetéket létesíteni akarunk, hol tehát a gyűjtőgallérnál a leendő vezetéki cső egy kis részével megtoldva, a természetes eséssel áll­landóan lefolyó ví­zennyiségét, minden meddő kiadás nélkül, megfigyelhetjük. A Hideg-Szamoson eszközölt előmunkála­tok eredményére alapított véleményem röviden ez: a hideg-szamosi vízmű létesítése minden tekintetben a legelőnyösebb, mivel vize nem­csak viszonylag legjobb, hanem kifogástalan, a város szükségleteit messze meghaladó mennyi­ségben foglalható és a legolcsóbb is. A szász­fenesi vízzel — költség tekintetében — való összehasonlításból kitűnik, hogy e két vízmű befektetési tőkeszükséglete közt a különbség aránylag jelentéktelen, holott a szász­fe­nesi vízmű kezelési és fentartási költségei, miként azt számítások mutatják, évente oly magasra rugnának, hogy ha utóbbi mű ma készen ál­lana, jutányosabb lenne a hideg szamosi viz­művet nyomban megépíttetni s előbbinek üze­mét végleg beszüntetni. Kár, hogy a felkért szakértő véleményében a szász­fenesi vizmű évi kezelési költségeinek mérlegelésébe nem bocsátkozott. Van tehát két nagyon 19 fontos érv, mely a szász­fenesi vízmű létesítése ellen szól, egyik az,h­ogy a vize nem jó, csak kényszerűség esetén lenne elfogadható, másik az, hogy e víz lenne a legdrágább s az adott körülmények közt úgy az egyik, valamint másik érv egyma­­­­gában is elegendő arra, hogy e vízmű terve teljesen elejtessék. A­mi pedig azt illeti, hogy részemről ma a szász-fenesi helyett nem a hideg-szamosi vízmű létesítését, hanem a sásberki telepnek kiépítését ajánlom, teszem ezt azért, mert a hi­deg­szamosi mű elkészültét, a­mint a dolgok ma állanak, amannak teljesebb kiépítése nélkül­­ bevárni lehetetlen. Igaz, már egy év előtt is létetett elő­terjesztés a sásberki vízműnek nagyobb mérvű bővítésére, de az, tekintettel arra, hogy ideig­lenes jelleggel és egyedül az alsó vízellátási öv részére terveztetett s ez okból a végleges víz­műnek külön kiépítése supponáltatott, mint pro­vizórium a javasolt terjedelemben, takarékos­­sági okokból, nem volt elfogadható. Ma a város közönsége nem mint proviso- t riumot, hanem mint a vízvezeték keretébe be­illő teljes művet akarja a fásberki telepet meg­építtetni, melylyel a város vízszükséglete huza­mosabb időn át fedezhető legyen. Csak­is ily alakban lehet ezen telep ki­építését ajánlani, mert míg egyrészt a városi vízvezeték munkálatai, a szerződésileg biztosí­tott 31 °/C engedmény épségben tartása mellett az e czélra rendelkezésre álló pénzalapból, te­hát minden újabb tőkebeszerzés nélkül a leg­rövidebb idő alatt befejezhetők, e megoldás leg­kevésbé sem gátolja majd a várost abban, hogy a hidegszamosi víz bevezetésére térjen s azt a sásberki vízművet — mind a végleges vízmű­ kiegészítő részével — kombinálva, a lakosság­nak a legjobb 3 legolcsóbb vizet messze jövőre biztosítsa. Folyó év elején ajánlat érkezett a város­hoz a hideg-szamosi vízműnek vállalat útján való megépítésére, vízmegváltási díjak ellené­ben. Utóbbi vízmű kérdése tehát ily irányban is juthat megoldáshoz. A vízvezetéki ügy előbbrevitelére irányuló legsürgősebb feladat nézetem szerint: eszközöltes­senek a városi mérnöki hivatal által részletes felvé­telezés azok alapján készíttessenek tervek e költ­ségvetések a fásberki vízgyűjtőtelepeknek to­vábbi bővítéséről, hogy mire e kérdés a köz­gyűlés elé kerül, már kész adatok álljanak ren­delkezésre. Szellzakó Frigyes A kolozsvári állami tanítóképző intézet jubileuma. Kolozsvár, okt. 9. Örömünnepet ül ma a kolozsvári állami tanítóképző intézet. Épen m­a 25 éve kezdte meg áldásos működését. Az­óta híven teljesítette azt a szép felada­tot, mely, az erdélyi részek e központján, városunkban, reá várakozott. Az öröm és megemlékezés ez ünnepe nemcsak kul­turális jelentőséggel bír, de páratlan ü­n­­nepélylyé vált azzal, hogy az intézet volt növendékei nagy számmal sereglettek egybe, hogy az örömhöz hozzácsatolják igaz halájokat, mely egyik legbecsesebb emléke lesz a lelkes tanári-testületnek s a legékesebben szóló bizonyítéka an­nak, hogy ez a tanári-testület hivatását önzetlenül teljesítette. Az ünnepély lefolyásáról a követke­zőkben tudósítunk. * A maga nemében páratlan az az ünnepély, mely ma d. u. 10 órakor az intézet helyiségé­ben lefolyt. Közel 200 tanító, tanár s más köz­pályán működő,tanítványa gyűlt egybe a tanító­képzőnek 25 éves jubileumára. Az ország legtávo­labbi részeibe jöttek el, hogy kifejezzék hálájukat. Az ünnepség fényét emelte az, hogy W­lassics Gyula, vall.- és közokt. miniszter

Next