Kolozsvár, 1896. július-december (10. évfolyam, 147-299. szám)
1896-10-09 / 230. szám
V-ik évfolyam. 1896. ^ltertető-iroda: BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. 81*llemi ré«*ít illető minden 1 'Mailem*“» 'de intítendő iratok nem edatnak vtaasa. ik a '8P m'nden n*P’ 81! mn' vasárnapok kivételével. lenül beküldött közlemények tekisrtekintetbe nem vétetnek. 230 szám. Kolozsvár, péntek október 9. BELKÖZÉP UTCZA 4 SZÁM ELŐFIZETÉSI DIJAK Keti évre...................1# frt. Félévre ...... b frt Negyed évre . ■ ( ht, egy hóra.................1 írt. 60 kr Egy szám ára 10 kr HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. Meghívás. A kolozsvári szabadelvű párt október hó 11-dikén (vasárnap) d. e. 11 órakor a városi Vigadó termében dr. Hegedűs Sándor és dr. Groisz Gusztáv képviselőjelöltek Programm beszédeinek meghallgatása czéljából nagygyűlést tart, melyre a szabadelvű párt 1. tagjait hazafias tisztelettel meghívja a kolozsvári szabadelvű párt elnöksége és intéző bizottsága. Számvetés. Kolozsvár, okt. 9. A választások küszöbén vagyunk. Nagy harczokra, sok kellemetlenségre kell előkészülve lennünk. Régi dolog, hogy a választás tisztítja a levegőt. Oly társadalmi vihar az, amelyben minden szereplő egyénnek kipiszkálják a gyöngéit, hibáit, fogyatkozásait s nem egyszer bűneit is. De ki ítélné el ezt a vihart, amely ha sújt, de tisztit is. Tükör a választás, csakhogy kettősen mutató. Az egyiket az elvbarátok tartják az ember elé, a másikat az ellenfél. A hiú ember kerüli az utóbbit, a bölcs inkább csak abba néz. Mert elvégre is gyarlók, tévedésekkel teljesek vagyunk. S ha jobbak akarunk lenni, ismerni kell hibáinkat. Üdvözöllek választási küzdelem, amely már javában csiszolod a kettős tükröt! A tegnap során már elibénk tartották kollegáink: az „Ellenzék“ és azErdélyi Híradó“. Lépjünk be a tisztító tűzbe, vessük le a hiúság sarait (nincs erősen felkötözve), kezdjük meg az önvallomást, végezzük el a számvetést. Kolozsvárnak egyik legszegényebb, legigénytelenebb s mindig az utolsó sorban ballagó polgára vagyok. Nem vagyok protektora az állatvédők majálisának; legelkeseredettebb ellenségem sem vádolhat vele, hogy valaha bár álmomban megjelent volna a városi communitás centumpateri állásának fényes ábrándképe, nem aspirálok még rendkívüli tagsági helyre sem a „közvélemény“ asztaltársaságnál ; nem vagyok sem diszszónok, sem küldöttség soha; a bankett testemtől-lelkemtől idegen; édes hazámat is csak csendesen szeretem, minden görög tűz nélkül; hálát adok a jó Istennek, hogy békességben, csendben élhetek. S nincs ember, aki rám foghatná, b°gy a szabadelvű pártnak bármi támogatását bármikor akár közvetve, akár közvetlenül, élveztem volna. Ámde most nagyon bűnösnek kellene, hogy magamat érezzem, mert hitelen voltam a szabadelvű párt jelölő gyűlésen, állítólag titkon lopóztam le a többiekkel, de irok hébe-korba Politikai czikkecskéket, sőt a szerkesztő az°kat dijjazza is, s végül örömmel üdvöözlöm dr. Groisz Gusztávot, a „renegátok“, pártunk kebelében s szívből kiván°m győzelmét is. És mégis, daczára a helybeli ellenzéki hírlapok gyalázkodásainak és sujt°ló ítéletének, az én számadásom nem jön úgy ahogy gondoltam, és a megkísértett legtárgyiasabb vádeljárás nyomán sem érzem magamat bűnösnek. Előadom ime okaimat! Lehetetlen elhinnem, hogy kevesebb politikai, társadalmi és egyéni tisztesség lakozzék bennem, mint ellenzéki polgárijaim bármelyikében. Lehetetlen elhinnem, hogy akadjon egy hitvány ember, aki azt merje állítani, hogy amiért én más politikai hitvallású V vagyok, mint ellenzéki polgártársaim, azért én szégyenletes, hazafiatlan, gyalázatos dolgot cselekszem, amiért bujkálni kellene. Lehetetlen elhinnerő, hogy az én czikkeimre, amelyek a leghatározottabb pártpolitikai színezetűek, bárki is merészelje azt mondani, hogy azok „fizetett“ czikkek. S én meg vagyok győződve, hogy százan és százan vannak a szabadelvűpárt kolozsvári táborában, akik ugyanazt szintén teljes joggal, teljes önérzettel elmondhatják. Hiszen ne ámítsuk egymást! S hagyjunk fel már egyszer egymásnak örökös nemtelen gyanúsításával. Hogy a szabadelvű párt nem ujjong úgy, mint az ellenzéki pártok, az természetes, mert akié a jelen, akin a munka felelőssége van, az nem lehet oly megnyilatkozási, mint aki a jövőtől s a jövő lelkesedéséből él. Hagyjunk fel már egyszer a lapok gyalázásával is. Hiszen minden irót megfizetnek a munkájáért, arra érdemes is. Hát az ellenzéki újságokat mind lelkesedésből szerkesztik ? Ábrányi Kornél bő felvilágosításokat adott e tekintetben a nemzeti párt néhai vezérlapjának pénzbeli forrásairól. S az ellenzéki újságok nincsenek pártfegyelem alatt s abba Pityi Palkó azt írhatja be, ami neki tetszik ? És aztán az a nevetséges renegát vádaskodás! Hát csak Groisz Gusztáv renegát, meg Szentiványi Kálmán ! Hát Tibád Antal micsoda, a ki államtitkárból s híres kormánypárti képviselőből, Bethlen Gábor, a ki főispánból lett ellenzéki vezéremberré, Hock János, akinek le kellett vonnia azokat a bizonyos „consequentiakat" és igy lett nemzeti pártivá. Asboth János, aki Tiszával összezördülvén, kilépett a pártból; gróf Károlyi István, a magyar gavallérság elismert mintaképe, aki szintén otthagyta a szabadelvű pártot stb. stb. mind renegátok lennének? az lehetetlen. Vagy talán csak az renegát, aki ellenzékiből lesz kormánypártivá s az nem renegát, de sőt dicső hazafiú, aki megfordítva cselekszi! És menjünk tovább. Hogy Groisz Gusztáv megtévesztette választóit, ez a vád. Hiszen Kolozsvárt nemzeti párti választó alig akad. Az volt a párt megtévesztése, amidőn a 67-es alapon álló nemzeti párt elfogadta a közjogi ellenzék támogatását és most — hír szerint — viszont a nemzeti párt akarja támogatni a negyvennyolcas jelöltet. De úgy tudom, hogy sem Hock János, sem Tibád Antal, sem Asbóth János, stb. stb. nem mondottak le képviselői mandátumokról, amikor a szabadelvű pártról átléptek az ellenzékre, pedig ebben már meg is van valami „megtévesztés fele.“ Hiszen épen az „Erdélyi Híradó“ volt az, amely pár hónapig még felelős szerkesztőnek is egy bevallott 48-ast állított, lapja élére, aki a lapot állítólag „elvei fentartásával“ (nem is rosszul) szerkesztette. Most már elmúltak azok az idők, a mikor az egyik ember kormánypártinak, a másik ellenzékinek születik s bár múlnának el még jobban; s bár jutnánk oda, hogy a pártok tagjaiban több mozgékonyság és élénkség lévén, a pártalakulások és a kormányválságok is egészségesebb, gyorsabb és frissítőbb lefolyásúak legyenek. Mindezeket pedig azért írtam ide, hogy a közeledő választási küzdelemben ne használjunk olyan ócska fegyvereket, amelyek két élre szegnek a vetkezzük le ama kis városias szokást, hogy mindjárt doronggal menjünk az ellenfélre s a szereplő személyek egyéni tisztességéből tálaljunk mindennap vacsorát pártfeleinknek. Ezeken kívül is van elég fegyver, a melyekkel harczolhatunk, s van elég gyarlóságunk, a mikre tükröt tarthatunk. Szentkirályi Kálmán Wekerle a közigazgatási biróság elnöke. Wekerle Sándor az újonan szervezendő közigazgatási biróság elnöke lesz. Wekerle ugyanis a neki már régebben fölajánlott állást véglegesen elfogadta s erről dr. Bánffy miniszterelnököt köszönettel értesítette. Ilyformán Wekerle nem vállal mandátumot. Wekerlének jövedelme most kevesebb lesz, mert az új állással járó miniszteri fizetésért föl kell áldoznia a miniszteri nyugdíját és a képviselői fizetését, amelyek együttvéve többet tesznek ki annál, amit ezután fog kapni. Zászlóbontás. Kolozsvár, okt. 9. A kolozsvári szabadelvű párt a szabadelvűségnek Kolozsvárt már annyiszor diadalra vitt zászlaját ismét fennen lobogtatja. Örömmel készül a választásra, mert tudja, hogy Kolozsvárt a szabadelvűségnek győznie kell. Itt, e városban, ahol annyi az intelligens gondolkozó fő, ahol minden választó különbséget tud tenni a végzett munka és üres ígéretek között, nem félthetjük már a szabadelvűség zászlaját soha többet. Intelligens munkás emberek csakis maguk közül választhatnak képviselőt. Itt nem kell, de nem is szabad idegenben keresni a jelöltet. Kolozsvár szabad kir. városa a haladást írta zászlajára. Úgy kell, hogy megválassza minden tényezőjét, hogy e város haladását, gazdagodását előmozdítsa. Csak úgy, ha így tesz, lesz továbbra is az erdélyi részek fővárosa. Ellenkező esetben kiesik a talaj a lába alól és nem lesz képes mint vezér az erdélyi részekben az első szót vinni. Jól gondolja ezt meg minden választó. Jól gondolta ezt meg a kolozsvári szabadelvű párt, mikor alakuló és képviselőjelölt-jelölő közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel úgy intézkedett, amint már mindenki tudja. Az első kerületben jelölte a város legjelesebb, legszorgalmatosabb, legtudományosabb, legtehetségesebb fiát, Hegedűs Sándort, ő a munka embere. Saját erején, saját szorgalmán , minden más támogatás nélkül küzdötte fel magát oda, ahol ma mindnyájunk örömére áll. Nem neki, de nekünk megtiszteltetés, hogy képviselő jelölését örömmel elfogadja. Hisszük, hogy a haza egy ilyen jeles fiával szemben elnémul a pártérdek és nem lesz Kolozsvár városában olyan — a város érdekeit szívén nem hordó — választó, aki akkor, amikor a várost egy ilyen jeles fia képviselheti , más gyengébb — talán idegenből hozott — jelöltet ajánlani merne. A város méltósága megkívánná azt, hogy hazánk egyik legelső pénzügyi kapacitása egyhangúlag, közfelkiáltással küldessék általunk az új parlamentbe. Óhajtjuk, hogy ez így legyen! A második kerület jelöltjét, dr. Groisz Gusztávot mindnyájan ismerjük. Majdnem mindennap mindnyájan látjuk, mert nincs Kolozsvárt a város javát czélzó üdvös kezdeményezés, melyben neki oroszlánrésze ne volna. A szabadelvű párt diadalát jelenti az, hogy Groisz Gusztávot a szabadelvű eszmék hívéül sikerült megnyerni. Mindnyájan közvetlen tapasztalásból tudjuk, hogy ki ő. És alkalmat kell nyújtanunk, hogy Kolozsvár városnak a közügyekben kipróbált egy ilyen tehetséges egyéne minél előkelőbb és befolyásosabb álláshoz jusson, mert meg vagyunk győződve, hogy mint eddig, úgy ezután is minden idijét, minden tehetségét e város felvirágoztatására fogja fordítani. Éljen Hegedűs Sándor, Kolozsvár város első kerületének képviselője, és éljen dr. Grosz Gusztáv, Kolozsvár város második kerületének képvisel®E felkiáltást három héttel megelőztük. Vegyék ezt jóslatnak, melynek bekövetkezése a város jól felfogott érdekével ugyanazonos. Egy polgár. A vízvezeték ügyében. Kolozsvár. okt. 8. Az. évi július hó 8-án tartott közgyűlés a vízvezetéki ügyben elhatározta oly intézkedések megtételét, hogy a jelenlegi vízgyűjtőtelepnek mintegy 20.000 forintot igénylő bővítése mellett a vízmű, az 1893—94-ben kidolgozott és elfogadott eredeti tervek szerint, még a folyó évben megépíthető legyen. Miután ezen közgyűlési határozat végrehajtása megfelebbezés folytán függővé vált, nem történt ez ügyben egyéb, mint egy rövid, öszszesen 124 méteres vízgyűjtőgallérjának létesítése 2500 írt költségen, mely jelentéktelen munkával a vízgyűjtés feladata, mint természetes, meg nem oldható. Minthogy azonban remélhető, hogy a közgyűlésnek alkalma nyílik már a legközelebbi időben ezen kérdést újból tárgyalni, nem lesz talán felesleges, ha részemről, ki a vízvezetéki ügygyel már huzamosabban foglalkozom, ide vonatkozó nézetemet közzé teszem. A vízműnek a fentebb említett közgyűlési határozatban contemplált módon való megejtését továbbra is ajánlatosnak tartom, egyrészt mivel a feladat akadályokba nem ütközik, másrészt mivel hova s tovább mind világosabb előttem, hogy a szászfenesi vízvezetéki tervnek további fentartása egyértelmű a vízkérdés lebonyolításának elodázásával, hiszen mindinkább terjed annak a felismerése, hogy a szászfenesi vízmű mily nagy, mondhatni elviselhetlen terheket rólna a városra. Meggyőződésem szerint tévedés volt a vízvezetéki kérdést a szászfenesi talajvíz foglalása felé terelni, sok pénz-és időbeli áldozatába került úgy a vállalkozónak, valamint a városnak s végeredményben e tévedésnek tulajdonítható, hogy a vízvezeték máig befejezve, illetőleg az úgy higiénikus, valamint pénzügyi tekintetben a legelőnyösebb megoldást képező hideg-szamosi vízmű máig létesítve nincsen. Városunk vízművek létesítésekor, azoknak pénzügyi oldala csakis oly alapon bírálható el szabatosan, ha nem csupán a befektetési tőkét, hanem az üzemi költségeket is figyelembe vesszük; a kérdés az: mibe kerül a víz és nem pusztán az: mibe kerül a vízmű. Nem lehet eléggé sajnálni, hogy a hideg-szamosi vízbevezetésre vonatkozó javaslat tárgyalásainál ezen vízmű költségei egyoldalúlag, csupán a befektetési tőke nagysága szerint ítéltettek meg, minek következtében ezen eszme csakhamar elejtendőnek tartatott s tanulmányozása nagy késedelmet szenvedett, így a még múlt évi május hó 4-én elrendelt idevonatkozó előmunkálatok — eltekintve az eltévesztett, a várható eredmény elbírálására alapot nem nyújtó folyóvizsgálatoktól — csak mult év deczember havában kezdettek meg. Pedig ezen előmunkálatok rendén hovatovább több és több pozitív adat került felszínre, melyek, ha mind figyelembe vétetnek, nem hagynak kétséget az iránt, hogy a hideg-szamosi vízmű, még mesterséges szűrési berendezés nélkül is, az eredetileg contemplált nagyobb arányban létesíthető. Tény az, hogy a különben még be nem fejezett előmunkálatok eredményének elbírálásánál, miként az a felkért szakértőnek ide vonatkozó véleményéből kitűnik, több már ismert jelentős körülmény a figyelmet elkerülte. Nevezetesen tévedés forog fen a vízgyűjtésre alkalmas talaj terjedelmét illetőleg, mert e terület hossza nem a szakvéleményben mondott egy kilométeren aluli, hanem tényleg a harmadfél kilométert meghaladja; a vízszerzőhely tehát — még ha ezen szakvéleményben felvett nagy biztonsággal számítunk — nem 6000 m5, hanem a 18.000 m5-t is meghaladó mennyiségű kifogástalan jó vizet adhat, téves továbbá a terület kavicsvastagságára vonatkozó adat, amennyiben ezen vastagság nem 4—6 m, hanem 8 mnél is többet kitesz, ami lényeges különbség a foglalható víz mennyisége tekintetében. Ily tényállás mellett ezen szakértői vélemény mérvadónak nem tekinthető. E vélemény a hideg-szamosi vízműnél ma kettős csővezetéket követel, míg a szász-fenesinél egyes csővezetéket tart elfogadhatónak, eltérőleg a múlt évben e kétféle vízvezetékre nézve épen fordítva adott, véleménytől. Tényleg a hideg-szamosi gravitációs vezetéknél, hol a víznyomás állandóan egyenletes, csőrepedésektől tartani alig lehet, ellenben a szivattyüzemmel járó víz- lökéseknek kitett szász fenrsi vezetéknél igen. A szakértői vélemény tehát indokolatlanul emelte fel a hidegszamosi vízműnek 600.000 forintra praeliminált költségeit, a kettős vezeték miatt 920.000 forintra, és oly indokolatlanul magas a hideg-szamosi vízfoglalási kísérletekre e véleményben felvett 30 000 forintnyi összeg, mert mire való az egy éven át télen-nyáron, éjjel nappal folytatandó vízszivattyúztatás ott, hol gravitációs vezetéket létesíteni akarunk, hol tehát a gyűjtőgallérnál a leendő vezetéki cső egy kis részével megtoldva, a természetes eséssel álllandóan lefolyó vízennyiségét, minden meddő kiadás nélkül, megfigyelhetjük. A Hideg-Szamoson eszközölt előmunkálatok eredményére alapított véleményem röviden ez: a hideg-szamosi vízmű létesítése minden tekintetben a legelőnyösebb, mivel vize nemcsak viszonylag legjobb, hanem kifogástalan, a város szükségleteit messze meghaladó mennyiségben foglalható és a legolcsóbb is. A szászfenesi vízzel — költség tekintetében — való összehasonlításból kitűnik, hogy e két vízmű befektetési tőkeszükséglete közt a különbség aránylag jelentéktelen, holott a szászfenesi vízmű kezelési és fentartási költségei, miként azt számítások mutatják, évente oly magasra rugnának, hogy ha utóbbi mű ma készen állana, jutányosabb lenne a hideg szamosi vizművet nyomban megépíttetni s előbbinek üzemét végleg beszüntetni. Kár, hogy a felkért szakértő véleményében a szászfenesi vizmű évi kezelési költségeinek mérlegelésébe nem bocsátkozott. Van tehát két nagyon 19 fontos érv, mely a szászfenesi vízmű létesítése ellen szól, egyik az,hogy a vize nem jó, csak kényszerűség esetén lenne elfogadható, másik az, hogy e víz lenne a legdrágább s az adott körülmények közt úgy az egyik, valamint másik érv egymagában is elegendő arra, hogy e vízmű terve teljesen elejtessék. Ami pedig azt illeti, hogy részemről ma a szász-fenesi helyett nem a hideg-szamosi vízmű létesítését, hanem a sásberki telepnek kiépítését ajánlom, teszem ezt azért, mert a hidegszamosi mű elkészültét, amint a dolgok ma állanak, amannak teljesebb kiépítése nélkül bevárni lehetetlen. Igaz, már egy év előtt is létetett előterjesztés a sásberki vízműnek nagyobb mérvű bővítésére, de az, tekintettel arra, hogy ideiglenes jelleggel és egyedül az alsó vízellátási öv részére terveztetett s ez okból a végleges vízműnek külön kiépítése supponáltatott, mint provizórium a javasolt terjedelemben, takarékossági okokból, nem volt elfogadható. Ma a város közönsége nem mint proviso- t riumot, hanem mint a vízvezeték keretébe beillő teljes művet akarja a fásberki telepet megépíttetni, melylyel a város vízszükséglete huzamosabb időn át fedezhető legyen. Csakis ily alakban lehet ezen telep kiépítését ajánlani, mert míg egyrészt a városi vízvezeték munkálatai, a szerződésileg biztosított 31 °/C engedmény épségben tartása mellett az e czélra rendelkezésre álló pénzalapból, tehát minden újabb tőkebeszerzés nélkül a legrövidebb idő alatt befejezhetők, e megoldás legkevésbé sem gátolja majd a várost abban, hogy a hidegszamosi víz bevezetésére térjen s azt a sásberki vízművet — mind a végleges vízmű kiegészítő részével — kombinálva, a lakosságnak a legjobb 3 legolcsóbb vizet messze jövőre biztosítsa. Folyó év elején ajánlat érkezett a városhoz a hideg-szamosi vízműnek vállalat útján való megépítésére, vízmegváltási díjak ellenében. Utóbbi vízmű kérdése tehát ily irányban is juthat megoldáshoz. A vízvezetéki ügy előbbrevitelére irányuló legsürgősebb feladat nézetem szerint: eszközöltessenek a városi mérnöki hivatal által részletes felvételezés azok alapján készíttessenek tervek e költségvetések a fásberki vízgyűjtőtelepeknek további bővítéséről, hogy mire e kérdés a közgyűlés elé kerül, már kész adatok álljanak rendelkezésre. Szellzakó Frigyes A kolozsvári állami tanítóképző intézet jubileuma. Kolozsvár, okt. 9. Örömünnepet ül ma a kolozsvári állami tanítóképző intézet. Épen ma 25 éve kezdte meg áldásos működését. Azóta híven teljesítette azt a szép feladatot, mely, az erdélyi részek e központján, városunkban, reá várakozott. Az öröm és megemlékezés ez ünnepe nemcsak kulturális jelentőséggel bír, de páratlan ünnepélylyé vált azzal, hogy az intézet volt növendékei nagy számmal sereglettek egybe, hogy az örömhöz hozzácsatolják igaz halájokat, mely egyik legbecsesebb emléke lesz a lelkes tanári-testületnek s a legékesebben szóló bizonyítéka annak, hogy ez a tanári-testület hivatását önzetlenül teljesítette. Az ünnepély lefolyásáról a következőkben tudósítunk. * A maga nemében páratlan az az ünnepély, mely ma d. u. 10 órakor az intézet helyiségében lefolyt. Közel 200 tanító, tanár s más közpályán működő,tanítványa gyűlt egybe a tanítóképzőnek 25 éves jubileumára. Az ország legtávolabbi részeibe jöttek el, hogy kifejezzék hálájukat. Az ünnepség fényét emelte az, hogy Wlassics Gyula, vall.- és közokt. miniszter