Kolozsvár, 1897. január-június (11. évfolyam, 1-145. szám)

1897-01-02 / 1. szám

■ií A közigazgatási bíróság ala­kulása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, jan. 1. •­­ A közigazgatási bíróság ma délelőtt 10 órakor a vallás és közoktatásügyi minisztérium volt helyiségében tartotta meg első ülését. Dr. W­e­k­e­r­le Sándor elnök a bíróság megalakulását tűzte napirendre és e végből a másodelnök, majd külön az összes tanácselnökök és valamennyi bírákat együttes es­őtételre szó­lítván fel, minek megtörténte után maga az elnök tette le az esküt. Az eskü letétel után L­u­d­w­i­g­h János másodelnök lendületes szavakban üdvözölte az elnököt, kiemelvén annak a közügyek terén eddig szerzett kiváló nagy érdemeit és azon biztos reményének adott kifejezést, hogy a köz­­igazgatási bíróság ily nagynevű elnök vezetése mellett mindenkor meg fog felelni hivatásának. Az alelnök üdvözlőbeszédére dr. Wekerle Sán­dor elnök következőkép válaszolt: Midőn bírói esküm letétele után elnöki székemet elfoglalom s a m. kir. közigazgatási biróság vezetését ezennel átvettem, először is őszintén érzett köszönetét kell mondanom a t. másodelnök urnak reám nézve felette hízelgő megemlékezéséért, meleg üdvözléséért, köszöne­tet azért a rokonszenv azon megnyilvánulásáért, melyben a bíróság tagjai részesíteni méltóz­­tattak. Nem tudom, hogy azok az ismeretek, mi­ket a tudás forrásából merítettem, azok a ta­pasztalatok, melyeket hosszú működésem alatt az adminisztrác­ió terén szereztem, azok a tanulságok, miket az élet nagy iskolájából hoz­tam magammal, elegendők lesznek-e arra, hogy siker és eredmény kísérjék bírói működésemet; de annyit tudok, hogy habár el is vagyok tö­kélve, hogy legjobb erőmet szentelem hivatá­somnak, annak minden irányban megfelelni csak úgy leszek képes, ha t. birótársaim támogatá­sára számíthatok. Ezért, én az őszinteségnek egyenességével s határozottságával, a bizalom nyíltságával, a kortársi érzület egész melegével köszöntök be ebbe a díszes gyülekezetbe, hogy ugyanazt az őszinteséget, egyenességet, határo­zottságot, bizalmat s rokonszenvet kérjem a magam részére is, mert erős bennem a meggyő­ződés, hogy a kölcsönös együttérzés melegsége egyedül is a sikeres működés félbiztosítékát rejti magában. Pedig nekünk együtt a működésünk sike­rének teljes biztosítékait kell feltalálnunk és megóvnunk, mert nemcsak fontosak, hanem merném mondani, nagyok azok a feladatok, melyek a közigazgatási bíróságra várnak. A jogvédelem egy újabb fórumát, állította fel törvényhozásunk ezen bíróságban, hogy egy szabad állam méltóságának megfelelőig a pár­tatlan és egyenlő elbánás újabb módozatait adja meg különbség nélkü­l minden jogkereső­nek. Az igazságnak nemcsak újabb őreiként, hanem érvényesítőiként állított bennünket oda, hogy mindenek felett keressük az igazságot, a­mennyiben ennek sérelme nélkül tehetjük, érvényesítsük a méltányosságot. Sokban meg­határozta eljárásunk módját és irányát, úgy, hogy mint minden emberi intézménynél, min­­den jogszolgáltatásnál, mi is csak alaki igazsá­got leszünk képesek szolgáltatni, de másfelől a mellőzhetetlen alakiság korlátain túl, szabad kezet is engedett, sőt sokban intézményesen is utalt, hogy megközelíthessük a jogszolgáltatás­nak azt az igaz eszményképét, mely az anyagi igazságnak keresésében és érvényesítésében nyil­vánul. A jogvédelem mellett más, nem kevésbbé fontos, sőt talán magasabb irányú szempontok is kell, hogy irányítsák ennek a bíróságnak a működését. Bírói határozataink lesznek sokszor és sokban hivatva közigazgatási jogunk vitás kérdéseinek elvi tisztázására, hézagainak pót­lására, közvetve még a mindig élő jogfejlődés­nek irányítására is. Bírói határozataink fogják sokszor és sokban praecicirozni, körülhatárolni a jogok biztonságát. Nem téveszthetjük azért soha szem elől, hogy a jog és eljárás terén az egyöntetűségre s ez­által a közigazgatási jog körében is az állami élet consolidáltságának egyik legfőbb biztosítékára, a jogegységre kell törekednünk. Új intézményt vagyunk hivatva közéle­tünkbe bevezetni, nemcsak azoknak a várako­zásoknak kell megfelelnünk, melyeket a nagy­közönség s az állami hatalom kötnek hozzánk, hanem az iránt is bizalmat kell keltenünk, hogy ez az új intézmény azoknak a további feladatoknak is képes lesz megfelelni, a­melyek jogfejlődésünk menetében hatáskörének előbb­­utóbb bekövetkező kiterjesztésével fognak reá hárulni. S én azt hiszem, hogy ennek a várako­zásnak akkor fogunk leginkább megfelelni, a bi­zalmat akkor leszünk képesek leginkább meg­szilárdítani, ha nem intézkedési jogunkba, nem bírói hatalmunkba, hanem intézkedéseink bel­­értékébe, tökéletességébe helyezzük erőnknek súlypontját, ha nem egyéni vagy testületi jog­nak, hanem igaz értelmében egyéni és testületi kötelességnek tekintjük a bírói függetlenséget, ha ezek szemmel tartásával minden illetéktelen befolyástól menten mérlegeljük egyesek jogát s a közszempontokat. Csak ezen az utón fogjuk igazában megóvni, helyes egyensúlyba hozni s tartani a kormányzati érdekeket s egyesek jo­gát, csak ezen az utón leszünk képesek érvé­nyesíteni azt a nagy igazságot, hogy a köz­szempontot szolgáljuk, midőn egyeseknek ad­juk meg a jogvédelmet s minden egyesnek ér­dekét védjük, midőn a közszempontoknak tart­juk fenn igaz mérlegét. Ezen bíróság minden egyes tagjának nem­csak képzettsége, magasabb szellemi iránya s egyéni jelleme, hanem tanulságokban és tapasz­talatokban gazdag múltja szól a mellett, hogy az elénk tűzött feladatot képesek leszünk meg­oldani s azért a bizalom reményével üdvözlöm újra tisztelt birótársaimat, midőn működésünket megkezdve a m. k. közigazgatási bíróságot meg­alakultnak nyilvánítom. A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után a közigazgatási bíróság titkos szavazás útján megválasztotta­ Kógler, Székely, Szilassy és Leövey bírákat a segélyt és kezelő személy­zet fegyelmi tanács tagjaiul, mire az ülésnek délelőtti 1l1/, órakor vége jön. * A közigazgatási bíróság ma délelőtt 11­/, órakor testületileg megjelent dr. Wekerle Sándor elnök előtt és Ludwig­­ János alel­nök az egész testület nevében üdvözölte az el­nököt az újév alkalmából. Az egész testület az alelnöknél és Szmrecsányi tanácselnöknél is az új év alkalmából jó kivánatainak adott kifejezést. A közigazgatási biróság elnöki ti­t­k­á­r­a­i és tanácsjegyzői ma délben az elnök előtt letették a hivatalos esküt. —itt---------------------------------------------— köny­nyen és merészen lefordították a liturgikus könyveket magyar nyelvre és kinyomatták az istentisztelet czéljaira. Ez az apostoli székben aggodalmat kel­tett. Újabban szomorúsággal töltötte el az az értesítés, melyet a június 27-iki miséről vett, mely szerinte a kánonok szabványaiba ütközik. Mikor is a szentszék rendeletére vizsgá­lat tartatván ez ügyben, kitűnt, hogy ezen visz­­szaélés az ország némely vidékein már elhara­pódzott, mivel a püspökök szemet hunytak. Miért is az Inquisitio Congregatio-ja elé vitték a do­lgot, mely a fennebbi két rezoluciót hozta meg ez év szeptember havában. Mindezt azon kéréssel hozza az eperjesi püspök tudomására a bíbornok, hogy a fennebbi rezoluciókat a legnagyobb gondossággal és pon­tossággal kösse papjai szívére, a tudomására jövő visszaéléseket irtsa ki, a könyvek lefor­dítását tiltsa meg, a kinyomottakat semmisit­­tesse meg; ha találkoznak megyéjében papok, kik ilyen könyveket használnak, vakmerőségü­ket fékezze meg, ho­­y csakis az egyháztól el­ismert szláv idiomban végezzék a liturgiát. Adja azt is tudtál papjainak, hogy ha ez intelemnek foganatja nem volna, a Congregatio további eljárást fog ellenükbe érvényesíteni. Egyúttal elvárja a püspök idevágó válaszát. Ezen leiratát a Propag. Fide Congregatio­­nak az eperjesi püspök az október 3 án tar­tott szentszéki ülésben tárgyaltatta s papjaival körlevélben tudatta. f­ ­ ...­ — Kolozsvár, 1897. A miniszteri palotából miniszterek és kép­­viselők a képviselőházhoz hajtattak és az I. osztály első emeleti tanácskozási termében gyülekeztek össze, a­hol féltizenkét órakor Szi­lágyi Dezső is megjelent, a­kit hosszabb eszéd kíséretében Vargics Imre üdvözölt, kiemelvén Szilágyi nagy érdemeit, melyeket főképp az ál­tal szerzett, hogy megteremtette az egységes házassági jogot. Végül köszönetet mond az el­nöki székben tanusított bölcs, erélyes és pár­tatlan működéséért és a szabadelvű párt ne­vében jó egészséget, boldog Új esztendőt kiván. Az éljenzések elhangzásával Szilágyi Dezső a következő beszéddel válaszolt: Tisztelt barátaim és képviselő­társaim! Bizonyára mindnyájan tudjátok, hogy én a bizalomnak becsét, a­melylyel megtiszteltetek, mélyen érzem, és midőn annak megújuló jelét , tapasztalom, rajtam a sor, hogy megköszönjem és elismerjem, hálásan ismerjem el azt a tá­mogatást és azt a bizalmat, a­melyben részesí­tettetek és kérjem azt a jövőre is, mert igazi ereje az elnöki széknek és az igazi biztosíték annak a tisztnek helyes betöltésére az a biza­­t­­lom, az a támogatás, a­melylyel a Ház részéről találkozik. És ehhe­z még egy más kérést is függesztek. Ha egyezer-másszor, a­mint ez ki­­kerülhetlen, megtörténik, hogy én feladatomnak alatta maradok, akkor uraim, ítéljenek meg azzal a jóakarattal, a­melyre minden őszinte törekvés számot tarthat. (Tetszés.) A mi személyemet illeti, legyen szabad csak egyre és röviden nyilatkoznom. Az a bü­­l"*'^vöe politikai magasság, a­melyre a Ház bi­zalma emelt, nem zár el attól, hogy kellő al­­a­kásommal, miként most is, megmondjam meg-­győződésemet. (Élénk helyeslés.) Arra a sza­badelvű irányra, a­melyet követtünk és mely­nek hódító ereje, mert belső igazsága elisme­résre kényszerít, növekszik, én örömmel em­lékszem és hűséggel fogok ragaszkodni hozzá. (Élénk tetszés és éljenzés.) Többet arra, a mi személyemre vonatko­zólag felhozatott, engedjétek meg, hogy ne mondjak, csak azt az egyet emeljem ki, hogy kapcsolatban mindazzal, a­mit t. barátom em­­­­lített, én látom, hogy nálunk is, mint ma már a Nyugaton mindenütt, a képviseleti intézmé- I nyek és az azzal kapcsolatos kormányzás nagy megpróbáltatásnak vannak kitéve, (ügy van!) és ma már a törvényhozás terén többet kell tenni, bonyolódottabb feladatokat kell megol­dani és az az élő és éber ellenőrzés, a­mely,­­ ha valódi, támasza a kormányzás tevékenysé­gének és biztosítéka a nemzetnek, sokkal ne­hezebb ma, mint valaha. Tájékozni, felvilágo­­­­sítani a nemzetet a nagy és maradandó czélok­­ról, érdekeiről, erejéről és erejének a kellő idő­pontban való helyes alkalmazásáról, megszilár­dítani azt a meggyőződést és azt a tudatot, hogy egyetlen egy igazi kívánság és igazi baj, a­mely a nemzet kebelében mutatkozik, sem maradt figyelmen kívül és minden panasz és érdek, a­mely a nemzet nagy tanácsa előtt je­lentkezik, figyelmes meghallgatásra és igazsá­gos megítélésre talál, még akkor is, ha oly ré­­s­zegekből származik, a­melyek a parlamentben És nincsenek közvetlenül képviselve, ez oly fel­adat, a­melynek nehézségei ma már sokkal na­gyobbak, mint voltak a letűnt évtizedekben. (Igaz! Úgy van ! Zajos tetszés.) Ez azonban csak egyik fele annak, a­­­mi a képviseleti intézmények sikeres műkö­déséhez szükséges; a másik része az, hogy a a parlamentnek működése adjon ösztönt és hagyjon időt és nyugalmat a kormányzás­­­­nak olynemű tevékenységre ,­mely nem rö­vid lejáratú sikerekre számít, hanem impul­zust ad arra a munkára és méltányló támo­gatásban részesíti azt, a­mely alapvető egy hosz­­szabb fejlődésre, mely minden irányban megér­­leli és előkészíti, a sikert és kézről-kézre adja k ’ azt a feladatot, a melynek gyümölcseit csak idő múltán szabad várni és a melynek teljes­ségét az illető kormány és parlament meg sem éri, a mely azonban végeredményében a nem­zetnek kincstárába az igazi erő gyarapodást he­lyezi el. (Úgy van ! Tetszés.) Ez, a­minek szükségességére újabb poli­tikai életünk rámutat, gondolom, egyenlő fon­tosságú azzal, a­mit a parlament tevékenysé­gére nézve előbb említettem. (Helyeslés.) Úgy látom és ez a meggyőződést az elmúlt év története szilárdította meg bennem, hogy a nem­zet jobban soha el nem mélyedt múltjába, fur­­készőbb szemmel nem tekintette jövőjét, mint a lefolyt év eseményei közepette, de nem azért, hogy múltja dicsőségein, vagy vagy vereségein borongjon, hanem azért, hogy annak nagy ta­­x­talságaiból az életerős és kitartó munka és a­mz helyesen alkalalmazott erő nagy motívumait nyerje meg. (Élénk helyeslés.) A mi nagy állami czéljaink, nem hiszem, hogy közelebbi időkben­­ oly világosan állottak volna szemeink előtt, mint állanak ma. De nemcsak azok a nagy czélok, a­melyeket öntudatunkból és érzéseinkből soha nem vesztettünk el, még a szétdarabolás­­ sötét korszakaiban sem, és melyek és az azokhoz fűződő egyes nagy alkotások, hogy egy franczia író szavaival éljek, mint oszlopok állanak fenn a mi múltunkból, ha körülötte minden enyészetet mutat is, az az öntudatos és diadalmas erőnek­­ és kitartásnak büszke jelképe marad. (Tetszés) De nemcsak czéljainkat látjuk világosab­ban a múlt év óta, hanem — én legalább úgy vagyok meggyőződve, — látunk egy irányt, a­melyben a magyar politikának változatlanul mozognia kell, úgy, a­mint az égi testek mo­zognak eltérés nélkül, örök pályájukon — és én azt tartom, hogy ezekhez a czélokhoz és ehhez az irányhoz, nagyban és egészben ragasz­kodnunk kell és ragaszkodniok kell azoknak is, a­kik utánunk jönnek — és ez az alap, az igazi, sikeres nemzeti politikára. (Élénk helyes­lés és éljenzés.) És mit kívánjak én most, az újév for­dulóján, nektek, t. barátaim és képviselőtár­saim? A sikernek csak egy része van az em­ber kezében: a mindenható akarta így. De az bizonyos, hogy a közpálya férfiainak nem kí­vánhatok egyebet, mint azt, hogy kísérje siker munkálkodásukat, hogy politikai működésük mindet­ nyugpontján, a­melyről visszatekintenek, igazi önérzettel mondhassák el, hogy a­mit vé­geztek, az derék férfimunka volt. (Éljenzés.) Ez ez, a­mit kívánok, ez az öntudat, ez a siker. És ha még szabad valamit hozzátenni, ez az, hogy a politikai barátságot, a­mely az a czélokra való működésben összeköt bennünket, őrizzük meg mint támaszt a munkában, hogy örömmel bírhassak egykor, mint visszaemléke­zést. (Hosszas, élénk tetszés és éljenzés.) A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a Ház elnöke még hosszasabban társalgott a mi­niszterekkel és az egybegyűlt képviselőkkel, a­kik személyesen is siettek jó kívánataikat ki­fejezni. f­­­r ! A közigazgatási reform-javasla­tok. A vármegyei, városi és községi közigaz­gatás reformjára vonatkozó ama törvényjavas­latoknak az első, úgynevezett előadói tervezete, amelyeket az országgyűlést megnyitó trónbeszéd fölsorolt, immár elkészült a belügyminisztérium­ban. A miniszter még ez év tavaszán közzé fogja tétetni ezeket a tervezeteket, hogy az ér­dekelteknek, valamint a szakköröknek is módjuk­ban legyen azok részleteivel foglalkozni, mi­előtt a tervezetek végleges törvényjavaslatok formájába öntve, körülbelül ez évnek őszén a képviselőház elé kerülnének. KOLOZSVÁR A pápa és a magyar liturgia. A napokban említettük a magyar liturgia kérdését, kapcsolatban azzal a hírrel, hogy a római szentszék egy encziklikában az ellen nyi­latkozott. Mint most a Mag-ban olvassuk, ez az encziklika tényleg megérkezett s csakugyan eltiltja a magyar liturgiai nyelv használatát s a magyar szerkönyvek megsemmisítését rendeli el. Az encziklika hű kivonata ez : Ledochowsz­ky bibornok Az év szept­ember 2- ról keltezve, átírt az eperjesi görög kat­­holikus püspökhöz, Vály Jánoshoz. Az átiratban közölte az „Universalis Sacra Romana Inquisitio­­nis Congregratio“ dekrétumát azon alkalomból, hogy Budapesten az egyetemi templomban jú­nius 27-én a görög katholikus ruthének magyar nyelvű énekes misét tartottak. A dekrétum azon két kérdésre, vájjon : 1. Megtű­rhető e a magyar nyelv az isten­­tisztelet tartásában ; 2. Vájjon magyar nyelven kiadhatók-e a liturgikus könyvek, tagadó választ ad, melyet maga XIII. Leo pápa is helybenhagyott. Az inquisit. Congregatio ezen határza­­tára támaszkodva, Ledochowszky kardinális, a Congregatio per propaganda Fide prefektusa ki­jelenti, hogy a Congregationak már régóta tu­domása van róla, hogy egyes ruthén papok ön­ Újév. Kolozsvár, jan. 2. A városnál Kolozsvár város tisztviselői és hivatalnokai impozáns nagy számmal gyűl­tek össze a városház közgyűlési termében. Az egybegyűltek nevében Losonc­zy János árva­széki elnök mondott üdvözletet Szvacsina Géza v. első tanácsosnak, mint a polgármester helyettesének, ki tisztviselőtársai iránt minden­kor tanúsított jóindulatú készségével és nagy munkásságával önzetlen rokonszenvet és be­csülést szerzett. Szvacsina Géza tanácsos hálás szívvel köszönte meg tiszt­viselőtársai kitüntető bizal­mát, s kérte, hogy irányában jövőre is tartsák meg azt. Büszkévé teszi, hogy két és fél év­tizedet meghaladó szolgálatot tölthetett annak a tisztikarnak a kebelében, mely munkásságá­ban és képzettségében az illetékes fórumok előtt a közigazgatási hivatalok közt kiváló helyet foglal el. Kéri az üdvözlőket, hogy az új évben is tartsanak össze, mert ez a legnagyobb biz­tosítéka a sikernek. Lelkes éljenzéssel fogadott beszéde után a tisztikar a tanácsterembe vonult, hol Szva­csina tanácsos lendületes szép beszédben üd­vözölte Albach Géza polgármestert. Visszapillantva tiz évet jóval meghaladó munkásságára, mit a város szolgálatában el­töltött, rámutatott az alkotásoknak arra a hosszú sorára, mely vezetése alatt és sok te­kintetben saját egyéni munkásságával is lé­tesült. Hosszabb beszédét zajos éljenzés kísérte, mire Albach Géza polgármester meghatva mondott köszönetet. Tizenegy éve áll a tiszti­kar élén, s ez alatt törekvése oda irányult, hogy az együtt munkálkodók közt a kölcsönös szeretetet, s az ebből fakadó bizalmat ápolja, úgy véli, hogy törekvésének sikere volt, mert ma a tisztviselői kar tagjai egymás iránt sze­retettel, becsüléssel és bizalommal viseltetnek. Épen ezért bátran hasonlíthatja a testületet egy családhoz, melynek rokonszenve és szeretete az idők folyamán mind erősebb és erősebb lesz. Kéri, hogy őt mint páter familiast részesítsék szeretetükben és bizalmukban. A tisztikar lelkes éljenekkel kísérte ve­zetője szavait, majd a főispánhoz indult, hogy boldogabb újévet kívánjon az elmúltnál a nagy csapást szenvedett B­é­­­d­i Ákos grófnak ; de a főispán a városról elutazott. * A vármegyénél. Kolozsmegye tisztikar tegnap délelőtt tisztelgett gr. Lázár István alispánnál, az uj esztendő alkalmából, C­s­i­s­zi­r Gyula főjegyző vezetése mellett. _____________________ A kir. táblánál A kir. tábla, ügyézség és törvényszék hivatalnokai tegnap délelőt 10 órakor gyűltek össze a kir. tábla disztern­ében, hogy üdvözöljék az uj esztendő alkalmából F­e­­k­e­te Gábor kir. táblai elnököt. A kir. tábla nevében Heppe­s Miklós tanácselnök, az ügyészség nevében Kozma Gyula kir. főügyész, a törvényszék nevében pedig dr. Szentkereszty Zsigmond terv­­széki elnök intézett beszédet Fek­e­te Gábor­hoz, mire a táblai elnök válaszolt. Beszéde vé­geztével lelkesen megéljenezték a kir. tábla érdemes elnökét. * A kir. törvényszéknél Tegnap délelőtt V*­­ 11 órakor összegyűltek a törvényszék nagyter­mében a kolozsvári törvényszék birói kara és segédszemélyzete, a kir. ügyészség tagjai, a vá­rosi és vidéki járásbíróság birói kara, hogy a törvényszék elnökének, br. Szentkereszty Zsigmondnak jókivánataikat tolmácsolják az uj év alkalmából. Szász Béla kir. táblai biró intézett szép beszédet a törvényszék elnökéhez, melyre élénk fel faár 2. S­Ztxi ___ viaszolt br. Az ref. egyházkö­vető esperes *^.'078Vári év a délutáni isteni g z á s­z S­z­á 8 z Domokos püs^pján hez csatlakoztak az igy^g vábbá a theologiai és k­.­­Szász Gerő meleg bangói, pököt és méltatta érdemeit t. nek a mult évben is annyi . S­z­á 8 z Domokos püspök ig. ^ válaszolt, 8 ékesszólásával el. r9g gát, mely lelkes éljenzésben t tői A ref. theologia tanári k. Béla igazgató vezetése alatt Miklós főgondnoknál tisztelget neki az uj intézet vezetése­­ buzgalmát. * Az államvasúti üzletveze­lam vasut kolozsvári üzletvezeti kara tegnap d. e. 9 órakor tes­tett Sántay Sándor üzletvező Lajos felügyelő vezetése alatt, szedet Pollák mondta, mire Sál meleghangú beszéddel válaszolt. A tisztikar ezután S­c­h­a­letvezető-helyetteshez ment, üd * A siketnémák üdvözlete kétnéma intézet tatári kara és délelőtt tisztelegtek Albach­­ térnél és Szvacsina Gézá­ncl a felügyelő bizottság elnökénél . Elsőben egy-egy jövendék most az iskola fenntartóktól elvezetik T a r­i­t­z­k­y Fermcz igazgató iát testület jó kiváratait w & A« x* l F­VDM Királyi Pál felea„­ kcal A vánsunkban időző i­­. amerikai ujságiró és hazánkfidgo órakor rendkivül érdekes felosásál, városház kzgyülési termébenlag A közönség hallgatta végig, na tt­a­gadta és többször lelkesen mdjelép dunknak egyik legnagyobb ?gyf°" tudvalevceg 90 nap alatt te Dza~ ból gyalopzerrel a Chikágó iBu ki levő óriás utat, persze az antilas‘­i mitására­ Egy árva krajezátftfözött tására, mnkával tartotta tenmaga'u i^uitpai _ ember sjemében, de bizonyos­ még az ameri­kaiakéin is, hátbordóztató viszontagságokon ment keresztül és sokat nél­lőzött, tűrt, szen­vedett mint elérte kitűzött fi­jait. Ezeket beszélte el arit közvetlenséggel, hogy a hallgatóság mintegy fele együtt élte át a sok kellemetlenséget, vessyt, mi útjába hal­­mozdott­ Azonban, mint előadásából kitűnt, minten baj és nélkülözés között megtartotta hutárát, segélyére jött ig.i amerikai lelemé­­réyessége, s igy könnyedi átvergődött rajtuk. Úti élményeinek előlása után, mit igen, énekes fényk­épekkel, rajikkal és festm­­ények­­et tárt szemeink elé és hiteles okmányokkal bionyitott, az Amerikába élő magyar munká­­s­król beszélt. Leírta sararu sorsukat, s ezek a dolgok valóban minenkit elrettenthetnek ittól, hogy itt hagyva s édes hazai földet i­smeretlen világnak, de is ismert nyomorúság­nak menjenek neki. Királyfi Pál nemcsak ritka élvezetet szerez felolvasásai által hanem — mint az utóbbiakból látható — sizófiai missziót is tel­jesít, mely érdemesíti őt arra, hogy a magyar közönség a legmelegebb, fogadja. Felolvasása folyama­ti naplójából ősz-ö­­szeállitott szemelvényekt ajánlott fel a közön­ségnek, külföldi és házi irtok tollából. Art sem szabott, ki ki tetszés aszk­oti összeggel váltotta meg az érdekes füzete. A kegyült összeg: 14 írt 76 ki egy harcnakA.^—C­artot, a Mátyás szobor alapjának ajándékozta Albach Géza polgármester vette át az adományt és a felol­vasás végeztével melegen meköszönte Király­finak, úti élményeit, kapcsoltosan az amerikai magyarok sorsának leírásává, legközelebb egy­­ terjedelmes műben, gazdagé illusztrálva, fogja kiadni. Tekintve a mű kivié érdekes voltát, már eddig is nagyszámú eljegyzés történt. * Királyfi Pál még egy előadást fog tar­­tani. Az iparos egylet foriasitására holnap dél­előtt 11 órakor az iparos* palotájának dísz­termében olvas fel. Belép díj nincs. Előrelát­­hatólag ezúttal is nagy fenséget fog gyönyör­ködtetni. Felhívás előfizetésre. A véget érő nevetés év története és eseményei nyílt könvként állanak - s a közönség előtt, s­zt hisszük, fölöslet­e­ges lenne részletesen is hivatkoznunk .­

Next