Kolozsvár, 1897. január-június (11. évfolyam, 1-145. szám)
1897-01-14 / 10. szám
ll-ik évfolyam. 1897. Szerkesztő-iroda: BELKÖZEP-UTCZA 4. SZÁM A lap szellemi részét illető minden közlemény ide intézendő. Bérlisztok nem adatnak vissza Megjelenik a lap minden nap, az ünnep- és vasárnapok kivételével.évtelenül beküldött közlemények tekintetbe nem vétetnek. BELKÖZÉP UTCZA 4. SZÁM. ELŐFIZETÉSI DIJAK : EféM évre..................; 10 Irt. Félévre ....... 5 frt- Negyed évre ..... 2 frt 60 kr. Egy hora.........................1 frt. Közvetítőknek százalékot nem adunk, úgy szám ára 4 kr. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ cm tér ára 4 kr. — Gyárosok kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttér sora 20 kr. A kolozsvári egyetem. Kolozsvár, jan. 14. Két aktualitás visz arra, hogy a kolozsvári egyetemmel foglalkozzunk, amit különben, ez intézmény fontossága miatt gyakran teszünk és szívesen. Az egyik, hogy most jelent meg egy füzet, az egyetem hivatalos kiadványa, melyben az egyetem múlt évi életéről, a millenáris évnek történetéről foglaltatnak hivatalos adatok, igen ügyes és áttekinthető összeállításban. Ez adatokból kitűnik az, hogy a kolozsvári egyetem fejlődése, haladása minden téren, folytonos, erőteljes és állandóan fokozódik. Népessége rohamosan szaporodik, ami természetes, mert köztudottá válik hamar, hogy a mi egyetemünk fölszerelései, berendezései egyre tökéletesednek, sőt sokban már is tökéletesek, mert a mint az adatokból is látható, annyi alapítványnyal, kedvezménynyel, segítséggel látja el hallgatóit, hogy igazán méltó az alma mater névre. Valóban öröm fog el, mikor átlapozva e füzetet, annak adatai, számai minden fellengzés nélkül egyszerűen azt az igazat mondják, hogy büszkék lehetünk ez egyetem minden téren való haladásának. Erőteljes, pezsgő élet lüktet az ifjú egyetemen, munkakedv, szorgalom úgy a tanári karban, mint, természetes folyományként az ifjúságban. Az egyetemi professzorok irodalmi munkássága, mely külön föl van sorolva, fényes bizonyítványa e testület kötelességtudásának és tudomány iránt való szeretetének. És ezzel kapcsolatban jön elénk a másik aktualitás, a költségvetés tárgyalása, melynek rendén a kolozsvári egyetem tételét is fogják tárgyalni. E tárgyaláson, úgy véljük , ennek már hónapokkal ezelőtt e helyen kifejezést is adtunk, meg kell adni a kolozsvári egyetemnek azt az erkölcsi és anyagi elégtételt, hogy tanárainak fizetését a bpesti egyetemi professzorokéval egyenlő törzsfizetéssé tegyék. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni és fölöslegesnek tartjuk annak bizonyítását, hogy a tudományos fok ama magaslatán, melyen egy egyetemi professzornak kell állania, az nem képezhet különbséget, megkülömböztetést valamelyik fél hátrányára, hogy az egyik Bpesten, a másik Kolozsvárit ad elő a kathedrán. Hogy ez a tétel mennyire igaz, hogy ezt külföldön mennyire alkalmazzák a gyakorlatban, erre fényes bizonyság az, hogy Ausztriában épen most, nemrégiben törvény mondta ki, hogy az ország összes egyetemein a bécsi egyetem tanáraival egyenlő fizetéseket adnak. Ha itt csupán az egyetemi tanárok magánérdekéről volna szó, akkor — bár a jogos és igazságos magánérdekért a jog és igazság szempontjából is felszólalunk — nem sürgetnék annyira e kérdés elintézését. Ám itt igen fontos kulturális érdekek megvédéséről van szó, mert nem hiában hozták odaát azt a törvényt! Arról van szó, hogy teljesen egyenrangú tudományos intézmények közt nem szabad a kisebb lakossággal bíró, kisebb egyetem professorait kevesebbel dotálni, mert ezáltal az egyetem fejlődése akadályoztatik meg. Ha az egyetemek közt a tanári javadalmazásokat illetőleg külömbségek vannak, mégpedig igen jelentékeny külömbségek, akkor természetes, hogy a kisebb dotáczióval bíró egyetemről a nagyobb, az elsőnek feltüntetett egyetemre kíván előlépni a tanár és így a kisebb egyetem tanárszakoi tr a nz it o k a t b e d rá k, előkathedrai a nagyobbaknak, hová az illető professzor jutni kiván s hogy oda jutni óhajt, az természetes is. Ennek nem szabad megtörténnie, annál kevésbé, mert ezáltal magának az egyetemnek is a prestige érintve van, nem szólva arról a végtelen káros eredményről, melyet az ilyen folytonos változások okoznak. Minthogy tehát itt jogos, igazságos, szükséges változtatásról , nem, hanem egy helytelen anomáliának megszüntetéséről van szó és e kérdés elintézése igazán nevetségesen csekély összegbe kerül, úgy, ahogy szerényen az egyetem most , óhajtotta, az volna a kívánságunk, hogy az egyetem és a város érdekében, most, a képviselőház plenáris tárgyalásain intézzék el ezt az ügyet, mely nem tűr halasztást és melynek elhalasztása értethetetlen, sőt teljesen igazságtalan volna. Pénzügyi okok sem kívánják ezt, a mai gyar állam nem oly koldus, hogy a felsőbb tudomány munkásainak bőrén néhány forintot megtakarítson s ezzel egyúttal egy évvel tovább hagyjon egy teljesen helytelen abuzust. Nem, itt segíteni és intézkedni kell ez ügyben, annál is inkábbb, mert Wlassics Gyula kultuszminiszter maga is ez állásponton van. Minek tehát jövő évre odázni a dolgot? Hegedűs Sándor képviselőnk, pénzügyi előadó magaszólalt föl a helyes álláspont mellett, ott leszavazták. Mi apellálunk a képviselőház többségének méltányosságához és igazságérzetéhez, ne halassza tovább ezt a már eleget halogatott ügyet. Ennek elintézése a kolozsvári egyetem egyik diadala, egyenjogosítása volna a fővárosival. A „KOLOZSVÁR“ TÁRCZÁJA. A nőegyletek hivatása és czélja. Irta: Székelyné Iucze Sarolta.*) A czivilizáczió e századában, az oly sokszor emlegetett nőemanczipáczió úgynevezett aranykorában, ma már a vén Európának, Észak- Amerikának összes városaiban, sőt falvaiban is ismeretes az egyleti élet. A szeretet- és menház árvaházak kevés kivétellel mindenütt életbe vannak léptetve, külümböző irányban jótékonyan hatnak az emberiségre, annak életerejét fokozzák, biztosítják; Ezen intézmények reális irányban működnek. A különböző tanintézetek művelik az észt, tisztítják az erkölcsöket s a kedélyt és szivet is részben képezik. Erre azonban az életiskola van hivatva, akkor, midőn a már képzett ember a cselekvés és küzdelem terére lép, a polgári életben, a társadalomban helyet foglal. Mint már annyiszor nagy tekintélyek által említve volt, minden kulturális tevékenységnek, minden nevelési törekvésnek, haladásnak alapja a házi nevelés. Hol ez hiányzik, kétszeresen megfeszített igyekezetre, küzdelemre van szüksége úgy a tanítványnak mint mesterének. Épen azért lankad el többnyire télúton mindkét fél, mert vajmi nehezen pótolható az, ami nem létezett. Az életiskola, ez a legnagyobb kiterjedésű, nem osztályozható tanfolyam, mely csak a sírnál végződik, melyben mindenki magára van hagyatva és az irányt mégis a sors jelöli ki, melyben mindenki keble istenét követi, tesz olyanokká, a minek vagyunk. Kiknek végzete oly munkakört, társa*) Szerzőnek „Bezmevilág“ oziron kötetéből dalmi állást és hatáskört jelölt ki, hol használhatnak embertársaiknak, vétkeznek, ha azt igénybe nem véve, elmulasztják legszentebb kötelességeik teljesítését, Így fogva fel a dolgot, a nők akár mint anyák és testvérek, akár mint honleányok és keresztények egyaránt betölthetik hivatásukat, csak hasznosítsák üres idejüket, mi még a legszegényebb és legegyszerűbb nőnek is módjában áll, így alakultak meg mindenfelé a nőegyletek. Mindeniknek van felsőbb helyen megerősített alapszabályzata, de legkötelezőbb azon alapszabály, mely a szívben van megírva s mely a részvét és ebből kifolyó nemes tettek által van megerősítve. És azért a mi nőegyleteink nem mindig a szigorúan körülirt alapszabályok szerint járnak el, mert az előírt alapszabályok ellenére is tesznek jót, hol a szükség és nyomor égetőbb, hol a segítség rögtön kell. De hiba ez? Ha igen, úgy elnézést és tiszteletet kérek a túlszigortól és a szőrszálhasogatástól e hibákkal szemben, mert „vannak hibák,melyek mélyebben tekintve, vagy magasabb szempontból véve, erényekké válnak és vannak erények, melyek tulságba vive hibákká, sőt bűnökké válhatnak, p. o. a lelkesedés, ba exaltatióvá, a hazafiság, bűnleányság, ba rajongássá és ebből kifolyólag vérengzéssé, romboló hatalommá válik“. Nőegyleteink, bár nem hézagpótlók mindenütt, de sok helyt felsőbb leányiskolának, óvodának, kórháznak, mentháznak és árvaháznak vetették meg alapját. Sokan így szólnak: „Minek a nőegyletek? Elmaradhatnának, ki is töröltethetnének a társadalomból,mert hisz anno Domini . . . nem volt szükségük a nőknek fillérestélyekre, hangversenyekre, jour fixekre, matinée-kre, sétaversenyekre, piknikekre, műkedvelői előadások- és színházakra.“ Nem , mert hajdan a római és görög nők a férfiakkal egyetemben egyformán áldoztak az istenek oltárán, valamint a czirkuszok mulatságain és a pantheonban. Az orákulumok, jósdák a nőknek ép úgy hatalmában voltak, mint a férfiaknak. Sapho oly jogosult és elismert volt, mint költőnő, mint akár Homer a görögöknél és Ossian a keltáknál. A magyar, olasz és franczia nő ép úgy olvasta a klasszikusokat és tanulta nyelvüket, mint a férfiú ; egyaránt csatázott férjével, atyjával háború, mint béke idején; szőtt, font, varrt, hímezett várának vagy kastélyának lovagi érmében vagy úgynevezett palota-szobájában (a mai ebédlőtermet értve ez alatt), maga körül gyűjtve barátnőit, palotahölgyeit s a közeli helyiségben, valamint birtoka területén lakó úri és nem úri hölgyeket, kikkel egyetértve, sokszor és évenként rendesen a szegénysorsunkat meg-megajándékozták, a betegeket házi szerekkel orvosolták és a csodával határos jó eredményeket mutattak fel a gyógykezelés terén úgy ragályos betegségeknél, mint kisebb bajoknál, háborús időben különösen a sebészet terén. íme, a mai kor nőegyleteinek, kórházainak régi előmunkálata, alapja, a jótékonyság gyakorlata a mult idők homályában. És a szórakozás, dáridók, lakomák, lovagjátékok, vadászat, vívás mind, mind megvoltak s azokban a nők is kivették az oroszlánrészt hol szenvedélyből, hol illemből, hol kötelességből a szerint, mint a kor és helyzet kívánta tőlük a ha kellett, a halált osztó csatákban is dicsőséggel, néha szerencsétlenül vettek részt, gyakran életükkel és legtöbbször szabadságukkal adózva bűnszerelmüknek, foglyul esve az ellenségnek s elfeledve, elhervadva pusztultak el s még szerencse volt, ha övéikkel osztozhattak a balsorsban. A spanyol nő az inquisitio kínzó kamráját ép úgy félte és ismerte, mint férje és kedvese ; az orosz nőnek ősidőktől fogva réme volt a szibériai száműzetés ép úgy, mint a kancsuka, akár herczegnő, akár jobbágynő volt ; úgy a czárné, mint a czár ki volt téve az orgyiloknak, örök fogságnak, mint ki van téve ma a dinamitnak. Sok történelmi esemény mutatja, hogy a női és férfi nem dicsőségben, jó és balsorsban, bűn és erényben egyaránt versenyzett egymással ősidőktől fogva, mint versenyez napjainkban. Ha Perikies Aspasiával a görög műveltség oltárán áldozott egykor, ha a római Cornelia és Arria, mint anyák és honleányok vetélkedtek a Gracchusok, Brutusok, Cassiusok és Paetusokkal a hazaszeretetben, annak oltárára áldozva életet, kincseket, a mi földön előttük kedves volt; ha Venus Marssal és Minervával felváltva viselt sisakot, mellvértet és lantot pengetve vetelkedtek Appolóval; ha Zrínyi Ilona, Rozgonyiné, Széchi Mária, Báthori Zsófia stb. stb. a hont és nemzeti becsületet megvédni, emelni segítettek a Rákóczyak, Thököliek, Bethlenek, Wesselényiekkel egyetemben , ha azok, kik száműzetve a hazai földről, távol, idegenben, keleten haltak el, haldokolva is igy áldották a költővel szólva bonuk drága emlékét: „Légy szerencsés, rokonim hazája, a szerencsét önerőd táplálja“, kérdem, hibáztathatók-e a mai kor hölgyei, ha férfiakhoz hasonlóan jótékonyságot gyakorolva, egyszersmind terjesztik a közműveltséget, a társadalmi routint, jó példaadással ápolják a kultúrát az alatt, míg a terített asztalok mellett semmittevésben, unalomból másokat rágalmaznának, gúnyolnának, nem gondolva meg egy-egy mipíihsí szónak hordermét ? Csak azon nemzet és társadalom lehet nagy, virágzó, művelt és gazdag, mely a nőt nem eszköznek, játékszernek, de tekintélynek és jogokkal biró polgárnak tartja; mert ha a férfit tetterőre, munkásságra ösztönözni a nő van hivatva, úgy bizonyára a férfi elismerése lelkesíti és erősíti a sokal gyengébb női nemet a jóra, szépre és nemesre. Jótékony nőegyleteink hivatása, a főezés, a jótékonyság gyakorlása mellett, nagyon szép, mert mulatva, szellemi élvezettel párosulva bátorítnak, nevelnek (értve az ifjú nemzedéket) oly nőket, kik hasznos polgárnői lesznek egykor a bánnak. A társas összejövetelek nyújtanak erre alkalmat. A mellett, hogy a begyűjtött pénzzel jót tesznek, nemes versenyt keltnek a fiatal nők és férfiak között arra nézve, hogy melyik mutat fel több anyagi és erkölcsi eredményt. Ehhez azonban szükséges, hogy a férfi és nő ne tekintse egymást sem mumusnak, sem felsőbb lénynek, hanem jó barátnak, szellemi rokonnak. A szereplő és szellemi téren működő tehetségek ne riadjanak vissza a kritikául, ha szavalnak, felolvasnak, zenélnek vagy énekelnek a közjó előmozdítására, de saját érdekükben nézzenek szembe vele, mert a kritika a tisztító tűz a tehetségekre nézve, mely bár néha kegyetlen és szigorú, de azért nem fáj, mint a tűz égetése. A kezdő, fiatal, elrejtett tehetségek így bátorodnak és a szellemi küzdtérre lépnek, hogy tisztuljanak az eszmék s nagy és nemes tettek beszéljenek a honnak leányai és fiairól, erről a diplomácziai körökön kívül nem sokat tudnak. Beszélik, hogy nem igen kedveli a nemeseket , ezért kinevezése nagy örömet fog kelteni a Szajna mentén. Ez azonban csak mendemonda. Oroszország külpolitikáját a czár irányítja, az ő dispozícziói döntenek s a külügyminiszter inkább csak tanácsadó és végrehajtó közeg. Azért Murawhew kinevezésével szemben a hármasszövetség a legnagyobb nyugalommal helyeződhetik a várakozó álláspontra. A képviselőház bizottságaiban már legközelebb tanácskozás alá kerülnek azok az ügyek, melyek a ház plénumát is közvetlenül a budget, vitának befejezése után foglalkoztatni fogják. Első helyen áll ezek sorában az 1895. évi állami zárszámadás, melyet a ház zárszámadási bizottsága még e hét folyamán tár- gyalás alá vesz. Követői fogják ezt a kikötői illetékekről, továbbá a vám és kereskedelmi sze- vetség Vl-ik csikkének módosításáról rendel- kező törvényjavaslatok, melyeket a ház pénzügyi bizottsága legközelebb szintén tanácskozásainak tárgyává fog tenni. A kabinetiroda főnöke, A Pol Corr. nak egy budapesti tudósítása némely magyar lapban Pápay osztályfőnök halála alkalmából a kabinetiroda hatáskörére vonatkozólag fölmerült eszmecseréhez megjegyzi, hogy a kabinetiroda nem lát el közjogi teendőket és a belső udvartartáshoz tartozik, miért is a kabinetiroda tisztviselőit ő felsége miniszteri ellenjegyzés nélkül nevezi ki De a megfelelő ügykezelés érdekében elengedhetlen kellék, hogy a kabinetiroda vezetésében olyan férfiú vegyen részt, ki a magyar viszonyok tekintetében teljesen tájékoztatva van, miután másrészt gyakorlati okokból egy külön magyar kabinetirodának fölállítása, amint ezt az ellenzék indítványozta, szinte kivihetetlennek tetszik. A görög-keleti (orthodox) egyházak vagyonjogi és egyházi alapítványainak viszonyai sok ideig nem részesülhettek kellő ellenőrzésben a kormány részéről. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök e téren sem maradt tétlen és mikor a kormány vezetését átvette, közvetlen ügykörébe utalta a görög-keleti egyházaknak ügyeit. Elrendelte mindenekelőtt, hogy az összes vagyonról, s alapítványokról, melyeket a görög-keleti egyházak főelöljárói és zárdafőnökei kezelünk, hiteles leltárak készítendők. A miniszterelnöki rendeletnek lett is foganatja, mert a görög-keleti egyház összes egyházi elöljárósága és zárdafőnökei múlt év deczember 31-ig beterjesztették a kezelésük alatt álló templomais kegyesalapítványi vagyonnak hiteles inventáriumát. Ez alapon most már tényleg fogja gyakorolhatni a törvényes felügyeleti jogot a magyar kormány a görög keleti egyház vagyona felett. A miniszterelnök által bekívánt leltárral még csak a verseczi és pakraczi püspökség nem készült el, de ezek is már a közeli jövőben eleget fognak tenni a miniszterelnöki rendeletnek. Oroszország külügyminisztere Lobanoff utódává a czár Mu raw ie w e t, az ftfklich kmnAndítorai KftVAtp.f nftVP7.fft ki. Mihrai- Hegedűs Sándor beszéde (Tartotta, mint a pénzügyi bizottság előadója, a képviselőház jan. 12-iki ülésén.) T. Ház! Az 1897. évi költségvetésre vonatkozólag nem szándékozom a költségvetés részleteit a t. Ház előtt elősorolni, miután azok a pénzügyi bizottság jelentésében különben is megokolva vannak, tisztán és kizárólag szorítkozni kívánok némely pontokra, melyek — úgyszólván — államháztartásunk arányait és karakterét jobban kitüntetik és fel akarok említeni ezekkel kapcsolatosan némely pénzügyi és politikai feladatokat, melyeket igénytelen nézetem szerint szem elől téveszteni nem lehet, és nem szabad (Halljuk! Halljuk !) Tagadhatatlan, hogy az első pillanatra mindenkinek feltűnik, aki évek hosszú során át visszatekint államháztartásunk fejlődésére, annak roppant mértékben való növekedése, duzzadása és minden arányokban a számoknak nagy növekedése. Azonban azt hiszem, hogy ez az első benyomás csak akkor helyes, hogyha a részletekbe behatolva, az arányoknak természetét vizsgálat alá vesszük s egyúttal vizsgálat alá teszszük azon feladatokat, amelyeket az állam azokban az előirányzatokban magára vállalt és teljesít. Mert tagadhatatlan, hogyha csak azt mondjuk: Magyarországon a költségvetés 475 egyharmad millióra megy és amint rendesen hozzá szokták tenni, ezt a nagy terhet viseli az ország, ez bizonyára még a haladás tekintetbevétele mellett is, melyet nemzetgazdaságilag és pénzügyileg egyaránt tettünk, megdöbbentő jelenség. De hogyha mélyebben vizsgáljuk a dolgot és tekintetbe veszszük ezen nagy számnak egyes alkatrészeit, legalább főbb csoportokban, észre fogjuk venni, hogy a költségvetést felduzzasztotta az államnak sok olyan feladata, mely a régi felfogás szerint nem képez szoros értelemben vett állami feladatot. Én hat csoportba egyesítem ezeket a dolgokat és minthogy bruttó nagy összegekkel akarok dolgozni, természetes, hogy a fedezeti részt fogom felvenni, mert különben is a fedezetnek megfelelő kiadások a tevékenységet , magát is jellemzik. 4751/* millióból maguk a monopóliumok a fedezetben 71 */* milliót, tesznek ki. A monopóliumok csak bizonyos részben és nem is nagyobb részben képviselnek adót, mert szolgáltatást jelentenek az állam részéről, mely fogyasztási czikkeket szolgáltat a közönségnek. (Helyeslés jobbfelől.) Egy másik csoport az állami üzemek, vasművek stb. 27 9 milliót tesz ki; ez, azt lehet mondani, bányászati és kohászati foglalkozása az államnak, mely szoros értelemben vett állami feladatot nem képvisel, de egyúttal a közönség terhét sem jelenti. A posta-, távirda- és állami zálogházak összevéve húsz milliót tesznek ki. Ez egy közszolgálat, minden ágában, melyet a közönség igénybe vesz, melyért megfizetteti magát az állam, megfelelő haszonnal természetesen, de e nélkül is el lehet képzelni még egy jogi és kulturállamot is, minthogy pl. Angliában csak a legutóbbi időben vette át az állam ezt a szolgálatot. A 4-ik csoport a kincstári birtokok és a selyemtenyésztés, 501/1 millióra megy. Roppantul növeli a költségvetést, de az adózók terhével és foglalkozásával semmi összeköttetésben nem áll, sőt ellenkezőleg, azt lehet mondani, hogy ez a foglalkozás, melyet ezen birtokok nyújtanak, vagy a maga selyemtenyésztés nem terhet hanem nemzetgazdasági erőt képvisel az állam működése következtében az adózók számára. (Igaz ügy van jobbfelől.) Az állami erdők, a lótenyésztés intézetek és ménesgazdaságok együtt tizenhárom milliót tesznek ki. Ez is gazdasági működés, mely természetesen rendkívül elősegíti a haladást és a nemzetgazdasági fejlődést, de tagadhatatlan, hogy el lehet képzelni az államot minden még a modern fogalmak szerinti attribútumaival is anélkül, hogy az államháztartásnak ezek kiegészítő részét képeznék. És végre van egy nagy tétel: az államvasutak és gépgyárak, melyek együtt véve száztizenegy milliós összeget képviselnek bruttó az államköltségvetésben s amelyek, azt lehet mondani, az államnak egy magánüzeme, magángazdálkodása. Itt az állam, mint forgalmi szolgáltatásokat teljesítő és mint gyáros lép fel. Szükségből és kényszerűségből, valamint közgazdasági érdekekből vállalkozott ezekre a feladatokra nálunk, hogy forgalmi hálózatunkat konszolidálja és a nemzetgazdasági tényezőknek és érdekeknek megfelelőbbé tegye; valamint az a nagy gyári foglalkozás, melyet gépgyárainkban kifejt, szintén ily fontos nemzetgazdasági érdekek által van indokolva. De nem lehet állítani, hogy egyáltalában ezekkel a foglalkozásokkal szó szorosan véve állami kötelessételjesítene. Horánszky Nándor: Csak kartelleket csinál! Hegedűs Sándor: De közvetve határozottan az állam gazdasági fejlődését mozdítja elő és pedig oly téren és mértékben, ahol és amelyben a társadalom a mag erejénél, illetőleg inkább gyengeségénél fogva ezekre a feladatokra képes nem lett volna. Íme, t. Ház, ha csak ezeket a csoportokat veszem, ezek együttéve 246 milliót tesznek, azon nagy összegnek, amely államháztartásunkban bruttó kifejezést nyer, 52°/0-át, úgy, hogy a többi feladatokra, mindazon bevételekre, amelyeket az állam, mint ilyen a maga polgáraitól szolgálmányainak és feladatainak fejében jogosan szed, az összes adók és illetékekre, közvetett és közvetlen jövedelmekre összesen 229 millió maradt, tehát 48°/9-a azon nagy budgetnek, amely most a t. Ház előtt van. Bátor leszek még később egy pár zavaró körülményre rátérni beszédemben, amelyek