Magyar Polgár, 1901. július-szeptember (24. évfolyam, 146-222. szám)

1901-07-01 / 146. szám

2001. július 1. MAGYAR POLGÁR hanem minden egyes gyárra vonatkozó adato­kat kiküldött spec­iális szakemberek írtak össze, hitelességük tehát kétségen felül áll. A kereskedelmi minisztérium iparfejlesztési szakosztálya által vezetett és irányított munka, melynek nagyságáról fogalmat nyújt az, hogy közel 2800 gyártelepet vettek fel, s most nyerte betetőzését abban a 20 vaskos kötetre terjedő munkában, mely Szterényi József keresk. minisz­teri tanácsost vallja szerzőjének s a kinek a nagy munkában Hegyeshalmy Lajos dr. min. oszt. tanácsos és Farkas Ferencz min. segéd­titkár s több országos nevű munkatárs segéd­keztek. Magyarország gyáriparának valóságos tükre a mű, mely közgazdasági irodalmunknak egyik legnagyobb munkája. Az egész munkát hosszabb ipari tanulmány vezeti be Szterényi József min. tan. tollából, mely visszapillantás és részben kritikai méltatás hazai iparunk fejlődéséről s annak irányáról; ezt követi Hegyeshalmy dr. oszt. tan. tollából az egész munkálat és az annak földolgozásá­nál követett módszer részletes ismertetése, végül az egész gyáriparunk helyzetét nagyjában is­mertető összefoglalás. Ezt képezi az első kötetet. A II. kötet a vasgyártást tartalmazza ; a III.—IV. a vas-és fémipart; az V-dik a gépgyártást, a közlekedési eszközök gyártását, mérleggyártást, hangszeripart tárgyalja; a VI. kötet a villamos iparral foglalkozik; a Vll-dik a kerámiás ipa­rokat tartalmazza ; a Vili. füzet szól az üveg­gyártásról; a IX-dik a bőr-sörte és szeriparról; a X—XI-dik kötet a faipart tartalmazza; a XII dik füzetben van a textil­ipar ; a XIII-dikban a papíripar A czukoripart és malomipart a XIV—XV. füzet foglalja magában az élelmezési ipar többi ágait a XVI—XVII. kötet. A XVIII dik kötetet alkotja a petroleum s a világító gázgyár­tás ipara. A XIX. kötetben van a vegyészeti ipar, végül a XX. füzet tartalma a vegyes iparok. Minden egyes monográfia a lehető legrészle­tesebb leírását képezi az illető iparágnak, nem számok halmazával, hanem az összes viszo­nyok és helyzet beható ismertetésével, nem mellőzve az illető iparágak bajait és verseny­­viszonyait sem, de gondosan kerülve természe­tesen egyéni adatok közlését. E munka meglepő adatokat tár elő. A fel­vett 2364 ipar­telepen 3433 gőzkazán van 280.777 m² tűzfelülettel; ugyanezen gyárak motorikus ereje 262.070 lóerőt képvisel. Gyáraink tá­ila fogyasztása 1898-ban volt 2 242.589 köbméter, 32,728.037 mtrm kő- és barnaszén, melyből 27,726.586 mtrm. volt ha­zai s a többi külföldi; 4,126.401 mtrm. koksz és ebből csak 1,046.679 mtrm. hazai, valamint 2,478.383 mtrm. faszán. Felette érdekesek a munkának a termelésre vonatkozó adatai, melyekből megtudjuk, hogy Magyarország 1898. évi gyári termelése ipar­­czikkekben 1 366 917 031 korona volt, ha nem is oly tekintélyes, mint az osztrák és német ipar, mégis túl vagyunk a kezdeten. Magyaror­szág ipara számot­tevő tényező egymilliárd­­háromszázhatvanhatmillió-kilenczszáztizenhétezer korona. Összehasonlítva a német iparral, bi­zony igen szerény, mert egyedül a német tex­tilipar termelése két akkora értéket képvisel, mint a mi egész iparunk, de éppen azért fejleszte­nünk kell azt. Különösen akkor áll elő ennek égető szüksége, ha termelésünket a fogyasztás­sal hasonlítjuk össze, a­melyből például olya­nok tűnnek ki, — csak néhány példát említ­sünk — hogy textiliparunk csak 14­4,/0 át fe­dezi a hazai szükségletnek, és ebben is a se­lyemszövés csak 1­17*/#-át, a lenvászongyártás csak 6­ 63­/0-át, a pamutszövés 3-56% át, a köt­­szövés 6­­69lt, a gyapjúszövés pedig 9 59%-át. Megtudjuk ebből, hogy pl. gépiparunk az ország szükségletének csak 46 74*/- át, —papír­­írtatunk 43'98*/­-át fedezte és igy megtudjuk minden egyes iparágnál, hogy hazai iparunk át­lag nem fedezi az ország szükségleteinek még csak 25°/.-át sem, vagyis legfőbb ideje annak, hogy erőteljesebben fogjon hozzá állam és tár­sadalom a magyar ipar nagyobb arányú rend­szeres fejlesztéséhez Hogy ez mennyire szükséges és mily szeré­nyek azok az eszközök, melyeket az állam az iparpolitika rendelkezésére bocsát, arra nézve ez a munka szintén igen jellemző és becses adatok­kal szolgál: 1868. óta 1900-ig Magyarország, melynek aránylag kisipara van, iparfejlesz­tésre, iparoktatásra és iparfelügyeletre együttvéve 23,382 657 koronát fordított, mig ugyanezen 33 év alatt a nagy iparral bíró, tehát fejlesztésre nem szoruló Ausztria ugyanezen czélokra 104,493.571 koronát áldozott és nem legutolsó adat az sem, hogy míg nekünk rengeteg iparfejlesztési teen­dőink mellett 1901-re iparoktatásra 1,891.749 koronát, iparfejlesztésre pedig 1,665 000 koronát fordítunk, addig Ausztriának nagy ipara mellett előbbire 7,986.522,­­ utóbbira 1,200.640 ko­rona áll rendelkezésére, vagyis iparoktatási czé­lokra éppen 4­19 szerte több Az Ausztriában iparfejlesztési czélokra fordított összeg valamivel csekélyebb ugyan, mint az, a­melyet Magyaror­szág saját iparának fejlesztésére fordított; ha figyelembe vesszük azonban azt, hogy mily fej­letlen a mi iparunk az osztrákéhoz képest, a mér­leg serpenyője itt is Ausztria javára fog billenni, a­mit csak az fordíthat meg, ha a magyar tár­sadalom teljes erejével hozzá fog a hazai ipar fejesztéséhez. Városi közgyűlés, Kolozsvár, jul. 1. A június havi közgyűlés két napi tárgyalás után befejezést nyert. A közgyűlés második nap­ján, pénteken délután, a távollevő főispán helyett dr. Nagy Mór polgármester helyettes elnökölt. Az ülés iránt ezúttal is meglehetős érdeklődés nyilvánul s egy-két kérdés oly kimerítően tár­gyaltatott, hogy a különben rövid tárgysorozat daczára az ülés fél hét óráig elhúzódott. A pézügyi-, erdészeti- és Linke-paloták előtt a tanács elkészítteti az uj aszfalt járdát s ezt a közgyűlésnek beterjesztette. Nagy Lajos hibáz­tatja a tanácsot e munkálatok keresztülviteléért, mert a közgyűlés kimondta, hogy előbb a Szé­chenyi teret rendezteti. Salamon Antal tanácsos felvilágosításul előadta, hogy e munkálatok ke­resztülvitelét az érdekelt háztulajdonosok kérték a saját költségükre, még­pedig olyan kedvező ajánlattal, hogy az új burkolat árát egyszerre lefizetik, miáltal a város az időközi kamatok fize­tésétől is felszabadul. Különben itt nem is utcza rendezéséről van szó. A közgyűlés a bejelenntést jóváhagyólag tudomásul vette. A Bethlen-utcza és Hunyadi-tér között egy új utcza nyitása terveztetett. Most egy ott levő háztulajdonos építési engedély iránt kérelmezett, mely kérés kedvező elintézése esetén az uj utcza nyitás kérdése egy jó időre lekerül a napirendről. Dr. Török István az uj utcza nyitását szüksé­gesnek látja, de annak megvalósítását csak kedvezőbb anyagi viszonyok beálltával óhajtja. Nagy Lajos csatlakozik dr Török István indít­ványához. Salamon Antal tanácsos, tekintettel a Hunyadi­ tér rohamos fejlődésére, a közlekedés érdekében az új utcza létesítését szükségesnek tartja s azért javasolja, hogy a kért építési en­gedély ne adassák meg, hanem a kérdéses tel­ket a város vegye meg Feilitzsch Arthur dr. fölszólalására a közgyűlés többsége az építési engedélyt megadta s igy az uj utcza nyitás kér­dése felett napirendre tért. Nagyobb vitát idézett elő Szacsvay Dénes telek­felosztási kérése, mely úgy szoros összefüggésben van a három vásár kibővítésének kérdésével. A szó­ban levő úgynevezett »Balika-rét« ugyanis a jelen­legi baromvásár mellett van s azt a tulajdonos házhelyekre óhajtja felosztani, esetleg a városnak örökáron eladni. A vételárt f­elenként 5 frtban állapította meg. Az e tárgyban kiküldött bizott­ság a telekfelosztást csak abban az esetben ja­vasolja engedélyezni, ha az új utcza nyitásával nem hozalik kapcsolatban. A megvételre pedig úgy nyilatkozott, hogy a vételár f­elenként 4 írtban állapíttassák meg E kérdés felett egy ízben már határozott a közgyűlés és kimondta, hogy a kérdéses területet megveszi Akkor azonban a tulajdonossal nem lehetett a vételár összege felett megegyezni, jóllehet a város f­elenként 5 Irtot ajánlt meg Dobás Antal e korábbi hatá­rozatot fentartani javasolja, annál is inkább, mert a városnak e területre szüksége van. Dr. Tutsek Sándor a kiküldött bizottság ja­vaslatát fogadja el. Dorgó Albert, Salamon Antal a korábbi közgyűlési határozat értelmében a telek megvétele mellett vannak. Nagy Lajos és Boros György a megvételt még a 4 fztos egységár mellett sem óhajtják. Feilitzsch Arthur Bt. elválasztja a telek­felosztás iránti kérést és a baromvásártér kibővítésének kérdését. A telek­­felosztási kérés feleit ez alkalommal már lehet határozni, a vásártér kibővítésének a kérdése azonban még nincs kellőleg előkészítve, mert arra nézve egy albizottságnak külön javaslata is van, mely javaslat felett a közgyűlés még nem tárgyalt A kiküldött albizottság javaslatát a ta­nács már kinyomatta s a bizottság tagjai között szétosztotta s igy az legközelebb napirendre ke­rül. Indítványozza, hogy a két kérdés annak ide­jén együtt tárgyaltassék. Ez indítvány alapján a közgyűlés a telek­felosztás iránti kérést eluta­sította s egyben utasította a tanácsot, hogy a Balika-rét eladására vonatkozó ajánlatot a ki­küldött bizottság javaslatával együtt annak ide­jén terjessze be újból a közgyűléshez. Dorgó Al­bert a határozat ellen felebbezést jelentett be. A kolozsvári felsőbb kereskedelmi iskola évi segélyezésének kérdése végleges elintézést nyert. A hivatalos iratokból ugyanis konstatáltatott, hogy a város által nyújtott évi 3000 frtos se­gély állandó jelleggel bír, a­mennyiben azt a vá­ros köteles mindaddig kiutalni, míg az iskola a felsőbb kereskedelmi szakoktatást szolgálja. A sánczoldal rendezésére nézve egy részletes tervezet dolgoztatott ki. E terv szerint az Erzsé­bet sétaút jobboldali részétől egy új kocsiút lenne kiépítendő, s a jelenlegi rozoga viskók el­távolíttatnának. A terv 10 év alatt lenne ke­­resztülvive. A közgyűlés a tervet elvileg elfogadta, s a fölmerülendő költségekre évi 5000 kor. fölvé­telét kimondta. Az állatkiállítás területén rendezett állandó mezőgazdasági gépkiállítás engedélyezésére vo­natkozó tanácsi intézkedést a közgyűlés jóvá­hagyta és utasította a tanácsot, hogy a kérdé­ses területnek az állatkiállítás czéljaira való át­adása iránti szerződést vegye revízió alá, s ter­jesszen be e kérdésben javaslatot. Élénk vitát idézett elő a c­irkusz előadások engedélyezése iránti tanácsi határozat ellen be­adott felebbezés tárgyalása. Salamon Antal ta­nácsos előadó a tanács határozatát részletesen indokolja s annak fentartását kéri. Báró Fei­­litzsch Arthur pártolja a tanács határozatát, mert a színház magas kultur intézet, a­mely a hatóság anyagi­ és erkölcsi támogatását meg­érdemli Dorgó Albert a nagy­közönség érde­keit védi s a tanácsi határozat feloldását in­dítványozza. Több felszólalás után a közgyű­lés többsége a tanács elutasító határozatát fel­oldotta s az első­fokú határozatot, mely szerint 30 czirkusz előadásra engedély adatott, jóvá hagyta. Egy pár kisebb tárgy elintézése után a köz­gyűlés fél 7 órakor véget ért. 3 Iskolatársak találkozója. Kolozsvár, jol. 1. Negyven esztendővel ezelőtt és junius 3- án folyt le az érettségi vizsgálat a kolozsvári ev. ref. kollégiumban. Az 1860/1 -ik iskolai év nyol­­czadik osztálya, mely akkor a vizsgáló-bizott­ság elé állott, egyike volt azoknak, a miket az iskolai életben „igen erős osztálynak” neveznek s a melyre az intézet tanárai, vezetői örvendő büszkeséggel szoktak tekinteni, mert benne munkájok legszebb eredményét s a jövendő­nek legbiztatóbb reménységét látják. Ez az osztály különösen rászolgált az elismerésre. Nemcsak azért, hogy tagjai között számos jó te­hetségű ifjú volt, de azért is, hogy a kollégiumi ifjuság életében több nevezetes újítás s reform­számba menő jelentős intézmény kezdemé­nyezése tőle indult ki. Az akkori maturánsok 30 tagja között volt néhány főrangú család te­hetséges sársaz első­sorban mindjárt báró Bánffy

Next