Magyar Polgár, 1902. április-június (25. évfolyam, 74-147. szám)
1902-04-01 / 74. szám
1902. április 1. 13AG YA±i POLGÁRT tehettek volna az akkor megindult tisztítási proczesszus helyes irányításában! Köteles kíméletlenséggel traktáltatott akkor sok rendőrségi baj, — csak ez az egy nem, mely a legsúlyosabb volt. A fiók pedig, a mely körül policzia-reformáló zajos tanácskozások folytak, hivatalos illemmel hallgatott. Következett aztán, hogy a főispán erélyesen hozzálátott a rendőrségi bajok orvoslásához. Hallani se akart arról, hogy az eddigi rendszer lényegében továbbra is fentartassék. Mialatt a törvényhatóság mindenféle reform-eszméket vitatott, melyek közt szerepet játszott az is, hogy milyen ranglétrája és uniformisa legyen a policziának, — a főispán azt gondolta magában, hogy egy jövendő jobb rend első biztosítéka az, hogy szakértő és új ember kerüljön a rendőrség élére. Emlékezhetünk még, hogy micsoda háborúság támadt abból, mikor a főispánnak ez az elhatározása nyilvánosságra jutott! Több oldalról kemény ostromot indítottak Bélai gróf ellen. Azt mondták, hogy eljárásával sérti az önkormányzatot, lábbal lip ar lokat s érdemeket, fölzuditja a közvéleményt — és nemsokára híresztelni kezdték, hogy az elhatározásához következetesen ragaszkodó főispán meg fog bukni. E közben a kommunitás fényes elismeréssel nyugdíjazta a volt főkapitányt és jutalmakat osztogatott. De a régebben elrendelt vizsgálatról még mindig nem beszélt senki Az nyugodtan pihent a fiókban, mintha semmi köze se volna a bekövetkezett személyi változásokhoz, nyugdíjazásokhoz, jutalmakhoz, általában a sokféle írásmunkába került rendőrségi reformhoz. * Jött azután a főispár által »önhatalmúlag« kinevezett új főkapitány és mindjárt kisült, hogy miért volt kár idehozni ezt a szakértő s minden irányban független férfiút. Számbavéve hivatalát, a főkapitány rátalált a múltbeli bajokra és jelentést tett arról, hogy három esztendő óta meg se indították az egykor »sürgősen« elrendelt vizsgálatot. Löw erre nagy kavarodás. A helyi szőnyegre került az a kérdés, hogy : hol a hiba ? a sajtóban a vizsgálat elmulasztása miatt egyszerre heves támadások intéztettek — Szvacsina Géza polgármester ellen. Felzúdult mindenféle vád és gyanúsítás. Szvacsinán kívül támadtak talán masd, hogy megtérítsék őket és imádkozzanak és oly igéket mondanak nekik, amiket ők hallani sem akartak. Volt ott két öszbecsavarodott, szikár filozófus, akik az istentagadásból rendszert csináltak; ezek szivük gonoszságával úgy felbujtogatták a felingerelt tömeget, hogy amint a templom felé közeledtek, lépten nyomon fenyegetőbb lett a maguk tartása, vadabb a haragjuk kitörése és kevésbe mult, hogy az idegen ostorozó embereket meg nem támadták De alig száz lépésnyire a templomtól, leinyiltak egy korcsmának ajtai s a dőzsölő czimborák egész serege egymás hátán tolongva, ömlött elő. Ezek a proczesszió éhre álltak és csatolódó, furcsa testmozdulatok között énekelve s üvöltve vezették; egyikök pedig a templom lépcsőjének füvei benőtt fokain felfelé hányta a czigánykereket. Ezen nevetni kezdtek és igy érkeztek mindannyian békességgel a templom szentélyébe. Olyan csodálatos volt itt lenni ismét, végig lépdelni a hűvös nagy térségen, ebben a levegőben, a melyben erősen érzett a viaszgyertyák hamvának erős füstje, járni ez ódon, befülpedt kőlapok telett, a melyeknek félig lekopott díszítésein és fényes feliratain oly gyakran pihent el az elmélkedés. És míg a szem félig kíváncsian, félig akaratlan nyugodott meg a boltívek derengő homályában, vagy a porlepte aranyozás s a füsttogta színek szelíd változatosságán, avagy beleveszett az oltár szegletének árnyékába, az emberek oly sajátságos vágyakozást éreztek, amit nem lehetett elfojtani. (Vége következik.) sokat is, csak az annak idején kiküldött vizsgálóbiztost nem bántották. Sőt védelembe vették. Egy ideig Szvacsina békén tűrte a féktelen meghurczoltatást. De végre (mert hiszen az ő idegei sincsenek aczélból) kitört belőle a keserűség és éles nyilatkozatban rátámadt arra a férfiúra, akinek védelmében a harcz folyt. Most aztán épen nagyszabásúvá nőtt az ostrom a polgármester ellen. Maga Nagy Mór is hangulatos nyilatkozatokkal lépett a nyilvánosság elé Kézen-közön kisütötték, hogy a polgármester-helyettes a lenforgó ügyben olyan tiszta, mint a ragyogó nap ; továbbá azt, hogy a főbűnös, talán az egyedüli bűnös Szvacsina Géza, aki — más bűntársakkal szövetkezve — mészárszékre hurczolni legyilkolni, eltemetni akar egy szegény kollegát, egy buzgó, dolgos, kötelességtudó tisztviselőt és családapát. * Az ugyan már az első perczben egészen bizonyos volt, hogy ezelőtt három évvel dr. Nagy Mórt bízták meg a vizsgálattal, amely nem vitetett keresztül. Az is biztos volt, hogy e három év alatt Nagy Mór több ízben hosszabb ideig helyettesítette a polgármestert, s hogyha tehát a vizsgálatnál polgármesteri közreműködésre volt szüksége, ezt igen gyakran kezdle volna saját magától is. Továbbá az is biztos volt, hogy a tavalyi rendőrségi felfordulásnál ismét Nagy Mór ült a polgármesteri széken — és egyetlen szavába került volna, hogy a két év óta függőben levő „sürgős” vizsgálatnak bar puszta fölemlítésével is alkalmat adjon a törvényhatósági bizottságnak és a többi tényezőknek (hisz akkor mindenki a rendőrségi bajok orvoslásán íradozott!) — hogy a bajoknak ezzel az ágával is foglalkozzanak , — hanem ezt a szót dr. Nagy Mór nem mondotta ki. Biztos volt végül az is hogy kár a dolog körül ezen »gyilkos«-t kiabálni és rémképekkel ijesztgetni a közönséget, mert — pusztán a vizsgálat elmulasztásának teme miatt — úgysem kerül hóhérbárd alá sem a hivatalos, sem a személyes feje senkinek, mivel ilyesmire a törvény elég szerény büntetést szab Mindazonáltal mégis csak az »bizonyihatott be«, hogy itt gyilkosság készül és hogy a régi vizsgálat elmulasztásában minden teremtett lélek hibás, csak épen maga a hanyag vizsgálóbiztos nem. És különféle egyéb városi bajok szellőztetése során Nagy Mór személyét már úgy kezdték emlegetni, hogy valójábanbenne kell tisztelnünk azt a férfiút, aki megindítja a rendcsinálást a városnál. * A közigazgatási bizottság azonban — úgy látszik — nem osztotta teljes mértékben ezt a véleményt Mert vizsgálatot indított Nagy Mór ellen, jelezvén egyúttal, hogy a vizsgálatot esetleg ki fogja terjeszteni a városi tanács más tagjaira is, és az előreláthatólag felszaporodó munkához szakértő segítséget kér a belügyminisztertől. A közigazgatási bizottságnak ez a minden irányban korrekt határozata is úgy magyaráztatott, hogy ezzel megint csak Nagy Mórt üldözik! Maga a polgármester-helyettes megadta ugyan a tőle kívánt fölvilágosításokat, hanem azért megfelebbezte vizsgálat dolgát. Éhez kétségtelen joga volt. De egy »méltatlanul üldözött« tisztviselő hasonló körülmények között talán maga sietteti, hogy: csak mentői gyorsabban, mentői szigorúbban tessék megvizsgálni az ügyemet! A felebbezés megakasztotta a fenforgó sebző ügy gyors elintézését. Megakadt, természetesen, a rendőrségi vizsgálat dolga is, amely egyébiránt már eléggé hozzászokhatott a pihenéshez. De megbénult aziktllemellenségek következtében a város egész adminisztrációja Fokozta a zavart az a körülmény, hogy Szvacsina polgármester beteg lett. És betetőzte az amabilis konfúziót az, hogy a vizsgálat alatt levő s a tanácscsal nyílt harczba jutott Nagy Mór került a polgármesteri székbe. Most következett volna az, hogy álljon elő a törvényhatósági bizottság, vegye számba az éktelen lárma közt történteket és gondoskodjék egyelőre legalább arról, hogy — a már megindított vizsgálat keresztülviteléig és netalán a további vizsgálatok elrendeléséig — a városi adminisztráció rendes menete okvetlenül biztosíttassék. Mert ez olyan dolog, amire mindennap szükség van és aminek nem szabad fennakadnia, akár harczban, akár békében állanak egymással a polgármesterek. A nyugodt ügymenet egyik feltételének az látszott, hogy — legalább a személye ellen indított vizsgálat befejeztéig — Nagy Mór ne teljesítsen polgármesteri teendőket. A törvényhatósági bizottság nem osztotta ezt a felfogást. Egyáltalán nem is törődött azzal, hogy ily viszonyok közt milyen lehet a városháznál a hivatali működés? Sokkal fontosabb kérdés kötötte le a czentumpáterek minden figyelmét, — az t. i., hogy 1.) »teljhatalmú kormánybiztos«-t vagy 2.) »teljhatalmú miniszteri biztos»-1 vagy 3.) minden teljhatalom nélküli egyszerű vizsgáló biztost kérjen-e a kormánytól a városi közigazgatás összes ágazatainak megvizsgálására ? Többen felhozták a kommunitásban, hogy ez túlon-túlzott intézkedés és egyelőre be kellene várni, hogy mit végez a közigazgatási bizottság ? Felhozták még, hogy a törvényhatóságnak talán mégiscsak a saját erején kellene keresztülvinnie a szükséghez képest a további vizsgálatokat, és nem úgyszólván maga ellen, hanem maga mellé kellene a kormánytól segítségül kérnie szakközegeket. Azonban a törvényhatósági bizottság jelentékeny részét nem lehetett kivenni abból a hangulatból, hogy ő a maga erején semmire se képes. A csütörtöki szónokok legtöbbje igen megható önszidalmakkal igyekezett kimutatni, hogy a kommuntás erőtlen és megbízhatatlan testület s hogy okvetlenül idegen segítséghez kell folyamodni, ha azt akarjuk, hogy rend legyen a városnál. Mert ők ugyan nem valók arra, hogy szembeszálljanak a bajokkal, sőt talán még dolgozzanak is ! . . . El e borzasztó föltevéssel! Dolgozzék a belügyminisztérium Tőlük (a czentumpáterektől) elég annyi, hogy évek hosszú során keresztül hagyták felgyűlni a munkanyagot. A többit végezze más. És tussolás, bűnpalástolás szándékával, egyéb istentelen vétkekkel vádolandó az, aki azt meri mondani, hogy Kolozsvár törvényhatósági bizottsága elég munkaképes, lelkiismeretes ahoz, hogy maga tisztogassa a portáján felgyülemlett szemetet! Ez egyszerű ráfogás, melyet keményen vissza kell utasítani! Így következett be az, hogy a törvényhatósági bizottság — hírlapi támadások és künböző sejtelmek zavaros benyomásai alatt — csupán egy városházi személyi összetűzés s egy vzsgálat elmulasztása okán , késznek nyilatkozott egyszerűen kiadni a kezéből a további intézkedés jogát s kötelességét és ezt mindenestől át akarja ruházni a belügyi kormányra. Holott arra, hogy mindjárt úgyszólván az ultima ráczióhoz folyamodjunk, aligha volt az előadott ügyben elegendő ok. * Még csak egy rövid megjegyzést teszünk, — a dolog személyi ágára. Ami a dr. Nagy Mór megvédése érdekében csak felhozható volt, az a közelebbi hetekben mind nyilvánosságra került, dő magyarázatok, s hivatalos okmányok kíséretében. Ellenben majdnem semmi sem tétetett közzé abból, amit Szvacsina Géza hozott vagy hozhat fel a saját álláspontjának igazolására. Míg a polgármester helyettest több oldalról a leghevesebben védték, addig Szvacsinát valójába nem védelmezte senki. Nem kapott egyéb személyi támogatást, mint azt a bizalmi nyilatkozatot, melyben annak idején a városi tanács részeltette. S vele szemben tehát teljes mértékben érvényesült az a különben helyes fölfogás, hogy vizsgálat alatt levő ügyben nem szabad valaki számára előlegezni a bizalmat és az igazságot. Szvacsinánál nem emlegették a hivatali érdemeit, több évtizedes igazán fáradhatlan, mondhatni: önfeláldozó munkásságát, sikereit, melyek révén méltán számíthat köztiszteletre. Senki sem törődött azzal, hogy ő is családfő és neki is fájthatnak méltatlan sebek. Mindnyájunkat csak a Nagy Mór hangulata, kedélynyugalma érdekelt és addig panaszoltuk meleg részvéttel, hogy: »Szegény Nagy Mór!« — amig a harcznak voltakép csak egy üldözöttje, egy sebzettje maradt: Szvacsina Géza. Csak ennyit akartunk még megjegyezni.