Magyar Polgár, 1903. január-március (26. évfolyam, 1-73. szám)

1903-03-26 / 69. szám

1903. XXVI­. évfolyam. 69. szám. Kolozsvár, csütörtök, márczius 26. CUHIt*té«l árak: hftor évre JK kor . fél évre 14 kor. n*pvr«l évre 1­7 kor., egy hónapr­ i 'A k 40 t . - Kgvt-% «/um 10 I. | Megjelenik nappokeni. ui ünnepek kivételével. Jj F *t*46a aa«rka»z(o HEDYESY VILMOS. F4ai«rk*lil4. Br. FEILITZSCH ARTHUR. Kiadó •• laptulajdonos AJTAI K. ALBERT Srarkasrtosóf; Park;ts-uL*/u H. %t. Hirdetések cm 8 fül., nyílt (Or pelit sora 40 f Kiadóhivatal: l)«*uk Kerencz­ilt«,/a 4 %/. Egyetemi fizetések. ■ Kolozsvár, már ez 26. Az állami tisztviselők fizetésének ren­dezésére vonatkozó törvényjavaslatot most tárgyalja a képviselőház pénzügyi bizott­sága. Hegedűs Lóránt dr., a bizottság elő­adója a törvényjavaslat nyilvánosságra ke­rülte óta hangoztatott összes kifogásokat és óhajokat részletesen ismerteti és nagy készültséggel fejtegeti azokra vonatkozó álláspontját. A bizottság tagjai és a kor­mány képviselői, az előterjesztések alap­ján, mély mederben tárgyalják az előter­jesztéseket, úgy, hogy valóságos gyönyörű­ség ezeket a tartalmas, komoly vitákat figyelemmel kísérni akkor, mikor a Ház plénuma az obstrukc­iónak nem valami magasan szárnyaló termékeivel boldogítja a hazát. A bizottság legutóbbi ülésén az egye­temek és főiskolák tanárainak fizetésére vonatkozó szakaszokat tárgyalta. Kétségkívül: az állami tisztviselők fize­tésének rendezése körül egyik legfonto­sabb kérdés az, hogy mily módon java­­dalm­aztassanak azok a kiválasztott és ki­váló férfiak, a­kiktől nemzeti műveltségünk irányítását és előbbre vitelét várjuk. Helyzetük az állami szervezet gépe­zetében mindenesetre külön álló. Ehez képest javadalmazásuk arányát sem lehet viszonyítani a tisztviselőkéhez. Jól értessünk meg. Nem kicsinyeljük mi egyetlen hi­vatali ágazat jelentőségét sem. Nem mond­juk azt, hogy akár miniszteri tisztviselő, akár bíró, akár pénzügyi hivatalnok, akár mérnök, akár gazdasági intéző, vagy bármi más szakkör betöltője egyénileg ne bír­hatna oly kiváló tehetséggel, rátermett­­séggel, a­melylyel az államnak ép oly fontos szolgálatokat teljesít, mint az egye­temi tanár, vagy akadémiai tanár. Kész­séggel elismerjük, hogy ez egyáltalán nincs kizárva. Ámde az is bizonyos, hogy egyetlen ágazat munkájától sem vár a közvélemény­­annyit, mint a tudományok művelőitől. Vár pedig legmagasabb előképzettséget és a hivatali kötelességeken messze túl­terjedő intenzív munkásságot Ha az előb­bivel valaki rendelkezik, biztosítékot nyújt az utóbbira. Csakhogy a kiváló előkép­zettség még magában nem elég arra, hogy valaki sikeresen előbb vihesse tu­dományszakát. Elengedhetlenül szükséges erre a megélhetés teljes biztosítása. Meg­élhetés alatt itt természetesen nem ab­szolút fogalmat kell érteni, vagyis nem úgy kell ezt magyarázni, hogy az illető tu­dósnak és esetleg családjának meg legyen a mindennapi kenyere, hanem viszony­lagos jó életmód nyújtását kell szem előtt tartanunk. A viszonylagosság pedig — általános emberi tudás értékeléséről lévén szó — sem egyik, sem másik szolgálati ággal nem vethető össze, hanem az általános európai viszonyokkal. Azt kell ugyanis mérlegelnünk, hogy más államokban az ottani megélhetési viszonyok arányát te­kintve, miként van jutalmazva a tudomá­nyok mű­velője. A törvényjavaslat ezért teremtett az egyetemek és főiskolák tanárai számára kiváltságos helyzetet, s a javaslatot tár­gyaló pénzügyi bizottság ezért törekszik arra, hogy az ország, pénzügyi erejéhez mérten, lehető magas javadalmazást biz­tosítson. A törzsfizetés maximumát 2000 K.-val emelik, az ötödéves pótlékok közül a nagyobb összegűeket előbb kapják meg a tanárok, mint a kisebb quinquem­iumo­­kat, s mindezen felül még az is bizto­sítva van, hogy egyes kiváló szakférfiak a rendesnél is nagyobb fizetést és sze­mélyi pótlékot kaphassanak. Ebből a szem­pontból a törvényjavaslat és ajánlott mó­dosításai nemcsak itthon fognak teljes megnyugvást kelteni, de már a külföld is igen hízelgő kritikával méltatta. A vita anyagából, mely a pénzügyi bizottság elé terjesztetett, külön is rá kell fontosságánál fogva mutatnunk a Teleki Sándor gróf javaslatára. Teleki gróf képviselő ugyanis határozati javasla­tot terjesztett be arra nézve, hogy a két budapesti egyetem tanárainak javadalma­zására vonatkozó intézkedések vétessenek ki a törvény­tervezetből s új törvény­ja­vaslat dolgoztassék ki, mely külön tár­­gyalná az egyetemek javadalmazását. Teleki gróf fölfogását maga Wlassics miniszter is osztotta, — habár nem tel­jes egészében. Közoktatásügyi miniszte­rünk álláspontja ugyanis az, hogy külön egyetemi törvényre szükség van s meg is lesz előbb-utóbb, de nem osztja azt a­­ fölfogást, hogy a kolozsvári egyetem ki­­hagyassék e törvényből s különbség té­tessék egyetem és egyetem, főváros és vi­dék között. Erre Teleki gróf is megjegyezte, hogy az ő felszólalása korántsem akarta degra­dálni a vidéket, ellenkezőleg méltányos- s­nak tart minden ilyen irányú tendencziát, csak a budapesti specziális viszonyokat is óhajtja honorálni. Természetes, hogy a miniszter fölfo­gását nemcsak lokális szempontból oszt­juk, hanem melegen köszönjük is Wlas­­sics Gyulának ezt az állásfoglalását, me­lyet minden vonalon érvényesülni óhaj­tanánk. Politikai hírek. Kolozsvár, S Márcz. 26. Széll Kálmán a parlamenti helyzetről. A N. P. Jour. egy munkatársa azzal a kérdéssel for­dult Széll Kálmán miniszterelnökhöz, miképen gondolkozik a kormány a parlamenti helyzetről. Széli Kálmán válaszában mindenekelőtt meg­jegyezte, hogy e kérdéssel inkább a Kossuth­­párthoz kellene fordulni, mert sokkal fontosabb tudni, mit szándékozik ez tenni, mint a kor­­­­mány. Különben a kormány eljárása világos és­­ egyszerű: vár nyugodtan, hidegvérrel, még ha­­ Szt.­István napjáig kell is várnia . . . Ha a kor­mányt rákényszerítik, akkor belemegy az ex­lex­be is, mert nem a kormányt terheli a fele­lősség, hanem az ellenzéket, melynek magatar­tása súlyos sebeket ejt az országon. Utalt a miniszterelnök arra, hogy az osztrák parlament, a­hol azelőtt a pártok egymást marczangolták, most kifogástalanul működik, holott mi holt­pontra jutottunk . . . De mivel tudjuk, hogy a viszonyokban nem a kormány a hibás, az nyu­godtan várhat; majd keletkezik egy egészséges, az igazi közvélemény, a­melynek nyomása alatt a mostani állapotoknak vége fog vettetni . . . Angol lap Szell Kálmánról. A Morning Post a magyar parlamentről hosszabb czikket hoz s a miniszterelnököt így jellemzi : Széll miniszterelnök híres válaszainak gyorsa­ságáról és szabatosságáról. Körülbelül 56—1­7 éves, termete közép, arczkifejezése mindig egy­formán nyugodt. A vitákra látszólag nem ügyel, de nincs rá eset, hogy egy kissé kétes állításra rögtön ne felelne, és pedig oly módon, a­mely vilá­gosan mutatja, hogy figyelme az egész idő alatt ébren volt. Széli képes arra, hogy, mialatt egy épen tartott beszédjének a korrektúráit javítja, egyszersmind az ellenzéki szónokot figyelemmel követi, közbeszólásokkal megtámadva azt s védve önmagát, hogy egy tuc­at interpelláczióra egy­másután felel, egy pillanat alatt csinált feljegy­zései alapján, hogy egyforma ügyességgel beszél a külügyekről, katonai kérdésekről, pénzügyről, közigazgatásról avagy jogi kérdésekről, és végül, hogy kielégítve az interpelláló várakozásait vagy azét, a­kit kihallgatáson fogad, mégis teljes diskré­­czióval van a bizalmas dolgok iránt. Széli egy par­­lamentáris tünemény és csak természetesnek fogjuk találni, hogy ha kabinetjének szilárdságára vonat­kozó kérdésekre egy újabb kérdésse­l felelnek, az­zal, hogy : ki volna képes őt pótolni ? Apponyi gróf levele. A jászberényi Almássy­­párt, mely tudvalevőleg Apponyi Albert gróf képviselősége ellen harczolt, levelet inézett Jász­berény képviselőjéhez és ebben bizalmatlanságát jelzi. Apponyi gróf a következő levéllel válaszolt: Vettem a jászberényi Almássy-párt intézősé­gének f. hó 14-én kelt becses közleményét és kötelességemnek tartom arra a következőkben válaszolni : Sajnálattal veszem tudomásul, hogy az a párt, a­mely az utolsó választás tlalmával velem szemben foglalt állást, most utólag sem tisztel meg bizalmával. Mindaddig azonban, míg a vá­lasztók többsége nem fordul el tőlem, teljes meg­nyugvással teljesítem képviselői kötelességeimet azon az úton, a­mely nemcsak a mai helyzetre vonatkozó meggyőződésemnek felel meg, de an­nak az egész politikai iránynak is, a­melynek

Next