Magyar Polgár, 1903. január-március (26. évfolyam, 1-73. szám)
1903-03-26 / 69. szám
1903. XXVI. évfolyam. 69. szám. Kolozsvár, csütörtök, márczius 26. CUHIt*té«l árak: hftor évre JK kor . fél évre 14 kor. n*pvr«l évre 17 kor., egy hónapr i 'A k 40 t . - Kgvt-% «/um 10 I. | Megjelenik nappokeni. ui ünnepek kivételével. Jj F *t*46a aa«rka»z(o HEDYESY VILMOS. F4ai«rk*lil4. Br. FEILITZSCH ARTHUR. Kiadó •• laptulajdonos AJTAI K. ALBERT Srarkasrtosóf; Park;ts-uL*/u H. %t. Hirdetések cm 8 fül., nyílt (Or pelit sora 40 f Kiadóhivatal: l)«*uk Kerenczilt«,/a 4 %/. Egyetemi fizetések. ■ Kolozsvár, már ez 26. Az állami tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot most tárgyalja a képviselőház pénzügyi bizottsága. Hegedűs Lóránt dr., a bizottság előadója a törvényjavaslat nyilvánosságra kerülte óta hangoztatott összes kifogásokat és óhajokat részletesen ismerteti és nagy készültséggel fejtegeti azokra vonatkozó álláspontját. A bizottság tagjai és a kormány képviselői, az előterjesztések alapján, mély mederben tárgyalják az előterjesztéseket, úgy, hogy valóságos gyönyörűség ezeket a tartalmas, komoly vitákat figyelemmel kísérni akkor, mikor a Ház plénuma az obstrukciónak nem valami magasan szárnyaló termékeivel boldogítja a hazát. A bizottság legutóbbi ülésén az egyetemek és főiskolák tanárainak fizetésére vonatkozó szakaszokat tárgyalta. Kétségkívül: az állami tisztviselők fizetésének rendezése körül egyik legfontosabb kérdés az, hogy mily módon javadalmaztassanak azok a kiválasztott és kiváló férfiak, akiktől nemzeti műveltségünk irányítását és előbbre vitelét várjuk. Helyzetük az állami szervezet gépezetében mindenesetre külön álló. Ehez képest javadalmazásuk arányát sem lehet viszonyítani a tisztviselőkéhez. Jól értessünk meg. Nem kicsinyeljük mi egyetlen hivatali ágazat jelentőségét sem. Nem mondjuk azt, hogy akár miniszteri tisztviselő, akár bíró, akár pénzügyi hivatalnok, akár mérnök, akár gazdasági intéző, vagy bármi más szakkör betöltője egyénileg ne bírhatna oly kiváló tehetséggel, rátermettséggel, amelylyel az államnak ép oly fontos szolgálatokat teljesít, mint az egyetemi tanár, vagy akadémiai tanár. Készséggel elismerjük, hogy ez egyáltalán nincs kizárva. Ámde az is bizonyos, hogy egyetlen ágazat munkájától sem vár a közvéleményannyit, mint a tudományok művelőitől. Vár pedig legmagasabb előképzettséget és a hivatali kötelességeken messze túlterjedő intenzív munkásságot Ha az előbbivel valaki rendelkezik, biztosítékot nyújt az utóbbira. Csakhogy a kiváló előképzettség még magában nem elég arra, hogy valaki sikeresen előbb vihesse tudományszakát. Elengedhetlenül szükséges erre a megélhetés teljes biztosítása. Megélhetés alatt itt természetesen nem abszolút fogalmat kell érteni, vagyis nem úgy kell ezt magyarázni, hogy az illető tudósnak és esetleg családjának meg legyen a mindennapi kenyere, hanem viszonylagos jó életmód nyújtását kell szem előtt tartanunk. A viszonylagosság pedig — általános emberi tudás értékeléséről lévén szó — sem egyik, sem másik szolgálati ággal nem vethető össze, hanem az általános európai viszonyokkal. Azt kell ugyanis mérlegelnünk, hogy más államokban az ottani megélhetési viszonyok arányát tekintve, miként van jutalmazva a tudományok művelője. A törvényjavaslat ezért teremtett az egyetemek és főiskolák tanárai számára kiváltságos helyzetet, s a javaslatot tárgyaló pénzügyi bizottság ezért törekszik arra, hogy az ország, pénzügyi erejéhez mérten, lehető magas javadalmazást biztosítson. A törzsfizetés maximumát 2000 K.-val emelik, az ötödéves pótlékok közül a nagyobb összegűeket előbb kapják meg a tanárok, mint a kisebb quinquemiumokat, s mindezen felül még az is biztosítva van, hogy egyes kiváló szakférfiak a rendesnél is nagyobb fizetést és személyi pótlékot kaphassanak. Ebből a szempontból a törvényjavaslat és ajánlott módosításai nemcsak itthon fognak teljes megnyugvást kelteni, de már a külföld is igen hízelgő kritikával méltatta. A vita anyagából, mely a pénzügyi bizottság elé terjesztetett, külön is rá kell fontosságánál fogva mutatnunk a Teleki Sándor gróf javaslatára. Teleki gróf képviselő ugyanis határozati javaslatot terjesztett be arra nézve, hogy a két budapesti egyetem tanárainak javadalmazására vonatkozó intézkedések vétessenek ki a törvénytervezetből s új törvényjavaslat dolgoztassék ki, mely külön tárgyalná az egyetemek javadalmazását. Teleki gróf fölfogását maga Wlassics miniszter is osztotta, — habár nem teljes egészében. Közoktatásügyi miniszterünk álláspontja ugyanis az, hogy külön egyetemi törvényre szükség van s meg is lesz előbb-utóbb, de nem osztja azt a fölfogást, hogy a kolozsvári egyetem kihagyassék e törvényből s különbség tétessék egyetem és egyetem, főváros és vidék között. Erre Teleki gróf is megjegyezte, hogy az ő felszólalása korántsem akarta degradálni a vidéket, ellenkezőleg méltányos- snak tart minden ilyen irányú tendencziát, csak a budapesti specziális viszonyokat is óhajtja honorálni. Természetes, hogy a miniszter fölfogását nemcsak lokális szempontból osztjuk, hanem melegen köszönjük is Wlassics Gyulának ezt az állásfoglalását, melyet minden vonalon érvényesülni óhajtanánk. Politikai hírek. Kolozsvár, S Márcz. 26. Széll Kálmán a parlamenti helyzetről. A N. P. Jour. egy munkatársa azzal a kérdéssel fordult Széll Kálmán miniszterelnökhöz, miképen gondolkozik a kormány a parlamenti helyzetről. Széli Kálmán válaszában mindenekelőtt megjegyezte, hogy e kérdéssel inkább a Kossuthpárthoz kellene fordulni, mert sokkal fontosabb tudni, mit szándékozik ez tenni, mint a kormány. Különben a kormány eljárása világos és egyszerű: vár nyugodtan, hidegvérrel, még ha Szt.István napjáig kell is várnia . . . Ha a kormányt rákényszerítik, akkor belemegy az exlexbe is, mert nem a kormányt terheli a felelősség, hanem az ellenzéket, melynek magatartása súlyos sebeket ejt az országon. Utalt a miniszterelnök arra, hogy az osztrák parlament, ahol azelőtt a pártok egymást marczangolták, most kifogástalanul működik, holott mi holtpontra jutottunk . . . De mivel tudjuk, hogy a viszonyokban nem a kormány a hibás, az nyugodtan várhat; majd keletkezik egy egészséges, az igazi közvélemény, amelynek nyomása alatt a mostani állapotoknak vége fog vettetni . . . Angol lap Szell Kálmánról. A Morning Post a magyar parlamentről hosszabb czikket hoz s a miniszterelnököt így jellemzi : Széll miniszterelnök híres válaszainak gyorsaságáról és szabatosságáról. Körülbelül 56—17 éves, termete közép, arczkifejezése mindig egyformán nyugodt. A vitákra látszólag nem ügyel, de nincs rá eset, hogy egy kissé kétes állításra rögtön ne felelne, és pedig oly módon, amely világosan mutatja, hogy figyelme az egész idő alatt ébren volt. Széli képes arra, hogy, mialatt egy épen tartott beszédjének a korrektúráit javítja, egyszersmind az ellenzéki szónokot figyelemmel követi, közbeszólásokkal megtámadva azt s védve önmagát, hogy egy tucat interpelláczióra egymásután felel, egy pillanat alatt csinált feljegyzései alapján, hogy egyforma ügyességgel beszél a külügyekről, katonai kérdésekről, pénzügyről, közigazgatásról avagy jogi kérdésekről, és végül, hogy kielégítve az interpelláló várakozásait vagy azét, akit kihallgatáson fogad, mégis teljes diskréczióval van a bizalmas dolgok iránt. Széli egy parlamentáris tünemény és csak természetesnek fogjuk találni, hogy ha kabinetjének szilárdságára vonatkozó kérdésekre egy újabb kérdéssel felelnek, azzal, hogy : ki volna képes őt pótolni ? Apponyi gróf levele. A jászberényi Almássypárt, mely tudvalevőleg Apponyi Albert gróf képviselősége ellen harczolt, levelet inézett Jászberény képviselőjéhez és ebben bizalmatlanságát jelzi. Apponyi gróf a következő levéllel válaszolt: Vettem a jászberényi Almássy-párt intézőségének f. hó 14-én kelt becses közleményét és kötelességemnek tartom arra a következőkben válaszolni : Sajnálattal veszem tudomásul, hogy az a párt, amely az utolsó választás tlalmával velem szemben foglalt állást, most utólag sem tisztel meg bizalmával. Mindaddig azonban, míg a választók többsége nem fordul el tőlem, teljes megnyugvással teljesítem képviselői kötelességeimet azon az úton, amely nemcsak a mai helyzetre vonatkozó meggyőződésemnek felel meg, de annak az egész politikai iránynak is, amelynek