Magyar Rendőr, 1965. július-december (19. évfolyam, 27-53. szám)
1965-09-16 / 38. szám
osszú évek óta igen nagy számban fordulnak elő a vagyon elleni bűntettek. 1964- ben például a befejezett ügyek közel 40°0-a lopás és betörés volt. A nyomozás elrendelésekor ezen ügyek döntő többségénél a tettes rendszerint ismeretlen. Ez a körülmény a felderítés, a tömeges és alkalmi jellegű elkövetési mód pedig a megelőzés szempontjából állítja nehéz feladat elé a rendőrség állományát. Ezért ez év májusában a rendőrfőkapitányságok bűnügyi és közrendvédelmi osztályvezetői értekezleten tanácskoztak a lopások, betörések problematikájáról. A megfelelő intézkedések hatásfokának vizsgálata szükségessé tette a lopási bűnözés helyzetének visszatérő megvizsgálását, az 1965. I. félévének részletesebb értékelését. Ebből kiindulva, a Belügyminisztérium bűnügyi és közrendvédelmi szervei elemezték az egyes vagyon elleni bűntettek (a társadalmi tulajdon kárára, valamint a személyek javai ellen elkövetett lopások és betörések) alakulását. Az értékelést valamennyi főkapitányság azzal kapta meg, hogy annak alapján foglalkozzon a területén kialakult helyzet elemzésével. A központi értékelés szerint a lopások, betörések száma 1965. I. félévében is magas volt. A nyomozáselrendeléseket alapul véve 1964 azonos időszakához viszonyítva 8,6° %-kal emelkedtek a társadalmi tulajdon kárára elkövetett betörések, s bár a személyek javait érintő betörések tovább csökkentek, a betörések aránya a tavalyi szinthez viszonyítva 2,4°o-kal romlott. 1965. I. félév bűnügyi munkájának egyik eredménye a személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopásokban bekövetkezett 4°/6-os csökkenés. Ez abszolút számokban több, mint 1500 üggyel jelent kevesebbet és arra utal, hogy nagy számokban jelentkező bűntettfajtával kapcsolatban is lehet a megelőzés terén eredményeket elérni. Némi javulást mutat a felderítés helyzete is. A tettes ismeretlen volta miatt megszüntetett ügyek százalékos mutatói a társadami tulajdon kárára elkövetett lopásoknál 3,8%-kal, a személyek javai elleni lopásoknál 3,5°',-kal, a társadalmi tulajdon kárára elkövetett betöréseknél 10,7%-kal, a személyek javai ellen elkövetett betöréseknél pedig 5,1° %-kal javultak. A betöréses lopásokat illetően csökkent a tettes ismeretlen volta miatt megszüntetett ügyek abszolút száma is. Azok a megyék, ahol az eredmények jelentősebbek, fejlődött, következetesebb és koordináltabb lett a valamenynyi szolgálati ágat egyaránt érintő rendőri tevékenység. A legáltalánosabb és többször visszatérő hiányosságok pedig éppen a koordináció hiányából és a következetlenségből fakadnak. Ilyenek: egyes döntő fontosságú, azonnalos intézkedések elmulasztása vagy késedelmes foganatosítása; különböző nyomozási cselekmények formális, hiányos végrehajtása. Az értékelés ezután a vagyon elleni bűntettek fokozottabb megelőzésének és felderítésének a feladataival foglalkozva megállapítja, hogy a lopások, betörések aktívabb megelőzése és eredményesebb felderítése nem valamiféle „merőben új” módszerek kialakításától, hanem „régi” és jól bevált módszereknek az eddiginél célszerűbb és hatásosabb alkalmazásától függ. A fő feladat az 1965. I. félévében bekövetkezett kismértékű javulás megszilárdítása és fokozása. A megelőzés feladatai között kiemelt helyet foglalnak el a társadalmi tulajdon kárára elkövetett betörések csökkentésével kapcsolatos feladatok. Itt a technikai biztonság fokozása, a betörést jelző és riasztó készülékek további elterjesztése, a színvonalas felderítés, egyedi és általános szignalizáció, a célirányos és kellő színvonalon folytatott jogpropaganda és a bűnügyi helyzet alapos értékelésén alapuló nyomozóportya és közrendvédelmi járőrszolgálat egyforma súllyal és egymást kiegészítve jönnek számításba. Az eredményes felderítés feltétele a helyszínre való gyors kiérkezés és az időben megtartott és eljárásjogiig, kriminalisztikaiig egyaránt színvonalas helyszíni szemle, a krimináltechnikai eszközök jobb felhasználása. Igen fontos feladat a parancsnokoknak az „ismeretlen tettes ügyek" kézbentartása. Azokon a helyeken (elsősorban Heves és Pest megyében), ahol a lopásokkal, betörésekkel kapcsolatos értékelést megfelelő — szolgálati ágakra, vonalakra, sőt emberekre menő — feladatmeghatározás és aktív végrehajtás követte, ott minden nehézség ellenére is jó eredményeket értek el és helyzetük lényegében azonos lett a már korábban is jó eredménnyel dolgozó (Hajdú-Bihar, Zala, Nógrád, Győr-Sopron stb.) megyékkel. Ezeken a helyeken a bűnügyi munka fő jellemzője, hogy valamennyi szolgálati ág a maga területén mindent megtesz a bűncselekmények (közte a lopások, betörések) megelőzésének és felderítésének a javítása érdekében. Az értékelés alapján a megyei bűnügyi, közrendvédelmi és társadalmi tulajdonvédelmi osztályok vezetői, valamint a megyeszékhelyi városi (Budapesten a kiemelt kerületek) bűnügyi osztály és alosztályvezetői tájértekezleteken számolnak be saját helyzetükről és azokról az intézkedésekről, amelyek a lopások, betörések jobb megelőzése és felderítése érdekében történtek. Az eddig megtartott értekezletek színvonala, a résztvevők felkészültsége és aktivitása arra utal, hogy ezeken a munkaértekezleteken olyan, a bűnügyi munkát szervesen érintő kérdések kerültek és kerülnek napirendre, amelyek megoldása biztosítja az elért eredmények stabilizálását és megteremti a további előrehaladás feltételeit. a nagigait elleni bűntett A Karaites völgyében a tsztáblákon még mindig kint hever a gabona! — adta hírül a Belügyi Szervek Pártbizottsága és felhívására egy emberként megmozdult az egész Nógrád megyei Rendőrfőkapitányság, a tűzrendészetiekkel együtt. Három nap alatt 13 vagon gabonát hordtak el a karancslapujtői tűz-földekről. Néhány napja még egymás mellett tornyosultak az osztagok, de az utolsó behordási napon a „finisben" 60 erős munkáskezet kért a termelőszövetkezet a főkapitányságtól. Kora reggel száz belügyi dolgozó jelentkezett! Ma befejezzük, — ígérték mindanynyian. És e szavak tetté formálódtak kint, a napszítta földeken, ahol ember, ember mellett vállvetve dolgozott. Alezredesek, őrnagyok és tszparasztok, szakaszvezetők és irodai alkalmazottak mutatták meg, hogy mit jelent a testvéri segítség. Igen, testvéri, a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében. Az itt dolgozók nagy része szegről végről rokonságban van egymással. Telek Ond r. szakaszvezető, aki éppen szorgosan rakja a szállító kocsit, e község leszármazottja. Lipták József tsz üzemegységvezető és Lipták Gyula r. alezredes a főkapitányság vezetője ugyancsak egymás mellett dolgoznak. Talán rokonok ők is? Nem, csak névrokonok, de mindketten bányászivadékok. Mindannyian egy nagy család tagjaiként dolgoztak együtt, sarzsival és sarzsi nélkül, a közös célért: a nép vagyonáért. R. M. (Fotó: Kristóf) Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága Komárnéban és a komárnéi Járási Tanács T. c. Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma Budapest Tisztelt Elvtársak! Szlovákia Kommunista Pártja Komárnéi Járási Bizottsága és a Komárnéi Járási Tanács közös plenáris ülésén 1965. július 14-én megtárgyalta az árvíz következtében előállott helyzetet és értékelte a lakosság, valamint a fegyveres erők részvételét a mentési munkákban. Nagyra értékeljük, hogy a mentési munkálatokban nagyon önfeláldozóan és kezdeményezően,a fennálló nehézségekre és veszélyre való tekintet nélkül, részt vettek a testvéri Magyar Népköztársaság fegyveres erejének egységei. Az önök katonái nagyban hozzájárultak a veszélyeztetett lakosság és a nemzetgazdasági értékek megmentéséhez. Különösen nagyra értékeljük az önök által nyújtott segítséget, amely egyben méltó kifejezője volt népeink testvéri összefogásának a proletár nemzetköziség elvei alapján. Népünk nagy jelentőséget tulajdonít ennek a segítségnek. Kérjük Önöket, drága elvtársak, hogy tolmácsolják a Magyar Népköztársaság fegyveres erői mindazon tagjainak őszinte elvtársi köszönetünket, akik részt vettek a Csehszlovák Szocialista Köztársaságunkban az árvíz idején végzett mentési munkálatokban. Az Ú. Dózsa világrekordere ■fantasztikus eredménye villámgyorsan elterjedt itthon és külföldön, s a debreceni Nagyerdőben elért 73,74 méteres dobása óta ki tudja, hányan szorították meg már a kalapácsvetés új világrekorderének, Zsivótzky Gyulának a kezét, hány gratuláló levél, távirat érkezett címére? Köszöntötte a nagyszerű sportembert egyesülete az Ü. Dózsa; szeretettel fogadták a rendőr hadnagyot munkahelyén a BM központban; ismert és ismeretlen sportbarátok küldték el jókívánságukat.) Táviratban gratulált a legyőzött világrekorder, az amerikai Conolly is. 12 évi munka gyümölcseként az 1962. évi Európa-bajnokság és rekord a római és tokiói olimpiai ezüstérme, három Universiade aranyérme mellé megszerezte Zsivótzky a világrekordot is. És nincs pihenés számára továbbra sem. — Szeptember végén a Népstadionban magyar—csehszlovák atlétikai válogatott versenyen a budapesti közönség előtt szeretnék bizonyítani. Októberben feleségemmel együtt két hétig Franciaországban tartózkodom, majd a lengyel Gwardia elleni visszavágón szerepelek Budapesten — mondja. —■ A nagy erőpróba azonban az 1966. évi budapesti atlétikai Európa-bajnokság lesz számomra, akkorra szeretném időzíteni legjobb formámat, megküzdve az ideérkező kiváló képességű versenyzőkkel. Versenyt verseny követ, a felkészülésben nincs megállás, a világrekord kötelez. De Zsivótzky gondol a távolabbi jövőre is. A TF hallgatója, megszerzi a diplomát, az edzői képesítést, hogy felkészültségét, tudását elsősorban a belügyi sportolók számára kamatoztathassa. (Csizmadia)