Magyar Rendőr, 1966. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-20 / 3. szám
Csobban a csali a vízben, megfeszül a zsinór, a horgász feszülten figyel a Dunaparton. A rendőr egy pillanatra megáll mögötte, nézi, rezzen-e a dugó. — Ma nem harapnak, Pista bácsi! — szól csendesen. Az öreg horgász viszszatekint, s csak bólint. Más itt az élet — Úgy ismerem ezt a területet és a horgászokat, mint a tenyeremet! — mondja szerényen Tarr József főtörzsőrmester, körzeti megbízott. — Hiszen a hetedik esztendeje teljesítek szolgálatot a Duna partján, s a Belvárosnak azon a részén, ahol most az új Erzsébet híd áll. — Az új közlekedési rendet még nagyon sokan nem szokták meg az Erzsébet híd környékén — mondja a körzeti megbízott. — Azt se mindig veszik figyelembe, hogy a Duna-parti sétányra tilos behajtani. Aztán itt a híd alatti parkolóhely. Kissé távolabb a Duna-szálló, tele külföldiekkel. A Mátyás pince. — Igen, erre különleges figyelmet kell szentelni Sokszor előfordul, hogy a Duna-szálló környékén gyanús alakok tűnnek föl. Itt külön őrszem is áll, hogy a kocsifeltöréseket megakadályozza. — Melyik a legnehezebb nap? Ha van ilyen... — Van. A péntek és a szombat. Ilyenkor verődnek össze a Belvárosi Kávéházban és a környékén a huligánok. Bizony akkor talpott kell lenni. Télen nem olyan veszélyesek. De nyáron, amikor jó idő van, megszállják a Duna-partot, úgy ülnek a lépcsőkön, akár a fecskék a villanydróton. Énekelnek, táncolnak, isznak is, sokszor megtámadnak békés járókelőket. No, én már ismerem őket. Ugyanúgy, mint a horgászokat. A gyerekek például többször követtek el kisebbnagyobb bűncselekményeket. Aztán B. Miklós, B. Jóska, K. Lajos. Elég, ha megjelenek, nyomban megszelídülGörgényi Mihály rendőr törzsőrmester, körzeti megbízotthoz tartozik a Duna pesti partjának a Szabadság-híd és az Erzsébet-híd közötti szakasza. — Én csak nemrégen kerültem ki az iskolából, s egy éve sincs, hogy itt teljesítek szolgálatot. Megmondom őszintén, először idegenkedtem a víztől, csendesnek, túl csendesnek találtam a körzetet. De csak amíg nem ismertem eléggé. — És most? — Most már megszerettem és lassan meg is ismertem. S most látom csak, hogy nem is olyan csendes. Sokrétűbb itt a körzeti megbízott munkája. Ott van például a hajóállomás, a belföldi és a külföldi. A külföldinél a valutázást kell megakadályozni, mert mindig vannak, akik ilyen célból sündörögnek ott, idegenekre várva. Koronát, rubelt vásárolnak. A belföldi hajójáratoknál pedig különösen a piaci napokon, pénteken nagy a forgalom. A mohácsi hajó reggel 4 órakor érkezik, ott kell lennem. Vigyáz HÁROM RENDŐR ÉS ADÓRA nek. Rajtuk tartom állandóan a szemem! Nem is történt az én körzetemben különösebb bűncselekmény. Ha pedig a János pincét is bezárják, amire rövidesen sor kerül, könnyebb lesz a munkám a körzetben, mert az elkövetett garázdaságok 90 százaléka ott történik. Sóhajt. Aztán azt mondja csendes hangon: — Az öreg Bognár bácsi meghalt, ő volt a legöregebb horgász. Ha esett, ha fújt, ő ott ült a helyén. Olyan furcsa most nélküle a Duma-part. Sokrétűbb a munka mi kell az itt horgonyzó halas bárkákra is. Aztán itt a tanyájuk és a gyülekezőhelyük a Dobozi utcai fiúknak. — Azok kicsodák? — Gitáros fiatalok, fiúk, lányok. Megszállják estelente a hajóállomást. Énekelnek, isznak. Kártyáznak. Figyelni kell őket, mert gyakran okoznak rendbontást. S külön feladat a gyermekekre vigyázni. Könnyen gurul a labda, a gyermek meg utánafut. S a víz veszélyes ... Aztán itt van a vizirendőrség. Együtt dolgozom velük, segítjük egymás munkáját. — A legnehezebb pontja? — Az irányi utca és a Molnár utca kereszteződésénél levő iskola. Különösen este nagy a forgalom, s ez egyben növeli a baleseti veszélyt is .Magas poszton” S aki mindezt a nyüzsgő, különleges életet felülről figyelheti, akár egy görög isten, vajon mit szól? Pálvölgyi József főtörzsőrmester szolgálati helye a gellérthegyi Szabadságszobor. Három nyelvet beszél, a magyaron kívül oroszul és szlovákul is tud. — Rengeteg a turista, s aki Budapestre jön, ha csak teheti, feljön a szoborhoz is, hogy a város gyönyörű panorámájában gyönyörködjék. Reggeltől estig, sokszor éjszaka is jönnek a külföldiek tucatjával. Sokan tőlem érdeklődnek. Tudnom kell több nyelvet! Gyönyörű hely, bizonyosan sokan irigylik tőle a „magas" posztot. Este a pompás fények A város feletti őrhelyről gombostűfej nagyságúnak látszanak az emberek ás gyufásdobozoknak a csuklós villamosok ás buszok szikrázása, nappal a kéklő hegyek és a Dunapart... — Pedig milyen nehéz szolgálat ez! — mondja őszintén. — Ha szél fúj, ha nap süt, ha mennydörög, ott kell állni. Ahogy mi mondjuk egymásnak, „huzatos hely”. S veszélyes is, különösen viharos időben. A szobor odavonzza nagy körzetből a villámokat. Pokoli csattogás, sistergés, vakító lobbanások. Aztán a forró nyár, amikor nem állhat a rendőr árnyékba. Télen a hideg szél, szinte a csontig hatol. — És ha most azt mondanánk: válasszon magának egy másik őrhelyet? — Akkor én azt kérném — mondja maga elé mosolyogva —, engedjék meg, hogy itt maradhassak... Illés Sándor Több will egyeve helyezték iilielt az Ensé- Sg^a*hfcw^££*\ rátvágyi József r. Herrn.: „egyesek talán irigyelik tőlem a »magas beosztást«, pedig nem is olyan könnyű a szolgálat itt a hegycsúcson__” A Duna-parton nemcsak nyáron, tájén is gyakran adódik olyan probléma, ami a körzeti megbízottat érdekli Görgényi Mihály r. term. körzeti megbízottnak is jutott egy sarok a Szabadság hídból és néhány száz méteres Duna-part Most éppen a halászbárkákat ellenőrzi (Pálffy György felvételei)