Magyar Rendőr, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1973-11-08 / 45. szám

I­V. A MUNKA „TÁRGYA” AZ EMBER Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában — ami­kor minden területen a munka minőségének javítása, a termelékenység és a munka hatékonyságának növelése a cél emelkedett rendőri állományunkkal szemben is a követelmény. Az MSZMP Központi Bizottságának a belügyi munká­val foglalkozó 1969. november 28-i határozata a jobb munkaszervezést, erőink célszerűbb elosztását és kihasz­nálását állította elénk követelményként. Mint ismeretes, a határozat központi gondolata az volt, hogy alkalma­sabbá kell tenni a Belügyminisztérium szerveit munkájuk elvégzésére. A növekvő és bonyolultabb feladatok maga­sabb színvonalon való megoldása érdekében erősíteni kell a végrehajtó szolgálatot. A közrend és a közbiztonság további szilárdítása érde­kében erőfeszítéseket kell tennünk, hogy több rendőrt tudjunk vezényelni az utcára. És tovább kell növelni in­tézkedéseinket olyan irányban, hogy az erőszakos, ga­rázda jellegű bűncselekményeket visszaszorítsuk és meg­előzzük, továbbá a közlekedés biztonságának fokozásá­val, a közlekedés rendjét stabilizáljuk. A Központi Bizottság határozatából kiderül az is, hogy nem egy rossz közbiztonságot kell megjavítani, hanem a jó közbiztonságot kell még jobbá, még szilárdabbá tenni. A közbiztonság része a közúti forgalom biztonsága. Az utóbbi években különösen tapasztalható a forgalom gyors ütemű felfutása, a csúcsforgalmi idők elhúzódása, egyes útvonalak egész napon át tartó telítettsége, a kiránduló forgalom és rendezvénybiztosítások gyakorisága. A forgalmi igények intenzív növekedése parancsolóan megköveteli mind személyi erőink, mind technikai esz­közeink kapacitásának teljes kihasználását. A forgalom biztonságának, mozgásban tartásának elsődlegessége — mint fontos népgazdasági érdek — állományunkban meg­értésre talált, ugyanúgy, mint napi tevékenységünk köz­vetlen politikai hatása a lakosság hangulatára. Az 1971-ben bevezetett szervezeti igazítás adta keretet kellett tartalommal kitölteni, a gyakorlatban alkalmazni. Személyi állományunkkal egy sor alapvetően fontos kér­dést kellett tudatilag tisztázni. A teljességre törekvés igénye nélkül kiemelnénk egy párat: társadalmunk folyamatos fejlődésének irányába kell igazítanunk tevékenységünket; a KB 1969. november 28-i határozatából adódó feladatok lebontása, helyi kö­rülményekre való alkalmazása korrigálásokat igényel mun­kánkban; tevékenységünkből minden öncélú érdeket szám­űzni kell, munkánkat az összbelügyi érdek és ennek ve­­tületei határozzák meg; a specializált képzettséget ki kell terjeszteni az univerzális ismeretekre; munkánkat maga­sabb színvonalon, hatékonyan, teljes odaadással kell végezni; szenvedélyesen kell kutatni munkánkban az újat; az embereket minden beosztásban meg kell tanítani gon­dolkodni, mivel a gépiesség ott el sem képzelhető, ahol a munka „tárgya” maga az ember. * A személyi állomány felkészítése jelentős feladatokat rótt — minden szinten — a pártszervekre és a szakmai vezetőkre egyaránt. Alapvetően fontos volt, hogy társa­dalmi szerveink választott funkcionáriusai és a parancs­nok elvtársak nézeteit, véleményeit és elképzeléseit egy­ségesítsük, mivel ez garantálhatta, hogy a későbbi idő­ben „egy nyelven" beszéljünk. Ma már az élet bebizo­nyította — melyet párt-végrehajtó bizottságunk egyértel­műen elismert­­, hogy a befektetett munka megtérült. Ennek bizonyítására megemlíteném: nőtt személyi állo­mányunk politikai képzettsége, tisztánlátása; realizáló­dott az a lényeges szemléletbeli változás, hogy a rendőr ne csak „külső szemlélője” vagy „ellenőrzője" legyen a forgalomnak, hanem „éljen a forgalomban”, érzékelje minden változását; az utcán szolgálatot teljesítő elvtár­sak felelősséget éreznek a forgalom biztonságáért, és zavartalanságáért; egyre inkább „barátjuknak” érzik a technikai eszközöket; gyakorlatilag megszűnt a fluktuáció, a tiszthelyettesi létszámhiány is csökkenő tendenciát mu­tat; jelentősen csökkent az intézkedésekkel kapcsolatos jogos panaszok száma. Az utcai szolgálat jelenét elemezve megállapítható, hogy mind az ismertetett alapelvek realizálásában, mind a hatékonyságban tartjuk a követelmények szintjét. En­nek megállapítása nem jelent természetesen részünkről önelégültséget, mert ha azt fogadnánk el alapelvként, hogy tökéletesen dolgozunk, akkor jövőnket tennénk tönkre. Ugyanakkor bátran megállapíthatjuk, hogy fejlő­désünk olyan mérvű, ami már nem teszi reálissá a szer­vezési igazítás előtti állapottal való összehasonlítást. Ma fő feladataink közé tartozik: felmérni a kongres­szus után kitűzött feladatokból mit nem hajtottunk még végre; pártalapszerveink vezetőségi tagjai, a pártcsoport­­bizalmiak, az alparancsnokok kezdeményezését, önálló feladat végrehajtását, a helyi politikai élet hatékonysá­gát erősítsük, a segítség felülről várását kiküszöböljük. Az utcán szolgálatot teljesítő rendőreinkben tovább tudatosítjuk, hogy a helyi (lokális) közlekedési feladatok megoldásán kívül érezzenek felelősséget az egész fő­város forgalmának szabályozásáért, konkrét munkájuk­ban, intézkedéseikben tudjanak kellően differenciálni, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni még a sza­bálysértések megítélésénél is; a tiszthelyettesi létszám­­hiányt tovább csökkentsük, a technikai eszközök felhasz­nálását szorgalmazzuk; a forgalomban udvariassággal, előzékenységgel vagy röviden, humanitással a többi részt­vevő előtt példát mutassunk. A legutóbbi kibővített végrehajtó bizottsági értekez­leten - melyen a közlekedésrendészet vezető parancsnokai is részt vettek — a jelen reális helyzetéből kiindulva ha­tároztuk meg jövő munkánk alapelveit. Az elénk tűzött tendenciák a vb tagjaiban és a parancsnokokban tisz­tázottak, most a kivitelezésre, az elvek „apró pénzre való váltására” lesz szükség. Megállapíthatjuk, hogy céljaink és feladataink reali­zálásához mind az objektív, mind a szubjektív feltételek adottak. Párt- és szakmai szerveink tagjai ennek tudatá­ban, közös erőfeszítéssel a jövőben is igyekezni fognak küldetésüknek eleget tenni. Dr. Kelemen László MSZMP BRFK Közlekedésrendészeti Bizottságának titkára Az alapszervezeti vezetőségválasztó tag­gyűlések és a csúcsvezetőségeket választó küldöttgyűlések befejeződése után került sor, a KISZ BM Bizottság közbeeső KISZ bizottságait megválasztandó küldött-érte­kezletekre. A KISZ BM Bizottsága a jö­vőben ezeken a testületeken keresztül fogja irányítani az anyagi-technikai fő­csoportfőnökség, a Kormányőrség, a sze­­mélyügyi-tanulmányi főcsoportfőnökség és a Készenléti Rendőri Ezred fiataljai­nak mozgalmi tevékenységét. A személyügyi­ tanulmány a főcsoport­­főnökség KISZ-eseinek küldött-értekezle­tén megjelent Mándi Sándor, a főcso­portfőnökség pártbizottságának titkára, Rózsa Andor ezredes, tanulmányi és pro­paganda csoportfőnök és Paizs Imre, a KISZ BM Bizottságának titkára. Az értekezleten felszólaló Paizs Imre a vezetőségválasztó és beszámoló taggyű­lésekről szólva megállapította, hogy azok megfeleltek a KISZ KB IB által megha­tározott követelményeknek. Méltatta az elért eredményeket, mindenekelőtt azt, hogy a főcsoportfőnökségen fokozódott a KISZ-tagság szakmai és tanulmányi mun­kában való helytállása. Fokozódott a KISZ érdekvédelmi tevékenysége is, a köteles­ségek teljesítése, illetve a jogok, lehető­ségek gyakorlását illetően egyaránt. A KISZ BM Bizottság titkára ezután rámutatott arra, hogy helytelen lenne figyelmen kívül hagyni a meglevő hibá­kat. Megemlítette, hogy a „Szocialista Hazánkért" mozgalomban egyes alap- és csúcsszervezetek passzivitást tanúsítanak. A főcsoportfőnökséghez tartozó iskolák közül csak a BM Tartalékostiszt-képző Iskola fiataljai tettek eleget a mozgalom követelményeinek. Végezetül javasolta, hogy a küldöttek olyan KISZ Bizottságot válasszanak, amely megfelel a KISZ káderpolitikai elveinek, tagjai képviselik és érvényre juttatják a fiatalok körében a párt politikáját, szív­­vel-lélekkel dolgoznak a soron következő nagy feladatok végrehajtásán. A KISZ BM Bizottság titkárának fel­szólalása után a küldöttek megválasztot­ták a főcsoportfőnökség KISZ Bizottságát - titkára Ganofszky Tivadar lett -, vala­mint azt a 35 küldöttet, akik majd a KISZ BM Bizottság Vili. küldöttérte­kezletén képviselik a főcsoportfőnökség KISZ-eseit. Vezda János Paizs Imre köszönti az értekezlet résztvevőit . A küldöttek egy csoportja (Fotó: Csattos Pál) KÉPES HÍREK Az 1956-os ellenforradalom áldozatairól szombaton emlékeztek meg a Kere­pesi temetőben. A hősi halált halt katonák, rendőrök sírjainál a fegyveres testületek nevében Körösi György rendőr vezérőrnagy, belügyminiszter­helyettes, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka és Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka helyezte el a kegyelet virágait koszorúját Kónyi Gyula, a KB tagja, a Belügyminisztérium koszorúját Ba­ranyai György vezérőrnagy, a BRFK vezetője helyezte el. Villányi András volt rendőr ezredes sírját születésének 60. évfordulója alkalmából ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták. Az MSZMP KB

Next