Magyar Rendőr, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1973-11-08 / 45. szám
IV. A MUNKA „TÁRGYA” AZ EMBER Társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában — amikor minden területen a munka minőségének javítása, a termelékenység és a munka hatékonyságának növelése a cél emelkedett rendőri állományunkkal szemben is a követelmény. Az MSZMP Központi Bizottságának a belügyi munkával foglalkozó 1969. november 28-i határozata a jobb munkaszervezést, erőink célszerűbb elosztását és kihasználását állította elénk követelményként. Mint ismeretes, a határozat központi gondolata az volt, hogy alkalmasabbá kell tenni a Belügyminisztérium szerveit munkájuk elvégzésére. A növekvő és bonyolultabb feladatok magasabb színvonalon való megoldása érdekében erősíteni kell a végrehajtó szolgálatot. A közrend és a közbiztonság további szilárdítása érdekében erőfeszítéseket kell tennünk, hogy több rendőrt tudjunk vezényelni az utcára. És tovább kell növelni intézkedéseinket olyan irányban, hogy az erőszakos, garázda jellegű bűncselekményeket visszaszorítsuk és megelőzzük, továbbá a közlekedés biztonságának fokozásával, a közlekedés rendjét stabilizáljuk. A Központi Bizottság határozatából kiderül az is, hogy nem egy rossz közbiztonságot kell megjavítani, hanem a jó közbiztonságot kell még jobbá, még szilárdabbá tenni. A közbiztonság része a közúti forgalom biztonsága. Az utóbbi években különösen tapasztalható a forgalom gyors ütemű felfutása, a csúcsforgalmi idők elhúzódása, egyes útvonalak egész napon át tartó telítettsége, a kiránduló forgalom és rendezvénybiztosítások gyakorisága. A forgalmi igények intenzív növekedése parancsolóan megköveteli mind személyi erőink, mind technikai eszközeink kapacitásának teljes kihasználását. A forgalom biztonságának, mozgásban tartásának elsődlegessége — mint fontos népgazdasági érdek — állományunkban megértésre talált, ugyanúgy, mint napi tevékenységünk közvetlen politikai hatása a lakosság hangulatára. Az 1971-ben bevezetett szervezeti igazítás adta keretet kellett tartalommal kitölteni, a gyakorlatban alkalmazni. Személyi állományunkkal egy sor alapvetően fontos kérdést kellett tudatilag tisztázni. A teljességre törekvés igénye nélkül kiemelnénk egy párat: társadalmunk folyamatos fejlődésének irányába kell igazítanunk tevékenységünket; a KB 1969. november 28-i határozatából adódó feladatok lebontása, helyi körülményekre való alkalmazása korrigálásokat igényel munkánkban; tevékenységünkből minden öncélú érdeket száműzni kell, munkánkat az összbelügyi érdek és ennek vetületei határozzák meg; a specializált képzettséget ki kell terjeszteni az univerzális ismeretekre; munkánkat magasabb színvonalon, hatékonyan, teljes odaadással kell végezni; szenvedélyesen kell kutatni munkánkban az újat; az embereket minden beosztásban meg kell tanítani gondolkodni, mivel a gépiesség ott el sem képzelhető, ahol a munka „tárgya” maga az ember. * A személyi állomány felkészítése jelentős feladatokat rótt — minden szinten — a pártszervekre és a szakmai vezetőkre egyaránt. Alapvetően fontos volt, hogy társadalmi szerveink választott funkcionáriusai és a parancsnok elvtársak nézeteit, véleményeit és elképzeléseit egységesítsük, mivel ez garantálhatta, hogy a későbbi időben „egy nyelven" beszéljünk. Ma már az élet bebizonyította — melyet párt-végrehajtó bizottságunk egyértelműen elismert, hogy a befektetett munka megtérült. Ennek bizonyítására megemlíteném: nőtt személyi állományunk politikai képzettsége, tisztánlátása; realizálódott az a lényeges szemléletbeli változás, hogy a rendőr ne csak „külső szemlélője” vagy „ellenőrzője" legyen a forgalomnak, hanem „éljen a forgalomban”, érzékelje minden változását; az utcán szolgálatot teljesítő elvtársak felelősséget éreznek a forgalom biztonságáért, és zavartalanságáért; egyre inkább „barátjuknak” érzik a technikai eszközöket; gyakorlatilag megszűnt a fluktuáció, a tiszthelyettesi létszámhiány is csökkenő tendenciát mutat; jelentősen csökkent az intézkedésekkel kapcsolatos jogos panaszok száma. Az utcai szolgálat jelenét elemezve megállapítható, hogy mind az ismertetett alapelvek realizálásában, mind a hatékonyságban tartjuk a követelmények szintjét. Ennek megállapítása nem jelent természetesen részünkről önelégültséget, mert ha azt fogadnánk el alapelvként, hogy tökéletesen dolgozunk, akkor jövőnket tennénk tönkre. Ugyanakkor bátran megállapíthatjuk, hogy fejlődésünk olyan mérvű, ami már nem teszi reálissá a szervezési igazítás előtti állapottal való összehasonlítást. Ma fő feladataink közé tartozik: felmérni a kongresszus után kitűzött feladatokból mit nem hajtottunk még végre; pártalapszerveink vezetőségi tagjai, a pártcsoportbizalmiak, az alparancsnokok kezdeményezését, önálló feladat végrehajtását, a helyi politikai élet hatékonyságát erősítsük, a segítség felülről várását kiküszöböljük. Az utcán szolgálatot teljesítő rendőreinkben tovább tudatosítjuk, hogy a helyi (lokális) közlekedési feladatok megoldásán kívül érezzenek felelősséget az egész főváros forgalmának szabályozásáért, konkrét munkájukban, intézkedéseikben tudjanak kellően differenciálni, a lényegest a lényegtelentől megkülönböztetni még a szabálysértések megítélésénél is; a tiszthelyettesi létszámhiányt tovább csökkentsük, a technikai eszközök felhasználását szorgalmazzuk; a forgalomban udvariassággal, előzékenységgel vagy röviden, humanitással a többi résztvevő előtt példát mutassunk. A legutóbbi kibővített végrehajtó bizottsági értekezleten - melyen a közlekedésrendészet vezető parancsnokai is részt vettek — a jelen reális helyzetéből kiindulva határoztuk meg jövő munkánk alapelveit. Az elénk tűzött tendenciák a vb tagjaiban és a parancsnokokban tisztázottak, most a kivitelezésre, az elvek „apró pénzre való váltására” lesz szükség. Megállapíthatjuk, hogy céljaink és feladataink realizálásához mind az objektív, mind a szubjektív feltételek adottak. Párt- és szakmai szerveink tagjai ennek tudatában, közös erőfeszítéssel a jövőben is igyekezni fognak küldetésüknek eleget tenni. Dr. Kelemen László MSZMP BRFK Közlekedésrendészeti Bizottságának titkára Az alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések és a csúcsvezetőségeket választó küldöttgyűlések befejeződése után került sor, a KISZ BM Bizottság közbeeső KISZ bizottságait megválasztandó küldött-értekezletekre. A KISZ BM Bizottsága a jövőben ezeken a testületeken keresztül fogja irányítani az anyagi-technikai főcsoportfőnökség, a Kormányőrség, a személyügyi-tanulmányi főcsoportfőnökség és a Készenléti Rendőri Ezred fiataljainak mozgalmi tevékenységét. A személyügyi tanulmány a főcsoportfőnökség KISZ-eseinek küldött-értekezletén megjelent Mándi Sándor, a főcsoportfőnökség pártbizottságának titkára, Rózsa Andor ezredes, tanulmányi és propaganda csoportfőnök és Paizs Imre, a KISZ BM Bizottságának titkára. Az értekezleten felszólaló Paizs Imre a vezetőségválasztó és beszámoló taggyűlésekről szólva megállapította, hogy azok megfeleltek a KISZ KB IB által meghatározott követelményeknek. Méltatta az elért eredményeket, mindenekelőtt azt, hogy a főcsoportfőnökségen fokozódott a KISZ-tagság szakmai és tanulmányi munkában való helytállása. Fokozódott a KISZ érdekvédelmi tevékenysége is, a kötelességek teljesítése, illetve a jogok, lehetőségek gyakorlását illetően egyaránt. A KISZ BM Bizottság titkára ezután rámutatott arra, hogy helytelen lenne figyelmen kívül hagyni a meglevő hibákat. Megemlítette, hogy a „Szocialista Hazánkért" mozgalomban egyes alap- és csúcsszervezetek passzivitást tanúsítanak. A főcsoportfőnökséghez tartozó iskolák közül csak a BM Tartalékostiszt-képző Iskola fiataljai tettek eleget a mozgalom követelményeinek. Végezetül javasolta, hogy a küldöttek olyan KISZ Bizottságot válasszanak, amely megfelel a KISZ káderpolitikai elveinek, tagjai képviselik és érvényre juttatják a fiatalok körében a párt politikáját, szívvel-lélekkel dolgoznak a soron következő nagy feladatok végrehajtásán. A KISZ BM Bizottság titkárának felszólalása után a küldöttek megválasztották a főcsoportfőnökség KISZ Bizottságát - titkára Ganofszky Tivadar lett -, valamint azt a 35 küldöttet, akik majd a KISZ BM Bizottság Vili. küldöttértekezletén képviselik a főcsoportfőnökség KISZ-eseit. Vezda János Paizs Imre köszönti az értekezlet résztvevőit . A küldöttek egy csoportja (Fotó: Csattos Pál) KÉPES HÍREK Az 1956-os ellenforradalom áldozatairól szombaton emlékeztek meg a Kerepesi temetőben. A hősi halált halt katonák, rendőrök sírjainál a fegyveres testületek nevében Körösi György rendőr vezérőrnagy, belügyminiszterhelyettes, Pesti Endre vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka és Ruzsbatzky László, a munkásőrség budapesti parancsnoka helyezte el a kegyelet virágait koszorúját Kónyi Gyula, a KB tagja, a Belügyminisztérium koszorúját Baranyai György vezérőrnagy, a BRFK vezetője helyezte el. Villányi András volt rendőr ezredes sírját születésének 60. évfordulója alkalmából ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták. Az MSZMP KB