Magyar Sajtó, 1939 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1939-10-15 / 1. szám

agyar Sajtó I. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1939 OKTÓBER 15. 1, SZÁM. MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1 5-ÉN. • A.Z ORSZÁGOS MAGYAR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 43. II. SAJTÓKAMARA TAGJAI TAGDÍJ FEJÉBEN KAPJÄK'. T E L E F O N S Z Á M O K: 124-241, 124-242, 124-243, 124-244 NEM KAMARAI TAGOKNAK AZ ELŐFIZETÉSI Díj EGY HÓNAPRA 1.-PENGŐ. POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁNK SZÁMA: 11.230 MAGYAR SAJTÓ IRTA: VITÉZ KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY Mióta a sajtó a magyar közélet­ben kivívta irányító szerepét, számtalanszor adott programmot az újságíró pennája induló lapok élén. Égboltot betöltő nagy nemzeti ál­mok és apró gyakorlati útmutatá­sok, történelmi méretű gondolatok es a pártpolitika elmúló törekvései, reformeszmék és javító ötletek egyaránt az újságíró agyának és idegeinek munkája által öltöttek testet a közönség előtt. Mélységekig hatolt és magasságokat járt meg az újságíró s míg szellemével az ideák kristálytiszta régiói felé törekedett, segítő keze támogatóan nyúlt le az elesett felé. Harcot kezdett és har­cot állott azért, amit igazságnak ismert. Üj igéket hirdetett és oltal­mazta azt, ami maradandó érték. Programmadása kiterjesztette fi­gyelmét az élet minden vonatkozá­sára, csak egyetlen téma volt az, amelyről következetesen megfeled­kezett: a magyar újságíróról. Ebben az önmagunkról történt megfeledkezésben kétségtelenül volt sok erkölcsi szépség. Izenkint égni el olyan hivatás szolgálatában, amelynek ma oly életeleven jelent­kezései: a fekete betűsorok minden nappal rohamosabban haloványul- nak belé az időszerűtlenség múlan­dóságába, meggyőződéssel vállalni egy életen át az egzisztenciális gon­dok nyomasztó terheit, sebeket venni és sebeket osztani mindig másokért, küzdve a közösségért és eltűnve sze­mélytelenül a beteljesüléskor, a köz­érdekért hozott áldozat emberileg elérhető legmagasabb fokának ön­tudatával jutalmazták a sajtó mun­kásait. De nem hiányzott ebben az ön­zetlenségben — valljuk be töredel­mesen — a felelőtlenség motívuma sem. A sajtó makulátlan fegyver­zetű, de lelkiismeretes gonddal soha számba nem vett hadsorai közé be­furakodtak a kalandorok, a bajvívás nemes szabályai szerint viaskodók mellett felbukkantak csapatostul a mérgezett tőr orv forgatói is. Az újságírás szabad harcosainak me­zében és címerével álcázva meg­sokasodtak a szabad zsákmányolás haszonszedői, — a bohém hirlap- író mellett azok az individuumok, akiknek nem a nyakkendője, ha­nem a morális felfogása volt fél- recsúszva javíthatatlanul. El kellett következnie a hivatás tisztasága, tekintélye, erkölcsi presz­tízse érdekében a számbavétel és számonkérés idejének. És meg kel­lett teremteni azokat az alapokat és kereteket, amelyek megadják: a leg­nehezebb hivatás hordozóinak, csa­ládjuknak, gyermekeiknek a szo­ciális biztonság elemi feltételeit. Egészen röviden és egyszerűen adva is van ezzel a programmunk. A Kamaráé, és ma útnak induló lapunké egyaránt. A magyar sajtó ragyogó reprezentánsai sokszor írtak és beszéltek az újságírói rendről. Büszkék voltunk és büszkék vagyunk arra, hogy ennek a rendnek lehet­tünk tagjai. A termékeny magyar képzelet színes ékességekkel hímezte ki az újságírói rend életformáját, amelynek legfőbb dísze volt a sza­badság. A gondolat szabad megnyi­latkozása, a tiszta és nemes értel­mezésű sajtószabadság most is ve­zérlő elvünk marad, amikor talán az ékesebb megjelenésű magyar újságíró rendből átalakulunk a ma­gyar sajtó céhévé. A céh európai gondolat volt és gyökeresen magyarrá fogadtuk. Je­lentette a felkészültséget, szakértel­met, a munka feltétlen szolidságát, a dolgozó megbízhatóságát. De je­lentett ennél sokkal többet is. Hű­séges, és ha kell, kérlelhetetlen őr­állást a keresztény erkölcs és a nemzeti érzés örök értékei mellett. És szolidaritást, együttműködést s egymást megbecsülő tisztességes versenyt egyazon hivatás művelői között. Ennek az újságírói céhnek, a ma­gyar sajtó kiépítésének nagy nem­zeti feladatát kívánjuk szolgálni lapunkkal is. Munkák és napok következnek reánk; nem Ígérünk látványos megnyilatkozásokat, szó­noklatokat, pohárköszöntők raké­táit, díszes demonstrációkat. Büsz­kék arra vagyunk, hogy a sajtó legelső érdekképviselete méltónak ítélt az előmunkás felelősségteljes tisztjére s ennek a bizalomnak akarunk emberséggel megfelelni. Sok és nehéz feladat tornyosodik előttünk, hiszen válságos korban, romokból kell építenünk. És ar­ról sem feledkezhetünk meg soha, hogy mindenki, aki bárhol ma-

Next

/
Thumbnails
Contents