Magyar Sajtó, 1941 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1941-01-15 / 1. szám

­agy kijátssza, vagy az alkalmazottat azért, mert az említett rendelkezéseken alapuló jogát érvényesíti, elbocsát, vagy elbocsá­tással fenyeget. Ha az első bekezdés alá eső valamely kihágást az üzlet, üzem, vállalat, iroda, stb. felelős vezetője követte el és a mun­kaadót felügyeleti vagy ellenőrzési kö­telezettségének teljesítésében akár szándé­kos, akár gondatlan mulasztás terheli, a kihágás miatt a munkaadót is büntetni kell." Az első és második bekezdés alá eső cselekmény az általa érintett minden egyes alkalmazott tekintetében külön kihágás. A pénzbüntetésre az 1928 :X. törvény­cikk rendelkezései irányadók. A pénzbün­tetés legmaga­sbb mértéke nyolcezer pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapít­ható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselek­ménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség két­szeresével felemelt összege. A pénzbüntetés a változtatá­sr­a, valamint a kihágás elévülésére az 1939:11. t.-c. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénzbüntetés hovafordí­t­sra vé-­ve pedig az 1939. évi II. t.-c. 218. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az első és második bekezdésben meg­határozott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságoknak, a m. kir. rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróság­­nak hatáskörébe tartozik. Az 1929. évi XXX. t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezés alkalmazása szempontjából szakminiszternek azt a mi­nisztert kell tekinteni, akinek felügyelete alá az illető üzlet, üzem, vállalat, iroda stb. tartozik. 9. §. A jelen rendelet a kihirdetése napján lép hatályba. A Magyar Szent Koronához visszacsatolt keleti és erdélyi területeken a fizetések tekintetében külön rendelkezések irányadók. Budapest, 1940. évi december hó 13-án. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. Ebben az ügyben, a 9150/1940. M. E. rendelet kiegészítéseképpen a Buda­pesti Közlöny december 29-i (295.) számában még a következő rendelet jelent meg: A M. KIR M­INISZTÉRIUM 9.470/1940. M.E. SZÁMÚ RENDELETE az egyes magánalkalmazottak fizetésé­nek szabályozásáról szóló 915/ 1940. M. E. számú rendelet kiegészítése tárgyában. A m. kir. minisztérium a honvéde­lemről szóló 1939:11. t.-c. 112. §-ában, valamint a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásáról szóló 1939:IV. t.-c. 28. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §• A 9150/1940. M. E. számú rendelet ren­delkezései nem gátolják a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. t.-e. 17. §-a harmadik és negyedik bekezdésének végrehajtását. Ehhez képest az 1939:IV. t.-e. 17. §­ának végrehajtása céljából zsidó alkalma­zottnak a fizetését a 9150/1940. M. E. számú rendelet rendelkezéseire tekintet nélkül lehet megállapítani. 2­ §• A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1940. évi december hó 28. napján. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. M­ AGYAR SAJTÓ AZ IPARÜGYI MINISZTER DÖNTÉSE Minthogy a 9150/1940. M. E. számú rendeletben külön az újságírók és munkatársak nem voltak felemlítve, több szerkesztőségben kétely merült fel a rendelet alkalmazására vonatkozóan és kérdésekkel fordultak az Országos Magyar Sajtókamarához, hogyan kell alkalmazni a rendeletet. Az Országos Magyar Sajtókamara az első pillanat­ban is úgy magyarázta a rendeletet, hogy az az újságírókra és az időszaki lapok munkatársaira is vonatkozik, mégis kéréssel fordult a m. kir. minisz­terelnökhöz, hogy ebben az ügyben je­lenjék meg minden kétséget kizáró magyarázat. Az Országos Magyar Sajtókamara közbenjárására a m­. kir. iparügyi mi­nisztérium Kádas államtitkár aláírásá­val 1941 január hó 8-án a törvény­hatóságok első tisztviselőihez leiratot intézett. A leirat a következőképpen szól: «M. kir. Iparügyi Miniszter. Tárgy: Az egyes m­agánalkalmazottak fizetésének sza­bályozása tárgyában kiadott 9.150 1940. M. E. számú rendelet értelmezése. 849 II. sz. 1941. Valamennyi törvényhatóság első tiszt­viselőjének, a visszacsatolt keleti és erdélyi területen levő törvényhatóságok kivételé­vel. Felmerült kétségek eloszlatása végett közlöm Alispán (Polgármester) Úrral, hogy az egyes m­agánalkalmazottak fizetésének szabályozásáról szóló és a Budapesti Köz­löny 1940. évi december hó 18-án meg­jelent 287. számában kihirdetett 9.150 1940. M. E. szám­i rendelet hatálya kiterjed a rendelet 1. §. első bekezdésének I—7. pontja alá eső munkaadóknál alkalmazott, tág értelemben vett tisztvise­lői munkát végző minden al­kalmazottra. Az említett rendelet 1. §-ának első bekezdése a «tiszt­vise-­­­ő­k» mellett felsorolt ugyan más — a legtöbb esetben valójában ugyancsak a tá­­gabb értelemben vett tisztviselők közé tar­tozó csoportokat is, de ez a felsorolás ön­ként értetődően nem jelenti azt, hogy ne tartoznék a rendelet hatálya alá, a tágabb értelemben vett tisztviselői munkát végző al­kalmazottak olyan c­s­o­p­o­r­tja is, amely csoport megjelölésére közelebbi elnevezés, kifejezés is ismeretes, de amely kifeje­zés az említett rendelet fel­sorolásában nem szerepel, így többek között a rendelet hatálya kiterjed az abban felsoroltakon felül pl. a szolgá­lati viszonyban álló újságírókra (ú­j­­ságírójelöltekre, munkatár­sakra) köny­velőkre, pénztárnokokra stb. is. Budapest, 1941. évi január hó 8-án. A miniszter helyett: Kádas s. k. államtitkár.» Az Országos Magyar Sajtó­­kamara háziközpontjának telefonszáma: *428 — 558. LÉGOLTALMI OKTATÓTÁBLÁK A m. kir. honvédelmi miniszter úr en­gedélyével a legújabb légoltalmi rendele­­teknek megfelelően, korszerűen összeállí­tott és igen szemléltető kivitelben szerkesz­tett, új légoltalmi oktatótábla-sorozat je­lent meg, Hozler Ferenc ny. százados, légoltalmi előadó szerkesztésében. A 6 táblából álló sorozat úgy van összeállítva, hogy azokból mindenki könnyen elsajátít­hatja a légoltalom legfontosabb tudnivalóit. A sorozat az alábbi táblákból áll: 1. tábla: A házi tűzoltó felszerelési és padlástér tűzvédelmi felszerelési egysége­ket, a lakóház (házcsoport) légoltalmi őr­ség összeállítását, a mentőőrs és a lakóház teljes légoltalmi felszerelését, a riasztás és elsötétítés módozatait ismerteti. 2. tábla: Foglalkozik az óvóhely elhelye­zésével a lakóházban, a vészátjárók léte­sítésével, azok megnyitásával és a vész­­kijárók használatával. 3. tábla: Tárgyalja a repülőbombák ha­tását az épületeken, az óvóhelyek és árok­óvóhelyek megépítését és berendezését. 4. tábla és 5. tábla: az elsősegélynyúj­tást tárgyalja, igen szemléltető és tanulsá­gos módon ábrázolva az idetartozó összes tudnivalókat. 6. tábla: A gázvédelemmel foglalkozik. Az ingerlő-, fojtó- és hólyaghúzó harc­gázokat, a gázálarcot és annak használatát, az élelmiszerek gázvédelmét, a harcgáz­­sérülések esetén szükséges elsősegélynyúj­tást és a mustárgáz elleni védekezést is­merteti az épületen belül. A 6 darabból álló sorozat ára 10 P. Be­szerezhető a Légoltalmi Oktatótáblák Ki­­adóhivatalában, Budapest, VIII., József­­körút 9. Távbeszélő: 145—636. Fenti ok­tatótábla-sorozat beszerzését melegen ajánl­juk a szerkesztőségeknek, mert azok ki­válóan alkalmasak arra, hogy a szerkesztő­ségek a légoltalmi kérdésekben hozzájuk forduló érdeklődőknek a szakszerű vála­szokat és felvilágosítást megadhassák.

Next