Magyar Sajtó, 1942 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1942-01-15 / 1. szám

teli tőlük egy nyugat európai és egy kisebbségi nyelv, valamint a gyorsírás elsajátítását. A jövő esztendőre terv­be vett a Kamara egy fotoriporterképző tanfolyamot is. Éberen ellenőrzi a Sajtókamara tag­jainak működését az újságírói etika, az erkölcsi és tételes bün­te­tőtörvények szempontjából is. A Kamara törekvése az, hogy az új és modern magyar újságíró egyéniségét egy régi, speciá­lisan magyar lelkialkat, az úriember nemes tartalma töltse el. A magyar úriember fogalma a mi értelmezésünk­ben nemcsak más, de több is, mint a gentlemannek főként csak külső maga­tartásában és bizonyos játékszabályok betartásában megnyilatkozó életfor­mája. Ezeken felül lényegéhez tartozik a Széchenyi által megkívánt «kiművelt emberfő» s a hagyományos szociális együttérzés mindenki iránt, aki magyar. Megteremtette a Kamara jórészt tag­jainak áldozatkészségéből a ma már több, mint 4000 kötetes Magyar Sajtó Könyvtárát. Itt gyűjtjük össze a sajtó munkásainak önállóan megjelent mű­veit s a már eddig katalogizált anyag is beszédes bizonysága annak, hogy a magyar újságíró nemcsak a szépirodalom, de az ismeretterjesztés és a tudományos kutatás terén is olyan előkelő helyet foglal el a nemzet szel­lemi életében, mint egyetlen más fog­lalkozási ág sem. A Magyar Sajtó Könyvtára felöleli ezenkívül a sajtó szakirodalmat s gazdag kézi- és kölcsön­­könyvtárral igyekszik az Újságíró Egyesület tagjainak igényeit kielégíteni. Másféléves fennállásunik után sike­rült Nyugdíjintézetünk és a Magyar Újságírók Egyesületének együttműkö­désével megteremteni azt, ami a ma­gyar sajtó 160 éves fennállása óta min­dig hiányzott: saját otthonunkat. Székházat vásároltunk. A Magyar Sajtó Háza, amelyet szerető gonddal ren­deztünk be, harminc helyiségében egye­síti a Kamara és a sajtó­intézmények hivatali irodáit, s a Magyar Újságírók Egyesülete Pátria Klubjának díszes földszinti termei színhelyéül szolgál­nak a sajtó társadalmi megnyilatko­zásainak és a külföldi sajtó gyakori szíves vendéglátásának. A Felvidék, Erdély és a Délvidék egyes részeinek visszacsatolása után ma 812 hivatásos újságíró, 108 újságíró­­jelölt és 1726 közíró, szép­író és szakíró tagja van a Sajtókamarának, míg a kiadói főosztály 662 tagot tart nyil­ván. Érdekes adat talán még, hogy a Sajtókamara tagjai közül nyolcvanat­ törvényhozók. Hatvanegy országgyűlési képviselő és tizenkilenc felsőházi tag. Hivatásos újságíró közülük a képv­iselő­házban 13, a felsőházban 2. A rádió korlátlan nyilvánossága és nagyon drága ideje nem alkalom egy olyan részletes beszámolóra, amely az immár két és fél éve folyó kamarai munka szorgos napi tevékenységét és lépésről-lépésre elért eredményeit ismer­tetné. Sok izgalommal, töprengéssel, ta­nácskozással és utánjárással foglalkoz­tatja ez azokat, akik a Kamara tagjainak bizalmából az érdekképviselet vezeté­sének terhét hordozzák, szürke adat­tömeget jelentenének a nagyközönség számára. I­ttörő munka ez, ami soha­sem lehet tökéletes és még kevésbbé jár érte köszönet. De akit világháború­tól világháborúig az az emésztő meg­győződés­éget, hogy a magánélet jelen­téktelen áldozat a nemzet közfelfogását kialakító, lelki rugalmasságát, tett­erejét, akaratát serkentő, vagy bénává mérgező sajtónak egészségessé és ma­gyarrá tételéért, annak ez a m­unka több, mint gyönyörűség, belső parancs, és megmondotta volt már a legelső magyar hírlapszerkesztő, jó Ráth Mátyás. Mindennek kezdete Lassú s eredete jár nehézség font­jával ... Szeretettel ékesített székházunk két monumentális képe a legkedvesebb előttünk, a korán eltávozott székely zseni, Márton Ferenc két mesterműve: az Erdőirtók és a Gátkötők. Minden­nap azzal a tudattal tekintünk fel munkánk kezdetén reájuk, hogy ez a két kép szimbóluma a magy­ar sajtó és a magyar sajtókamara hivatásának. Ir­tami, hogy­ építhessünk. És a gátkötés, — ha elmulasztjuk, — mit jelent, ha­lálig vádol a gyászos évszám: 1918. Jóvá kell tennünk mindazt, amit egy emberöltő magyarországi sajtója vétkezett. De biztatóan szól hozzánk a legelső kolléga, a Magyar H le­mondó régen porladó derék szerkesztő­jének másfélszáz év előtti jóslata: «Nagy hivatása leszen ennek a mester­ségnek a messze jöv­őben, amikor majd jobban és többen fognak hinni benne.» De ez a sajtó magyar sajtó legyen. Ezért dolgozunk. Magyar Sajtó IGAZGATÓVÁL­ASZTMÁNYI HATÁROZAT AZ ÚJSÁGÍRÓJELÖLTI IDŐ MEGHOSSZABBÍTÁ­SÁRÓL ÉS A TÉNYLEGES KATONAI SZOLGÁLAT BESZÁMÍTÁSÁRÓL Az Országos Magyar Haj­tókamara igazgatóválasztmánya 1941 november 11-én tartott ülésében két elvi jelentő­ségű, mindenkire kötelező határozatot hozott az újságírójelöltekkel kapcso­latban. Mind a két határozatot az igaz­gatóválasztmányi ülés jegyzőkönyvével együtt a Sajtókamara fel­terj­esz­tette felügyeleti hatóságához, a m­. kir. mi­niszterelnökhöz, aki azt jóváhagyta és így mind a két határozat 1942 ja­nuár 1-ével hatályba lépett. Az első határozat, amely az igaz­­gatóválasztmány­i határozatok között a XIV. számú, az újságírójelöltek vá­­rományi idejének meghosszabbítására vonatkozik, a következőképpen szól: Annak az újságírójelöltnek a 6070— 1938. M. E. szám­ú rendelettel és a kamarai Ügyrendben megállapító­­ uj­­ságírójelölti idejét, aki a kötelezően előírt tanfolyamok óráit hanyagul lá­togatja, illetőleg azokról figyelmeztetés ellenére igazolatlanul elmarad, a kama­rai Ügyrend 208. §-ára hivatkozással, a Kamara főügyészének indítványára az újságírói főosztály választmánya meg­hosszabbíthatja. Ez a m­e­g -AZ ORSZÁGOS MAGYAR SAJTÓ­­KAMARA POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLÁ­­JÁNAK SZÁMA: 11.230 hosszabbítási idő, az újság­író jelölt mulasztásához ké­pest, büntetésképpen egy hó­naptól egy esztendeig ter­­j­e­d­het. A Kamara főügyésze indítvá­nyát az újságírójelölt gyakorlati idejé­nek meghosszabbítása tárgyában a Ka­mara elnöke által kinevezett vagy meg­bízott Sajtófőiskolai Tanfolyam veze­tőjének előterjesztésére teszi meg. Az újságírói főosztály választmányá­nak az újságírójelölttel szemben ho­zott ilyen határozata természetesen nem érinti a kamarai Ügyrend 208. §-ában foglalt azt a jogot, hogy az újságíró­­jelölt várományi idejét, ha gyakor­lati ideje nem volt tényleges, a fő­osztály választmánya vagy egészben vagy részben meghosszabbíthatja, vagy a jelöltet a kamara tagjai sorából tö­rölheti. A másik igazgatóválasztmányi ha­tározat, amely az újságírójelöltekre vo­natkozik, a XV. számú és a következő­ké­ppen szól: Mindazoknak az újságírójelölteknek, akik rendes, két évig terjedő katonai szolgálati idejüknek megkezdése előtt legalább egy félévi újságírójelölti időt eltöltöttek, a két éves tényleges ka­tonai szolgálat befejezése után, annak hiteles igazolásával, az újságírói fő­osztály választmánya az újságírói fő­osztály 1. szakosztályába való átminő­sítésüknél, ha máskülönben az átminő­sítés egyéb feltételeinek megfelelnek, egy félévet számít be. 3

Next