Magyar Sajtó, 1944 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1944-01-15 / 1. szám
MAGYAR SAJTÓ A VALÓBAN ELSŐ MAGYAR NYOMTATOTT „TÁBORI ÚJSÁG" írta: BREZNAY IMRE A «Magyar Sajtó» 1943 október 15-én megjelent számában érdekes cikket közölt Konkoly Kálmán hírlapíró a «Magyar Tábori Újság hőskora» címmel. Ebben a többek közt azt írta: «Ez ... a Tábori Újság volt a világ első nyomtatott magyarnyelvű tábori újságja.» Kénytelen vagyok a cikkel kapcsolatban kijelenteni, hogy a cikk írója tévedésben van. Már az előző világháborúban is jelent meg magyarnyelvű, nyomtatott tábori újság. Mégpedig nagy sikerrel. Mert a Przemyslben 1914 október 4-től 1915 március 22-ig megjelent „Tábori Újság» nem kicsiny jelentőségű és értékű volt. * Anélkül, hogy a Konkoly Kálmán által ismertetett Tábori Újság érdemeiből csak egy hajszálnyit is le akarnék vonni, a teljesség kedvéért ismertetem ezt a korábbi keletű lapot. Ismertetem pedig a szerkesztő följegyzései és az előttem lévő teljes példány alapján. Molnár Kálmán dr., akkor egri jogakadémiai tanár, ma pedig a pécsi Erzsébet tudományegyetemen a magyar közjog tanára, mint főhadnagy szolgált Przemyslben s 1914 október 2-án kapta a magyar tisztikartól azt a megbízatást, hogy a lapot megindítsa és szerkessze. A hivatalos „ Kriegsnachrichten» közölte ugyan a radiogrammon érkezett hadi híreket, de a kósza híreket nem fojtette el annak száraz szövege. Különben is a várőrségben kb. 60 ezer magyar volt. Ezért látszott szükségesnek magyar nyelvű értesítő kiadása.** Az eszményi gondolkodású fiatal tiszt szíves készséggel vállalta a szerkesztést, mert érezte, hogy magyar testvérei többet várhatnak ilyen laptól, mint a németnyelvű, száraz hírközléstől. S föltevése beigazolódott. Legalább is a számok csalhatatlan bizonyítóivá szerint. Míg ugyanis megindításakor 600 példányban jelent meg, addig 1915 februárban 4400 és március közepén már 5200 példányban kellett nyomatni. Értékét s szükségességét föltétlenül igazolják ezek az adatok is, de még inkább tartalma. S érdekes, hogy nemcsak a magyar katonaság körében volt közkedvelt, hanem valósággal kapkodtak utána a lengyel, német és rutén katonák is, jóllehet szinte a magyar öntudat kifejezője volt minden cikke, minden sora. (Ez lehetett az oka annak is. ) Itt jegyzem meg, hogy tudomásom szerint csak két teljes példány van belőle. Az egyik a Nemzeti Múzeum Hírlaptárában, a másik pedig az egri érseki Líceumi könyvtárban. Przemysl feladása alkalmával ugyanis az hírlett, hogy akiknél megtalálják ezt a lapot, kellemetlenségei lesznek s azért a legtöbben megsemmisítették, vagy egyébként kallódott el. Magával a várral is csak repülőgépen volt olykor összeköttetésünk, azon pedig aligha hozhattak belőle példányokat. ** Érdekes, hogy a mintaszerű német hadvezetőség milyen fontosnak tartja az ilyen tábori újságokat. Több fronton és annak több szakaszán is jelennek meg az ilyen lapok. Ilyen például a „Kuban-kumpfer“, majd egy másik alakulatnak lapja a ,,Panzerfaust“. Minden ilyen lapja között legnagyobb az Atlanti fal mentén szerkesztett újságjuk a ,,Wir fahren gegen England“ című, amely naponkint 16 oldal terjedelemben jelenik meg és pótol minden más újságot, de egyszersmind hadi szempontból rendkívüli fontosságú, hogy két számát — nov. 1 és nov. 17 — betiltotta a várparancsnokság.) Minden száma vezércikkel kezdődött időszerű kérdésekről és mindenkor lelkesítő, buzdító tartalommal. Ugyancsak a lap élén közölte a radiogrammon érkezett hadi híreket, a «Kriegsnachrichten» szövegét, magyarra fordítva. Volt azután «Aranykönyv» c. rovata, mely hiteles híradásokat tartalmazott a vár védelmében kitűnt tisztek és katonák hősi tetteirel Evvel is lelkesíteni akart. Az előléptetéseket, kitüntetéseket, szintén állandóan közölte s ezek később hiteles igazolásképpen szerepeltek a katonai felsőbbség előtt, miután a vár átadása alkalmával elkallódtak, megsemmisültek a hivatalos akták. Minden számában sorra szedte s röviden adta a világháborúban érdekelt államokból érkezett hireket. Még a piaci árszabásokat és a meteorologiai értesítéseket s időprognózist is mindig közölte. Kedves rovata volt az, amely a katonaélet tréfáit és humorait vette tollhegyre és derűssé tette a katonák borongó lelkét Még inkább szívhez szólott a «Tudakozódása c. rovata. Magában a várban és az előretolt versekben annyi katona volt, hogy a testvér hetekig sem találta volna meg egymást. Ily módon keresték és találták meg egymást sok-sok százan. Az is kedves gondolat volt e téren, hogy a különböző katonai kórházak betegeiről állandóan pontos kimutatást közölt s ezúton is sokan találtak egymásra. Csak természetes azután, hogy a Przemysl-ben történt eseményeket éppen pontosan közölte. Még a február 27-én történt bombatámadás kárairól is a legaprólékosabb tudósítást nyújtotta. Legpompásabb és legmagasabb színvonalú volt azonban szépirodalmi rovata: tárcái, közölt versei, levelei. Csaknem minden számban tudott közölni egy-egy verset, költeményt. Ezek mind ott, az ostromlott várban, annak hangulata alapján születtek, így azután a legpontosabb mértékei voltak a lelkek hangulatának. Gyóni Gézának háborús versei legtöbbnyire ebben a lapban jelentek meg s a Lengyel mezőkön, tábortűz melletti címmel kiadva tízezernél több példányban kelt el magában a körülzárt várban. * Gyóni Géza mellett Kacskovics Tibor Béla, majd Lovas Károly polg. isk. tanár, Szabó János udvardi igazgató-tanuító, Brattinger hadnagy, Lehóczky Sándor ig. tanító és még sokan mások írtak szebbnél szebb verseket. Színesebbé tette a tárcarovatot a babaköltészetnek több szép példánya, mert nemcsak őrmesterektől és szakaszvezetőktől, hanem egyszerű közkatonáktól is közölt sikerült és a lélek mélyéből fakadó verseket. * Ezt a füzetet küldötte el a tragikus véget ért költő Rákosi Jenőnek evvel az ajánlással: „Reménykedő magyaroknak küldöm át a jégen . . . Reménykedő magyarokkal A jó Isten légyen . . .“ Rákosi Jenő azután „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett" címmel kiadta és fakszimilében tette a szerző ajánlását a címlapra. Példátlan könyvsikere volt s még ma is ez lenne, ha új kiadásra kerülhetne. Gyóni Géza különben könyvének tiszta hasznát a vár védelmében elesett katonák özvegyeinek és árváinak adta. Értékes és kedves munkásságot fejtett le a lap avval is, hogy a vár védelmében elesett katonák özvegyeinek és árváinak javára gyűjtést indított mindjárt kezdetben. E célra azután hangversenyeket, tárgysorsjátékot rendezett s a vár átadása előtti napon már 55.052 kor. 98 fillért mutatott ki eredményképpen. Pár ízben — bár a papirosnak nagyon szűkében volt — külön kiadást is jelentetett meg, így nov. 22-én, mikor Hindenburg az első orosz hadsereget szétverte, február 17-én a Mazuri tavaknál aratott diadal, vagy február 23-án a Bobr és Narew vidékén ejtett zsákmányok közlése miatt. Az újság papirosa is több ízben változott s végül már szinte miniszter papirosra nyomtatták. Legutoljára hagytam azoknak a technikai nehézségeknek ismertetését, amelyekkel a szerkesztőnek meg kellett küzdenie. Bár a nyomda tulajdonosa a legteljesebb készséggel állott a nemes ügy szolgálatába, magyar betűkből nem volt fölszerelése. Kevés latin betűje volt és az ékezetes magánhangzók teljesen hiányoztak. Ahol viszont nem kellett volna ékezet, ott bőségesen volt. A lengyel írás ékezetes c és s betűje, a ferde haránt ferde vonallal áthúzott l betű, a tompa ékezet az éles helyett, — mind kijavításra vártak. Bizony maguknak a munkatársaknak kellett lefaragniok a accent circonflexe második lábát, vagy közepét, hogy ékezetes, vagy kétpontos magánhangzókat nyerjenek. A címek nagyobb betűinél meg éppen külön ólomdarabokból csinálták az ékezeteket, így azután mégis csak megélhettek valahogy, de bizony szedést félre nem tehettek, mert szűkén volt a betűgarnitúrájuk. ... Nagy erkölcsi sikere volt e szép munkának. Estefelé — mert 7 óra tájban jelent a lap — csak úgy zsongott a kiadóhivatal környéke. Százával állottak a rikkancsokon a legtávolabbi verkekből beküldött megbízott katonák, hogy sokszor 6—7 km távolságra vigyék a lapcsomagot bajtársaiknak esőben, szélben, hóban, viharban ... íme, ez volt a valóban első magyar nyomtatott tábori újság, melynek, sajnos, csak 141 száma jelenhetett meg a külön kiadásokat nem számítva, mert a március 19-én megkísértett kitörés nem sikerült s 22-én föl kellett adni a várat... A Tábori Újság értékelésére azonban jellezmő az a levél, amelyet a 100. számban írt Gőcze Bertalan dr. vezérkarhoz beosztott főhadnagy 1915 február 4-én a szerkesztő Molnár Kálmán dr.-hoz. Ebben a többek között ezt mondja: «... lapod a przemysl i magyarok nélkülözhetetlen barátjává lett. .. Vezércikkeid lángoló lelkesedést öntenek a magyar várőrség tagjaiba; híreid pontosan tájékoztatnak a forrongó világrészek eseményeiről. Aranykönyved lapjai a magyar történelemnek csodás vitézségéről, legendás hősiességéről tanúskodó okmányai lesznek s követendő példakép gyanánt vésődnek harcosaink lelkébe. Verseid, tárcáid gyönyörködtetnek s felüdítik a véres harcokból győzelmesen megtért fáradt honvédeink lelkét... Magyar irodalmat teremtettél Przemyslben, amely a kitűnő szellem fenntartására, a lelkesedés lángjának szítására s a magyar nemzeti jelleg kidomborítására kiszámíthatatlan jelentőségű... A «Tábori Újság» missziót teljesített, magyar katonai és magyar kulturmissziót...»