Magyar Sajtó, 1968 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
a parlamenti ülésen adtak tájékoztatást az árváltozásokról, s a kereskedelmi forgalom január 1-e előtt azt bizonyította, hogy a közvélemény valóban reálisan tájékozott. Mik a sajtó, az újságíró további feladatai a második szakaszban? Változatlanul éberen kell figyelnünk a közvélemény minden megnyilvánulását. A jót, az egészségeset, és az esetleges hibásat is, azt is, hogy nem üti-e fel a fejét valahol nyugtalanság. Ne keltsünk olyan illúziókat, hogy túl egyszerű az egész új mechanizmus életbeléptetése, hiszen a változások jelentősége óriási, hatalmasak az új lehetőségek, élni azokkal nem egyszerű. A népszerűsítés, a magyarázás még sokáig folyamatos feladatunk lesz. Azután: részt kell vállalnunk a szabályozás, az ellenőrzés munkájában. Mindabban, amit ma már népszerűvé lett kifejezéssel a reformba beépített „féknek” neveznek. A sajtótól is függ, hogy jól működjön a biztosító rendszer, amely megakadályozza a reform törekvéseinek, céljainak bármiféle torzulását. Konkrétan: kötelessége, feladata lesz a sajtónak az árfront állandó ellenőrzése. A szabad árak alakulásának figyelése, és minden esetleges kilendülési tendenciának a nyilvánosság erejével való megakadályozása. Figyelünk kell arra, hogy ne szüljön feszültséget az az ellentmondás, hogy az ár- és bérkérdések közül az árak alakítása január 2-val már aktuálissá vált, a reáljövedelmek emelése pedig csak akkor válhat időszerűvé, amikor az új mechanizmus már hatni kezd, ha érvényesül a reform, ha jobb munkát, gazdaságosabb termelést eredményez, aminek most még csak a lehetőségét teremtettük meg. A lehetőségeket, amelyekkel élve érhetjük el a jobb eredményeket. Vannak a reformmal kapcsolatban a sajtónak, az újságírásnak a kiadásnak és terjesztésnek sajátos saját problémái is. Ilyen többek között a lapáremelés, amelynek hatását előre pontosan — természetesen — nem lehet kiszámítani. Hogyan reagál a közönség, hogyan alakulnak a példányszámok? Én ebben a tekintetben is optimista vagyok, nem hiszem, hogy nagyobb változásokat jelentene a napilapoknál végrehajtott 20 filléres, a hetilapoknál 40 filléres,egy forintos áremelés. A lapok egy részénél az eddigi terjesztésnek határt szabott a rendelkezésre álló papírmennyiség, így, mondhatni, „hiánycikkek” voltak. Ha lenne is átmeneti lemorzsolódás a felemelt árak miatt, ezt a hiánycikk-kapacitás, az eddig lap nélkül maradt sortálló olvasók és előfizetők gyorsan pótolják majd. Van azonban egy elmulaszthatatlan kötelességünk. Miután néhány lap kivételével terjedelemben többet a felemelt árért nem tudunk adni, a tartalmat kell emelni, jobb, érdekesebb lapot kell az olvasó kezébe adni, vagyis az újságírói munka színvonalát kell emelni. Ami pedig az újságírói béreket illeti, azzal kapcsolatban, hogy a reáljövedelmek emelkedése csak az év folyamán, s nem most kezdődhet el, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a lapok egy részénél a munkatársak fizetésénél tulajdonképpen jóval megelőztük a reformot, az új mechanizmus bevezetését, és az év folyamán már bevezetett prémiumrendszerrel, avval, hogy a honoráriumkeret 20 százalékát egyes lapoknál, eleinte kísérletképpen, majd véglegesen, teljesítményprémiummá lehetett átalakítani, jelentősen emelni tudtuk a jól és szorgalmasan dolgozó újságírók jövedelmét. Új körülmények közé kerültünk, új körülmények határozzák meg az újságírást, új feladatok születtek az újságírók számára, de a reform új lehetőségeket is teremtett. Az új feladatokat el kell végeznünk, az új lehetőségekkel élnünk kell. MIHÁLYFI ERNŐ