Magyar Sajtó, 1969 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
Még egy jegyzet: többféle vonatkozásban napirendre került az utóbbi időben a szépirodalom szerepe, helye mai sajtónkban, elsősorban napilapjainkban. Egyrészt hiányzik napilapjainkból a tárca, szervetlenül és főleg életünk, társadalmunk problémáitól többnyire függetlenül kerül bele néhány vers, ritkán olvasható mai, és mai témájú színvonalas, folytatásos regény. Az olvasók egy része még emlékszik arra, hogy néhány évtizeddel ezelőtt a legkiválóbbak, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Szomory Dezső, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Krúdy Gyula, Tersánszky Józsi Jenő és mások — szinte minden kiváló író szinte minden munkája, regénye, novellája, karcolata először napilapban jelent meg s csak azután könyvalakban. (Érdemes lenne egyszer például Móricz Zsigmond regényeinek meséjét, szerkezetét megvizsgálni és elemezni abból a szempontból, mennyire befolyásolta a folytatásos, szakaszos közlés — és esetleg írás — amikor fontos követelmény, hogy minden folytatásban történjék valami és minden folytatás felkeltse az érdeklődést a következő iránt. Ez ma mind hiányzik a lapokból. Azt hiszem, túl egyszerű magyarázat erre az, hogy az írók anyagi helyzete olyan, hogy nem szorulnak rá az újság-honoráriumra. Mi hát a mélyebb magyarázat? Voltak és vannak kísérletek és többnyire szomorú tapasztalatok. Az egyik lap például megkísérelt naponta közölni szépirodalmi tárcát. Túlnyomó többségben semmitmondó volt és időszerűtlen, mai életünktől elszakadt írásokkal árasztották el középszerű írók, az élvonalbeliektől alig lehetett elhelyezhető terjedelmű írást kapni. A hosszabb írások közlését megakadályozza egyes napilapok nyomasztóan kis terjedelme is. Idézek Veres Péter egyik leveléből, amelyet egyik napilapunk szerkesztőihez írt: „... nagyon nehéz nektek írni, kevés a helyetek és én egyszerűen nem tudok apró tárcákat, vagy karcolat novellácskákat írni. Mindig nagy gondok zaklatnak és az írásaim túlnőnek a napilapok két-három hasábjain.’ Ugyanakkor az Írószövetségből panaszhangok hallatszanak: miért nem közölnek „irodalmat”, „írói” írásokat a napilapok? Ez a panasz indokolatlan és érthetetlen. Az újságírás is irodalmi műfaj, az újságíró is író. Minden műfajban vannak kiváló alkotások. (Az újságírásban például Ady Endre, Bálint György, Gábor Andor, Karinthy Frigyes és Ferenc, Móricz Zsigmond és mások riportjai, publicisztikai művei.) Az újságírást nem lehet lefölözni, mint a tejet és a javát: a tejszínt áttenni az „írói” kategóriába. Írókat nem lehet úgy osztályozni, hogy az egyik írószövetségi tag, tehát író, a másik csak újságírószövetségi tag, tehát nincs köze az irodalomhoz. Nagyon örülne, azt hiszem, minden szerkesztő, újságíró, sőt újságolvasó is, ha az írószövetségi tagok mai társadalmi problémákkal foglalkozó tárcái, novellái, publicisztikai írásai sűrűbben jelennének meg napilapjainkban, hetilapjainkban. Néhány problémát jegyeztem csak fel rögtönözve, azzal kapcsolatban, hogy a tömeges közlés technikájának forradalmi átalakulását éljük. Ez az átalakulás mindenkinek, a nyomtatott sajtó, rádió, a televízió minden munkatársának új lehetőségeket, új feladatokat ad. Új formák új mestereit várjuk! MIHÁLYFI ERNŐ ш A Vörös Újság megjelenésének 50. évfordulója alkalmából számos bel- és külföldi kolléga, testület, intézmény, hatóság köszöntötte szövetségünket és valamennyi kollégánkat. Különös örömmel fogadta a MUOSZ egyebek közt azt a meleg hangú táviratot, amelyet a Németjságíró Szövetség tavaly nyugalomba vonult elnöke, a magyar származású Dr. Georg Krausz, a párt és munkásmozgalom veteránja, a miskolci direktórium egykori tagja küldött Berlinből. Ugyancsak örömmel és köszönettel vette szövetségünk azt a meleg hangú, őszinte jókívánságokat tolmácsoló levelet, amelyet dr. Fekszi István, a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Végrehajtó Bizottágának elnöke küldött, s amelyben egyebek közt ezt írta: „...Meggyőződésünk, hogy a tömegtájékoztató szervek és a köztünk kialakult jó munkakapcsolatok segítik a megyénkről kialakítandó vélemények formálódását. . . Szeretnénk, ha ez az együttműködés tovább bővülne, tartalmában még eredményesebben szolgálná közös ügyünket, a szocialista tartalmú tájékoztatást, a közgondolkodás alakítását, az építő és tudatformáló munkát..