Magyar Sajtó, 1974 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Az újságírás dimenziói Újévi gondolatok Az ötdimenziós ember „A második Gulliver” című Hernádi-novelában az I. Q. (Intelligentia Qutiens) alapján különbözteti meg egymástól a háromdimenziós embereket. Akinek már szerintük megfelelően magas az I. Q.-juk, annak agyából egyszerűen kiszívják az ott felhalmozódott információs tömeget — ez ugyanis a táplálékuk — a földi, úgynevezett normál embernél ilyenkor áll be az agyérelmeszesedés. (Kíváncsiak lennénk persze, hogy az ötdimenziósok meddig bírják ezt a táplálékot!) A novellában a háromdimenziós professzor éppen előadásra készül és a XX. század négy gyökeresen új iparágáról akar beszélni: az információiparról, a tenger kincseit kitermelő iparról, a műanyagiparról, a megapolis, azaz világvárosiparról. Megjelenik azonban az ötdimenziós, mindezt lefeji agyából, miközben tudomására hozza, hogy az emberi információ az emberi információtól hízik, tehát egyszerűen kannibál. A harmincas években jelent meg az amerikai újságírásban az úgynevezett,,háromdimenziós újságírás”. Dos Passos említette először ezt a fogalmat, amelynek jellegzetessége az, hogy több, látszólag egymástól független helyzet és esemény szálán halad a mondanivaló, a végén e különálló szálak egységes egésszé fonódnak össze. Lényegében regényírási módszerében is ezt követte (majd utána még jó néhányan). Úgy tűnik, gyorsan változó világunkban már semmiképpen sem elegendő — ha szabad így fogalmazni — a háromdimenziós újságírás, mindenképpen hozzá kell kapcsolni a tömegtájékoztatás természetes negyedik dimenzióját, az időt. Annál is inkább, mert egyre érezhetőbb, hogy egy cikknek, rádió vagy televíziós riportnak igazi hatása csak akkor van, ha az írás vagy hangos-képes riport az éppen adott, az éppen megfelelő időben jelenik meg vagy hangzik el. Álló anyagok természetesen továbbra is nélkülözhetetlen járulékai a nyomtatott sajtónak és a hosszú távra tervező rádió- és televízióműsoroknak, a legfontosabb politikai-társadalmi agitációt hordozó anyagokat azonban nem lehet a regálisokban tartalékolni, mert nemcsak értelmüket vesztik, de jelentésük is teljesen megváltozhat. Az emlékezetes sajtóaktíván hangzott el az a kijelentés, hogy fejlődésünk korábbi szakaszában, amikor a történelem által felvetett nagy kérdések eldöntése szerepelt a napirenden, lehetett és kellett is igennel vagy nemmel válaszolni. Az állásfoglalás ezekben a kérdésekben a tömegek természetes alapállásából következett. Most viszont az a kérdés, hogyan kell építeni a szocializmust ma is itt Magyarországon és erre a kérdésre már nem olyan egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. * A tömegtájékoztatási intézményrendszer munkáját tekintve is meghatározta a fő vonalakat az MSZMP X. kongresszusa, majd az 1972. novemberi Központi Bi