Magyar Sajtó, 1975 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Közgyűlés után, kongresszus előtt Megfelelő előkészületek után eredményes munkát végzett a MUOSZ soron levő tiszújító közgyűlése. Sokoldalú, tartalmas volt az eszmecsere, majd megválasztottuk szövetségünk tisztségviselőit, elrendeztük belső ügyeinket, számot vetettünk a tennivalókkal. Figyelmünk e rövidke megálló után — hivatásunkhoz híven — újból teljes egészében a közügyekre irányul. Segít bennünket ebben, hogy a párt Központi Bizottsága novemberi és decemberi ülésein olyan dokumentumokat fogadott el, amelyek alapján egész társadalmunkat érintő, tehát fontos és érdekes kérdésekkel foglalkozhatunk. A párt XI. kongresszusára s a felszabadulás 30. évfordulójára való felkészülés alkalmat ad a számvetésre. A harmadik évtized határán álló mérföldkőnél a krónikásnak — és minden újságíró Lenin kifejezésével élve, azt nemcsak lehetősége, de talán kötelessége is visszapillantani, enélkül nincs alapos számvetés, hiszen a mindennapok sodró áradatában az embernek általában nem sajátja a mérlegkészítés. Harminc esztendő, három évtized már történelmi mércével mérve is egy egész korszak. A bejárt út alapján s az eltelt idő jogán elmondhatjuk: történelmünk során első ízben sikerült népünknek maradandóan kézbe vennie sorsa irányítását. A mostani ötéves terv végére az ország nemzeti jövedelme csaknem ötszöröse lesz az 1938. évinek. E gyors ütemű fejlődésben alapvető szerepe volt a szocialista építőmunkának, a népgazdaság korszerűsödésének, amit mindenekelőtt az ipar súlyának és jelentőségének növekedése fejez ki. Az 1974-es esztendő bruttó ipari termelése például több mint tízszerese a háború előttinek. Ma öt hét alatt termel az ország annyit, mint 1938-ban. Az iparban foglalkoztatottak száma több mint egymillió fővel, az ipari munka termelékenysége pedig több mint négyszeresére emelkedett. Jelenleg az iparban és az építőiparban dolgozik az ország keresőinek 44 százaléka. Az ipar és az építőipar együttesen a nemzeti jövedelem 55 százalékát adja. Mindezt az újságíró tudja, érzékeli és dolga, hogy időről-időre a legkülönbözőbb formákban tudassa és érzékeltesse a tömegekkel. Akárcsak azt, hogy a mezőgazdasági terület a háború előttihez képest 10 százalékkal, a mezőgazdasági keresők száma pedig egymillió fővel csökkent — ám ennek ellenére a mezőgazdaság bruttó termelése (fele annyi munkáskéz szorgalma révén, és mégis!) mintegy másfélszeresére nőtt. A mezőgazdaság állóeszközeinek volumene több mint három és félszerese a felszabadulás előttinek, és ami talán a legfontosabb tükrözője az eredményeknek az emberek számára: az egy főre jutó fogyasztás megháromszorozódott! Egyes termékekből — mint például a búza és a kukorica — hektáronkénti átlagtermésünk a világranglista első soraiban helyet foglaló északamerikai és fejlett európai tőkésországokéval egyenlő. Harminc év távlatából visszatekintve, van tehát mire emlékeztetnünk, van mit értékelnünk, van mivel büszkélkednünk. Hiszen nemcsak az egyént, de egy társadalmat sem lehet, nem is szabad megfosztani a sikerélményektől! Ezek lelkesítenek, s erőt adnak a további munkához. Nem szokásunk a visszatekintgetés, a múltbanézés, de egy harminc esztendős korszak végén méltán tehetjük ezt. Főleg, ha ilyen három évtizedet vallhatunk magunkénak! Ezt lapjaink, a rádió, a televízió sohasem hagyhatja figyelmen kívül, ez megszabja alaphangját, hozzáállását, ezért érez és sugároz önbizalmat. Tennivalóink — a ma és a holnap dolgai — bőven vannak. 1973 végén, 1974 elején meglepően gyors és nagyhatású gazdasági fejlemények következtek be a világban, s ennek következtében — szinte egyik napról a másikra — nekünk is a korábbiaktól jelentősen eltérő gazdasági feltételek között kell dolgoznunk. Népgazdaság