Magyar Sajtó, 1975 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Közgyűlés után, kongresszus előtt Megfelelő előkészületek után eredményes munkát végzett a MUOSZ soron levő tiszújító közgyűlése. Sokoldalú, tartalmas volt az esz­mecsere, majd megválasztottuk szövetségünk tisztségviselőit, elrendeztük belső ügyeinket, számot vetettünk a tennivalókkal. Figyel­münk e rövidke megálló után — hivatásunk­hoz híven — újból teljes egészében a köz­ügyekre irányul. Segít bennünket ebben, hogy a párt Központi Bizottsága novemberi és de­cemberi ülésein olyan dokumentumokat foga­dott el, amelyek alapján egész társadalmun­kat érintő, tehát fontos és érdekes kérdések­kel foglalkozhatunk. A párt XI. kongresszusára s a felszabadu­lás 30. évfordulójára való felkészülés alkal­mat ad a számvetésre. A harmadik évtized határán álló mérföldkőnél a krónikásnak — és minden újságíró Lenin kifejezésével élve, az­t nemcsak lehetősége, de talán köteles­sége is visszapillantani, enélkül nincs alapos számvetés, hiszen a mindennapok sodró ára­datában az embernek általában nem sajátja a mérlegkészítés. Harminc esztendő, három évtized már tör­ténelmi mércével mérve is egy egész korszak. A bejárt út alapján s az eltelt idő jogán el­mondhatjuk: történelmünk során első ízben sikerült népünknek maradandóan kézbe ven­nie sorsa irányítását. A mostani ötéves terv végére az ország nemzeti jövedelme csaknem ötszöröse lesz az 1938. évinek. E gyors ütemű fejlődésben alapvető szerepe volt a szocialis­ta építőmunkának, a népgazdaság korszerű­södésének, amit mindenekelőtt az ipar súlyá­nak és jelentőségének növekedése fejez ki. Az 1974-es esztendő bruttó ipari termelése pél­dául több mint tízszerese a háború előttinek. Ma öt hét alatt termel az ország annyit, mint 1938-ban. Az iparban foglalkoztatottak száma több mint egymillió fővel, az ipari munka ter­melékenysége pedig több mint négyszeresére emelkedett. Jelenleg az iparban és az építő­iparban dolgozik az ország keresőinek 44 szá­zaléka. Az ipar és az építőipar együttesen a nemzeti jövedelem 55 százalékát adja. Mind­ezt az újságíró tudja, érzékeli és dolga, hogy időről-időre a legkülönbözőbb formákban tu­dassa és érzékeltesse a tömegekkel. Akárcsak azt, hogy a mezőgazdasági terület a háború előttihez képest 10 százalékkal, a mezőgazdasági keresők száma pedig egymillió fővel csökkent — ám ennek ellenére a mező­­gazdaság bruttó termelése (fele annyi mun­káskéz szorgalma révén, és mégis!) mintegy másfélszeresére nőtt. A mezőgazdaság álló­eszközeinek volumene több mint három és félszerese a felszabadulás előttinek, és ami ta­lán a legfontosabb tükrözője az eredmények­nek az emberek számára: az egy főre jutó fo­gyasztás megháromszorozódott! Egyes termé­kekből — mint például a búza és a kukorica — hektáronkénti átlagtermésünk a világ­­ranglista első soraiban helyet foglaló észak­amerikai és fejlett európai tőkésországokéval egyenlő. Harminc év távlatából visszatekintve, van tehát mire emlékeztetnünk, van mit értékel­nünk, van mivel büszkélkednünk. Hiszen nemcsak az egyént, de egy társadalmat sem lehet, nem is szabad megfosztani a sikerél­ményektől! Ezek lelkesítenek, s erőt adnak a további munkához. Nem szokásunk a vissza­­tekintgetés, a múltbanézés, de egy harminc esztendős korszak végén méltán tehetjük ezt. Főleg, ha ilyen három évtizedet vallhatunk magunkénak! Ezt lapjaink, a rádió, a tele­vízió sohasem hagyhatja figyelmen kívül, ez megszabja alaphangját, hozzáállását, ezért érez és sugároz önbizalmat. Tennivalóink — a ma és a holnap dolgai — bőven vannak. 1973 végén, 1974 elején meglepően gyors és nagyhatású gazdasági fejlemények következ­tek be a világban, s ennek következtében — szinte egyik napról a másikra — nekünk is a korábbiaktól jelentősen eltérő gazdasági fel­tételek között kell dolgoznunk. Népgazdaság

Next