Magyar Sajtó, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1979-01-01 / 1. szám

* * * jákban elterjedt. Például a fotóriporter gyak­ran olyan gépet használ, amely néhány perc alatt pozitív képet ad és gépkocsijába olyan képtávíró van beszerelve, amelyet postai vo­nalon összekapcsolnak egy elektronikusan ve­zérelt klisévésőgéppel, nem is szólva a rádió­­telefonról, amelyen keresztül állandó kapcso­latban van a riportrovat vezetőjével. Ez olyan lapoknál, amelyeknek több kiadásuk van, le­hetővé teszi, hogy egy friss esemény meg­történtétől számított 25—30 perc múlva in­dulhat a róla szóló cikk nyomása. Egyébként e nagy lapok szerkesztőségeiben a világ ve­zető hírügynökségeinek adása közvetlenül vehető, úgyszintén telefax networkjeiken elektronikus képrögzítőjükön) egyidőben fo­gadják a világ nagy képügynökségeinek ké­peit. És már ez is tulajdonképpen a múlt. Az ofszetnyomású lapok elindításakor rend­kívül fontos az egyes oldalak, oldapárok ma­kettjének, illetve ezek különböző variációinak megtervezése. A későbbiek során már a gra­fikai és a műszaki szerkesztők feladata az egyes számok konkrét kidolgozása, illetve ezen belül az egyes oldalak, oldalpárok meg­tervezése, a címgrafikák, illusztrációk elké­szítése. Az ő feladatuk a képek, fotók elhe­lyezése, s a rendkívül pontos, a legapróbb részletekre kiterjedő oldaltükrök kimunká­lása. A fentiekből következik a napila­poknál ma még szokatlannak tűnő, rendkívül pontos kéz­irat-előkészítés. Előbb-utóbb napilapjainknál is törvényerőre emelkedik az a gyakorlat, hogy az újságírónak megmondják, hogy írása pontosan hány „n” lehet. A jövő újságírója írását (lyukszalag, mágnesszalag, mágnesle­mez) adathordozóra fogja rögzíteni — ilyen­kor a folyamatba a kézirat-olvasógép is be­léphet , illetve kábelen keresztül közvetlen kapcsolatban állhat a fényszedőrendszerrel. Ugyanez elképzelhető képernyővel ellátott billentyűzeten, amellyel a képernyőn elvé­gezheti a szükséges korrektúrát is, az oldal formai kialakítását is. A képernyő szintén közvetve, vagy közvetlen módon kapcsolható a fényszedő rendszerhez. Míg napilapjaink egy részében fotó úgy­szólván nincs, más lapjainkban pedig elenyé­szően kevés, addig az ofszetnyomású lap nem bírja el a szürke betűtengert és a nagyter­jedelmű írásokat. Az újságírónak munkája során bele kell kalkulálnia tevékenységébe az esetleges illusztrációkat, ábrákat, grafiko­nokat, szorosabban együtt kell működnie a fotóriporterrel. Nem csupán illusztrálni kell az írást, hanem a fotóriporterrel való megál­lapodás alapján a cikkhez olyan képriport kapcsolódhat, amely a cikkíróval nem azonos síkon közeledik a problémához. Az ofszetnyomású lap nem tűri el az üres­járatokat, a felesleges ismétléseket, hanem rövid, tömör, lényegre törő írásokat igényel. Amennyiben egy téma megérdemli, hogy gaz­dagabban kibontsuk, hasznosabb azt rövi­­debb snittekben, több folytatásban közreadni. Az ofszet technikával készülő lap rákénysze­­rít bennünket arra is, hogy a terjedelmesebb anyagoknál elővegyük az újságírás kelléktá­rából az olyan módszereket, mint a leadek, a lead-storyk alkalmazása. Rendkívüli fontos­ságú az írások „felöltöztetése” ábrákkal, gra­fikonokkal, képekkel, érdekes fel- és főcí­mekkel, szöveg közötti alcímekkel, amelyek figyelemfelkeltőek és ugyanakkor orientálják is az olvasót.* Nem kis gondot okoz majd napilapjainknál is megtanulni a „képi látást”. A szerkesztők­nek tudomásul kell venniök a lapkészítés so­rán is azt a vizuális igényt, amit a televízió­zás elterjedése (és mindjárt tegyük hozzá, a színes televíziózás mind gyorsabb elterjedé­sének ténye) vált ki az olvasóból. Ez gya­korlatilag azt jelenti, hogy a lapon belül na­gyobb szerepet kap a fotórovat, megnövekszik a fotósok létszáma. Már most van olyan me­gyei napilap, ahol hat fotóriporter dolgozik, s egy vasárnapi lapszámban 50—60 fotót is ta­lálunk. A napilapban is jelen kell lennie a képriportnak, annak ellenére, hogy manapság sokszor hetek is elmúlnak, amíg felfedezünk valahol egy igazit. A képriport az ofszet­nyomású napilap elengedhetetlen kelléke. Az ilyen napilapnál a kísérőszín természetes. A színes tónusokba beforgatás úgyszintén. Nagy ünnepeken egyik-másik ofszet eljárással ké­szülő napilapunkban, például a Dunántúli Naplóban, a Kelet-Magyarországban már ma is megjelennek a négy színből összeálló ké­pek, képriportok. Ofszetnyomtatású lapjaink egy részénél olykor még előfordul, hogy egyes oldalak, sőt lapszámok olyanok, mintha magasnyo­mással készülnének. Ennek ellenére azok a kollégák, akik ofszetnyomású napilapoknál

Next