Magyar Sajtó, 1979 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
* * * jákban elterjedt. Például a fotóriporter gyakran olyan gépet használ, amely néhány perc alatt pozitív képet ad és gépkocsijába olyan képtávíró van beszerelve, amelyet postai vonalon összekapcsolnak egy elektronikusan vezérelt klisévésőgéppel, nem is szólva a rádiótelefonról, amelyen keresztül állandó kapcsolatban van a riportrovat vezetőjével. Ez olyan lapoknál, amelyeknek több kiadásuk van, lehetővé teszi, hogy egy friss esemény megtörténtétől számított 25—30 perc múlva indulhat a róla szóló cikk nyomása. Egyébként e nagy lapok szerkesztőségeiben a világ vezető hírügynökségeinek adása közvetlenül vehető, úgyszintén telefax networkjeiken elektronikus képrögzítőjükön) egyidőben fogadják a világ nagy képügynökségeinek képeit. És már ez is tulajdonképpen a múlt. Az ofszetnyomású lapok elindításakor rendkívül fontos az egyes oldalak, oldapárok makettjének, illetve ezek különböző variációinak megtervezése. A későbbiek során már a grafikai és a műszaki szerkesztők feladata az egyes számok konkrét kidolgozása, illetve ezen belül az egyes oldalak, oldalpárok megtervezése, a címgrafikák, illusztrációk elkészítése. Az ő feladatuk a képek, fotók elhelyezése, s a rendkívül pontos, a legapróbb részletekre kiterjedő oldaltükrök kimunkálása. A fentiekből következik a napilapoknál ma még szokatlannak tűnő, rendkívül pontos kézirat-előkészítés. Előbb-utóbb napilapjainknál is törvényerőre emelkedik az a gyakorlat, hogy az újságírónak megmondják, hogy írása pontosan hány „n” lehet. A jövő újságírója írását (lyukszalag, mágnesszalag, mágneslemez) adathordozóra fogja rögzíteni — ilyenkor a folyamatba a kézirat-olvasógép is beléphet , illetve kábelen keresztül közvetlen kapcsolatban állhat a fényszedőrendszerrel. Ugyanez elképzelhető képernyővel ellátott billentyűzeten, amellyel a képernyőn elvégezheti a szükséges korrektúrát is, az oldal formai kialakítását is. A képernyő szintén közvetve, vagy közvetlen módon kapcsolható a fényszedő rendszerhez. Míg napilapjaink egy részében fotó úgyszólván nincs, más lapjainkban pedig elenyészően kevés, addig az ofszetnyomású lap nem bírja el a szürke betűtengert és a nagyterjedelmű írásokat. Az újságírónak munkája során bele kell kalkulálnia tevékenységébe az esetleges illusztrációkat, ábrákat, grafikonokat, szorosabban együtt kell működnie a fotóriporterrel. Nem csupán illusztrálni kell az írást, hanem a fotóriporterrel való megállapodás alapján a cikkhez olyan képriport kapcsolódhat, amely a cikkíróval nem azonos síkon közeledik a problémához. Az ofszetnyomású lap nem tűri el az üresjáratokat, a felesleges ismétléseket, hanem rövid, tömör, lényegre törő írásokat igényel. Amennyiben egy téma megérdemli, hogy gazdagabban kibontsuk, hasznosabb azt rövidebb snittekben, több folytatásban közreadni. Az ofszet technikával készülő lap rákényszerít bennünket arra is, hogy a terjedelmesebb anyagoknál elővegyük az újságírás kelléktárából az olyan módszereket, mint a leadek, a lead-storyk alkalmazása. Rendkívüli fontosságú az írások „felöltöztetése” ábrákkal, grafikonokkal, képekkel, érdekes fel- és főcímekkel, szöveg közötti alcímekkel, amelyek figyelemfelkeltőek és ugyanakkor orientálják is az olvasót.* Nem kis gondot okoz majd napilapjainknál is megtanulni a „képi látást”. A szerkesztőknek tudomásul kell venniök a lapkészítés során is azt a vizuális igényt, amit a televíziózás elterjedése (és mindjárt tegyük hozzá, a színes televíziózás mind gyorsabb elterjedésének ténye) vált ki az olvasóból. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a lapon belül nagyobb szerepet kap a fotórovat, megnövekszik a fotósok létszáma. Már most van olyan megyei napilap, ahol hat fotóriporter dolgozik, s egy vasárnapi lapszámban 50—60 fotót is találunk. A napilapban is jelen kell lennie a képriportnak, annak ellenére, hogy manapság sokszor hetek is elmúlnak, amíg felfedezünk valahol egy igazit. A képriport az ofszetnyomású napilap elengedhetetlen kelléke. Az ilyen napilapnál a kísérőszín természetes. A színes tónusokba beforgatás úgyszintén. Nagy ünnepeken egyik-másik ofszet eljárással készülő napilapunkban, például a Dunántúli Naplóban, a Kelet-Magyarországban már ma is megjelennek a négy színből összeálló képek, képriportok. Ofszetnyomtatású lapjaink egy részénél olykor még előfordul, hogy egyes oldalak, sőt lapszámok olyanok, mintha magasnyomással készülnének. Ennek ellenére azok a kollégák, akik ofszetnyomású napilapoknál