Magyar Sajtó, 1980 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Önállósággal , felelősséggel A párt ismét nyílt vitára bocsátotta legfontosabb politikai következtetéseit. A Központi Bizottság mérlege és a jövőre vonatkozó javaslatai felélénkítették közéletünket, a politikai munka elevenebb. A párton belüli és a társadalmi eszmecsere célja ez alkalommal is az, hogy életünk valóságát és saját munkánkat objektíven elemezve képesek legyünk a helyes politika továbbalakításához nélkülözhetetlen egységet és politikai egyetértést megteremteni. Más szóval, hogy pártállásra való tekintet nélkül a legszélesebb tömegek véleményét integrálva megerősödjön és továbbszövődjön az a vezérfonal, amelyet pártunk kialakított és eredménnyel követ. Ebben a társadalmi gondolkodásban kiemelkedően fontos, hogy a pillanatnyi részvagy egyéni érdekekre való tekintet nélkül a valóság teljes feltárására törekedjünk. E társadalmi programalakításban pedig annak van előnye, aki megfelelő ismeretekkel rendelkezik. Nemcsak azért, mert az ismeretek és a gondolkodás között szigorú kölcsönhatás van, hanem azért is, mert a megoldásra csak alapos megértés serkenthet. Abban pedig, hogy valódi viták során valódi nézetek formálódjanak cselekvőkész egyetértéssé, a sajtónak, a tömegtájékoztatásnak kiemelkedő szerepe és felelőssége van. Az irányelvekbe foglalt elképzeléseket a tömegek számára főként a sajtónak kell kibontania, a gyakorlati tapasztalattal ötvöznie és oldania, indokolnia és magyaráznia, ezzel is mutatva a munka végcélját. Mi lehet e szerepkör időszerű tartalma? Hogyan valósulhat meg sajtónk lényegi funkciója mai feladataink között ? Mi az újságíró, az agitáció és propaganda tennivalója az irányelvek alapos megismerésén és autonóm feldolgozásán tll? E kérdésekre egy, már-már közhelyszerű fordulattal válaszolhatunk: a politika szolgálata. Marxi szavakkal szólva e tevékenység lényegéről: az, hogy az újságot a sok egyéni vélemény gyűjtőhelyéből egy szellem orgánumává tegye. A szó és az írás emberének megbízatása nem pusztán a helyzetelemzés és javaslat fordulatainak szolgai másolása, unos-untalanig ismételgetése. Sokkal inkább van mandátumunk olyan értékalkotó tevékenységre, amelynek révén egy-egy tömör politikai tézis lényege, valóságtartalma kibomlik és újra találkozik a mindennapi tapasztalattal, amely absztrakciójának kiindulópontja volt. A korábbi gyakorlathoz hasonlóan a párt kongresszusi irányelvei pártunk működési területének, tehát társadalmi életünk minden fontosabb szektorának valamennyi főbb kérdését érintik, értékelik. A jelen és még inkább a jövő napirendi pontjai ezek. A nap kérdései, s így a napi sajtó kérdései is. A közvélemény pedig nem pusztán azt várja tőlünk, hogy „felmondjuk” pártunk irányelvekben rögzített álláspontját a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről, az együttműködés eredményeinek értékeléséről, a legfontosabb világpolitikai kérdésekről, nemzetközi kapcsolatainkról, hanem, hogy megvilágítsuk külpolitikánk elvi alapjait, törekvéseinek fő irányait, és a mélyebb összefüggések megértetésével is segítsük elő az önálló marxista nézőpont és osztályszemlélet kialakítását. Hogy a külpolitikai helyzet és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseit — miként az irányelvek — a hazai építőmunka mindennél fontosabb tennivalói szempontjából közelítsük meg. És mennél konkrétabb módon.