Magyar Sajtó, 1984 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
emberiség előtt a csúcsok... "Akik a csúcsokat mindnyájunk számára láthatóvá tették, a társadalmi és egyéni felemelkedést megalapozták - és részben meg is valósították - nincsenek már köztünk. De jelen vannak azok a generációk, idősebbek és fiatalok, akik ezen az úton - a csúcsok felé - még tovább haladhatnak. Székházunk földszinti dísztermében közismerten két márványtábla néz egymásra, a 65 évvel ezelőtt december 7-én megjelent Vörös Újságé és Rózsa Ferencé, a Szabad Nép alapító szerkesztőjéé. A két tábla térbeli távolsága jelentéktelen, az időbeli különbség több mint két évtized. De a párt ebben a periódusban sem volt sajtó nélkül sem itthon, sem a szomszédos vagy távolabbi országok magyar kommunistái között. Sajtótörténeti kutatásunk - tisztes eredményei ellenére — részben még adós a két világháború közötti (vagy korábbi) kommunista és haladó orgánumok szélesebb körű bemutatásával. Pedig a szereplők egyre kevesebben lesznek. Igen, a földszinti márványtáblák és köztünk sem a tér feszül, inkább már az idő. Visszatérve Lenin idézett jegyzeteihez: a messzire néző, távlatokban is gondolkodni tudó ember szemléletmódjához a szárnyalni tudás mellett a realitásokat számba vevő értelem, a megfontoltság és rendszeresség is hozzá tartozik. Történelmi tudatosság és realitásérzék nem prakticizmus, mint ahogy a jövő, a holnap kérdéseinek előrelátása sem feltétlenül utópisztikus. Lenin többször idézte, e jegyzetében is emlegeti Csernyisevszkij mondását: „A történelem nem a Nyevszkij-proszpekt járdája." Olykor lassabban, olykor kitérőkkel haladhatunk, de akkor is a cél, a csúcsok felé igyekszünk. Lenin „képzeleti vándorának" az újságírónak - a messzire nézés, a történelmi tudatosság mellett harmadik jellemzője az egyéni, személyes felelősségérzés, a közösség szolgálata, vagyis a történelemben való jelenlét. Munkámnál fogva sok fiatal újságíróval, pályakezdővel találkozom. Milyenek, kérdik sokan: okosak, műveltek, tehetségesek? Több olyan tanácskozáson vettem már részt, amelyeken az újságíró személyiségével, jellemzőivel, pályaképével foglalkoztak. Egyes tanácskozásokon 57, másutt 70 követelményt fogalmaztak meg vele szemben, a szerényebbek 18 jó tulajdonsággal és jellemzővel is beérték volna. Úgy érzem, nyugodtan beérhetjük Lenin „vándorának" tulajdonságaival: a messzire nézéssel, a történelmi tudatossággal, a közösség szolgálatával. Ezek alapvető követelmények és a módszereket is meghatározó igények. A társadalmi fejlődést segítő sajtó általában, a baloldali, a kommunista sajtó pedig különösen nem szakadhatott, máig sem szakadt el ezektől a követelményektől. A csúcsokat, hogy a fentebb már idézett képpel éljek, még nem értük el. De sajtónk egyre hatékonyabb, s a szocialista építés sokrétű segítésére törekszik. Az újságíró nem lehet középutas, az újságírónak a valóságismeretből táplálkozó kiállásra van szüksége. „Olyan újságírókra nincs szükségünk, akik sem nem dicsérnek, nem is kritizálnak, hanem csak mondanak valamit — mondotta Kádár elvtárs az újságíró aktívan 1971-ben. - Ami a párt és a sajtó viszonyát illeti, úgy gondolom, hogy közösek a feladatok, közösek a gondok. És hozzáteszem, hogy a szégyen és dicsőség is közös. Ha valamivel büszkélkedhetünk, együtt büszkélkedhetünk, ha valamint szégyellnünk kell, akkor együtt kell szégyenkeznünk." Az 1983. április 12-13-i KB ülésen a sajtóra tett megjegyzések kritikusabbak voltak. Mégis jó érzéssel mondhatjuk, hogy a sajtó gondtalannak nem mondható belső és mostanában nem könnyű külső körülmények ellenére is a szocialista társadalom építésének fontos résztvevőjeként, segítőjeként működik. Az ünnepek jelképességével kezdtem. A toll jelkép. Felelősséggel forgatva a társadalmi haladás, a tudás, a felkészültség és a hozzá illő illetékesség jelképe. Jelképe nemcsak írott, hanem az audiovizuális, az elektronikus rendszereknek is. A tollak együtt: a szárny, a csúcsok és a távlatok elérésére. Kissé személyes leszek, mert szeretem Tompa Mihályt, aki talán a legszebb verset írta a tollról és a szárnyról (Ikarus) s a távlatokról: „Örökre zeng itt a kiáltás. Halandók, merjetek!" Azokra emlékeztünk, akik mertek, azokra akik vándorként sem tévesztették el a csúcsokat. A „vándort" ma egy munkájában, jövőjében bizakodó nép segíti. Azon kell munkálkodnia, hogy ez a bizalom a jövőben is szilárd maradhasson. KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Király Andrásnak a Magyar Újságírók Országos Szövetségében végzett egy évtizedes főtitkári munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. 3