Magyar Sajtó, 1987 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
kulcskérdésnek. Legyen elszántságunk, tudunk még programot végrehajtani, tudunk és akarunk még cselekvő nemzet lenni! A sajtó mozgósító erejét e program végrehajtásában a párt nem nélkülözheti! Minden intézményt át kell hatnia annak az önkritikus szellemnek, amely megfogalmazódott a határozatban. Tekintsük át munkánkat, saját tevékenységünket: mit kell, mit lehet és mit szükséges javítani. Jelenlegi helyzetünkből nemcsak gazdasági, nemcsak politikai, hanem össztársadalmi tevékenységgel, közös akarattal tudunk kiemelkedni. Elvi álláspontunk, hogy élénkülés nélkül nincs társadalmi-gazdasági fejlődés. Ennek feltétele pedig legalább két és fél, három százalékos teljesítménynövekedés évente. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor visszacsúszhatunk, s ennek a nemzet látná kárát. Közös feladatunk, hogy jobb teljesítményre ösztönözzük a termelő, gazdálkodó közösségeket és az egész országot. Szóltam már róla, hogy nagyon sokat várunk a műszaki és az agrárértelmiségtől. Úgy látjuk, hogy ők igénylik a cselekvést. Munkájukhoz azonban meg kell teremteni a feltételeket. Rászolgálnak a megbecsülésre, az anyagira is, még a nemzeti jövedelem növekedését meghaladó arányban is. Érdemes hallgatni rájuk, mert magabiztosak, tudják mit akarnak, ésszerű követelményrendszerük van. Életelemük a munka, nem pedig a siránkozás. De mindenki - beleértve természetesen a jól teljesítő munkás- és parasztembert - támogatást érdemel, aki hasznosat hoz létre, alkot. Ha igazi felelősség fűt bennünket a nemzetért, akkor tudnunk kell, hogy ma az első számú kötelesség: helytállás a termelésben. A program egyik sarkpontja a szelektív fejlesztés. Ennek az értelmezése és képviselete rendkívül fontos napjainkban. Ugyanis egyik legnagyobb gyengénknek a felemásságot tartom - mondta Berecz János. Helyesen döntöttünk a szerkezetváltozásról, a munkaerő-átcsoportosításról, a jövedelmek differenciálásáról, de következetlenül cselekszünk. Döntéseinket a jövőben határozottabban kell vállalni és végrehajtani, mégha olykor fájdalmakkal is járnak. A hatékony foglalkoztatás következménye lehet, hogy átmenetileg feleslegessé válik a munkaerő egy része és ezt át kell csoportosítani, vagy új lehetőséget, munkahelyeket szükséges teremteni számára. Ez nyilván konfliktusokkal jár, mégsem térhetünk ki előre. A tömegtájékoztatás görcsoldó szerepe hihetetlenül nagy támogatást nyújthat a politikai és gazdasági vezetésnek e konfliktusok feloldásában. Berencz János szólt a hazai közérzet és nemzetközi értékelésünk közötti jelentős különbségről. Nemzetközi megbecsültségünk változatlanul osztatlan és magas - mondta. Itthon viszont mintha fordítva lenne. Össze kell szedni erőinket, hogy önmagunknak és a nemzetközi várakozásnak is eleget tudjunk tenni. A Szovjetunióban, de még Kínában is elismerik a magyar reformfolyamat eredményeit, hatását. Bár mi értékelnénk annyira önmagunkat, amennyire mások meggyőződése, hogy jó úton járunk. Nagyon fontos a bizalom és a közmegegyezés megőrzése. A síró, várakozó magatartás helyett bízó, előretekintő alapállás kialakítását kell elősegíteni. Ezzel a felelősséggel tartozunk önmagunknak, magyarságunknak és pártunknak. Mozgósítsuk hát cselekvésre a nemzetet! A feltételek adottak vagy megteremthetők ehhez. Ilyen magas szintű anyagi, műszaki-technikai, tudományos alap ebben az országban történelmünk során még nem volt. A párt és a lakosság bízik egymásban. Az érdekek is azt követelik, hogy előrehaladjunk, gyarapodjunk. Vajon hogyan fordítják le saját nyelvükre, hogyan alkalmazzák saját körülményeikre ezt a programot a különböző kollektívák és mit tesznek megvalósításáért? Ezt kiváltképp érdemes a sajtóban bemutatni. Kiváló emberek dolgoznak az iparban, a mezőgazdaságban és az élet megannyi más posztján, megérdemlik, hogy erősítsük önbizalmukat, lelkesedésüket. Az amerikai ajánló irodalom például egyik tudományos intézetünket nevezi meg, mint a kelet-európai műszaki-tudományos fejlődés fő reprezentánsát, viszont idehaza mi nem figyelünk rá, nem vesszük észre. Miért nem készítünk műsort, vagy miért nem írunk róla? A félreértések elkerülése végett, korántsem sikerpropagandát akarunk. Csak lelkesítést kérünk. A kritikát, a bírálatot nem akarjuk elfojtani, de az újságírók mindig konkrétan érjék tetten a hibákat. Nem a „kvázi" bírálatok és riportok segítenek, hanem a konkrétak. Nem fogjuk elmarasztalni az újságírót, ha valamiről bebizonyítja: rossz, nem hasznos, társadalmilag káros és ha felvillantja, hogy miként lehetne ugyanazt jól, hasznosan elvégezni. Igen, ez nehéz, mert vállalni kell a felelősséget a névre szóló megállapításokért. Ilyen szempontból célszerű végigkísérni, hogy egy példát mondjak, a szabályzók alkalmazásának folyamatát. A kormányzat ugyanis kész menet közben módosítani egy-egy intézkedését, ha az szükséges. Dicséretre csak az érdemes, ami segíti és erősíti a jó teljesítményeket - a közösségi érdekek szerint.