Magyar Sajtó, 1998 (39. évfolyam, 1-10. szám)
1998 / 1. szám
2 . MÉDIA A politizálás a médiában zajlik Pénz, politika, információ A sajtó és a politika között nagyon sajátos a kapcsolat, amolyan se vele, se nélküle. Lehet egymást hibáztatni, lehet egymásra kenni a dolgokat, lehet egymáshoz futni segítségért, protekcióért, támogatásért, és lehet kígyót-békát kiabálni egymásra. Pénz, politika és információ állnak egymás mellett és egymással szemben, egy képzeletbeli háromszög sarkaiban. Mindhárom hatalmi tényező. Fricz Tamás politológust a sajtó és a politika kapcsolatáról kérdeztük, de természetesen minduntalan belekerült a képbe a harmadik elem, a pénz is. A sajtó funkciója egy demokratikus társadalomban a nagypolitika és a polgárok közötti közvetítés. Egyrészt tájékoztat és informál a politika felől a polgárok felé, másrészt a társadalomban lezajló folyamatokat, a polgárok véleményét és nézeteit közvetíti a politikai hatalom felé, hiszen ha leírja a társadalmi folyamatokat, megírja a polgárok véleményét, azzal „üzen”, jelzi a folyamatokat a politikai hatalomnak. Nem tudom, jól látom-e, hogy a feedback, tehát a polgárok felől a politikai hatalom felé irányuló visszacsatolás nem működik hatékonyan... - Szerintem sok baj van a sajtóval, mert ezt a fajta közvetítő funkcióját nem látja el megfelelően. A polgárok felé történő tájékoztatás sem működik igazán jól, de a visszacsatolással végképp komoly gondok vannak. Ennek több oka van. Beszéltünk a politikai hatalom, pénz, sajtó háromszögéről, de azt azért nem szabad gondolnunk, hogy a sajtónak ugyanolyan szerepe van, mint mondjuk a politikának. De mindenképpen hatalmi befolyásoló elem, hiszen szinte az egész politika a médián keresztül zajlik: viták, diskurzusok, nyílt levelek formájában. Ez különösen a választási időszakokban látszik. A rendszerváltás során és utána speciális helyzet alakult ki Magyarországon. A rendszerváltáskor a civil szféra világa nem erősödött meg annyira, mint a politika. Nem alakult ki egyensúlyi állapot. Igen erős súly tevődött a pártokra, a nagypolitikai intézményekre, ugyanakkor azok a civilszerveződések, amelyek autonómmá váltak volna, megteremtve a maguk nyilvánosságát, sajtóját, sokkal szerényebbek, gyengébbek voltak, mint a politikai szerveződések. Mindennek az alapja a tőkéhez való viszony, s itt a tőkét a Bourdieau-i értelemben - kulturális, politikai, gazdasági tőke - értem. Magyarországon a rendszerváltás után ezek közül a politikai tőke tett szert nagy súlyra. Ott koncentrálódtak a befolyásolási lehetőségek, ezért az újjászerveződő sajtó nem tudott igazán függetlenedni a politikától. Hiányzott a független kulturális és gazdasági tőke, mivel a politika magába szívta mindkettőt. Ennek a következménye, hogy a sajtó léte nem kis mértékben továbbra is a politikától függött. A másik oldalon ott voltak a külföldi tulajdonosok, akiktől várni lehetett a politikai hatalomtól való függetlenedést, csakhogy a külföldi tőke is felmérte, hogy milyen típusú sajtóval lehet sikeres, és az új tulajdonosok is igyekeztek közel kerülni a hatalomhoz. - Onnan vártak előnyöket? - Persze. Hiszen a hatalmon lévők alkották a törvényeket, osztották el a frekvenciákat. A külföldi tulajdonosok gazdasági megfontolásból keresték a politikai hatalom közelségét. A hazaiaknál természetesen már direkt politikai szempontok is belejátszottak. - De hát mindennek a végcélja a pénz. - Igen, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Kádár-korszak sajtóstruktúrájának és személyi állományának egy része átöröklődött. Ezt tudomásul kell venni. Itt nem történt tisztogatás. Szerencsére. - Mindenki magától tudta, hogy az új helyzetben mit kell írni, így van. Az úgynevezett nemzeti tábor, a nemzeti, keresztény vagy jobboldali pártok sajtójának helyzete még az Antall-korszakban sem volt túl jó, de ez ’94 után tovább romlott. Az átöröklött struktúra és személyi állomány mindenképpen közelebb áll a mostani hatalomhoz. A négyéves Antall-korszakban nagyon erőteljes ellenzéki beállítottságú sajtó volt, s az akkori kormányt határozottan kritizálta. A baloldali kormány létrejötte után a kritikai szellem nagymértékben lecsökkent. Tehát visszatérve az eredeti gondolathoz: egyrészt a pénz az, ami motivál, másrészt azonban a politikai beállítottság is meghatározó. - Osszuk fel a politikai hatalmat pártokra! A pártok érdekérvényesítő törekvései nyomon követhetőek a sajtóban? - A parlamenten kívüli pártok helyzete igencsak gyenge. Ha a parlamenti pártok stratégiáit nézzük, látszik, hogy a kelleténél túlzottabb mértékben pártos a magyar sajtóstruktúra. A pártok ott vannak a különböző orgánumok mögött, s ez összefügg azzal, hogy a parlamenti pártok körül működik a politikai és gazdasági tőke. Az erős gazdasági tőke módot ad arra, hogy lapokat alapítsanak vagy átalakítsanak. Igen erőteljesen látszik ez a fajta pártosatlan sajtóképlet. Ez mindegyik pártra érvényes. A Népszabadságot az MSZP-hez köthetjük, a Magyar Hírlap, bár most már lazábban, de az SZDSZ-hez kapcsolódik. Marquard megjelenéséig radikálisan SZDSZ-es volt a Magyar Hírlap, publicisztikáiban különösen, aztán a Marquard-időszakban ez egy kicsit oldódott, most pedig az új főszerkesztő (Gazsó L. Ferenc) megjelenése óta érzékelhető, hogy párttól távolodó, mérsékelt liberális lapként próbál tevékenykedni. A Népszava baloldali lap, valahol az MSZP és az SZDSZ lapja. A Magyar Nemzet - most már láthatóan - egy-két éve a FIDESZ-é. Az Új Magyarország radikális jobboldali orgánum volt, az MDF, KDNP környékén helyezhető el. Összehasonlításképpen csak annyit jegyzek meg, hogy Németországban is vannak pártorientáltságú lapok és stúdiók, de vannak olyanok is, amelyek mérsékeltek, valahol középen helyezkednek el, nem kívánnak pártokhoz kötődni, és mind a két oldal számára a megbízhatóságot jelentik. Nagy tekintélyük van ezeknek a lapoknak. Önmagában nem baj, hogy vannak pártlapok, de nálunk hiányoznak ezek a mértékadó, komoly, középen elhelyezkedő, objektív, mérsékelt, megbízható, kiegyensúlyozott lapok, televíziós csatornák. Ennek a megjelenítését szolgálná a közszolgálatiság. Tapasztalataim szerint Magyarországon nem hisznek egymásnak a lapok olvasói. Az egyik olvasótábor ki nem nyitná a másik olvasótábor lapját, ez pedig nagyon szerencsétlen dolog. - Számomra hihetetlen, hogy ennyire tudatosan olvasnak újságot azon kevesek, akik egyáltalán olvasnak. - Komolyan gondolom, hogy az a szűk tábor, amelyik olvas lapot, nagyon tudatosan választ közülük. Egyébként úgy lehet viszonylag elfogadható képet kapni a történésekről, ha az ember több újságot olvas párhuzamosan. - A sajtóról beszélünk, de a cikkeket emberek írják, a műsorokat egyéniségek készítik. A MAGYAR SAJTÓ ■ 1998. 1. SZÁM