Magyar Sakk Lap, 1907 (3. évfolyam, 11-18. szám)
1907-06-15 / 11-12. szám
Forgács Leo. Az idei ostendei versenyek, bár azokon mindössze egy magyar résztvevő játszott, a magyar sakkozásnak újabb, jelentős diadalt hoztak. Forgács Leo 30 mester közül 182 egységgel az V. díjat nyerte, maga mögött hagyván oly híres mestereket, mint Teichmann, Duras, Marco stb. Forgács most 26 éves. 1902-ben a hannoveri B-főtornán nyert mesteri oklevelet. 1903-ban a monte-carloi Rice-versenyen nem ért el eredményt s az 1904-ki coburgi és 1905-ki bécsi versenyen sem volt képes tehetségének megfelelően érvényesülni. Csak az 1905-ki barmeni vegyes mesterversenyen fejthette ki teljes tudását s szép stílusban nyerte meg az I. díjat. Az 1906-ki ostendei verseny ismét készületlenül találta, de alig pár hét múlva Nürnbergben dr. Tarrascht és Janowskit megelőzve, Schlechterrel lett III.—IV. Marshall és Duras mögött. Itthon az I. nemzeti versenytől s az utóbbi két egyetemi versenytől eltekintve, minden háziversenyen résztvett és az I. dijak szakadatlan sorával bizonyította be, hogy a magyar fiatal játékosok legjobbja. Játéka masszív, tartózkodó és sokban magán viseli Maróczy hatását. Az áldozatokat nem kedveli s ha már ő áldoz, akkor a matt már nincs messzire. Mint minden sakkozót, őt is az jellemzi, hogy sakkozni nem szeret, roppant fárasztó munkának tartja, de mégsem tudja abbahagyni, ami most már vétek is volna. További szereplése elé ép annyi reménynyel, mint bizalommal tekintünk! / SAKKHÍREK Az ostendei mesterversenyek f. hó 25-én véget értek. A nagymesterek számára rendezett torna eredménye: I. dr. Tarrasch 12V2; II. Schlechter 12; III.—IV. Janowski és Marshall IIV2; Burns; Tschigorin 4V2. Ez az eredmény a játékerőt tekintve, meglehetős reális, ámbár ha Janowski a verseny közepén oly rosszul és Marshall a végén oly jól nem játszott volna, a kép más volna. Dr. Tarrasch elsősége jól megérdemelt, csak azután a jövőben tartózkodnia kellene az olyan nagyhangú kijelentésektől, amelyek iránta osztatlan ellenszenvet keltenek. Dr. Tarrasch mindenkor egyike volt a világ legzseniálisabb sakkozóinak, akinek azonban nagy hátránya, hogy a tollal bánni nem képes. Miután mindenkinek nem szükséges írnia, ő is jobban tenné, ha kizárólag sakkozna. Ezen a téren még mindig szép eredményeket mutathatna föl. A mesterverseny eredménye a fiatalság teljes diadalát hirdeti. Részleteiben a következő: I.—II. Bernstein dr. és Rubinstein 19V2; III.—IV. Miesel és Niemzovitsch 19; V. Forgács 18V2; VI. Teichmann 18; VII. Duras 17V2; VIII. Salve 17; IX. Marco 16V2 ;X.—XI. John és Tartacower 16; Cohn E. Snosko-Browski és Spielmann 15; Blackburne, Perlis dr. 13 V2; Süichting, Swiderski 13; Billecard, Leonhardt 12; Metger, Shories IIV2; Coln W. Schewe 11; Lee 10; Shopsmith 91/2; Jacob, Van Vliet 8V2; Mortimer 5. — Bernstein dr. az 1902-ki hannoveri főtornán tűnt föl nagy kvalitásaival, ahol az utolsó fordulóban dr. Bródy akadályozta meg, hogy a mesteri czimet elnyerhesse. Azóta több versenyen vett részt s igen szépen szerepelt. Különösen óriási elméleti tudásáról és szimultán játékairól nevezetes. Általánosan elismert tény, hogy Bern