Magyar Sakk Lap, 1907 (3. évfolyam, 11-18. szám)

1907-06-15 / 11-12. szám

Forgács Leo. Az idei ostendei versenyek, bár azokon mindössze egy magyar résztvevő játszott, a magyar sakkozásnak újabb, jelentős diadalt hoztak. Forgács Leo 30 mester közül 18­2 egységgel az V. díjat nyerte, maga mögött hagyván oly híres mestereket, mint Teichmann, Duras, Marco stb. Forgács most 26 éves. 1902-ben a hannoveri B-főtornán nyert mesteri oklevelet. 1903-ban a monte-carloi Rice-versenyen nem ért el eredményt s az 1904-ki coburgi és 1905-ki bécsi versenyen sem volt képes tehetségének megfelelően érvényesülni. Csak az 1905-ki barmeni vegyes mesterversenyen fejthette ki teljes tudását s szép stílusban nyerte meg az I. díjat. Az 1906-ki ostendei verseny ismét készületlenül találta, de alig pár hét múlva Nürnbergben dr. Tarrascht és Janowskit megelőzve, Schlechterrel lett III.—IV. Marshall és Duras mögött. Itthon az I. nemzeti versenytől s az utóbbi két egyetemi versenytől eltekintve, minden házi­versenyen résztvett és az I. dijak szakadatlan sorával bizonyította be, hogy a magyar fiatal játékosok legjobbja. Játéka masszív, tartózkodó és sokban magán viseli Maróczy hatását. Az áldozatokat nem kedveli s ha már ő áldoz, akkor a matt már nincs messzire. Mint minden sakkozót, őt is az jellemzi, hogy sakkozni nem szeret, roppant fárasztó munkának tartja, de mégsem tudja abbahagyni, a­mi most már vétek is volna. További szereplése elé ép annyi reménynyel, mint biza­lommal tekintünk! / SAKKHÍREK Az ostendei mesterversenyek f. hó 25-én véget értek. A nagymesterek szá­mára rendezett torna eredménye: I. dr. Tarrasch 12V2; II. Schlechter 12; III.—IV. Janowski és Marshall IIV2; Burns; Tschigorin 4V2. Ez az eredmény a játékerőt tekintve, meglehetős reális, ámbár ha Janowski a verseny közepén oly rosszul és Marshall a végén oly jól nem játszott volna, a kép más volna. Dr. Tarrasch első­sége jól megérdemelt, csak azután a jövőben tartózkodnia kellene az olyan nagy­hangú kijelentésektől, a­melyek iránta osztatlan ellenszenvet keltenek. Dr. Tarrasch mindenkor egyike volt a világ legzseniálisabb sakkozóinak, a­kinek azonban nagy hátránya, hogy a tollal bánni nem képes. Miután mindenkinek nem szükséges írnia, ő is jobban tenné, ha kizárólag sakkozna. Ezen a téren még mindig szép eredményeket mutathatna föl. A mesterverseny eredménye a fiatalság teljes diada­lát hirdeti. Részleteiben a következő: I.—II. Bernstein dr. és Rubinstein 19V2; III.—IV. Miesel és Niemzovitsch 19; V. Forgács 18V2; VI. Teichmann 18; VII. Duras 17V2; VIII. Salve 17; IX. Marco 16V2 ;X.—XI. John és Tartacower 16; Cohn E. Snosko-Browski és Spielmann 15; Blackburne, Perlis dr. 13 V2; Süich­­ting, Swiderski 13; Billecard, Leonhardt 12; Metger, Shories IIV2; Coln W.­ Schewe 11; Lee 10; Shops­mith 91/2; Jacob, Van Vliet 8V2; Mortimer 5. — Bern­stein dr. az 1902-ki hannoveri főtornán tűnt föl nagy kvalitásaival, a­hol az utolsó fordulóban dr. Bródy akadályozta meg, hogy a mesteri czimet elnyerhesse. Azóta több versenyen vett részt s igen szépen szerepelt. Különösen óriási elméleti tudásáról és szimultán játékairól nevezetes. Általánosan elismert tény, hogy Bern­

Next