Magyar Sakkvilág, 1917. április - 1918. március (5. évfolyam, 1-26. szám)
1917-04-08 / 1. szám
4 Magyar Sakkvilág Itt a gondolatmenet be volna fejezve, de nem tehetünk még pontot. Most már ugyanis látható, hogy tulajdonképen a pozíciójátéknak nevezett valami volt a játszma megnyerője. Vagyis az a megelőző lépcsősorozat nyerte meg a játszmát, melyen a mai analitikusok rendszerint átsiklanak, mint semmitmondó húzásokon. És ha külsőleg ez a lépéssorozat száraz és semmitmondó is, valójában ez rejti a sakk legmélyebben rejlő, legfinomabban csiszolt drágaköveit, melyeket a játszmában rejlő kincsek bányászának, a glossátornak volna kötelessége felszínre hozni. És hogy ez igen ritkán történik, annak oka, hogy vagy a kiaknázáshoz szükséges képességek hiányoznak, vagy pedig érthető hiúsági okokból a drágakövekhez itt-ott tapadt salakot mutatja fel a sakkhúzásra magát hivatottnak érző glossátor, hogy ily módon mások lekicsinyítésével a saját érdemeit kiemelje. Maradjunk meg e hasonlatnál. Miért nem kerültek e kincsek önmaguktól felszínre ? Egyszerűen azért, mert előretörve magukhoz hasonló ellentállásra találtak. És talán csak így maradtak értékesek. Mert ha kisebb ellentállásra találva a napvilágra kerülnek, talán már színüket vesztik, a föld felszínének sara hozzájuk tapad és ragyogásuk is csak látszólagos lesz. Értsük meg ebből: egy sakkkombináció rendszerint akkor jön létre, ha egy erősebb játékos játszik*egy kisebbrangú ellenféllel, 1. sz. Philidor védelme. Világos: Sötét: Abonyi, Breyer, Balta, Barász, Réti 1. e2—e4 ................. Egy analitikus két kérdőjelet írt e lépés mellé. De nem indokolta meg bővebben, hogy miért és így e különlegességgel valószínűleg csak neve fennmaradását óhajtotta elérni, akárcsak Herostrates, aki a szent templomot felgyújtotta. Valójában azonban célt nem ért, mert bár mint hivatásos sakkozónak kötelességem volna a nevére emlékezni, kénytelen vagyok bevallani, hogy bizony elfelejtettem. Tulajdonképen mégis meg kell állanunk e szokatlan helyen. Ugyanis húzásainkat komoly mérlegelés alá vesszük mindenféle szempontból, mert hiszen mindnyájunknak célja a lehető legjobbat játszani. És miért térjünk el ettől rögtön a játszma ahol kisebb az ellenállás, vagy még inkább akkor, ha két gyengébb partner mérkőzik egymással. Hisz még Morphy is, kire az ily vitáknál gyakran történik döntő hivatkozás a kombinációs játék feltétlen hívei részéről, igazán komoly alkalmakkor, nagynevű ellenfelekkel szemben (Paulsen, Andersen, Löwenthal matchek) a legkevésbbé sem habozott zseniális kombinációinak máskor felöltött hatásos, csillogó, de sokszor mégis pongyola köntösét levetni s a komoly poziciójáték kifogástalan mezében megjelenni. Kombináljunk frissen, elevenen, amig kevésbbé vagyunk gyakorlottak, mert később — jaj — rátipornak legszebb gondolatainkra és világraszületésüik előtt megölik. De vigasztalódjunk mert az emberi életben nemcsak a gyermekkor szép, hanem a sok gond között a későbbi élet folyamán is akadunk szépségekre És igy van ez a sakktábla mellett is. Most pedig térjünk át tulajdonképeni célunkra és olvasóink számára tegyük szemléltetővé egy-egy játszma egyszerűbb felszíne alatt rejlő érdekesebb mozzanatokat. Különös figyelemmel leszünk a kezdő húzásokra, mert rendszerint ezekben rejlik a később bekövetkező vég is. Mai tanulmányunk számára minden különösebb apropós nélkül használjuk fel a „Budapesti Sakkör“-ben nemrégiben váltott következő tanácskozási játszmát, legelején? Nem a legjobban cselekszik, aki variánsokat játszik le. Laskerre ráfogták egy komoly játszmája alkalmával, midőn a kezdő állásban 20 percig gondolkodott, hogy affektál. A gondolkodó olvasóra bízzuk annak megítélését, ki affektál, ő, vagy a sok kisebb sakktitán, akiknél a kabátujjból kirázott megnyitó lépéssorozat sokszor erőszakolt póz, csupán a későb gyöngyöző verejték őszinte mindig. Vájjon „ez“-e a legjobb lépés a kezdő helyzetben, hagyjuk e kérdés részletes tárgyalását más alkalomra és elégedjünk meg avval, hogy a jelen játszmában 1. e4 és 1. d4 között választva az előbbi mellett döntöttünk azon indokolással, hogy „játsszunk ma kissé élénkebb partit.“ Tehát nem azt mondottuk, hogy spanyolt, olasz játszmát vagy esetleg éppen királycselt fogunk játszani, hanem egyelőre JÁTSZMÁK.