Magyar Sakkvilág, 1917. április - 1918. március (5. évfolyam, 1-26. szám)

1917-04-08 / 1. szám

4 Magyar Sakkvilág Itt a gondolatmenet be volna fejezve, de nem tehetünk még pontot. Most már ugyanis látható, hogy tulajdonképen a pozíciójátéknak nevezett valami volt a játszma megnyerője. Vagyis az a megelőző lépcsősorozat nyerte meg a játszmát, melyen a mai analitikusok rendszerint átsiklanak, mint semmitmondó húzásokon. És ha külsőleg ez a lépéssorozat száraz és semmitmondó is, valójában ez rejti a sakk legmélyebben rejlő, legfinomabban csiszolt drágaköveit, melyeket a játszmában rejlő kincsek bányászának, a glossátornak volna köte­lessége felszínre hozni. És hogy ez igen ritkán tör­ténik, annak oka, hogy vagy a kiaknázáshoz szük­séges képességek hiányoznak, vagy pedig érthető hiúsági okokból a drágakövekhez itt-ott tapadt sala­kot mutatja fel a sakkhúzásra magát hivatottnak érző glossátor, hogy ily módon mások lekicsinyíté­sével a saját érdemeit kiemelje. Maradjunk meg e hasonlatnál. Miért nem ke­rültek e kincsek önmaguktól felszínre ? Egyszerűen azért, mert előretörve magukhoz hasonló ellent­­állásra találtak. És talán csak így maradtak érté­kesek. Mert ha kisebb ellentállásra találva a nap­világra kerülnek, talán már színüket vesztik, a föld felszínének sara hozzájuk tapad és ragyogásuk is csak látszólagos lesz. Értsük meg ebből: egy sakk­kombináció rendszerint akkor jön létre, ha egy erősebb játékos játszik­*egy kisebbrangú ellenféllel, 1. sz. Philidor védelme. Világos: Sötét: Abonyi, Breyer, Balta, Barász, Réti 1. e2—e4 ................. Egy analitikus két kérdőjelet írt e lépés mellé. De nem indokolta meg bővebben, hogy miért és így e különlegességgel valószínűleg csak neve fenn­maradását óhajtotta elérni, akárcsak Herostrates, aki a szent templomot felgyújtotta. Valójában azon­ban célt nem ért, mert bár mint hivatásos sakko­zónak kötelességem volna a nevére emlékezni, kénytelen vagyok bevallani, hogy bizony elfelejtettem. Tulajdonképen mégis meg kell állanunk e szokatlan helyen. Ugyanis húzásainkat komoly mér­legelés alá vesszük mindenféle szempontból, mert hiszen mindnyájunknak célja a lehető legjobbat játszani. És miért térjünk el ettől rögtön a játszma ahol kisebb az ellenállás, vagy még inkább akkor, ha két gyengébb partner mérkőzik egymással. Hisz még Morphy is, kire az ily vitáknál gyakran történik döntő hivatkozás a kombinációs játék feltétlen hívei részéről, igazán komoly alkal­makkor, nagynevű ellenfelekkel szemben (Paulsen, Andersen, Löwenthal matchek) a legkevésbbé sem habozott zseniális kombinációinak máskor felöltött hatásos, csillogó, de sokszor mégis pongyola kön­tösét levetni s a komoly poziciójáték kifogástalan mezében megjelenni. Kombináljunk frissen, elevenen, amig kevésbbé vagyunk gyakorlottak, mert később — jaj — rátipornak legszebb gondolatainkra és világraszületésüik előtt megölik. De vigasztalódjunk mert az emberi életben nemcsak a gyermekkor szép, hanem a sok gond között a későbbi élet folyamán is akadunk szépségekre És igy van ez a sakktábla mellett is. Most pedig térjünk át tulajdonképeni célunkra és olvasóink számára tegyük szemléltetővé egy-egy játszma egyszerűbb felszíne alatt rejlő érdekesebb mozzanatokat. Különös figyelemmel leszünk a kezdő húzásokra, mert rendszerint ezekben rejlik a később bekövetkező vég is. Mai tanulmányunk számára minden különö­sebb apropós nélkül használjuk fel a „Budapesti Sakkör“-ben nemrégiben váltott következő tanács­kozási játszmát, legelején? Nem a legjobban cselekszik, aki varián­sokat játszik le. Laskerre ráfogták egy komoly játszmája alkalmával, midőn a kezdő állásban 20 percig gondolkodott, hogy affektál. A gondolkodó olvasóra bízzuk annak megítélését, ki affektál, ő, vagy a sok kisebb sakktitán, akiknél a kabátujjból kirázott megnyitó lépéssorozat sokszor erőszakolt póz, csupán a későb gyöngyöző verejték őszinte mindig. Vájjon „ez“-e a legjobb lépés a kezdő hely­zetben, hagyjuk e kérdés részletes tárgyalását más alkalomra és elégedjünk meg avval, hogy a jelen játszmában 1. e4 és 1. d4 között választva az előbbi mellett döntöttünk azon indokolással, hogy „játsszunk ma kissé élénkebb partit.“ Tehát nem azt mondot­tuk, hogy spanyolt, olasz játszmát vagy esetleg éppen királycselt fogunk játszani, hanem egyelőre JÁTSZMÁK.

Next