Magyar Sakkvilág, 1945 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1945-01-01 / 1-4. szám

1-4. SZÁM 1945. JANUÁR-ÁPRILIS XXX. ÉVFOLYAM MAGYAR SAKKVILÁG A MAGYAR DOLGOZÓK ORSZÁGOS SAKKSZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ TÓTH LÁSZLÓ FŐMUNKATÁRSAK: DR. BALOGH JÁNOS, CHALUPETZKY FERENC, FELDMANN TIBOR, DR. LINDNER LÁSZLÓ ÉS DR. VAJDA ÁRPÁD KÖZLEMÉNYEK ÉS ELŐFIZETÉSEK „MAGYAR SAKKVILÁG, KECSKEMÉT“ CÍMRE KÜLDENDŐK AZ 1945. ÉVFOLYAM ÁRA 6 PENGŐ. — CSEKKSZÁMLA 19.597 Új élet küszöbén Mélyen megrendít ez a boldog óra és ünnepi alkalom, amelyben a XXX. év­folyamába lépő Magyar Sakkvilág barátait szeretettel köszöntöm, boldogtalan eszten­dők után, esztelen háborúnak még érzékeny sebeivel. Munkatársaimat és olvasóimat üdvözlöm, akikhez három évtizede fűz a sakknak olthatatlan szeretete, az örök emberi eszmények iránti hűség, a közös munkában megedzett barátság és az együtt vívott küzdelmek sok-sok feledhetetlen emléke. Ifjúságom egész rajongását és lendületét, férfikorom java erejét és tudását szenteltem a sakk szolgálatának, s ma túl az ötve­nedik éven minden kincsem és összes vagyonom a történelem viharában és veszé­lyeiben megőrzött könyvtáram, a Magyar Sakkvilág kötetei és kiadványai, s a rajtuk át­szövődött szíves kapcsolat, bensőséges együttérzés és meleg rokonszenv sakkozók ezreivel itthon és távoli országokban, a tőlük érkező számtalan életjel, köszöntés és biztatás. Sötét erők szabadították az emberiségre a háború fúriáit és a gyűlölet eszte­lenjeit. A Sátán akart kirostálni bennünket. A sakk igaz barátait nem tévesztették meg hazugságok, nem félemlítették meg fenyegetések. A sakk kultusza és irodalma minket arra nevelt, hogy az ellenfelekben embert lássunk, s az értelem nemes küzdelmében nem származásnak, hanem tehetségnek diadalát. Gonoszok és gyávák Lasker nevét is ki akarták törölni az egyetemes sakkozás történetéből, a Magyar Sakkvilág méltó emléket állított a halhatatlan világbajnoknak és bölcselőnek. A Szovjet hősi erő­feszítéséről, kulturális és művészeti életének fellendüléséről tilos volt minden elfogu­latlan tájékoztatás, az 1940—41. évi moszkvai versenyek játszmáit a Magyar Sakk­világ tárta Európa elé. Hívek maradtunk a sakk szelleméhez, nemzeteket átfogó és baráti érintkezésre ösztönző szerepéhez és mindenek felett a humánum törvényéhez. Itt állunk a XXX. esztendő küszöbén szétszórtan, megtépetten, örökre eltávozott barátainkat siratva, de rendületlen hittel a magyar sakkozás jövendőjében, igazsá­gosabb — a sakkhoz méltóbb ! — társadalom megteremtésében. Még romokban hevert a hitványul elárult és elpusztított főváros, amikor a Magyar Dolgozók Országos Sakkszövetsége sorakozóra hívta a sakkozókat, versenyeket rendezett, s lerakta a fejlődésnek és virágzásnak szilárd alapjait, borús láthatáron csillogtatta meg sakk­életünk felvirágoztatásán át a haladás fényét, emberibb és nemesebb élet igézetét. Hála a lelkes szervezőknek, s mindazoknak a tényezőknek, akik a munkásság hiva­tott vezetőivel egyetértésben értékes segítséget nyújtottak ! A XXX. évfolyamról sokat álmodoztam. Mélyre zuhantunk, s a szép tervek semmivé váltak. Az újbóli indulás akadályait nehéz volt legyőzni. íme : élünk, jelent­kezünk, munkatársaink régi gárdáját együtt tartjuk, felfrissítjük és a színvonalból nem engedünk ! Sakkéletünk és sakkirodalmunk megszervezésével és fellendítésével a nem­zeti művelődést szolgáljuk.

Next