Magyar Sakkvilág, 2011 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-01 / 1. szám

„Kiállok a kollégáim mellett!" Beszélgetés Polgár Judittal Az interjú időpontját már két héttel koráb­ban megbeszéltük. A karácsony előtti szoká­sos csúcsforgalom ellenére negyedórával korábban értem a hóval borított Gellért­hegyre, ahol Judit családjával él egy társas­házban. A férj, Font Gusztáv állatorvos, a gyerekek, a hatéves Olivér és a négyéves Hanna óvodába járnak. Pontban kettőkor már a lakásban vagyok, az amerikai kony­­hás, hatalmas nappaliból csodálatos kilátás nyílik a környékre, a pesti Duna-part patinás épületei is közelinek látszanak. A konyhaasztalnál foglalunk helyet, mé­rete akkora, hogy népes összejöveteleknél akár az egész család is kényelmesen elfér. Judit teával és desszerttel kínál. Óhatatlan, hogy ne idézzek fel egy emléket, úgy har­minc évvel ezelőtt ültünk egymással szem­ben. Huszonéves sakkozóként az egyik - akkoriban igen népszerű - snell-csapatverse­­nyen a Vasas-MTK meccsen játszottam egy kislánnyal, aki kedvenc változatomban cso­dálatos játékkal tönkre vert. Természetesen sokan vették körül a sakkasztalt, mondanom sem kell, az érdeklődés és a szimpátia nem nekem szólt. Hihetetlenül tehetséges volt, ak­koriban nővéreihez, Zsuzsához és Zsófihoz hasonlóan már erős mestereket vert, és né­hány év elteltével ez a kislány fényes csillaga lett a magyar sakkozásnak. Polgár Judit 1991-ben, 15 éves korában megelőzte az egész magyar élgárdát, és férfi nagymesteri címével megdöntötte Bobby Fischer világ­csúcsát. A riport terjedelme kevés lenne Judit valamennyi eredményének felsorolásához, dióhéjban csak annyit, kétszeres korosztályos világbajnok a fiúk mezőnyében, kétszeres aranyérmes a női olimpián, 12 évesen Szalo­­nikiben, és rá két évre Újvidéken. Bledben tagja az olimpiai ezüstérmes férficsapatnak, hétszeres Oscar-díjas. A XX. évszázad leg­jobb sakkozónőjének választották, 22 éve ve­zeti a női világranglistát. Az összetett világranglistán elért legjobb helyezése a 8. hely 2005 októberében. Judit 2010 novemberében ismét világsi­kert aratott, Mexikóvárosban Ivancsuk és Topalov legyőzésével nyert négyes villám­­tornát. Nem tévedek, amikor kijelentem, hogy a Polgár-család és személy szerint Pol­gár Judit ott van a legismertebb magyarok között, és ne felejtsük, egy hely mindenkép­pen foglalt a leghíresebbek csapatában, a fo­cilegenda Puskás Öcsi személyében. Ha a kedves olvasó részletesebben sze­retné Polgár Juditot és a család életét megis­merni, feltétlenül ajánlom Kepes András könyvét, amely Matt a férfiaknak címmel je­lent meg 2008-ban. Ez a lebilincselően olvasmányos könyv első­sorban rólad szól, de szerepet kap benne a szülői ház, az édesapa Polgár László heroi­kus küzdelme a hatalommal, a gyermekko­rotok, a Polgár-módszer, a sok-sok munka és a sikerek. Hogyan készült ez a rendhagyó életrajzi könyv? Igazából szerettem volna­­ és férjem is tá­mogatta az ötletemet hogy készüljön egy olyan könyv, ahol szerepelnek a sikereim, a karrierem. Megkerestem Andrást, aki már gyerekkoromban is készített velünk interjút. Másfél-két évig készült a kötet, sokszor eljött hozzánk, elkísért versenyekre, belelátott a családi életünkbe, sok ismert játékossal ta­lálkozott. Ez a könyv nemcsak sakkozóknak szól, hanem azoknak is, akiket érdekel a Pol­gár-család, az életem és a sakk világa. A könyvben szerepet kap a Polgár-módszer, de az íróban is kételyek ébrednek, vajon minden gyerekből lehet-e zsenit nevelni. Kétségkívül kellenek bizonyos adottságok, de munka nélkül nincs eredmény. Lehet, hogy ugyanazzal a munkával az egyik gyerek többre viszi, mint a másik, de az biztos, hogy a munka szerepe legalább kilencven száza­lék. Én belecsöppentem az egészbe, hiszen két nővérem már sakkozott, és Zsófi csak másfél évvel idősebb nálam, így a játék iránti érdeklődés számomra is természetes volt. Apu, mint pedagógus zseniális, ha bármibe belefog, ezer követője lenne. Egyáltalán nem voltunk gazdagok, nem ettünk mindennap rántott húst. Apu három műszakban dolgo­zott, minden összespórolt pénzükből sakk­könyveket vettek és edzőket fogadtak mellénk. Teljes szeretet és támogatás vett bennünket körül, szüleink egyetértésben dol­goztak értünk. A napi edzésadag fokozatosan növekedett, kezdetben egy-két, majd néhány év alatt nyolc-tíz óra. Nagyon keményen és nagyon sokat dolgoztunk a sikerért. Jöttek a sikerek, és a kislányból felnőtt hölgy lett. Általában a nőknek a karriernél is fontosabb a család és az anyai szerep. 2000-ben férjhez mentél, majd megszületettek a gyerekek... Amikor megházasodtam, sokan reményked­tek, hogy végre megszabadulnak tőlem. (Nevet.) De a házasság inkább előre vitt és stabilitást hozott. Azután gyereket szerettünk volna, megszületett Olivér, majd Hanna, és kétségkívül a fontossági sorrend is megvál­tozott, kevesebb idő jutott a felkészülésre, az eredményeim is romlottak. A 2009-es világ­kupa után újból komolyan kezdtem készülni, és ez a játékomban is megmutatkozott. Az utóbbi időben többekkel dolgozom együtt, és hatékonyabban sakkozom. 02 Magyar Sakkvilág

Next