Magyar Sakkvilág, 2016 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2016-01-01 / 1. szám

Tartalom Horváth József Megnyitási újítások 2015-ben 2 Molnár Béla Az angol támadás bonyodalmai 6 Horváth Csaba, Galyas Miklós A 120 000 dolláros blöff 8 Horváth József Élőpontmustra 13 Végh Endre Kínai spanyolviasz 14 WeiJi akcióban Gara Anita Nagy csaták a napfényes Máltán 15 Juhász Kristóf Hírmozaik 16 Pór Attila GM 13+1 Ribli Zoltán 18 László Laura „Mindenki a kiesés ellen küzd" 20 Záróra az NB 1.2015/16-os őszi idényében Horváth József Az élet dialektikája 28 Beszélgetés Létay Gyulával Horváth Csaba Balog Imre és Gledura Benjámin sikere 30 Vidéki Sándor Nagy Gábor nemzetközi mestere a Fehérvár-Böllhoff kupa 31 Szekeres Tibor Izraeli sikerek Budapesten 32 Pintér József Áldozat­ tan 33 Gyarmati Péter A jó szerző erős sakkozó is? 34 Ányos László Tempora mutantur... (...et nos mutamur in illis?) 35 Papp Márió Aki semmit el nem ért 37 (vagy tán a mindennél is többet?) Mészáros András Cserék a végjátékban 38 Bognár Anna Sakkpalántáknak 40 Gyorsuló idő „Tájékoztatjuk a tisztelt játékosokat, hogy mind a villám-, mind a rapidbajnokság ne­vezési létszáma betelt!" - volt olvasható egy héttel az esemény előtt a Magyar Sakkszövet­ség honlapján. Az országos bajnokságokon 12 nagymester részvétele biztosította a garanci­át a magas színvonalra. És úgy gondolom, ez a telt ház annak is köszönhető volt, hogy aznap kis szerencsével bárki játszhatott a későbbi magyar bajnokkal. Meg akadtak olyan megle­pő eredmények, játszmák is, amelyekről egyes játékosok hónapokig mesélnek majd. Az ilyen tornák óriási hírverést jelente­nek a sakknak, amikre máskor is nagy szükség lenne. Az egynapos versenyekre szívesebben jelentkeznek az erős sakkozók - különösen akkor, ha jelentősebb díjat tűznek ki a rende­zők­­, de az amatőrök is könnyebben szakí­tanak rá időt, vagy például a vidéken élőknek sem kell szállásról gondoskodniuk. Egyre töb­ben tekintik olyan szórakozásnak ezeket a vi­adalokat, amelyeknek nincs különösebb tétje (még Élő-pontot sem kockáztat az ember), és a csekélyke nevezési díjért (kb. egy mozijegy áráért) nem egy filmet kap az ember, hanem a sakknak, a hobbijának hódolhat. Ráadásul verseny közben a régi ismerősökkel is eldisku­rálhatnak a játékosok, ápolhatják a sakkbaráti kapcsolatokat. Ugyanilyen érdekes lehetne egy olyan villám-csapatverseny, ahol teszem azt, a négyfős csapatok egymással birkóznak a baj­noki trófeáért akár egyesületi szinten is. Biz­tos vagyok a sikerben, mert minimális, 25-30 csapat nevezése esetén már 100-nál is több résztvevőre számíthatnak a szervezők, és ha valahol összejön száznál több sakkozó, az kis ügyességgel rentábilis vállalkozássá nőheti ki magát. Ezúton bíztatnék tehát mindenkit a nagyobb számú villám- és a rapidtornák meg­rendezésére, akár csapat, akár egyéni lebonyo­lításban. Ha valahol adódna hétvégére egy na­gyobb befogadóképességű, sakkversenyzésre alkalmas terem, akkor a sikerhez már csak egy kis hátszél kell, és persze egy jól megszerkesz­tett versenykiírás is csodákat tehet. Németh Zoltán felelős szerkesztő

Next