Magyar Sakkvilág, 2019 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2019-01-01 / 1. szám
Berkes Ferenc nyolcadszor bajnok Mikor is volt utoljára körmérkőzéses bajnokság? 2013-ban, Gyulán. És KO-bajnokság? Az meg még régebben, 2010-ben, Szegeden. No persze egyáltalán nem szeretném a zalakarosi szuper nyílt bajnokságokat lebecsülni, azok a versenyek 2014-2016 között voltak, és reménykedjünk a folytatásban. De a legfőbb ideje volt, hogy a Sakkszövetség igazán rangos férfi bajnokságot rendezzen. És ez, jelentem, meg is történt, a II. Hetényi Géza-emlékverseny egyben kieséses rendszerű magyar bajnokság is volt, és noha Rapport Richárd, Lékó Péter és Erdős Viktor hiányoztak, így is a magyar férfi élmezőny legjelentősebb játékosai, olimpikonok, kitűnő nagymesterek kaptak meghívót a december 3-13. közötti viadalra. E sorok írója a kockázatmentes kommentátori pozíciót birtokolta, ám Héra Imre nagymester viszszalépése miatt játékossá lépett elő. Nagy kérdés, hogy ez jót hozott-e vagy sem, klubtársamnak, ellenfelemnek, Balog Imrének biztosan (lásd a hadállásokat). A 16 résztvevős verseny első körében (az első 8 közé jutásért) is történt pár papírformát felborító eredmény. Ilyen volt például Papp Gábor kiesése (rapidpartikban, nyert állásban a paksi játékos vezért nézett el Galyas Miklós ellen), és az élőpontok szerint Ács Péter is esélyesebbnek számított az őt búcsúztató Gonda Lászlónál. Az igazi dráma a Medvegy Zoltán- Berkes Ferenc párviadalon történt, még ma sem lehet egészen pontosan tudni, hogy Fecó igazából leesett-e vagy sem ebben a drámai rapidpartiban. Hiszen az órája 00.00-t mutatott, viszont mégis megkapta az 5 másodperc bónuszidőt. Ennél kisebb drámák voltak még itt-ott, ám általánosságban elmondható, hogy a magasabb életű játékosok jutottak tovább. A következő körben (a 0 közé jutásért) - némi képzavarral élve - még több vér folyt. A bombameglepetés Aczél Gergely továbbjutása volt Almási Zoltán ellen. Pedig a dolog úgy indult, hogy Alma valósággal leiskolázta Gergőt sötéttel az első partiban, ám másnap Gergő a bajnokság legizgalmasabb partijában vágott vissza, és a rapidjátszmákat is megnyerte 2:0 arányban a nagynevű, ám megrendült ellenfelével szemben. Mindeközben Gledura Benjámin és Galyas Miklós mindkét játszmája döntetlennel végződött, őket is pótvizsgára (rapidpartikra) kényszerítette az élet. Ezúttal is a fiatalabb sakkozó, Benjámin jutott tovább. Bánusz Tamás és Gonda László a normál gondolkodási idejű játszmák izgalmai után is csak a rapidpartik során jutottak döntésre, Bánusz Tamás maradt a versenyben 2:0 gólaránnyal. Sima továbbjutása csak Berkes Fecónak volt, bár ezt is csak az eredmény ismeretében mondhatjuk, a játszmák mélyén ez nem is volt annyira egyértelmű. Mindenesetre Fecó 1,5:0,5- re győzött, és rapidozás nélkül, pihenten várhatta a folytatást. A harmadik körben (ahol kialakultak az aranyéremért, illetve a bronzéremért küzdő párok) Berkes Ferenc 1,5:0,5 arányban nyert Gledura Benjámin ellen, és Aczél Gergő - meglepetésre - legyőzte Bánusz Tamást. Itt a játszmákat végignézve fordított eredmény is simán lehetett volna, ám egyet meg kell jegyezni, Aczél Gergely, aki tavaly, az első Hetényi-emlékversenyen (akkor még nemzetközi mesterként) is kitűnően játszott, küzdőképességből, hidegvérből idén is jelesre vizsgázott. Kialakultak hát a párok: a bajnoki címért Berkes Ferenc Aczél Gergellyel mérkőzött, a bronzéremért Bánusz Tamás vívott Gledura Benjáminnal. Bánusz és Gledura csatája az alapszakaszban döntetlent hozott, ám a rapidjátszmákban beindult a Bánusz-henger, Tamás lett a bronzérmes. A bajnoki címért folyó küzdelem igazából két napig tartott, Fecó mind a két partit megnyerte, utána a játékosok békésebb húrokat pengettek, így alakult ki a 3:1-es végeredmény, amivel Berkes Ferenc a nyolcadik bajnoki címét aratta. A záróban ketten Almási Zoli mondott frappáns beszédet, amelyben megköszönte dr. Csaba Árpádnak a verseny szponzorálását, sportszerűen gratulált Fecónak a bajnoki címhez, illetve kilátásba helyezte, hogy jövőre is szándékában áll majd egy hasonló versenyen megmérettetni magát. Azt hiszem, hogy az izgalmas verseny egyfajta karácsonyi ajándék volt a magyar sakkozásnak, játékosként, kommentátorként, nézőként, szurkolóként senki nem unatkozott, a kieséses rendszer ismét bizonyította létjogosultságát, és hát a partikat majd még egy jó ideig elemezni fogják, nemcsak itthon, külföldön is. Ami már most biztosnak látszik, 2019 év végén is lesz Hetényi-emlékverseny! Balog-Horváth Jó. A hullámzó játszma során - túl az első időzavaron - idáig jutottunk Imre játéka a különleges stílusa miatt hullámzó, az enyém a korom miatt... 48...£b2+ 49.&g3 c3 50.&f2 Sa2+ 51.&g3 §a3 52.&f2 Sa2+ 53.&g3 e5!-+ A számítógép nagyobb mínuszokat jelez, mint amennyit a decemberi időjárás indokolna. Ellenfelem a játszma után a 53...g5 lépést javasolta, ami szintén nyer. 54.dxe5 5A.d5 ®e1+ (5A...Sa3 55.&f2 g5-+) 55ff2 ffb4 56.Ee3 ga3-+ 54...®e1+?! Egy lépés a rossz irányba. 5A..Sa3! 55.&f4 (55.&f2 Sfb2+ 56.®e2 Kxe5+) 55...g5+ 56.&f5 (56.&e4ffd3#) 56...exe3+ 55.&MSa4+ 56.&g5 Sa3