Zádori János szerk.: Magyar Sion 1875. (Uj Magyar Sion 6. évfolyam)
IV. Vegyesek - Svajczi dolgok
PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKKÉ NEVEZTETÉSE *). Forgách Ferencz esztergomi bíbornok-érseket 1615. október 16-án, rövid betegség után, elragadta a halál. Kimúlta nagy csapás volt a magyaroszági egyházra nézve, mely válságos pillanatban veszté el benne bátor és szerencsés vezérét, épen akkor, midőn a vallásfelekezetek küzdelmei a legnagyobb elkeseredéssel folytak, és a protestantizmus végső erőfeszítéssel igyekezett megingatott állását újra megszilárdítani. A veszteség súlyát még növelte ama körülmény, hogy bár a magyarországi főpapok soraiban nem hiányoztak érdemdús és lelkes férfiak, de egyik sem bírta az udvar részéről a bizalom, a katholikusok körében a ragaszkodás, és a protestánsokkal szemben a tekintély azon mértékét, melyet a vezérszerep méltó és sikeres betöltése követel "). Nem lehet tehát feltűnő, hogy a közfigyelem csakhamar azon férfiúra irányult, ki hatalmas tollával és hódító ékesszólásával, külső helyzetének szerénysége daczára, a kath. ügynek számos diadalokat vívott ki, és ezekben biztosítékokat nyújtott az iránt, hogy az ország első méltóságának birtokában, tevékenysége még ered *) Új dolgozat. ') A császári udvarnál levő pápai nuntius I615. október 26-án Prágából, jelentvén Rómába Forgách halálát, megjegyzi hogy ez „perdita per quel povero Regno irreparabile" és kiemeli „poelii soggetti nazionali meritevoli".