Zádori János szerk.: Magyar Sion 1879. (Uj Magyar Sion 10. évfolyam)
I. Értekezések. - Középkori költészetünk
EGY TEKINTET KÖZÉPKORI VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNKRE. A magyar t. Akadémia nemrégiben kiadta Szilády Áron szerkesztése mellett a Régi Magyar Költők Tára első kötetét, mely középkori (1526 előtti) költészetünk minden reánk maradt emlékét tartalmazza. Ezeknek birtokát legnagyobbrészt a kath. egyház egy intézményének köszönjük, t. i. a szerzetes, rendeknek. — A kolostor csendjében élő férfiak és nők a munka és szigorú lelki gyakorlatokból felmaradt időt nem politikai fondorlatok, nem családi gondoknak szentelék, hanem a szellem munkáit alkoták és másolák. — S midőn a duló vihar elöl biztosabb vidékre menekülni, s mi nekik drága és becses volt, menteni kelle, nem arany, ezüst, drága ruha és butor volt gondjuknak tárgya, hanem a „törlitett irás" — a sok év fáradalmas műve, a megszeretett könyv, a charta peritura. Ezt mondja nekünk — ha más nem mondaná is — a fent nevezett kötet. Hetvenegy emlék közül csak 24 nem vallási, nem kolostori mű, s az is a 224-ből alig húsz lapot tölt be. Tekintsük itt át vallási irodalmunk ezen egybegyűjtött emlékeit. Ha a keskeny nyíláson a sötét szobába vezetett egyetlen napsugárból, az elébe