Zádori János szerk.: Magyar Sion 1881. (Uj Magyar Sion 12. évfolyam)
I. Értekezések. - Anyag és alak mivolta.
4 Az anyag és alak mivolta. A tárgy felette nehéz, immár háromezer év óta vizsgál az emberi ész, és daczára az elmék ezernyi különféleségének, az életet elemésztő szorgalomnak, a távcső és a vegytani gereb csodái után is, felette kevés az, amit az anyag mivoltáról tudunk. Feloszlik ugyan az anyag legkisebb elemeire, a parányokra, de ezek aztán bevehetetlen varacsok, ha egyszer oda vonult, kineveti a tudomány támadásait. Hihetőleg megfejthetetlen marad a dolog, mert hát érzékeink korlátoltak, ha ezek élesebbek volnának, vagy volna még egy-két érzékünk, talán meg tudnók fejteni, vagy legalább a vizsgálódást tovább lehetne vezetni. De úgy látszik ez oly mély, feneketlen kérdés, mint magas és határtalan (indefinitus) az egek végtelensége. 1801-ben Jacobi, a híres bölcsész, Napóleonnál az első consulnál tisztelgett. Az általános fogadtatás alkalmával a consul a bölcsészhez fordult e szavakkal: „Qu'est ce que la matiere?" (Vájjon mi az anyag ?) Jacobi hamarjában nem tudott választ adni, azért Napoleon csakhamar hátat fordított neki. Hihetőleg nem volt oly korlátolt I. Napóleon, hogy ezen elfordulás által megvetését akarta volna tudtára adni, mert a tétel nem olyan, hogy társalgásban is, egykét mondással lehetne elvégezni, főleg szemben oly nagy úrral. Schelling előhozván az adomát, megjegyzi, hogy az anyag mivolta a bölcsészet botrányköve, mert habár a kérdés megfejtése sok munkába kerül, nem koronázta a kívánt siker. Az eszmélkedés e magaslataival mi sem kezdenők czikkünket, de miután Büchner „Anyag és erő" czímű művét már a varróasztalokon is láthatni, az Íróasztaloknál ülők sem fognak idegenkedni ezen kérdések fejtegetésétől. Habár nehéz a dolog, s a tévedés könnyű, taglalása szükséges. Tehát meg ne botránykozzék az olvasó, ha mi is megbotlunk, nem fejezvén ki magunkat kellő módon, hogy mindenki megértsen; habár erre fordítottunk legfőbb gondot. Mert, mint már többször