Zádori János szerk.: Magyar Sion 1885. (Uj Magyar Sion 16. évfolyam)

I. Értekezések. - Kölcsönös viszony a plébános és káplán közt

I . Kölcsönös viszony a plébános és káplán közt. Kérdjük : honnét ered, é­s miként magyarázható meg egyházi jogforrásainknak e hiányossága és ca­nonistáinknak szófukarsága ? Avagy talán oly kicsiny pont az egyházi törvényhozók szemében a káplán, hogy őt eddigelé észre sem vették, figyelemre sem méltatták? Talán az egyház a kérdéses viszony meg­állapítását és szabályozását teljesen a plébánosok be­látására és önkényére bízta ? Hisz az egyház törvé­nyei egyébként a kisebb jelentőségű személyekre és ügyekre is kiterjednek,­­ az egyéni önkény avagy szeszély kicsapongásai elé lépten-nyomon gátat emel­nek ! — Tehát egyedül a káplánok lennének az egy­háznak mostoha gyermekei, — s csupán a káplánok­kal szemben tanusitna az egyház aluszékonyságot? — Oh nem ! — Az egyház övéi iránt mindenkor és mindenütt s e szerint a törvényhozás terén is édes anyai indulattal viseltetik. — A káplánok sem vádol­hatják figyelmetlenségről avagy aluszékonyságról az egyházat és az egyházi törvényhozást, — mert az egy­háztörténelem nyomán könnyű dolog megérteniök : miért hallgatnak egyházjogforrásaink a plébános és a káplán közti viszonyról Sőt a lelkipásztorkodás történeti kifejlődésének kellő megfigyelése, a káplánt ép úgy, mint bárki mást, azon vallomásra bizondja, hogy a kérdéses viszony szabályozása nem is képez­heti az egyetemes egyházjog tárgyát. Az egyháznak egyik ismertető jegye az unitas, az egység. Ezen ismertető jegy mind a három egy­házi hatalom, — tehát nem csupán a tanítás és papi tiszt — hanem a kormányzói hivatal kezelésénél is élénk kifejezést nyert. Valamint hogy az összes egy­háznak sz. Péter apostol ideje óta egyetlen látható feje és főkormányzója volt, akként az egyes egyházi kerületek élén is kezdettől fogva egyetlen püspök állott. Sőt a három első században az egyházi kerü­letek vagyis megyék egyetlen templommal birván, egyetlen hitközséget is képeztek, s az összes egyház-

Next