Magyar Sion 1887. (Uj sorozat 1. évfolyam)

I. Értekezések. - Programmunk.

PROGRAMMUNK. Ránk férne már, hogy föltámadna köztünk is, aki a rendetlen és lelketlen emberaprólékba szelle­met öntene. Ráférne közéletünkre melynek ziláltságát és med­dőségét a társadalom különböző rétegeiben egymást űző vajúdások bizonyítják — ráférne a közélet ezen te­hetetlen szellemébe mártott egyházunkra is, hogy tá­madna kebeléből a német Görreshez hasonló, kiről mi is mondhatnók, hogy a kath. öntudatot ébresz­tette, hogy a kath. elveknek a tudományban érvényt, a kormánykörökben tekintélyt, a népéletben és a tár­sadalmi mozgalmakban szereplést és lendítő hatalmat — szerzett. Ne bokrosodjék meg senkinek képzelete! Görres nevével nem akarunk vallási zsörtölődéseket, türel­metlen kötődéseket s „római nagyravágyást" jelezni, — korántsem, hanem igenis jelezni akarjuk a hit, az egyház elveinek érvényesítését a tudomány, az iskola, a kormányzás, a sociális alakulások terén, — jelezni akarjuk, hogy nálunk is érvényesíteni kell a hitnek áldásos, mentő, teremtő elveit, mert azért állította Isten ezeket a világba, hogy rajtuk mint életerős tölgyön küszszék föl a minden irányban terjengő, de magában gyorsan elfajuló emberi törekvés repkénye. Görresről irta Menzel Wolfgang, hogy nem tin­tával, de tűzzel irt, azért égette ki a szellemi tespe­dés és önelhagyás fekélyeit s fölperzselte azt a sok

Next