Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)
Tartalomjegyzék
14 DR. TÖRÖK AURÉL sohasem is találkozott. De éppen eme körülmény járult ahhoz, hogy a diákoknak eme szerelmeskedése kitudódott. A szerelmes leveleket felfogták s a leányiskola tanítója bepanaszolta Korennek a fiatal «Minnesänger»-eket. Koren a büntetésben igen tapintatosan járt el. A megszégyenítés abból állott, hogy Petőfit és Esztergom egy külön padra ültette s két oldalt melléjök helyezvén Debhányit és Dömök Eleket, az osztálynak bemutatta a két vőlegényt és vőfélyüket. A költészet és szerelem frigyében — természetesen — a színészetnek sem volt szabad hiányoznia. Petőfi elejétől fogva egész rajongással vonzódott a színészethez. Eme vonzódása minden alkalommal egész elemi erővel tört ki belőle. Atyja főleg azért küldte őt el Pestről, hogy ne legyen alkalma a színház körül ólálkodnia , de ezzel koránt sem lett kiirtva eme majdnem ösztönszerű hajlama a színészet iránt. Csak lappangott benne egy ideig, hogy a legelső alkalommal annál nagyobb erővel törjön ki belőle. 1837-ben Tóth igazgatása alatt vándor-színész csapat vetődött Aszódra. Mintha egészen kicserélték volna, Petőfi rögtön elhatározta magát, hogy búcsút mondva az iskolának, színésznek csapjon fel. Egy reggelen csak beállít Korenhez azzal a kérelemmel, adná ki az iskolai bizonyítványát, mert színész akar lenni és bizonyítvány nélkül az igazgató nem akarja a társaságába befogadni. — Koren egészen kikelvén képéből, azt válaszolta: «Majd kapsz te bizonyítványt, megírom e gaz szándékodat apádnak». — Az apa elé is jött csakhamar s kiverte a fiú fejéből a színészkedés eszméjét. — A mint tudjuk, a derék Petrovits István ezután nemsokára vagyonilag tönkremenvén, fiának további neveltetésére nem hozhatta meg többé a szükséges áldozatot s a magára hagyatott s nélkülözésekkel folyton küzdő ifjú egyszerre az élet színpadára löhetett ki, ahol neki oly nehéz szerepet juttatott a sors , amely szerepkörben egy közönséges Petőfi szülő háza Kis-Kőrösön.