Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)

Tartalomjegyzék

14 DR. TÖRÖK AURÉL sohasem is találkozott. De éppen eme körülmény járult ahhoz, hogy a diá­koknak eme szerelmeskedése kitudó­dott. A szerelmes leveleket felfogták s a leányiskola tanítója bepanaszolta Korennek a fiatal «Minnesänger»-eket. Koren a büntetésben igen tapinta­tosan járt el. A megszégyenítés abból állott, hogy Petőfit és Esztergom­ egy külön padra ültette s két oldalt mel­­léjök helyezvén Debhányit és Dömök Eleket, az osztálynak bemutatta a két vőlegényt és vőfélyüket. A költészet és szerelem frigyében — természetesen — a színészetnek sem volt szabad hiányoznia. Petőfi elejétől fogva egész rajongással vonzódott a színészethez. Eme vonzódása minden alkalommal egész elemi erővel tört ki belőle. Atyja főleg azért küldte őt el Pestről, hogy ne legyen alkalma a színház körül ólálkodnia , de ezzel ko­ránt sem lett kiirtva eme majdnem ösztönszerű hajlama a színészet iránt. Csak lappangott benne egy ideig, hogy a legelső alkalommal annál nagyobb erővel törjön ki belőle. 1837-ben Tóth igazgatása alatt vándor-színész csapat vetődött Aszódra. Mintha egészen ki­cserélték volna, Petőfi rögtön elha­tározta magát, hogy búcsút mondva az iskolának, színésznek csapjon fel. Egy reggelen csak beállít Korenhez azzal a kérelemmel, adná ki az isko­lai bizonyítványát, mert színész akar lenni és bizonyítvány nélkül az igaz­gató nem akarja a társaságába befo­gadni. — Koren egészen kikelvén ké­péből, azt válaszolta: «Majd kapsz te bizonyítványt, megírom e gaz szándé­kodat apádnak». — Az apa elé is jött csakhamar s kiverte a fiú fejéből a színészkedés eszméjét. — A mint tud­juk, a derék Petrovits István ezután nemsokára vagyonilag tönkremenvén, fiának további neveltetésére nem hoz­hatta meg többé a szükséges áldoza­tot s a magára hagyatott s nélkülözé­sekkel folyton küzdő ifjú egyszerre az élet színpadára löhetett ki, a­hol neki oly nehéz szerepet juttatott a sors , a­mely szerepkörben egy közönséges Petőfi szülő háza Kis-Kőrösön.

Next