Magyar Salon, 4. kötet (2. évfolyam, 1885)
Tartalomjegyzék
A,i októberi füzei tartalma: Petőfi Sándor költészetének, egyéniségének, életének és halaidnak rendkivülisége oly nymbust ront a korán elhunyt költő neve körül, hogy a Petőfi név hallatára szinte melegebben érezzük dobogni szívünket, különösen midőn tapasztaljuk, hogy távol országok nagy fiai sietnek az egyszerű magyar költő szobrát az elismerés koszorújával földíszíteni. Meg vagyunk tehát győződve róla, hogy a «Magyar Salon» olvasói kellemes meglepetésként fogadják tőlünk, hogy a jelen füzetünket kiválóképen a rajongással szeretett költőnek szentelve, oly érdekes adatokat közlünk róla, melyek a legszélesebb körökben sensatiót kelteni vannak hivatva. Rendkívül érdekes Klapka tábornok, a komáromi hős czikke, mely a Petőfi Sándor és közte fenforgott ügyet helyezi világitásba, úgy hogy e két nagy alak ügye, melyet eddig csak mendemondák után ismert a közönség, a tábornok czikke által a maga valóságában van ismertetve. Nagyérdekű a Klapka által közzétett okmányok között Petőfi Sándor levele, melyet a tábornok — a levél hangját tekintve — csak részben tesz közzé. Dr. Török Aurél egyetemi tanár, aki a Petőfi sírkutatát oly buzgalommal folytatja, becses adatokat közöl Petőfi aszódi tanulókorából, mely adatok sok anyagot szolgáltatnak a nagy költő életrajzírójának. Dr. Vali Béla szintén érdekes levelet tesz közzé Petőfi sírját illetőleg. Egyúttal tudathatjuk olvasóinkkal, hogy a Petőfi sírját illető kutatások eredményét, a bizottság határozata szerint, esetről-esetre a «Magyar Salon» — mint e bizottság hivatalos közlönye — fogja közölni. Petőfi Sándortól egyéb nagybecsű apróságok között egy ifjúkori költeményt is közlünk, mely még eddg nem volt kiadva. Úgyszintén közöljük a nagy költőnek több kéziratát és sajátkezű rajzait, többek között kisfiának Zoltánnak arczképét, melyet apja örökített meg. Borostyáni Nándor meleg sorokat szentel Petőfinek és Bemnek abból az alkalomból, hogy idegen vendégek — utóbb a lengyelek — megkoszorúzták Petőfi szobrát. Költeményeket közölnek e füzetünkben Szász Károly, Kiss József, Ábrányi Emil, Bartók Lajos és Endrődi Sándor, tehát a magyar lyrai költészet legkiválóbb képviselői ! Nagyérdekű Horváth Boldizsárnak, a volt igazságügymniszternek pezsgő szellemmel írt emlékverse is. Jókai Mórtól ismét szerencsések vagyunk új elbeszélést közölni. Nagy írónk eleven humorát csillogtatja e kedves novellában, melyhez Jókai Róza k. a rajzolt s került illustrácziókat. Krmor János herczegprimásról, áldozó papságának közelebb megülendő 50 éves jubileuma alkalmából, dr. Körösy László ír meleg sorokat. Kazinczy Piroskának, Kazinczy Gábor hugának , levéltöredékeiben roppant érdekes adatokat talál az olvasó a 60-as évekbe, a «magyar világ» idejéből. Petelei Istvántól, ez utóbbi időben méltán megkedvelt fiatal beszélyírótól gyönyörű novellát közlünk, mely a Petőfi-társaság múlt havi felolvasó-ülésén nagy tetszést aratott. Báró Podmaniczky Frigyestől, kinek legutóbbi kitüntetése alkalmából arczképét is bemutatjuk, szintén hozunk sikerült beszélyt, meynek története a 48 as években játszódott le. Szana Tamás a Strobl Alajos által készített és Zichy Jenő grófot ábrázoló arczkép-reliefet méltatja. A vegyes házasság kérdése a 40-es évekbeli czímmel, Kovács Eduárd úr bocsátotta rendelkezésünkre nagybecsű feljegyzéseit, melyek között Kossuth, gr. Széchetyi István, gr. Mailáth stb. beszédei is foglaltatnak. A gyűlés leírása rendkívüli érdekes világításba helyezi az akkori korszellemet és maga az egész czikk bizonyos aktuális jelleggel bir. Karczag Vilmos fiatal író megható szép történetet beszél el. Magyarországi várromok czímmel új rovatot indítunk meg a jelen füzetünkben. Czélunk hazánk összes régi várait képekben megörökíteni és azok történeti múltját is röviden ismertetni. Egyveleg rovatunk a szokottnál is gazdagabb, és különösen felhívjuk a könnyebb szórakozást kedvelő olvasó figyelmét kiválóan sikerült talány képeinkre. KÉPEINK. Mindenekelőtt felhívjuk a figyelmet új czímlapunkra, melyet Nagy Lázár készített s melylyel az új évfolyam a kalmából meglepetést akartunk szerezni olvasóinknak. A «Magyar Salon» által kitűzött pályázaton jutalommal kitüntetett művet, Csók István «Az áldozat» czímű rajzát nagy alakban mellékeltük a jelen füzethez. Maga a kitüntetés fölöslegessé teszi e gyönyörű rajz további méltatását. Ugyancsak e pályázatunkon megdicsért művek Klischer Lajos és Széchy Gyula két tanulmányfeje, melyeket szintén e számunkban közlünk. Elő helyen kellett volna említenünk Munkácsy Mihály első rajzát, melyen már meglátszanak az oroszlánkörmök. Az olvasó bizonyára érdekkel fog párhuzamot vonni e vázlat és a nagy művész legutolsó hatalmas alkotásai között. Petőfi Sándor eredeti rajzainak a nagy költő egyénisége kölcsönöz rendkívüli érdekességet. Varga kedes genreképe és számos apró szöveg illuszácziók melett,megkezdjük a magyarországi közművelődési és jótékonysági nőegyletek vezér- és pártoló hölgyei arczképeinek közlését, melyet jövő füzetünkben folytatni fogunk.