Magyar Salon, 12. kötet (7. évfolyam, 1889-1890/1)

SZEGED ÉS NÉPE. írta Kovács János. Azon nagy árvízi katasztrófa óta, mely tíz év előtt érte Szegedet, e tisza­­parti nagy magyar város nevét, nemcsak az ország határán belül, hanem egész Európaszerte gyakran emlegetik, és né­pét, a­melyet a nemzeti jogokért küz­dött harczokban a minden időkön át fénylő nevű szónok «a nemzet dicsőségé» - nek nevezett, kitartó munkássága,­­ életrevaló igyekvése és a nemzeti saját­ságokhoz hűen ragaszkodó érzelmeiért, a haza népeinek elismerő legjobb rokon­­szenve kíséri lépten-nyomon. És méltán! A város, mely ezer éves múlttal bir és a nép, mely őseink tűzhelyét, — küzdve tatárral, törökkel, némettel, rácz­­czal és az elemek minden nemével, — ezer éven át föntartotta és a nemzeti érzelem szent lángját lelkében meg­őrizte, valójában megérdemli a haza népeinek rokonszenvét, sőt elismeré­sét is. Szeged élete és története a magyar nemzet életének és történetének hű visszatükrözője. Alapját e városnak a honfoglaló ma­gyarok letelepülése képezi, mert ott, hol Attila sátrai állottak és Árpád vezéreivel az alkotmány­szerződést véré­vel pecsételte meg, a magyar nemzet­nek egy tekintélyes — halászattal, vadászattal, állattenyésztéssel és föld­­míveléssel foglalkozó — része sátort ütve, azon helyet többé el nem hagyta. Szegednek ez ősi betelepülését iga­(Utánnyomás tilos.)s­zolják: hajdankori történeti szereplése,, a város elnevezése, fekvésének a hon­foglaló magyarok által kedvelt vígköz­­rendszert alkotó jellege és azon korban feltűnően kedvező előnye, továbbá né­pének őskori foglalkozása és a város, régi czímere. Szeged történeti szereplése már az első Árpádházi királyok alatt kezdődik, neve a régi nyelvben ismert «zege» szótól származik, mely «halfogó helyet» jelent, hajdankori czímerében pedig az ősi «Turul» madár díszeleg. Előkori lakosainak letelepülése fog­lalkozásaik szerint a jelenlegi város­terü­let két részén a felső és alsó Tiszaparton történt és e két telep közé építtette IV. Béla 1247-ben a tatár­ dúlás után a Tisza-Dunaköz népének véd- és mene­dékhelyül a várat, melybe egyszersmind ugyanakkor idegeneket «hospites» is­ telepített le, kiket a bennlakó ősi tör­zsek «jövevények»-nek neveztek. A felsőváros népe vadászattal, halá­szattal és hajózással,­­ az alsóvárosé baromtenyésztéssel és földmíveléssel foglalkozott és foglalkozik a jelenben is. A város községi élete a hajdankorban az alsóvároson indult meg, a keleti ke­reskedelmi ipar termesztményeinek köz­vetítő hírneves piacza pedig a felsővá­ros téréin volt, hol az «egybegyült sokféle áros nép» cserélt-berélt, «sze­gedi pénznemben» adott és vett, mert Róbert Károly alatt már Szeged külön pengverdével birt. Zsigmond király pedig

Next