Magyar Salon, 12. kötet (7. évfolyam, 1889-1890/1)
SZEGED ÉS NÉPE. írta Kovács János. Azon nagy árvízi katasztrófa óta, mely tíz év előtt érte Szegedet, e tiszaparti nagy magyar város nevét, nemcsak az ország határán belül, hanem egész Európaszerte gyakran emlegetik, és népét, amelyet a nemzeti jogokért küzdött harczokban a minden időkön át fénylő nevű szónok «a nemzet dicsőségé» - nek nevezett, kitartó munkássága, életrevaló igyekvése és a nemzeti sajátságokhoz hűen ragaszkodó érzelmeiért, a haza népeinek elismerő legjobb rokonszenve kíséri lépten-nyomon. És méltán! A város, mely ezer éves múlttal bir és a nép, mely őseink tűzhelyét, — küzdve tatárral, törökkel, némettel, ráczczal és az elemek minden nemével, — ezer éven át föntartotta és a nemzeti érzelem szent lángját lelkében megőrizte, valójában megérdemli a haza népeinek rokonszenvét, sőt elismerését is. Szeged élete és története a magyar nemzet életének és történetének hű visszatükrözője. Alapját e városnak a honfoglaló magyarok letelepülése képezi, mert ott, hol Attila sátrai állottak és Árpád vezéreivel az alkotmányszerződést vérével pecsételte meg, a magyar nemzetnek egy tekintélyes — halászattal, vadászattal, állattenyésztéssel és földmíveléssel foglalkozó — része sátort ütve, azon helyet többé el nem hagyta. Szegednek ez ősi betelepülését iga(Utánnyomás tilos.)szolják: hajdankori történeti szereplése,, a város elnevezése, fekvésének a honfoglaló magyarok által kedvelt vígközrendszert alkotó jellege és azon korban feltűnően kedvező előnye, továbbá népének őskori foglalkozása és a város, régi czímere. Szeged történeti szereplése már az első Árpádházi királyok alatt kezdődik, neve a régi nyelvben ismert «zege» szótól származik, mely «halfogó helyet» jelent, hajdankori czímerében pedig az ősi «Turul» madár díszeleg. Előkori lakosainak letelepülése foglalkozásaik szerint a jelenlegi városterület két részén a felső és alsó Tiszaparton történt és e két telep közé építtette IV. Béla 1247-ben a tatár dúlás után a Tisza-Dunaköz népének véd- és menedékhelyül a várat, melybe egyszersmind ugyanakkor idegeneket «hospites» is telepített le, kiket a bennlakó ősi törzsek «jövevények»-nek neveztek. A felsőváros népe vadászattal, halászattal és hajózással, az alsóvárosé baromtenyésztéssel és földmíveléssel foglalkozott és foglalkozik a jelenben is. A város községi élete a hajdankorban az alsóvároson indult meg, a keleti kereskedelmi ipar termesztményeinek közvetítő hírneves piacza pedig a felsőváros téréin volt, hol az «egybegyült sokféle áros nép» cserélt-berélt, «szegedi pénznemben» adott és vett, mert Róbert Károly alatt már Szeged külön pengverdével birt. Zsigmond király pedig