Magyar Salon, 14. kötet (8. évfolyam, 1890-1891/1)

MILETZ JÁNOS, honvédelmi számvevő­ségéd szíves­ségéből jutottak birtokomba. Közöttük vannak Nagy Sándor tábornok egy, Csányi László kormány­­biztos egy, s Kossuth Lajos kormány­zó három eddig ismeretlen leveleik, továbbá az 1-ső honvédzászlóalj ki­adásairól vezetett naplók, több százra menő honvéd fő- és altiszt s köz­ember megörökített nevével, s végre Békés vármegye’ 1848/49-iki esemé­nyeire vonatkozó öt levél. Ezeket a gyász napjaiban, titkos fiókokban és padláson rejtegetve, folytonos félelem és rettegés között, ha netán feltalálnák fedezni, őrizte meg az említett az utókor számára és közülök Nagy Sándor tábornok, Csányi László kormány­biztos és Kossuth Lajos kormányzó leveleit fogom jelen alkalommal, mint az aradi gyász 41-dik évfordulati hó­napja alkalmával a »Magyar Salon“ olvasóival megismertetni a többiekre is majd alkalomszerűen rákeritjük a sort. I. Nagy Sándor József tábornok levele. Nagy Sándor József 1803-ban Nagyváradon született abból a nemes Nagy családból, melynek czimere a paizs mezőjében vágtató lovast tün­tet fel kivont karddal s a kard he­gyén török fejjel, s a czimer fölött szárnyas sisakon kivont kard hegyén török fejet tartó csonka kar nyugszik. Mint 45­ éves nyugdíjas huszár­­kapitány lépett a szabadságért küz­dők sorába. Félelmet nem ismerő hős volt s hazáját oly lángolón sze­rette, hogy ha lehetséges lett volna, százszor is feláldozta volna imádott hazája szabadságáért életét. Buda bevételénél az elsők között hágta meg vitézeivel a vár bástyáit. Sere­gében a vitézség valódi példány­képe volt. Mint aradi fogoly a várbeli főőr­­ház négyszögnek 51-dik számú szo­bájában volt elszállásolva. Kezén lá­bán láncz, s folyton két fegyveres őr vigyázott minden mozdulatára. Midőn 1849. október 6-dikán, mely akkor szombatra esett, utolsó útjára indult, börtönéből elsőnek lépett ki és az utána érkezők mindegyikével kezet szorítván fájdalmas mosolylyal i jó reggelt­ kívánt nekik. És Vécseynek, ki életében csak kétoszlopu akasztófákat látott, midőn megütközött a durván faragott 8 láb­­nyi magas faczölöpökön, keserű meg­nyugtatással felelte : Hagyd el barátom ez a legjobb és legczélszerűbb. A gyászhelyen pedig, midőn Wink­ler lelkész a 9 bitófa látására any­­nyira megrendült, hogy zokogni kez­dett, az elérzékenyülőhöz ezekkel a szavakkal fordult: Kedves tisztelendő úr! tegnap ön vigasztalt engem és most sir! Előtte tábornok társai közül négyet végeztek ki, ő volt az ötödik, s mi­dőn ítélete elhangzott a bitófa alá ezekkel a végszavakkal lépett: — Hódié mihi, eras tibi. (Ma ne­kem, holnap neked.) Nagy Sándort 1848. október ha­vában, akkor még alezredest a ma­gyar kormány a kikindai kerületből, hol a vidék lecsendesitésében nagy hazafius buzgalmat fejtett ki, a temes­vári helyőrség megfékezésére küldötte ki egy század Hannover huszárral s két század bihari lovas nemzetőrrel. Működési alapul Zsombolyát választ­

Next