Magyar Salon, 14. kötet (8. évfolyam, 1890-1891/1)
MILETZ JÁNOS, honvédelmi számvevőségéd szívességéből jutottak birtokomba. Közöttük vannak Nagy Sándor tábornok egy, Csányi László kormánybiztos egy, s Kossuth Lajos kormányzó három eddig ismeretlen leveleik, továbbá az 1-ső honvédzászlóalj kiadásairól vezetett naplók, több százra menő honvéd fő- és altiszt s közember megörökített nevével, s végre Békés vármegye’ 1848/49-iki eseményeire vonatkozó öt levél. Ezeket a gyász napjaiban, titkos fiókokban és padláson rejtegetve, folytonos félelem és rettegés között, ha netán feltalálnák fedezni, őrizte meg az említett az utókor számára és közülök Nagy Sándor tábornok, Csányi László kormánybiztos és Kossuth Lajos kormányzó leveleit fogom jelen alkalommal, mint az aradi gyász 41-dik évfordulati hónapja alkalmával a »Magyar Salon“ olvasóival megismertetni a többiekre is majd alkalomszerűen rákeritjük a sort. I. Nagy Sándor József tábornok levele. Nagy Sándor József 1803-ban Nagyváradon született abból a nemes Nagy családból, melynek czimere a paizs mezőjében vágtató lovast tüntet fel kivont karddal s a kard hegyén török fejjel, s a czimer fölött szárnyas sisakon kivont kard hegyén török fejet tartó csonka kar nyugszik. Mint 45 éves nyugdíjas huszárkapitány lépett a szabadságért küzdők sorába. Félelmet nem ismerő hős volt s hazáját oly lángolón szerette, hogy ha lehetséges lett volna, százszor is feláldozta volna imádott hazája szabadságáért életét. Buda bevételénél az elsők között hágta meg vitézeivel a vár bástyáit. Seregében a vitézség valódi példányképe volt. Mint aradi fogoly a várbeli főőrház négyszögnek 51-dik számú szobájában volt elszállásolva. Kezén lábán láncz, s folyton két fegyveres őr vigyázott minden mozdulatára. Midőn 1849. október 6-dikán, mely akkor szombatra esett, utolsó útjára indult, börtönéből elsőnek lépett ki és az utána érkezők mindegyikével kezet szorítván fájdalmas mosolylyal i jó reggelt kívánt nekik. És Vécseynek, ki életében csak kétoszlopu akasztófákat látott, midőn megütközött a durván faragott 8 lábnyi magas faczölöpökön, keserű megnyugtatással felelte : Hagyd el barátom ez a legjobb és legczélszerűbb. A gyászhelyen pedig, midőn Winkler lelkész a 9 bitófa látására anynyira megrendült, hogy zokogni kezdett, az elérzékenyülőhöz ezekkel a szavakkal fordult: Kedves tisztelendő úr! tegnap ön vigasztalt engem és most sir! Előtte tábornok társai közül négyet végeztek ki, ő volt az ötödik, s midőn ítélete elhangzott a bitófa alá ezekkel a végszavakkal lépett: — Hódié mihi, eras tibi. (Ma nekem, holnap neked.) Nagy Sándort 1848. október havában, akkor még alezredest a magyar kormány a kikindai kerületből, hol a vidék lecsendesitésében nagy hazafius buzgalmat fejtett ki, a temesvári helyőrség megfékezésére küldötte ki egy század Hannover huszárral s két század bihari lovas nemzetőrrel. Működési alapul Zsombolyát választ