Magyar Szalon, 26. kötet (14. évfolyam, 1896-1897/1)
z A VASKAPU pusztít, annak a többi párja, az igavonók serege vállára veti a kényszerzubbonyt. Szegény öreg Duna, aki idehaza még szőke voltál, a Vaskapuig megőszültél, megfehéredtél, vénségedre terád is rádszabták a kényszerzubbonyt. Mert hiába szépitgetjük, hiába hivjuk hivatalosan «az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályok eltávolításának «kényszerzubbony feladása volt az, amit veled csináltak. Megtörtek, megfékeztek, újra igába fogtak. Mintha csak ember volnál, vén Duna erő van a vízben ! Amióta történetet írnak, szinte mindig próbálkoztak az emberek a Duna erejével megküzdeni. Az ezeréves haza történeténél majdnem mégezer évvel idősebb a Vaskapué. Julius Caesaron kezdődik az a hatalmas munka, amelyre most Ferencz József két évezred múlva föltette a koronát.dig, amelyeket évek S ha kétezer évig tartott a harcz ember és víz között, mennyi ideig tarthatott a küzdelem víz és kőszirt között? Emberéletnek ez a végetlen szám és véghetetlen idő. A Vaskapu kőszirtjei között pemilliói alatt a víz, az elmosódott kétezer éves táblák mellett ott díszeleg egy új. Egy ragyogó a kopottak, elmosódottak után. A Tiberius tábla, a Domitianus tábla, a Vespasian tábla és a nagy «a leghatalmasabbnak és legjobbnak» nevezett Traján táblája után oda került a Ferencz Józsefé a Vaskapura. Hirdeti ez a tábla, hogy hatalmasabb aki befejezte a munkát és hirdeti népe szeretete, hogy ő is «legjobb». Nem az, amit csodálatos véletlennek szokás nevezni, hanem a história vaskonzekvencziája, hogy az első császár, aki megcsinálta az első utat a Vaskapun, a «leghatalmasabb és legjobb» jelzőket kapta népeitől, s ugyanezek lesznek a jelzői a királynak, a ki Milyen csuda VÖRÖS LÁSZLÓ ÁLLAMTITKÁR.