Magyar Szemle, 1888-1889 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1889-06-30 / 28. szám
MAGYAR SZEMLE KATHOLIKUS TÁRSADALMI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT Szerkesztő-társ és kiadótulajdonos: KACZYIMSZKY LAJOS, Budapest, vI. ker., uj utcza 14. BUDAPEST, 1889. junius 30. Előfizetési árak : Egész évre................6 írt — kr. Félévre.....................3 írt — kr. Negyedévre................1 frt 50 kr. Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTI RUDNYÁNSZKY GYULA KIADÓHIVATAL hová az előfizetési pénzek és reklamácziók küldendők : Budapest, VI., Uj utcza 14. sz. SZERKESZTŐSÉG hová a kéziratok és levelek küldendők: Budapest-Margit-sziget, 1. év 28. SZÁM Keresztény napilapot a népnek! Félve, aggódva fogjuk meg a tollat, hogy leirjuk a szót: szükségünk van egy naponként megjelenő katholikus néplapra ! A ki ismeri a modern viszonyokat, a ki tudja, mily iszonyú mértékben pusztít az eltévelyedett lelkek közt a rosz sajtó s aki figyelembe veszi, hogy ma már nemcsak a nagyvárosokban, de a vidéken, országszerte, úgyszólván minden faluban is közszükségletté vált az újságolvasás, igazat ad nekünk, amikor kimondjuk, hogy egy erkölcsös, korrekt szellemű katholikus néplap a nép kezében majdnem oly erősség lenne, mint a biblia. A pap nem érintkezhetik szakadatlanul hiveivel, a tanító nem állhat őrt szüntelen a kicsinyek és nagyok cselekedetei fölött és a legtisztább katholikus erkölcsöktől áthatott emberbarát sem követheti a társadalom minden tagját lépésről-lépésre, hogy a gonosz ellen megvédelmezze. De még ha az erkölcs e legfőbb őrei emberi erőt meghaladó lángbuzgalommal meg is tesznek mindent, hogy a népet a hínártól óvják, a lelki veszedelmek mérgeivel szemben fölvértezzék, vájjon lehetséges-e mégis megakadályozniok, hogy a méreg egy-egy óvatlan pillanatban a szárnyas betű fekete festékének pokoli levegőjében hozzájuk ne férkőzzék a megkísértett lelkekhez ? Nem, ez képtelenség ! Az újság kezébe kerül a legjámborabbnak is egyszerkétszer véletlenül. És amit abban csupán ártatlan kíváncsiságból átolvasott, az megrontja, megmételyezi őt. Meg, annyira, hogy többé nem bír szabadulni a csábtól, visszakivánja az újságot, mely rettenetes regényeiben, iszonyú képeiben, lázító híreiben, tudósításaiban, czikkeiben gyilkosságokról, vérengzésekről, aljas bűnökről, rablásokról, csalásokról, erkölcstelen gyönyörökről, házasságtörésekről, paráználkodásokról, szóval a társadalom legutálatosabb szennyéről élvezetesen, izgatóan kiszínezett rafonériával ír és hogy ördögi bűbájosságát még fokozza, le is rajzolja, közvetlenül szemlélhető képekben elé is tárja mindazt, amivel olvasóit nyíltan és titokban befertőzi. Nézzük csak a főváros statisztikáját a születésekről. Irtózatos dolgot regélnek azok a hideg számok. Születik egy hét alatt Budapesten 307 gyermek és ebből 128, tehát csaknem a fele törvénytelen. Hát nem égbekiáltó állapot ez ? És mit látunk a piaczon, a konyhákban, a köztereken és a köznép között mindenütt? Már kora reggel idegizgató, vérlázító, elmebolondító képes újságot, mely szinte csepeg a szenzácziós esetek gőzétől. Ami történik, hűtlenség, sikkasztás, gyermekgyilkolás, vitriolos dráma, kettős szerelmi öngyilkosság s a sátán tudná még mi minden véres látvány, azt az újság czirkuszi kedvteléssel mind pompásan kicziczomázza, körül csecsebecsézi s úgy tálalja a legújabb hírekre szomjas, mohó közönség elé. De minek folytassuk e dolgok leírását ? Úgyis tudja e hazában minden komoly gondolkozó, hogy a közerkölcsi állapotok lesüllyesztésében az efféle sajtónak nagy része van. Áttérünk inkább tárgyunkra. Keresztény szellemű képes napilapot a népnek ! Ne tessék kicsinyelni a fegyvert. Hiába kínálgatunk mi erkölcsös népiratkákat egy garasért, hasztalan mesélgetünk mi a tömegnek szent Ágostonról, a remete aszkétákról és a vallásosság, erkölcsösség vértanúiról: ez nem ellensúlyozhatja a napilapok hatását. Ide napilap kell, mégpedig hatalmas, óriási tőkével rendelkező nagy néplap, mely minden konkurrencziával diadalmasan meg bírjon küzdeni. Azt mondhatják erre a kételkedők, hogy mit ér az ilyen néplap, hiszen ha a keresztény erkölcsök szellemében szerkesztik, akkor a nép rá se hederít, hanem olvassa tovább a szenzácziós lapokat és a katholikus néplap a surán nem teljesítheti hivatását. Ez épenséggel nincs igy. Mert egy tervszerűen készített néplap nem indulhat neki föladata megoldásának esztelenül. A nép számára való katholikus képes napilapnak bizony nem szabad pusztán és szárazon mindig csak prédikálnia. Ez nem rendeltetése egy újságnak. Legyen a jó néplap is érdekes, változatos, mint a többi. Adjon képeket, rajzolja le a nap eseményeit, írja le az érdeklődést keltő dolgokat. De a mód, de a hang, de a szellem legyen benne más. Minden amit megír, szolgálja nemes és nagy czélját. A legapróbb hírben is, észrevétlenül, finoman, leplezetten. És amikorelvi kérdésekről van szó, nyíltan, emelt fővel, hangosan, ha kell, merészen. Senki se higye, hogy erkölcsös, keresztény szellemben nem lehet jó napilapot csinálni. Közölhet az ilyen újság kitűnő, érdekes, mulattató regényeket, adhat hírt az ország közéletének mozgalmairól, föltárhatja az élet drámáit, a törvényszéki esetek borzalmait; de mindezt a maga nemes, magasztos czéljainak megfelelően, úgyhogy az olvasó, mikor az újságot élvezi, önkéntelenül magába szívja a jó szellemet, az undorodást a bűntől, a ledér élvezetektől. Egy igazi keresztény szellemű jó néplapnak olyannak kell lenni, hogy az olvasó, mikor leteszi az újságot, a templomba menjen s imádkozzék a bűnösökért, akik megbűnhődtek és kérjen erőt az Ég Urától, hogy ő hasonlóképen meg ne tántorodjék. Azonban elég Szűk tér egy lap vezérczikke arra, hogy ennek keretén belül egyszerre kifejthessük, mily életbevágó rendeltetés vár egy nagy apparátusú katholikus néplapra De azt igenis ismételve hangsu