Magyar Szemle, 1888-1889 (1. évfolyam, 1-54. szám)

1889-06-30 / 28. szám

MAGYAR SZEMLE KATHOLIKUS TÁRSADALMI ÉS IRODALMI FOLYÓIRAT Szerkesztő-társ és kiadótulajdonos: KACZYIMSZKY LAJOS, Budapest, vI. ker., uj­ utcza 14. BUDAPEST, 1889. junius 30. Előfizetési árak : Egész évre................6 írt — kr. Félévre.....................3 írt — kr. Negyedévre................1 frt 50 kr. Megjelen minden vasárnap. SZERKESZTI RUDNYÁNSZKY GYULA KIADÓHIVATAL hová az előfizetési pénzek és reklamácziók küldendők : Budapest, VI., Uj­ utcza 14. sz. SZERKESZTŐSÉG hová a kéziratok és levelek küldendők: Budapest-Margit-sziget, 1. év 28. SZÁM Keresztény napilapot a népnek! Félve, aggódva fogjuk meg a tollat, hogy leirjuk a szót: szükségünk van egy naponként megjelenő katholikus nép­lapra ! A ki ismeri a modern viszonyo­kat, a ki tudja, mily iszonyú mértékben pusztít az eltévelyedett lelkek közt a rosz sajtó s a­ki figyelembe veszi, hogy ma már nemcsak a nagyváro­sokban, de a vidéken, országszerte, úgyszólván minden faluban is közszük­ségletté vált az újságolvasás, igazat ad nekünk, a­mikor kimondjuk, hogy egy erkölcsös, korrekt szellemű katho­likus néplap a nép kezében majdnem oly erősség lenne, mint a biblia. A pap nem érintkezhetik szaka­datlanul hiveivel, a tanító nem állhat őrt szüntelen a kicsinyek és nagyok cselekedetei fölött és a legtisztább katholikus erkölcsöktől áthatott ember­barát sem követheti a társadalom min­den tagját lépésről-lépésre, hogy a gonosz ellen megvédelmezze. De még ha az erkölcs e legfőbb őrei emberi erőt meghaladó lángbuzgalom­mal meg is tesznek mindent, hogy a népet a hínártól óvják, a lelki vesze­delmek mérgeivel szemben fölvértezzék, vájjon lehetséges-e mégis megakadá­­lyozniok, hogy a méreg egy-egy óvat­lan pillanatban a szárnyas betű fekete festékének pokoli levegőjében hozzájuk ne férkőzzék a megkísértett lelkekhez ? Nem, ez képtelenség ! Az újság kezébe kerül a legjámborabbnak is egyszer­­kétszer véletlenül. És a­mit abban csupán ártatlan kíváncsiságból átolva­sott, az megrontja, megmételyezi őt. Meg, annyira, hogy többé nem bír szabadulni a csábtól, visszakivánja az újságot, mely rettenetes regényeiben, iszonyú képeiben, lázító híreiben, tudó­sításaiban, czikkeiben gyilkosságokról, vérengzésekről, aljas bűnökről, rablá­sokról, csalásokról, erkölcstelen gyö­nyörökről, házasságtörésekről, paráz­nálkodásokról, szóval a társadalom legutálatosabb szennyéről élvezetesen, izgatóan kiszínezett rafonériával ír és hogy ördögi bűbájosságát még fokozza, le is rajzolja, közvetlenül szemlélhető képekben elé is tárja mindazt, a­mivel olvasóit nyíltan és titokban be­fertőzi. Nézzük csak a főváros statiszti­káját a születésekről. Irtózatos dolgot regélnek azok a hideg számok. Szüle­tik egy hét alatt Budapesten 307 gyermek és ebből 128, tehát csaknem a fele törvénytelen. Hát nem égbekiáltó állapot ez ? És mit látunk a piaczon, a konyhákban, a köztereken és a köz­nép között mindenütt­? Már kora reg­gel idegizgató, vérlázító, elmebolondító képes újságot, mely szinte csepeg a szenzácziós esetek gőzétől. A­mi tör­ténik, hűtlenség, sikkasztás, gyermek­gyilkolás, vitriolos dráma, kettős sze­relmi öngyilkosság s a sátán tudná még mi minden véres látvány, azt az újság czirkuszi kedvteléssel mind pom­pásan kicziczomázza, körül csecsebe­­csézi s úgy tálalja a legújabb hírekre szomjas, mohó közönség elé. De minek folytassuk e dolgok leírását ? Úgyis tudja e hazában min­den komoly gondolkozó, hogy a köz­erkölcsi állapotok lesüllyesztésében az efféle sajtónak nagy része van. Áttérünk inkább tárgyunkra. Keresztény szellemű képes napi­lapot a népnek ! Ne tessék kicsinyelni a fegyvert. Hiába kínálgatunk mi erkölcsös nép­­iratkákat egy garasért, hasztalan m­esél­­getünk mi a tömegnek szent Ágostonról, a remete aszkétákról és a vallásosság, erkölcsösség vértanúiról: ez nem ellen­súlyozhatja a napilapok hatását. Ide napilap kell, még­pedig hatal­mas, óriási tőkével rendelkező nagy néplap, mely minden konkurrencziával diadalmasan meg bírjon küzdeni. Azt mondhatják erre a kételkedők, hogy mit ér az ilyen néplap, hiszen ha a keresztény erkölcsök szellemében szerkesztik, akkor a nép rá se hederít, hanem olvassa tovább a szenzácziós lapokat és a katholikus néplap a surán nem teljesítheti hivatását. Ez épenséggel nincs igy. Mert egy tervszerűen készített néplap nem indulhat neki föladata megoldásának esztelenül. A nép számára való katho­likus képes napilapnak bizony nem szabad pusztán és szárazon mindig csak prédikálnia. Ez nem rendeltetése egy újságnak. Legyen a jó néplap is érdekes, változatos, mint a többi. Adjon képeket, rajzolja le a nap eseményeit, írja le az érdeklődést keltő dolgokat. De a mód, de a hang, de a szellem legyen benne más. Minden a­mit megír, szolgálja nemes és nagy czélját. A legapróbb hírben is, észrevétlenül, finoman, leplezetten. És a­mikor­­elvi kérdésekről van szó, nyíltan, emelt fővel, hangosan, ha kell, merészen. Senki se higye, hogy erkölcsös, keresz­tény szellemben nem lehet jó napilapot csinálni. Közölhet az ilyen újság kitűnő, érdekes, mulattató regényeket, adhat hírt az ország közéletének mozgalmai­ról, föltárh­atja az élet drámáit, a tör­vényszéki esetek borzalmait; de mindezt a maga nemes, magasztos czéljainak megfelelően, úgy­hogy az olvasó, mikor az újságot élvezi, önkéntele­nül magába szívja a jó szellemet, az undorodást a bűntől, a ledér élve­zetektől. Egy igazi keresztény szellemű jó néplapnak olyannak kell lenni, hogy az olvasó, mikor leteszi az újságot, a templomba menjen s imádkozzék a bűnösökért, a­kik megbűnhődtek és kérjen erőt az Ég Urától, hogy ő ha­sonlóképen meg ne tántorodjék. Azonban elég Szűk tér egy lap vezérczikke arra, hogy ennek keretén belül egyszerre kifejthessük, mily életbevágó rendel­tetés vár egy nagy apparátusú katho­likus néplapra De azt igenis ismételve hangsu­

Next