Magyar Szemle, 1896 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1896-11-08 / 45. szám
BUDAPEST 1896. november 8. Előfizetési árak: Egész évre . . 6 frt — kr = u kor. Félévre . . 3 frt — kr = 6 kor. Negyedévre . . 1 frt 50 kr = 3 kor. Meldeten minden vasárn»1. Laptulajdonos és kiadó : Kaczvinszky Lajos. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VI., Uj-utcza 14. sz. Egyes szám ára 15 kr . 30 fillér. VIII. IV. 45. szám. Ingadozások. OgY az ingadozás mindig és mindenben káros hatású volna, azt nem lehet mondani. Az óránál például az inga épen álló helyzetben akadályozza a járást, ingadozásával ellenben előmozdítja, illetőleg szabályozza. A szita meg a rosta sem igen felelne meg czéljának, ha nyugodtan tartanák kezünkben ; a jobbra-balra dobálás és rázogatás okvetetlen szükséges arra, hogy lyukacsaikon a kiválasztandó anyagrészecskék áthulljanak. A nyugodtan függő harangnak épen úgy nem hallani hangját, ha csak mint külső ütés következményét nem, mint ahogy a mozdulatlan hinta nem szolgálhat senkinek mulatságul. Ez is, az is az ingás, lengés által válik tulajdonképen azzá, ami. De ami egyben-másban hasznos vagy épen szükséges, az sok dologban káros, sőt veszedelmes is lehet. Az ingó hullámok már tömérdek kárt s veszedelmet okoztak hajóknak s hajósoknak egyaránt ; az ingó föld a rémségek rémsége s borzasztó átkot mondunk valakire, ha azt kivánjuk neki, hogy lába alatt rendüljön meg a föld ; sőt még az ingó láb is sok bajt hozhat az emberre, származzék az ingadozás akár a lábak gyengeségéből, akár a mámoros fej nehézségéből. Épen nem üdvös hatásúak az ingadozások a politikában, közigazgatásban s tanügyben sem. Pedig, sajnos, alig van közéletünknek valamely ágazata, melyben szilárd megállapodást vehetnénk észre : mindenütt örökös kísérletezéseket és ingadozásokat tapasztalunk. Fő oka ez ingadozásoknak kétségkívül az, hogy a közügyek élén álló egyéniségek közt kevésnek vannak megtisztult nézeteik a dolgok felől, melyekben vezérszerepet kell vinniük ; kevesen tudják, mit akarnak, mit akarhatnak, mit kelljen akarniok. Akkor kezdik meg csak tanulmányozni az ügyet, mikor benne már irányt kellene adniok ; majd ez, majd az tetszik meg nekik ; egyszer ettől, másszor amattól befolyásoltatják magukat; tíz, húsz helyről kérnek véleményt, tanácsot, vagy ankéteket hívnak össze, hol többnyire sokat beszélnek, — még okosat és helyeset is, — határozott eredményre azonban ritkán jutnak. Tanácskozmányaink, ha tűnnek is fel bennük helyes nézetek, rendszerint nem azok győzedelmét, hanem az érdekek bizonyos kompromisszumát eredményezik. Másik oka az ingadozásoknak a vezéregyéniségek gyakori változása, mi a parlamentáris kormányzásnak mindenesetre egyik árnyékoldala. Ha akad is itt-ott egyik-másik téren egyegy céltudatos, határozott elveket valló vezető, vagy a sokáig ingadozó határozott megállapodásra jutott , valamely váratlan krízis épen akkor sodorhatja el helyéről, midőn üdvös terveinek kivitelét még alig kezdte meg. Lehet ugyan, hogy az utána következő folytatja, amit előde megkezdett, igen gyakran azonban azt tapasztaljuk, hogy az egyéniségekkel a tervek s követendő czélok is változnak. Tán sehol sem lehet az örökös ingadozásokat annyira észrevenni, mint a tanügynél, pedig az ingadozás alig okozhat valahol annyi kárt, mint ott. Főkép a középiskola kérdésében s a felsőbb leányiskolákra nézve nem tudnak szilárd megállapodásra jutni. Mily régóta beszélnek és írnak az egységes középiskoláról ! Hány tervet készítettek már újabb alkotmányos életünk kezdete óta bifurkáczióval és trifurkáczióval ! De életbe egy sem lépett. Csáky, úgy látszott, komolyan létesíteni akarta az egységes középiskolát, legújabban azonban megint hallgatnak róla. Az egységes középiskola létesítése helyett folytonos toldozás-foldozást vittek és visznek véghez a gimnáziumokban és reáliskolákban egyaránt, hogy a különbség köztük lassanként elenyészszék, vagy legalább lehető kevésre redukáltassék. Mindenből az látszik, hogy az intéző körök azzal sincsenek tisztában, mit tekintsenek a középiskolák tulajdonképeni céljának : az általános műveltségre való képzésre, vagy az előkészítést az egyetemi és műegyetemi szaktanulmányokra ? Vagy ha tisztában vannak is a dologgal, egyik az egyik, másik a másik nézet felé hajlik s egyik sem elég erős, hogy felfogását teljesen győzelemre juttathatná, így aztán majd az egyik, majd a másik czélnak érdekében történik valami s a két czél közötti ingadozásnak az az eredménye, hogy középiskoláink egyik czélt sem tudják, megközelíteni. Az ingadozásoknak azonban még más forrásuk is van. Egyik ezek közül az, hogy még az a kérdés sincs kellőleg tisztázva, a középiskolák tantárgyai közül melyik szolgál különösen az egyik s melyik a másik czélnak. Ezt látjuk főkép a klasszikus nyelveket illető kapkodásból. A görög nyelvet gyakori támadások után, mint kötelező tantárgyat, kiszorították a gimnáziumokból, a latin nyelvet azonban nemcsak ott hagyták meg, ahol előbb tanították, hanem még a reáliskolákba is mindinkább be akarják vinni. Ha a klasszikus nyelvek tanítását főleg az általános műveltség s értelemképzés szempontjából tartják üdvösnek, mért tették a görög nyelvet csak bizonyos szakmákra készülőkre nézve kötelezővé ? Ha pedig csak egyes életpályáknál tartják okvetetlenül szükségesnek a klasszikus nyelvek és irodalmak ismeretét, mért törekszenek arra, hogy a latin nyelv a középiskolák összes növendékeire nézve kötelezővé tétessék? A középiskolai tanításnál tapasztalható ingadozásokhoz hasonló állapotokat találunk a felsőbb leányiskoláknál is. Első szervezetük és tantervük szerint olyan iskolák voltak azok, melyek előkelő vagy jómódú szülők leányainak a magyar nyelv és irodalom alapján magasabb műveltséget nyújtottak, az előkészítést bizonyos életpályákra teljesen tekintet nélkül hagyva. De alig állottak fenn három-négy évig ezen az alapon, már lényeges változásnak vettettek alá. Egyrészt a bennük elérendő képzettség fokát jóval lejebb szállították, másrészt szoros összefüggésbe hozták a polgári iskolákkal és tanítónőképző intézetekkel, utóbbiakra nézve előkészítő iskolákká tevén őket, melyeknek hatodik osztálya lépcsőül szolgál a tanítónőképző intézetek harmadik osztályába való belépése. Nemrég pedig az a hír terjedt el, hogy