Magyar Szemle 5. kötet (1929. 1-4. sz.)

Lengyel Géza: Magyarország exportja Kelet felé

MAGTOVRSZEMLE 1929 JANUÁR V. KÖTET, 1. (17.) SZÁM MAGYARORSZÁG EXPORTJA KELET FELE A­Z EXPORTPIACOKÉRT manapság minden állam egyre hevesebb harcot vív; ebben a küzdelemben mi sem maradhatunk el. Míg agrártermékeink útja csaknem kivétel nélkül nyugat felé vezet és el­helyezésük a nyugati államok szükségleteitől és gazdasági politikájá­tól függ, addig a tőlünk keletre fekvő államok: Románia, Jugoszlávia, Bulgária, Görögország, Törökország és Albánia is megfelelő piacok gyanánt kínálkoznak iparcikkeink számára; helyesebben szólva: mind­ezek az államok jelentékeny mennyiségű iparcikket importálnak, rész­ben igen távoli országokból, úgyhogy nincs természetesebb törekvés, mint arc, amely felvevőképességükkel foglalkozva, vizsgálni igyekszik, milyen mértékben foglal helyet e piacokon Magyarország és miért szorul aránylag oly kedvezőtlen pozícióba, mint amilyenről a köz­lendő számok beszélnek. Ennél a vizsgálatnál nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tőlünk keletre fekvő agrárállamokat mind, kivétel nélkül, foglalkoz­tatja az iparfejlesztés problémája; a­helyett, hogy — amúgy is bizo­nyára céltalanul és eredménytelenül — lebeszélni igyekeznek őket belföldi ipar megteremtésére, vagy továbbfejlesztésére irányuló szán­dékukról, méltányosabb, bölcsebb és adott körülmények között talán hasznosabb is, törekvéseikkel szemben megértést tanúsítani. Ez a cikk egyébként nem óhajt foglalkozni azzal az alapvető problémával, vajjon mennyiben befolyásolja a keleti államok iparfejlesztési és vám­védelmi irányzata a nyugati államok exportját, hanem pusztán arra a kérdésre akar rávilágítani, hogy ott, ahol ezekben a keleti államok­ban az importszükséglet a számok tanúsága szerint még kétségen kívül megvan, milyen helyet foglal el ezeken a számára sok tekintet­ben előnyös exportterületeken Magyarország; feleletet óhajt keresni — amennyiben a számok erre is felelnek — arra a kérdésre, hogy érvényesülése a versenyállamokkal szemben miért oly kedvezőtlen. A magyar kivitel az utolsó években tudvalevőleg általában stag­nál, sőt csökken. Az 1925 évben 812 millió pengő értékű árut exportál­tunk, az 1926 évben 869 millió értékűt, az 1927 évben csak 800 millió pengő értékűt. Az 1928 év eddigi első kilenc hónapjának adatai alapján becsülve, exportunk az év végéig talán fel fog emel­kedni mintegy 820 millióra, tehát valamivel túl fogja haladni a múlt évit. De a behozatal állandó növekvését figyelembe véve joggal beszél­hetünk a kivitel stagnálásáról. Ebből a 800 milliós exportból az 1927 évben Romániába ment 357 millió pengő, vagyis az egész kivitel­nek 4­47 százaléka; Jugoszláviába 41,3 millió pengő, az egész export-

Next