Magyar Szemle 43. kötet (1942. 7-12. sz.)

Prahács Margit: Kodály Zoltán

A feladatoknak ez a vázlatos felsorolása is mutatja, hogy az egység munkálásában többre van szükség, mint egy-egy dolgozatnak megjelentetésére. A keresztény egyházak egysége c.­műben említettük már, hogy Magyar­országon is megérett a helyzet egy egységfolyóirat kiadására. Számos helyről köszöntötték ezt a gondolatot. Egy evangélikus lelkész egyenesen fel­szólított arra, hogy sürgősen indítsák el a folyóiratot. Jelezte, hogy az ő oldalukon hasonlóra törekszenek, sőt azt is hozzátette, hogy Pesthy Pál ny. miniszter közreműködésével külön egységet előmozdító egyesületeket is életre hívnak ... Sokak ilyetén megnyilatkozásának hatása alatt, az egység útjának egyengetésére s a magunk táborának iskoláztatására az új esztendő­ben megindítjuk „Az egység útja" c. havi lapot, jelen sorok írójának szer­kesztésében. (Bp. II. Margit körút 23.) A legteljesebb jóakarattal vesszük kezünkbe az ügyet, áldozatos lélekkel mozdítjuk elő, s abban a meggyőződés­ben, hogy korunk legnagyobb s legszentebb ügyét segítjük győzelemhez. Vajha a másik oldalon is hasonló lelkiséggel teremtenének — uniós lapon keresztül — közvéleményt az egység szükségességéről. Akkor siettetjük a testvéri találkozást és egyesülést. A történelmi pilanat itt van: a Gondviselés által is egyengetett ügynek áldozatos lélekkel való vállalása által mentesítsük tehát magunkat egy nagy kötelességmulasztás felelőssége alól... P. KŐNIG KELEMEN KODÁLY ZOLTÁN K­ODÁLY ZOLTÁN 60. születésnapja az egész magyar kultúra ünnepe. A magyar zene mesterei között aligha tudnánk még valakit meg­nevezni, akinek életműve az egész magyar szellemiség szempont­jából olyan korszakalkotó jelentőségű volna, mint az övé. Mint alkotó művész, mint tudós és mint nemzetnevelő nyílegyenes céltudatossággal áldozza életét eszménye megvalósítására: megteremteni a magyarabb, az igazi magyar szellemiséget a ma és a holnap számára. E hatalmas feladat jegyében bonta­kozott ki páratlanul sokoldalú zsenialitása, ez adott neki erőt ahhoz, hogy mind zenéjében, mind írásaiban egymaga foglalja össze nemzedékek törek­véseit, egymaga legyen megindítója termékeny és mélyreható fejlődéseknek. Ennyi ihlető erőre csakis a lángész képes. Ez a nagyszabású életprogramm három korszakban bontakozik ki előttünk: a világháború előtt, a trianoni években és végül napjainkban. A fiatal Kodály akkor lép műveivel a nyilvánosság elé, amikor még mindenütt a múlt században fogant életszemlélet uralkodott. A békés ferenc­józsefi kor nyárspolgára nyugodtan élvezhette a szédítő iramban fejlődő civilizáció nyújtotta örömöket és kényelmet. Nem érezte a nagy események hiányát, nem érezte, hogy bizonytalan lelki talajon él, hogy alig van szilárd gondolata, központosító értéke. Ez a kor elvesztette a harmadik dimenzió, a mélységek és magasságok iránti érzékét és minden távlat nélkül élt a materializmus és atheizmus légkörében. Hogy milyen volt e korszak magyarsága, jól tudjuk legkiválóbb történetíróink szomorú ábrázolásaiból. Ez a nemzedék volt az, amely a legtávolabb állt minden igazi nemzeti ön­ismerettől. Olyan bálványokat állított magának, amelyekről előbb-utóbb ki kellett derülni, hogy agyaglábon állnak: üres jelszavak mögött a nemzeti életnek a gyökerektől való teljes elszakadása folyt ebben az időben. A művészek, a költők érezték meg legelőször, hogy ingatag talajon járunk, ők adtak először hírt egy vajúdó világ viharszeléről, örök életűnek

Next