Magyar Szemle 43. kötet (1942. 7-12. sz.)
Prahács Margit: Kodály Zoltán
A feladatoknak ez a vázlatos felsorolása is mutatja, hogy az egység munkálásában többre van szükség, mint egy-egy dolgozatnak megjelentetésére. A keresztény egyházak egysége c.műben említettük már, hogy Magyarországon is megérett a helyzet egy egységfolyóirat kiadására. Számos helyről köszöntötték ezt a gondolatot. Egy evangélikus lelkész egyenesen felszólított arra, hogy sürgősen indítsák el a folyóiratot. Jelezte, hogy az ő oldalukon hasonlóra törekszenek, sőt azt is hozzátette, hogy Pesthy Pál ny. miniszter közreműködésével külön egységet előmozdító egyesületeket is életre hívnak ... Sokak ilyetén megnyilatkozásának hatása alatt, az egység útjának egyengetésére s a magunk táborának iskoláztatására az új esztendőben megindítjuk „Az egység útja" c. havi lapot, jelen sorok írójának szerkesztésében. (Bp. II. Margit körút 23.) A legteljesebb jóakarattal vesszük kezünkbe az ügyet, áldozatos lélekkel mozdítjuk elő, s abban a meggyőződésben, hogy korunk legnagyobb s legszentebb ügyét segítjük győzelemhez. Vajha a másik oldalon is hasonló lelkiséggel teremtenének — uniós lapon keresztül — közvéleményt az egység szükségességéről. Akkor siettetjük a testvéri találkozást és egyesülést. A történelmi pilanat itt van: a Gondviselés által is egyengetett ügynek áldozatos lélekkel való vállalása által mentesítsük tehát magunkat egy nagy kötelességmulasztás felelőssége alól... P. KŐNIG KELEMEN KODÁLY ZOLTÁN KODÁLY ZOLTÁN 60. születésnapja az egész magyar kultúra ünnepe. A magyar zene mesterei között aligha tudnánk még valakit megnevezni, akinek életműve az egész magyar szellemiség szempontjából olyan korszakalkotó jelentőségű volna, mint az övé. Mint alkotó művész, mint tudós és mint nemzetnevelő nyílegyenes céltudatossággal áldozza életét eszménye megvalósítására: megteremteni a magyarabb, az igazi magyar szellemiséget a ma és a holnap számára. E hatalmas feladat jegyében bontakozott ki páratlanul sokoldalú zsenialitása, ez adott neki erőt ahhoz, hogy mind zenéjében, mind írásaiban egymaga foglalja össze nemzedékek törekvéseit, egymaga legyen megindítója termékeny és mélyreható fejlődéseknek. Ennyi ihlető erőre csakis a lángész képes. Ez a nagyszabású életprogramm három korszakban bontakozik ki előttünk: a világháború előtt, a trianoni években és végül napjainkban. A fiatal Kodály akkor lép műveivel a nyilvánosság elé, amikor még mindenütt a múlt században fogant életszemlélet uralkodott. A békés ferencjózsefi kor nyárspolgára nyugodtan élvezhette a szédítő iramban fejlődő civilizáció nyújtotta örömöket és kényelmet. Nem érezte a nagy események hiányát, nem érezte, hogy bizonytalan lelki talajon él, hogy alig van szilárd gondolata, központosító értéke. Ez a kor elvesztette a harmadik dimenzió, a mélységek és magasságok iránti érzékét és minden távlat nélkül élt a materializmus és atheizmus légkörében. Hogy milyen volt e korszak magyarsága, jól tudjuk legkiválóbb történetíróink szomorú ábrázolásaiból. Ez a nemzedék volt az, amely a legtávolabb állt minden igazi nemzeti önismerettől. Olyan bálványokat állított magának, amelyekről előbb-utóbb ki kellett derülni, hogy agyaglábon állnak: üres jelszavak mögött a nemzeti életnek a gyökerektől való teljes elszakadása folyt ebben az időben. A művészek, a költők érezték meg legelőször, hogy ingatag talajon járunk, ők adtak először hírt egy vajúdó világ viharszeléről, örök életűnek