Magyar Szó, 1945. november (2. évfolyam, 253-278. szám)

1945-11-01 / 253. szám

van-e mar szeresse a nyugtát ? A telepi magyar aktivistáik szerémségi akcióbizottsága kedden este népes összejövetelt tartott a telepi volt Gazdakör szuboticskai utcai helyiségében. Az összejövetel és a szerémségi magyar akció céljait Sterbik néptársunk ismertette, majd átadta a szót Vértes Árpádnak, aki egyszerűségükben és őszinteségükben megrázó szavakkal ecsetelte azt a pusztulást, amit Szerémség egyes vidékein látott. Vannak falvak — mondotta Vértes Árpád — melyekben nincsen egyetlen ép ház sem és vannak olyanok, melyekben csak elvétve lehet meg nem rongált, fel nem gyújtott, vagy össze nem rombolt épületet találni. Hitünknek, meggyőződésünknek, testvér és szabadságszeretetünknek bizonyítéka lesz — mondotta Vértes — a Testvériségfalva Szerémségben. Tudjuk, hogy ebben az akcióban mögöttünk áll a magyarság többsége és a Testvériségfalvát akkor is felépítjük, ha ezer akadály kerül elénk. Az előadó elmondotta, hogy a magyar munkásság hihetetlen áldozatkészséggel állott az akció mellé mert ezek a munkások sok egynapi munkájuk ellenértékének átengedésével nem jövedelmük egy kis részét, hanem a másnapi ebédet, a másnapi vacsorát áldozták fel az akció sikeréért. A noviszádi magyar iparosok, kereskedők és magánfoglalkozásúak nem nézhetik közömbösen a magyar munkásság áldozatos résztvállalását. Alamizsnát nem kérünk ,és nem is fogadunk el senkitől, hanem igenis elvárjuk, hogy mindenki erejéhez mérten és méltóan a munkássághoz a legtöbbet nyújtsa, amit nyújthat. A köszöntésünk az kell, hogy legyen: — Van-e már szerémségi nyugtád? Vannak kirívó esetek, vannak a meg nem értésnek különböző esetei így példáulaz is, amikor a hét noviszádi gyógyszerész fejenként ötszáz összesen 3500 dinárral akarja leróni minden tartozását. A városi bizottság mérlegeli azt a lehetőséget, hogy a háromezerötszáz dinárt udvarias formában visszaküldi az „adakozóknak”, Vértes Árpád pedig kijelentette hogy ő és barátai ezt az összeget, függetlenül saját munkáinktól és elvállalásuktól, megtérítik — nehogy az akció károsodjék. Vértes Árpád szavait lelkesedéssel és nagy tetszéssel fogadták a bizottság tagjai. A vita során különböző tervek merültek fel az akció minél sikeresebb végrehajtó-,sára. Tüntető felvonulásokkal, előadásokkal, a sajtó útján és minden rendelkezésre álló eszközzel népszerűsítik ezt a nagy kezdeményezést A blokkok aktivistái házrólházra járva győzik meg a Telep magyarságát az akció fontosságáról és nagy jelentőségéről. Egy munkás, aki munkástársaival együtt épen a napokban adott 55.000 dinárnál többet a választási költségekre, felállt és kérte, hogy kapcsolják az akcióba az ő gyárukat is, mert adni akarnak és adni fognak ismét. Ezután megválasztották az akció telepi szűkebb végrehajtóbizottságát, amelybe a következők kerültek bele: Mészáros György és Szolezek József titkárok; Mokker Tiomka pénztáros; Szakáll Dezső, Tajti Alajos és Spira János ellenőrök. Elhatározta az akcióbizottság, hogy szombaton este szélesebb körű értekezleten vitatják meg az akció továbbfejlesztésének lehetőségeit. Alig egy-két hete, hogy a poviszádi magyarság magára vállalta egy lerombolt szerémségi falu felépítését. A város dolgozó munkássága és értelmisége azóta túltermeléssel, önkéntes munkával és lázas szervezéssel fáradozik azon, hogy ebbe a nemes akcióba minden becsületes és öntudatos noviszádi magyart bevonjon. Ez a mozgalom nemcsak Vajdaságban és az országban, hanem a külföldön, Magyarországon is, nagy és megérdemelt visszhangra talált. Felfigyeltek a beográdi lapok, a pesti rádió és felfigyeltek a vajdasági magyar tömegek is. A reakción irigység és rosszindulatú megdöbbenés, a becsületes népi tömegeken pedig a megelégedés boldog érzése lett úrrá mindkét oldalon Az utóbbiak örömmel állapították meg: mégis van hát becsület és igazi öntudat a magyarságban. A testvériség és egység eszméje mégis csak hírem üres jelszó, a tömegekre ráerőszakolt frázis, hanem hús-vér valóság, amely a noviszádi magyarság testvéri mozgalmában jutott legszebb formában kifejezésre. A mozgalomnak különös értéket és jelentőséget kölcsönöz az a körülmény, hogy éppen a noviszádi magyarság között született meg a két nép történelmében szinte egyedül álló gondolat, azon magyarok között, akiket éppen a legnagyobb mértékben kompromittált a bűnös fasiszta uralom; a magyar névvel és becsülettel oly csúnyán visszaélt ál-magyar megszállók négyéves uralmának minden átka és gyalázata, a mozgalom azóta egyre terjed. Újabbnál újabb munkatársakkal bővül a lelkes tábor. A napokban a szuboticai magyarság is tamijevét adta öntudatának. Elhatározta, hogy ő is felépít egy szerémségi szerb falut. Házakat, iskolát emel valahol Szerémség Sok vihart és szenvedést látott földjén. A házak eltakarított üszkös romjai helyén egy boldog gyermekkacajtól vidám falut épít magyar áldozattal, magyar munkával és igaz magyar szeretettel. A noviszádi és szuboticai magyarság faluépítő akciója nem marad elszigetelt jelenség — ezt szeretnék hinni és hisszük is, hogy ezek a példák követésre találnak majd másutt is, ahol becsületes magyarok élnek. Az egyetemes vajdasági magyar ön-, tudat és segítőkészség majd csak akkor fejeződik ki a legjobban és legemberibben, ha ez az elgondo— ELKÉSZÜLTEK A MAGYARNYELVŰ ELISMERVÉNYEK A MAGYARSÁG SZERÉMSÉGI FALUÉPÍTÉSI GYŰJTÉSÉHEZ. Értesítjük a körzeti gyűjtő bizottságokat, hogy a „Magyar Szó” szerkesztőségében: Noviszád, Alekszandra-ul. 16. I. em. minden nap 10—12 óra között felvehetik a szükséges számú elismervényt, illetve dr. Trischler Aladár, Kiss Gyula és Cocek Emil pénztárosoknál a gyűjtött összegeket befizethetik. Kérjük azon gyárak magyar munkásságát, akik egy napot dolgoztak a faluépítésre, hogy öszszegyűjtött munkabérüket minél előbb juttassák el a fentnevezett pénztárosokhoz, ahol kiállítják számukra személyenként a Testvériség falvára szóló téglajegy elismervényt. Más általános magyar mozgalommá terebélyesedik, minden magyar munkásnak, parasztnak és értelmiséginek közös és szent ügyévé válik. A vajdasági magyarság nem kis áldozatokkal járult már az ország felépítéséhez, a gazdasági nehézségek leküzdéséhez. A frontokra legjobb fiait küldte, hogy Jugoszlávia többi népeinek fiaival együtt közösen semmisítse, meg az ellenséget, amely nemcsak ennek az országnak, hanem az egész világ kis népeinek szabadságára tört. De magyarságunk tisztában van azzal is, hogy a háborútól nem a Vajdaság, hanem Szerémség hős népe szenvedett a legtöbbet. Míg Szerémségben ágyuk ontották gyilkos tüzüket, szabadságharcosok kiomló vére mosta az anyaföldet és békés parasztok házai kártyavárként dőltek össze egyik napról a másikra, addig nálunk a Vajdaságban, ha átmeneti zökkenőkkel is, de békés termelő munka folyt. És Szerémség népe saját testével akadályozta meg, hogy a háború vészes lángjai át ne csapjanak hozzánk is a vajdasági városokba és falvakba. De van még egy szempont, ami Szerémség megsegítését fontossá teszi: a magyar nép és a vajdasági magyarság hitvallása a demokrácia mellett. Politikai és gazdasági felzárkózás az új Európa népei sorába. A magyarságnak ma mindenütt — és főként itt a Vajdaságban — be kell bizonyítania, hogy szabadságszeretete hagyományos, hogy nem azonosítja magát áruló urainak a múltban elkövetett tetteivel és kész mindenkor bekapcsolódni Európának ezen a részén élő kis nemzetek testvéri közösségébe. A vajdasági magyarság tehát Szerémség szerb népének felajánlott segítségével nemcsak az itt élő magyarság és szerbség, hanem szélesebb alapon az egész magyar és szerb nép testvériségének, e két nemzet örök barátságának ügyét szolgálja. Ebben van tulajdonképpen a szerémségi akció nagy erkölcsi jelentősége. Thurzó Lajos Két nép barátságának nagy ügye A szuboticai magyarság szerémségi faluépítő mozgalma A siunicai Polyornomet baromfitelepi munkásai egyurai munkabérüket ajánlották fel az akcióra A szuboticai magyarság — mint már közöltük— akciót indított egy szerémségi falu fölépítésére. Ezt az akciót úgy a város, mint a kerület magyar lakossága a legnagyobb lelkesedéssel fogadta s mindenütt, minden üzemben, szervezetben vagy egyesületben megindult a készülődés az akció hathatós támogatására. Szubotkán elsőnek a Magyar Népkör és annak ifjúsága állott ki az akció élére A kulturális egyesület kezdeményezése azonban csakhamar visszhangra talált s alig egy huszonnégy óra eltelte után mozgalom indult meg a szuboticai POLYOPROMET dolgozói között, hogy a faluépítési akciót ők is, a maguk erejéhez képest támogassák. A Polyopromet baromfitelepének dolgozói az akcióval kapcsolatban konferenciát tartottak, amelyen Kizur Eta az antifasiszta nőszervezet kerületi bizottságának tagja ismertette a dolgozó nő feladatát az ország újjáépítésének munkájában, majd a jelenlevők egyhangú lelkesedéssel kimertudották, hogy támogatni fogják a szuboticai magyarság által kezdeményezett faluépítési akciót. Több javaslat után elhatározták, hogy a baromfitelep dolgozói — közel kilencven ember — munkájának egynapi bérét fölajánlja a magyarok által fölépítendő szerémségi falu javára. A munkások hétfői keresetüket ajánlották föl és a telep adminisztrátorai már meg is tették a lépéseket a fölajánlott összeg összegyűjtésére. A Magyar Népkör ifjúsági kulturosztálya ugyancsak hozzájárult rendezményével az akció támogatásához. Vasárnap táncmulatságot rendeztek, amelynek tiszta jövedelmét a nemes akció javára ajánlották föl. Szubotián tovább folyik a munka Az üzemek, magyar kultúrintézmények készülődnek arra, hogy a szerémségi falut a maguk erejéből minél szebbre és jobbra építsék s ezzel maradandó emléket Állítsanak a Vajdaság népegységének és testvériségének. — Magyar Szó - XI. f. A szovrtnkim állam gazdasági ereje Az európai és a távolkeleti háború győzedelmes befejezése után a szovjet nép óriási energiával fogott hozzá a nagy szovjet ország újjáépítése és népgazdaságának további fejlesztése nagy feladatának végrehajtásához. A szovjet állam társadalmi és gazdasági rendszerének előnyei, amelyek az egész világ számára kézzelfoghatónak nyilvánultak meg a háború folyamán, most újabb sikerek és győzelmek biztosítékai lesznek a békés építő munka frontján. „A szovjet rendszer nemcsak az ország gazdasági és kulturális fellendítése megszervezésének legjobb formája a békés építés éveiben, de háború idején is legjobb formája a név teljes ereje mozgósításának az ellenség visszaverésére.“ (Sztálin.) A Szovjetunió gazdasági alapja a gazdaság szocialista rendszere és a termelőeszközök és munkaeszközök szocialista tulajoú termelőeszközök társadalmi tulajdona eredményezte, hogy a szovjet országban egészen más az állam és a gazdaságok közötti kölcsönös viszony, mint a többi országokban. Mert a többi országokban nem a gazdaság van az állam kezében, hanem ellenkezőleg, az állam van a kapitalista gazdaságok kezében. S ez másképpen nem is lehet a termelőeszközök magántulajdonán alapuló társadalmi rendszerben. Egészen másképpen alakult ki a kölcsönös viszony az állam és a gazdaság között a szovjet rendszerben. A termelő és munkaeszközök társadalmi tulajdonára támaszkodó szovjet állam kezében tartja a gazdasági fejlődés összes mozgató erőit. A szovjet országban a termelőeszközök túlnyomó többsége: a föld, a föld méhe, az erdők és vizek, gyárak és üzemek vasutak, bányák, állami mezőgazdaságok, valamint gép- és traktorállomások stb. az egész nép, a szociali°’a állam tulajdona. A szovjet állam mint a nép teljhatalmú megbízottja szervezi a termelést és az áruk elosztását, az áruforgalmat, építkezéstkét, a pénz- és hitelrendszer, egyszóval az állam gazdasági tevékenységének összes sokféle és különböző megnyilvánulásait. Kétségtelen, hogy a most kezdődő békés korszakban a szovjet gazdasági rendszer előnyei újult erővel fognak megnyilvánulni. Az iparban, a mezőgazdaságban és a közlekedősen a háború súlyos éveiben szerzett tapasztalatokat a szovjet ország teljes egészében fel fogja használni a békés fejlődés korszakában. Az üzemekbe, a gépekhez, a szántóföldre, a tudományos intézetekbe és laboratóriumokba, az állami közigazgatás hivatalaiba és irodáiba visszatérnek a leszerelő harcosok. Sokan közöttük magukkal hozzák a háborúban, a tüzérségnél, a légierőknél, a páncélos és műszaki egységeknél szerzett elméleti és gyakorlatt tapasztalataikat. A szovjet gazdaság legnagyobb kincse — a technikát uraló emberek óriási hadserege újabb és újabb csapatokkal növekszik ,és gazdagszik. Mindez tágas perspektívákat tár fel a továbbá, gazdasági fejlődés számára. Mert a népgazdaság szocialista rendszerében a háborús termelésről a békés termelésre való áttérés, a termelés növekedése sohasem idéz elő viságokat, munkanélküliségiet, gazdasági megrázkódtatásokat. Már most megmutatkozik, hogy milyen óriási különbségek vannak a békés termelésire való áttérésben a Szovjetunióiban és a szovjet határokon túl. Az iparnak a békés termelésre való átállítása a szovjet határokon túl riadalmat és bizonytalanságot keltett az emberek malmóinak szívében. Megjelent a munkanélküliség, amely gyors ütemben növekszik napról-napra. Az Amerikai Egyesült Államokban pl. a munkanélküliek száma már most eléri a 210 milliót s a rendelkezésünkre álló adatok alapján feltételezhető, hogy az év végéig túlhaladja a tízmilliót. A kapitalistáknak az a törekvése, hogy a dolgozók munkafeltételeit lerontsák, kihívja a proletariátus védekezését. Ezen az alapon sokasodnak a sztrájkok, amelyek ugyancsak Amerikában már sokszázezer munkást fognak át a gazdaság néhány életbevágóan fontos ágában. Nyugat- Európa néhány felszabadított országában a nagytőkés elemek és főleg azok, akik az utóbbi éveikben együttműködtek az ellenséggel s ezért még mindig nem kapták meg jól megérdemelt jutalmukat, ezeknek a kapitalistáknak most minden tevékenysége a gazdasági élet szabotálásában és a feketepiacon kötött spekulációs üzletekben merül ki. Ezek a „haszonleső hazafiak “szívósan és kitartóan igyekeznek megakadályozni a legelemibb tisztogató rendszámbolgok végrehajtását is gazdasági téren. A szovjet gazdasági rendszer előnyeit nagyon jól ismerik a szovjet ország munkásai, kolhozparasztai és a szovjet értelmiség. A szovjet emberek nagy jól látják és tudják, hogy a lerombolt gazdaság mielőbbi felépítése s a szovjet gazdaság felvirágzása a szovjet nép boldog életének záloga. Ezért van az, hogy a szovjet nép oly szilárdan tömörül Lenin—Sztálin nagy pártja, a szovjet nép harcának s a német hódítók fölött aratott győzelmének szervezője és irányítója köré, mert ez a párt a bolseviki párt az élen jár ma is, vezeti a szovjet népet a békés építőmmásban. A Leorgyev Építsd fel a falut Német járt arra . . . még most is nyög a föld s az irtózatos undortól remeg . Német járt arra és a szörnyűségtől lombfejüket megrázzák a hegyek. Német járt arra . .. Nézd a romokat és a tömérdek muszáj-temetőt. Hallgasd éjszakákon, mit susog a nádas, kérdezd a búzatáblát, kérdezd a legelőt. Német járt arra . . . s most csupa korom, ahol ház volt, család, szoba, élet. Az istállóban, ’ahol megmaradt, kövér gyapjában borzong, összerezzen; németről álmodik egy bárány és felbéget. Német’ járt arra ... és a borzalom, a gőg, a korbács, a kin és a gyilok. Halott törötten hever a kutágás és önként indul járomba a tulok. Messze repül a madár és üzen: ide ne jöjj fecske, gólya, galamb ... S a dőlt toronyból fogat vicsorít a nyelvetépett, megrémült harang. Német járt arra . . . még most is nyög a föld: itt német járt és ölt és ölt, és ölt. . . . és nyomában füst járt, tűz és pusztaság. Kuruc-unoka, magyar! Te régen ismered az ezer éve átkos németet, most vésőt fogj és baltát és gyalut, — építsd, építed, építsd fel a falut! • m *** A SZGBtmCft* MCagBttPimr NSPSÄSB© CTAtrkban A szuboticai VH és vttt körzet aiszs szervezete elhatározta, hogy népszerű előadásokat rendez. Az előadásokat havonta tartják meg olcsó 5 dináros belépőjeggyel, hogy minél látogatottabbak legyenek. Az előadások keretében ismeretterjesztő irodalmi, zenei és művészeti témákat dolgoznak fel. Az első ilyen est szombaton, november 3-án lesz a Népkörben, a műsor keretében Palotai Borisz Anya és gyermek címmel tart előadást, majd Székely Miklós “Az Antifasiszta nőszervezet kötelességei az anyaság terén“ címmel olvas fel. Damjanov Sára a gyermek helyes neveléséről beszél, Vékony Istvánná verseket szaval Bunnyintól és Fafanovtól, Lányi Sarolta „Az anya dalol" című műsorszámot adja elő. Makszim Gorkij „Anya" című regényéből Gabrics Miklós és Kizur Eta adnak elő jeleneteket. A rendezés munkáját Pataki László vállalta. A bevezető és összekötő szöveget a Damjanov Sára mondja e L A VH és A3ES.