Magyar Szó, 1946. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1946-01-01 / 1. szám

11. Megismerkedem Fumanovval Ezenkiencszázhuszonhárom őszén Zalka Máté (az orosz polgárháború magyar nevű hőse, aki tizennégy esztendővel később Spanyolországban halt hősi halált) elkísért a Szovjetunió állami kiadójának főszerkesztőjéhez. Hónom alatt egy kötetnyi novella volt — orosz fordításban. A főszerkesztő — névszerint Dimitri Furmanov — alacsony szélesvállú, nagyon izmos, a délszlávokra emlékeztető, barna arcbőrű, feketeszemű fiatalember úgy fogadott, mintha régi barátja lennék, aztán alaposan kikérdezett, ki és mi vagyok, mit csinálok és mik a szándékaim. A kéziratot átvette és megígérte, hogy huszonnégy órán belül elolvassa. Másnap ismét nála voltam. Vállalta a novellás könyv kiadását és megkérdezte, mennyi előleget akarok kapni? Ilyesmit még senki nem kérdezett tőlem. Zavaromban összesen ötven rubel előleget kértem. Furmanov utasított, hogy másnap tizenkettőkor jelentkezzem a kiadó pénztáránál. Mondanom sem kell, hogy idején jelentkeztem. Legnagyobb meglepetésemre 50 rubel helyett 600 rubel előleget kaptam ami az akkori árfolyam szerint körülbelül 300 dollárnak felelt meg. Hiába igyekeztem meggyőzni a pénztárost, hogy téved, nem volt hajlandó 600 rubelnél kevesebbet kifizetni. Felro-hantam Furmanovhoz, aki nevetve fogadott és sajnálatát fejezte ki afölött, hogy nem áll jogában kevesebb előleget adni. Meghívott másnap estére vacsorára. Abban az utcában lakott, amely most az ő nevét viseli. Szobája telis-tele volt könyvekkel és fegyverekkel. A könyvszekrény fölött revolverek, török kardok. Az íróasztalán miniatűr gépfegyver. A falon háborús fényképek és egy kozáksapkás, szőkebajuszos, negyven év körüli vöröskatona olajfestéses portréja. A portrén friss zöld koszorú. Megismerkedtem Furmanov feleségével Ancsurával, aki olyan pattogó hangon beszélt, mintha állandóan egy századot vezényelne. Pedig ő is — ahogy az ura — a kultúrfronton dolgozott: színigazgató volt marsora közben (amelyen rajtam és Zalkán kívül Majakovszki és a szovjet irodalom nagy öregembere, Szerafimovics is részt vett) megkérdeztem Ancsurától, kit ábrázol a megkoszorúzott portré. — Csapajevet — felelt Ancsura. — Ki az a Csapajev? — kérdeztem én. — Hallod, Dimitri — kiáltotta Ancsura, — hallod, mit kérdez magyar vendégünk?! Nem ismeri Csapajevet ’ — Majd bemutatjuk neki — felelte csöndesen Dimitri Furmanov. Vacsora után valamennyien ,. kanidaló el ültünk és Anyura lecsavarta a villanyt Csak a kandalló tüze világitott és hátánk mögött csendesen dorombolt a szunovár. Ancsura balalajkát vett kezébe és mialatt Furmanov mesélt, meg-megpendített egy-egy hurt. Csapajev Dmitri Furmanov halkan, kissé von,arctan beszélt egy pásztorról mesélt — bizonyos Csapajevről, — aki ha esztendős kora óta dolgozik. Imni, olvasni nem tanult meg. Munkájáról rovásokat készített, azzal számolt be a gazda tgbizottjának. A pásztor, mikor a háború kitört, a frontra került és keményen verekedett a hazáért, ahelyben egy talpalatnyi föld sem volt az övé. Többször kitüntették, de mert nem ismerte a betűt, altiszt nem lehetett belőle. A háború utolsó esztendejében tanít meg írni-olvasni. Tanitót'» valami diák volt, aki nemcsak arra oktatta , hogy miképpen kell a gondolatot veti , bár arra is, hogyan kell gondolkozni. Mert a diák, aki Csapajevet tanította — történetesen bolseviki volt. Mikor a forradalom kitört, Cvapajev földet osztott. Mikor az ellenforradalmárok támadtak a szovjet népre, partizáncsapatokat szervezett és rövidesen fél Magyarországnál nagyobb területen ő vezette a nép szabadságharcát A partizáncsapatból hadosztályt szervezett és a hadosztály diadalmasan harcolt mind az orosz ellenforradalmárok, mind külföldi segítőjük ellen- Én ott voltam mellette — mondotta Furmanov — és láttam, hogyan nőtt napról-napra Felolvasom neki Lenin egyik cikkét és más top már olyan parancsot adott ki, mely tízezrek szívét nyerte meg a szovjet gondolat számára. Felolvastam neki Sztálin egyik beszédét és másnap Csapajev olyan parancsot adott, melyek megsokszorozták hadosztályának az ütőerejét. Emberei — a szláv mitológia egy-egy életrekelt hőse. Petykát a »szárnysegédet« már nem ismerheted meg Ott esett el Csapajev mellett. Egyik lovasezredese, Wienerman Ferenc budapesti pincér volt, az sokat tudna neked mesélni, de ő is ott halt meg Csapajevrel . . . A legjobb géppuskása — Ancsura . . . Furmanovné e szónál erősen belekapott a balalajkába.— Azután — Csapajev elesett. . . A szobában nagy-nagy, mélységes csönd támadt. Még a szamovár is elhallgatott. A film diadalútja Az első ötéves terv megvalósításának idején alkották a Vasziljevtestvérek Dimitri Furmanov és Anna Furmanova feljegyzései alapján a Csapajev-filmet. Dimitri Furmanov akkor ott porladt már Devicse-pole temetőjében, de Ancsura, aki Csapajev géppuskájából lett színigazgatóvá, ott állott a Vasziljev-testvérek mellett. Mindazt, ami gyönyörű emberit a polgárháború hozott felszínre, odaadta a két rendezőnek is azt a magas, tudatosan képzett technikát, amit az ötéves terv adott a szovjet népnek, tökéletesen alkalmazták a rendezők a film megalkotásánál. Csapajev valóban kollektív alkotás, benne van két szabadságharc egész lelke. A film bemutatásakor rögtön óriási sikert aratott. Az orosz nép a film hőseiben önmagára ismert. Ez az első film amely mint művészi alkotás egyenrangú az orosz irodalom nagy művészeivel. Jelenetei olyan dinamikusak, mint Majakovszki versei, képei olyan plasztikusak, mint Tolsztoj leírásai. Mikor Csapajev beszél, mint ha Gogol valamelyik hősét hallanánk, S amikor Furmanov veszi át a szót, a kommunista párt beszél. A film maga módszereivel fejezi ki azt, amit az orosz tudomány és művészet adott az emberiségnek. Képei egy-egy megelevenedett Repin-festmény. A bemutató után az orosz gyerekek Minszkiől Vladivosztokig Csapajevet játszottak. Az iskolákban — az egyetemeken épúgy, mint az elemi iskolákban — Csapajev életéről és koráról tartottak előadásokat. Furmanovnak Csapajevről írt regénye (mely addig is egyik legolvasottabb könyve volt a Szovjetuniónak) most hetek alatt nyolc új kiadást ért meg. Egy-egy kiadás átlagban: százezer példány. Sztálin is megnézte a képet. Aztán intézkedett, hogy a filmből hatszáz másolatot készítsenek és néhányszáz új leadókészüléket gyártsanak, hogy minél többen és minél gyorsabban láthassák a Csapajevről készült hőskölteményt. A film azóta is állandó darabja a Szovjetunió filmszínházainak. És a legrövidebb idő alatt befutotta az öt kontinens filmszínházait. Mindenütt óriási sikerrel. Csak a fasiszta országok zárkóztak el Csapajev elől. Illés Béla Csapa Magyar Szó A Szerb Matica nagyszabású kulturális és népnevelő programja A napokban tartotta meg együttes ülését a vajdasági szerbség legrégibb kultúrintézménye a Szrpszka Matica elnöksége és irodalmi bizottsága. A napirenden több fontos kérdés mellett az egyesület jövő évi munkaterve továbbá a titkár és a könyvtáros választása szerepelt. Titkárnak egyhangúlag Miliszavac Zsáván írót, könyvtárosnak pedig Leszkovác Mladen professzort és ismert nevű írót választották meg. Az ülésen elhatározták, hogy a noviszádi városi népbizottsággal egyetértésben megszervezik és hamarosan felállítják a Szrpszka Matica nagy nyilvános könyvtárát. Vajdaságban minden városnak nyilvános könyvtára van. Noviszádon ilyen könyvtár eddig nem létezett, mert a Szrpszka Matica saját könyvtárával helyettesítette a városi könyvtárat és olvasótermet. A helyzet az, hogy a Szrpszka Matica jelenlegi könyvtára és olvasótermei nem alkalmasak nagyobb tömegek befogadására, márpedig Noviszádon feltétlenül szükséges egy olyan olvasóterem felállítása, ahol 250—300 ember is elfér A megbeszélésen elhatározták, hogy a »Szokoldom« épületét, amely tulajdonképpen a Matica tulajdona, megfelelő módon átalakítják és felhasználják erre a célra, a jelenlegi épületben pedig a múzeumot helyezik el. Ennek a nagyvonalú és sürgős tervnek keresztülvitele nagy anyagi kiadásokkal jár, ezért a Matica a városi népbizottsághoz fordult támogatásért. A Matica könyvtára jelentősen bővülni fog, mert a vezetőség illetkés helyen eltért annak érdekében hogy a budapesti Thökötiánum patinás értékű könyveit mielőbb szállítsák át Noviszádra, így a kultúrintézmény könyvállománya több mint 10.000 nagyértékű irodalmi és tudományos művel gazdagodik A Matica birtokába kedülökől Szója magánkönyvtára és az iskolai intézet könyvtára is. Megkapja ezenkívül a Matca az orosz Matica mintegy 6000 műből álló könyvállományát is, amelyben a régi orosz irodalom termékei mellett képviselve vannak a legújabb szovjet írók munkái is. Az elhagyott fasiszta lakások könyveit összegyűjtő bizottság is többezer idegen nyelven megjelent művet ad át a Maticának A Szrpszka Matica könyvtára így a leggazdagabb szellemi kútforrás lesz Vajdaságban, és ami legfontosabb, a széles néprétegek számára is hozzáférhetővé válik, fejleszti és erősíti a nép műveltségét A jövő év folyamán a Szrpszka Matica minden hónapban Irodalmi estet rendez, amelyen egy-egy jugoszláv nagyságról és vajdasági kulturális és politikai élet kimagasló alakjairól emlékeznek meg. Az értekezleten foglalkoztak azokkal a feladatokkal amelyek a Matica előtt állnak a könyvkiadással kapcsolatban. Elhatározták, hogy füzetes alakban havonként kiadják a Matica irodalmi folyóiratát Az első füzet, a januári és februári kettős szám már elkészült és a napokban megjelenik. Az irodalmi folyóiratban a legjobb szerb és más írók cikkei költeményei és tanulmányai szerepelnek. A Szrpszka Matica egyik legfontosabb feladata a könyvkiadás is. Elhatározták, hogy ezentúl minden három hónapban három könyvet adnak ki. Ezeket a kiadványokat három részre osztották: az első helyen a régi szerb írók művei a második helyen a mai modern szerb írók munkái és a harmadik helyen a népszerű formában megírt ismeretterjesztő művek szerepelnek A jövő hónap elején már megkezdik a program megvalósításét. Január első napjaiban megjelenik Ignyátovics Jákov két regénye Sztájics Vásza kommentárjával és előszavával, Csiplics Bogdán »Tiszán túl« című elbeszélőkötete és dr Grozdanics Szimeon »A méhek társadalmi élete« című könyve. A Szrpszka Matica a vajdasági szerbség régi és nagy hagyományokra visszatekintő kultúrintézménye, amelyre ma az ország kulturális fejlődése szempontjából óriási feladatok várnak it A szellemmel megtöltött Szrpszka Matica munkája iránt a vajdasági szerbség óriási érdeklődést tanúsít, ami kitűnik abból is, hogy a szeptemberi közgyűlés óta a tagok száma hatezerről hétezerkettőszázra emelkedett. A te szégyened is az Írástudatlan magyar 3 A szop ésiskiola vidám és szórakoztató A Szovjetunióban egységes típusú iskolákban nevelik a gyermekeket és az ifjúságot. Az iskolák tanerői a legszeretteméltóbb és legkedvesebb nők és férfiak, mert nem gazdasági kényszer miatt vállalják az oktatás nehéz feladatát, hanem azért mert szeretik a gyermekeket és legfőbb szenvedélyük az, hogy a gyermekekből minden tekintetben hasznos, derék, világosfejű és egészséges polgárokat neveljenek. A szovjetiskolák légköre nagyon sokban különbözik más nagy kiltúrnépek iskoláitól. Az orosz iskolában ismeretlen fogalom a „drukolás“, az a hidegleléshez hasonló rossz érzés, amely, sajnos, a mi reakciós iskolai nevelési rendszerünknek állandó kísérő tünete volt. De ismeretlen dolog a fenyítésnek számtalan durva és megszégyenítő módja, amely a mi iskolánkat olyanná tette, mintha hírhedt csendőrségünk leányintézetei lettek volna A Szovjetunió demokratikus légkörében a gyermekekkel való erőszakoskodás, durvaság és türelmetlenség ocsmány jellemvonásnak számít és aki így viselkedik, azt méltatlannak tartják arra, hogy magát szovjetpolgárnak nevezze. Az iskola arra való, hogy a gyermekekből tökéletesebb és különb embereket neveljen, mint a szüleik Voltak Ezt a feladatot csak úgy tudja az iskola valóra váltani, hogyha a gyakorlatban legjobban bevált oktatási módszert vezeti be és ha a társadalom áldozatkészsége lehetővé teszi az iskolák alapos és korszerű felszerelését, a gyermekeknek lehetőleg egyöntetű, jó ellátását. Igazán jó és korszerű iskolája csak olyan társadalomnak lehet, amely szabad szellemű és tettrekész embereket akar nevelni azért, mert ilyen emberekre szüksége van. A szovjetiskolák ilyen szabad szellemű és tevékeny embereket akarnak nevelni és ehhez a feladathoz a társadalom minden eszközt rendelkezésükre bocsájt. A szovjetiskolák felszerelése kitűnő. Még a legkisebb falu legaprányibb elemi iskolájának is van mikroszkópja, hogy a gyermekek a természet titkait sokszázszorosan felnagyítva fürkészhessék. Dusán felszerelt természettudományi szertár áll az oktató rendelkezésére, hogy szemléletes, érthető és gyakorlati példákkal bizonyítani is tudja azt, amit állít. Sok képpel, keskenyfilmek vetítésével, gramafonlemezek előadásával teszik vidámmá, fordulatossá, szórakoztatóvá az oktatást. A tananyag nagyobb, mint a mi iskoláinkban. A gyermekek többet tanulnak és többet is tudnak, de amit tanulnak, azt bevált új módszerek segítségével könnyen és játszva tanulják meg szigor és fegyelmező erőszak nélkül Az iskolás gyermekek éppen ezért az iskolától nem félnek, hanem ellenkezőleg: szeretik az iskolát A külföldi szakértők véleménye szerint sehol annyi boldog és vidám iskolásgyermek nincs a világon, mint a Szovjetunióban. Jazovén megindul az élő munka Jazovó község már több mint egy éve felszabadult a fasiszta megállás alól, a község magyar lakossága azonban mindezideig visszahúzódott és semmilyen téren sem vette ki részét az újjáépítő munkából. Hosszas nógatásra tartottak a ugyan egy-két műsoros estét, de az ifjúság egyáltalán nem mutatott lelkesedést, sőt ha valaki komoly munkába akart kezdeni, azt egyenesen kiközösítették maguk közül. A falu ifjúsága nem értette meg az új idők szelletét és csak a táncban és felületes szórakozásban látta a célt, de ugyanekkor hallat sem akart a politikai, gazdasági és kulturális munka továbbfejlesztéséről. Jazovó községben, mint annyi más helyen is, még mindig a múlt romlott ,ell°me uralkodott. Nem akarták tudomásul venni, hogy új élet kezdődik hogy a szabadságs egyenlőség jogai súlyos felelősséget is rónak minden polgárra. Nem akarták észrevenni a diadalmas felszabadulási ookból visszatért hősarcosok perideiát, akik vérüket áldozták a fasizmus megdöntéséért és a szabadság eszméjéért. Most, egy után mégis felvillant egy halvány fény Jazovón. A haladni vágyó ifjak egy kis csoportja szembeszállt a reakciós elemek romboló munkájával, belátta, hogy az új szociális berendezésű országban min,denkinek dolgoznia kell a jobb jövőért. Ez a kis haladó csoport nemrégen szintehozta a „Falurossza“ című népszínművet s ezzel megtette az első lépést az új munka felé. A darabot Horvát Jenő, Fisz József kezdték betanítani, majd később bekapcsolódott T. Fazekas János tanító is és együttes munkánál leküzdötték minden akadályt. A szereplők: Ágó Ilonka, Horváth Maris, Szemerédi Ibolya, Kasza Maris, Tóth Juliska, Kiss Juliska, Szabó Ida, Vastan Bözsike, Szemes Mariska, Vastag Etelka, Szemes Ilonka, Kiss István, Piri József, Martonosi József, T. Fazekas János, Horváth Jenő, Szabó Márton, ifj. Csépe József, Bata Mihály, Csépe András, Martonosi Simon és Szemerédi Dénes tudásuk legjavát adták. Az első előadás sikere további munkára bátoríthatja a falu ifjúságát és tovább is kell haladniuk azon az úton, amely a demokratikus ország teljes újjáépítéséhez vezet, hiszn ők, a föld szülöttjei, e munkások egyik legerősebb alappillérei a szociális társadalmi rendszeren épülő új országnak. A „Falurosszá“-nál nem szabad megállni , ez csak a kezdet. U.j, a demokratikus szellemnek megfelelő darabokat kell keresni, s azután kulturális térről gazdasági és politikai térre is ki kell terjeszteni az építő munkát. T. F. J. 9 PETŐFI SÁNDOR: Szilveszter éje 1847-ben Az esztendőnek a halála Oly ünnepélyes egy halál! Ilyenkor minden jobb halandó Elzárkózik, magába száll. S nem hogy barátnak, hanem még az Ellenségnek is megbocsát. , És ez valóban nagyszerű, szép. De én is igy tegyek-e hát? Csak a zsarnok s a szolgalélek E kettő az én ellenem, S én zsarnokoknak s rabszolgáknak Bocsássák meg?... nem, soha sem! Az isten itélőszűkénél, Még ott sem mondok egyebet: „Hogysem ezeknek megbocsássak, Inkább elkárhozott legyek!” (Részlet)